[Grem] Böjte Csaba és Nemadomfel !

2018. Ápr. 24., K, 19:24:25 CEST

 Böjte Csaba és a Nemadomfel együttes Gyergyószentmiklóson
2018. április 22. vasárnap 15:37
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ajandekka-valik-
megajandekozott-bojte-csaba-es-nemadomfel-egyuttes-gyergyoszentmikloson
Április 12-én Böjte Csaba testvér és a Nemadomfel nevű, mozgássérült
gyermekekből álló zenei együttes volt a gyergyószentmiklósi Szent
István-plébánia vendége. A Gyergyói Hírlap írását közöljük a találkozóról.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g9.jpg>

*KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!*

Van, aki kisebb, van, aki nagyobb keresztet cipel a vállán. Mindkét
táborból van, aki csüggedt, elkeseredett, és van, aki azt mondja: nem adom
fel. Böjte Csaba ferences szerzetes és a Nemadomfel együttes volt a
közelmúltban a Belső iránytű vendége. Megtelt a templom, és a jelenlévők
megtapasztalhatták, a tánchoz nem tökéletes lábak, az énekléshez nem jó
szemek szükségesek, és tolószékből is lehet büszkén mondani: többgyerekes,
boldog édesapa vagyok. Mert nem érdemes azt hiányolni, ami nincs, jobb
megnézni, mi az, ami megadatott.

*Ajándéknak, áldásnak lenni egymás életében, értékelni azt, amit nekünk
adott az Isten *– erről szólt Böjte Csaba előadása a Szent
István-templomban, ahol az állóhelyek sem maradtak üresen.

*Isten nem teremt selejtet *– fogalmazott ötezer gyermek nem vér szerinti,
de mégis édes apja.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g7.jpg>

*Lehetnének másak a stációk*

„Most volt a költészet napja, és én azt látom, hogy *a mai ember olyan
prózai lett, siránkozó, szomorkás. Azt mondják, a 21. század embere
identitáskrízissel küzd, és én is úgy gondolom, hogy nagyon sok krízis, ami
körülöttünk van, tényleg ehhez a kérdéshez vezethető vissza: vajon én miért
is vagyok, mi az életemnek az értelme?* *A keresztény Jézusnál, a
»nagyfőnöknél« keresi a választ, vajon ő miért is jött közénk? Isten
ajándékozta Őt, ennyire szerette a világot. Jézus számunkra ajándék, nem
dolgoztunk rá a karácsonyra, nem a mi érdemünk Jézus életének egyetlen
napja, cselekedete sem. Ajándék volt, holott nem volt neki könnyű ajándékká
válni” *– fogalmazott a meghívott, arra biztatva a jelenlévőket, képzeljék
el,* hányszor feladhatta volna, hány esetben lett volna oka másként
cselekedni.*

J*ézusnak már a fogadtatása sem volt tökéletes, aztán szülőfalujában vitték
fel egy magas hegyre, hogy letaszítsák, kikezdték, hogy falánk, borissza,
ördöge van..., és Ő nem sértődött meg. A legjobb barátja fejét tálcára
tették Heródes palotájában, ő mégis vigasztalta a szomorúakat, gyógyította
a betegeket, tanított, ott volt az emberek között, akik ha megéheznek,
akkor jött a csodálatos kenyérszaporítás. „Jézus Krisztus kap egy óriási
sebet, és nem megsértődik, nem bosszúért liheg, hanem kenyeret szaporít, jó
étvágyat kíván, ajándékot ad.* Most volt húsvét, biztosan önök is
átelmélkedték* a húsvét előtti napokat, keresztutat jártak. Milyen jó, hogy
nincs olyan állomás, hogy Krisztus pofon vágta Heródest, vagy Pilátust
elküldte oda, ahová mennie kellett volna. Olyan állomás sincs, hogy
felmutat egy kakast Péternek, hogy vajon tudja-e, milyen állat az, és
hányszor kukorékol egy éjszaka? Nincsenek ilyen állomások, csak olyan, hogy
Jézus megajándékozza Veronikát arcának képmásával, és olyan, hogy elfogadja
Cirenei Simon segítségét.*..” – hangzott el, és Csaba testvér felhívta
figyelmünket a székely jellemvonásra: nehezen fogadunk el segítséget, a
székely ember mindent egyedül akar megcsinálni. „Pedig *a nagy Isten is
elfogadja a porszem segítségét.”*

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g2.jpg>

*Anyát kaptunk ajándékként*

Jézusnak köszönhetjük, és így énekelhetjük, hogy van egy égi anyám nékem.*
Mert amikor nagypénteken Jézustól mindent elvettek, a ruháját, a
becsületét, a mozgási lehetőségét, akkor is ki tudta mondani, hogy „Anyám,
ott van a te fiad, János.” Ezt minden embernek mondja: íme, a te anyád.
Jézus utolsó leheletével megajándékozott bennünket egy mennyei édesanyával,
Máriával. Ez nagyon fontos a mi egyházunkban, mert az anyai szeretet egy
egészen más dimenziót ad a mi keresztény létünknek. Olyan jó, hogy az anya
az, akinek el lehet mondani: Igen, elestem, de ölelj magadhoz! –* sorolta a
Jézustól kapott l*eglényegesebb ajándékok*at a ferences szerzetes,
megemlítve* az Oltáriszentséget, a Szentírást, és az embert, aki a másik
számára ajándék.* „*Annyira szerette férjedet a Jóisten, hogy megteremtett
téged. Mi lehet tehát a célod: ajándékká, áldássá válj,* hogy legyél Isten
simogatása családodnak, kollégáidnak, népednek, és* ez egy szép hivatás. Jó
dolog jót tenni, jó dolog jónak lenni.”*

