<div dir="ltr"><div>
<h1 class="m_-1983271475676047611gmail-cim">Böjte Csaba és a Nemadomfel együttes Gyergyószentmiklóson </h1>
<div class="m_-1983271475676047611gmail-datum">2018. április 22. vasárnap 15:37<br><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ajandekka-valik-megajandekozott-bojte-csaba-es-nemadomfel-egyuttes-gyergyoszentmikloson" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/ajandekka-valik-<wbr>megajandekozott-bojte-csaba-<wbr>es-nemadomfel-egyuttes-<wbr>gyergyoszentmikloson</a><br></div>
<h3 class="m_-1983271475676047611gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Április 12-én Böjte Csaba testvér és a Nemadomfel nevű,
mozgássérült gyermekekből álló zenei együttes volt a
gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia vendége. </span>A Gyergyói Hírlap
írását közöljük a találkozóról.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g9.jpg" rel="lightbox['g86733']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&p=1&img=c_g9.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!</i></p>
<p>Van, aki kisebb, van, aki nagyobb keresztet cipel a vállán. Mindkét
táborból van, aki csüggedt, elkeseredett, és van, aki azt mondja: nem
adom fel. Böjte Csaba ferences szerzetes és a Nemadomfel együttes volt a
közelmúltban a Belső iránytű vendége. Megtelt a templom, és a
jelenlévők megtapasztalhatták, a tánchoz nem tökéletes lábak, az
énekléshez nem jó szemek szükségesek, és tolószékből is lehet büszkén
mondani: többgyerekes, boldog édesapa vagyok. Mert nem érdemes azt
hiányolni, ami nincs, jobb megnézni, mi az, ami megadatott.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ajándéknak, áldásnak lenni egymás életében, értékelni azt, amit
nekünk adott az Isten </b></span>– erről szólt Böjte Csaba előadása a Szent
István-templomban, ahol az állóhelyek sem maradtak üresen.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Isten nem teremt selejtet </b></span>– fogalmazott ötezer gyermek nem vér szerinti, de mégis édes apja.</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g7.jpg" rel="lightbox['g86733']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&p=1&img=c_g7.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><i>Lehetnének másak a stációk</i></p>
<p>„Most volt a költészet napja, és én azt látom, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a mai ember olyan
prózai lett, siránkozó, szomorkás. Azt mondják, a 21. század embere
identitáskrízissel küzd, és én is úgy gondolom, hogy nagyon sok krízis,
ami körülöttünk van,</span> tényleg ehhez a kérdéshez vezethető vissza: vajon
én miért is vagyok, mi az életemnek az értelme?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A keresztény Jézusnál, a
»nagyfőnöknél« keresi a választ, vajon ő miért is jött közénk? Isten
ajándékozta Őt, ennyire szerette a világot. Jézus számunkra ajándék, nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
dolgoztunk rá</span> a karácsonyra, nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mi érdemünk</span> Jézus életének egyetlen
napja, cselekedete sem. Ajándék volt, holott nem volt neki könnyű
ajándékká válni” </b></span>– fogalmazott a meghívott, arra biztatva a
jelenlévőket, képzeljék el,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hányszor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> feladhatta</span> volna, hány esetben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> lett
volna oka másként cselekedni</span>.</span></b></span></p>
<br></div>J<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ézusnak már a fogadtatása sem volt tökéletes, aztán szülőfalujában
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">vitték fel egy magas hegyre, hogy letaszítsák, kikezdték, hogy falánk,
borissza, ördöge van.</span>.., és Ő nem sértődött meg. A legjobb barátja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fejét
tálcára tették Heródes palotájában,</span> ő mégis vigasztalta a szomorúakat,
gyógyította a betegeket, tanított, ott volt az emberek között, akik ha
megéheznek, akkor jött a csodálatos kenyérszaporítás. „Jézus Krisztus
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">kap egy óriási sebet</span>, és nem megsértődik, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bosszúért lihe</span>g, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
kenyeret szaporít, jó étvágyat kíván, ajándékot ad</span>.</b></span> Most volt húsvét,
biztosan önök is átelmélkedték<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a húsvét előtti napokat, keresztutat
jártak. Milyen jó, hogy <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nincs </span></u><span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan állomás, hogy Krisztus pofon vágta
Heródest, vagy Pilátust elküldte oda, ahová mennie kellett volna. </span>Olyan
állomás<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> sincs, </span>hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> felmutat egy kakast</span> Péternek, hogy vajon tudja-e,
milyen állat az, és hányszor kukorékol egy éjszaka? <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nincsenek</span></u> ilyen
állomások, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">csak olyan, hogy Jézus m<span style=""></span>egajándékozza Veronikát arcának
képmásával, és olyan, hogy elfogadja Cirenei Simon segítségét.</span></b></