Böjte Csaba elmesélte azt a történetet, amely még *dézsi papkorából maradt
meg emlékeiben. Egy idős embert gyóntatott, a bácsi haldoklott. Terheiről
kérdezte, a férfi pedig elmondta, semmi nem zavarja lelkét, nyugodtan
készül a halálra, de azért nagyon szeretné, ha élne még annyit, hogy
elmenjen arra a helyre, ahol a feleségét megismerte, hogy megcsókolhassa
ott a földet. Több mint ötven évig voltak pedig házastársak. A bácsi
meghalt, az özvegye hetekkel a temetés után megmutatott egy levelet. A férj
postán küldte el, időbe telt, mag megérkezett hozzá, az özvegy akkor kapta
meg, amikor ura már célba ért. Csodaszép szerelmes levél volt, megköszönte
a hosszú éveket, amikor az asszony hűségben, szeretetben mellette volt. „Én
azt gondolom, ha egész életedben egyetlen ilyen levelet kapsz, akkor már
nem éltél hiába. Te arra születtél, hogy a drága férjednek, feleségednek
Isten áldása legyél. Milyen jó lenne ezt a hivatásunkat tudatosítani és
megélni!”*

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g8.jpg>

*Sárból és fényből gyúrva*

*Gyergyóhoz kötődő történetet is elmesélt Csaba testvér, a rendezvény másik
meghívottjáról, a Nemadomfel együttesről is szólva. Mint mondta, az
együttes Petrozsényben kezdte a turnét, a kápolna felszentelése alkalmával.
A kápolna történetét felidézve vitt vissza az időben: a zsögödi hitoktató
hívta egyszer Csaba testvért, van egy tízéves fiúcska, nem jár iskolába.
Együtt keresték fel a gyermeket a döngölt padlójú kulipintyóban, három
testvérével, gyengécske édesanyjukkal élt. Elvitte Dévára, hogy iskolába
járhasson, és bevallja, a fiúcska nem volt egy angyal, komolyan vette ugyan
Jézus javaslatát, hogy legyetek szentek... egyszer majd. Sok galiba miatt
emlékezetes e kisfiú, például ő törte be a szomszéd sportkocsijának
ablakát, de a kislány volt persze a hibás, aki félreugrott az elhajított kő
elől. Tizenkettedikes korában az osztálytársakkal fogadásból síléccel
jöttek le a negyedik emeletről. Igen ám, de a lépcsőházban elütöttek egy
nénit, akit a kórházban a zártosztályra tettek, mert senki nem hitt neki,
hogy júniusban, éjszaka, síléccel a lépcsőházban elgázolták.*

„Ilyenek vagyunk, a Jóisten sárból, fényből gyúrt, és hol a sár könyököl ki
a két szemünkön, hol a napfény” – fogalmazott Böjte Csaba, és a történet
folytatásából kiderült,* a fiú megjárta a külföldet, majd visszajött, hogy
nevelő szeretne lenni. Nagy dilemma volt, hogy a többi alkalmazott
felmond-e a hírre, de Csaba testvér rábízta Gusztira a becsületét, így
került a fiatalember a szentmiklósi házba nevelőnek. Ő volt, akinek végül
sikerült megvigasztalnia azt a lányt, aki a párját elveszítette, az
esküvőjük helyett temetésre kellett mennie. A lány a gyermekek között
talált vigasztalást, akik a legjobb orvosságok tudnak lenni mindenféle
búbánatra, teljesen biók, és mellékhatásuk sincs, Csaba testvér szerint.
Guszti is a gyászoló mellé állt, míg aztán megesküdtek, és ők vállalták,
hogy Petrozsényban a házban dolgoznak, rendbe teszik az öreg kápolnát, amit
csak lomtárnak lehetett használni. * *Tavalyra elkészült a kápolna, a
petrozsényi árva gyermekekkel, a Nemadomfel együttessel ezt ünnepelték.*

Böjte Csaba úgy fogalmazott: *„Mi Guszti számára ajándékok voltunk, és a
megajándékozott ajándékká vált. Most Erdély földjén egy kápolnával több
van, mert huszonkét évvel ezelőtt vettük a fáradtságot, és az út széléről
befogadtunk egy gyermeket, és mikor rossz volt, nem adtuk fel. * Azt
gondolom, hogy* az eső, ami a földre hull, nem tér úgy vissza, hogy meg ne
hozná a maga gyümölcsét. Arra biztatlak titeket is, hogy szeressétek
egymást, tudjatok ajándékok lenni, ne adjátok fel, Jézus példájára
szeressétek azokat is, akik nem érdemlik meg, és egészen biztos, hogy
meglesz annak a jutalma. Ha kétezer éve Jézus nem vállalja a kereszthalált,
ez a templom most nem állna itt. Mert szeretetből épülnek a templomnak
falai.”*

Forrás és fotó: Gyergyói Hírlap

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180424/4ff4f31d/attachment.html>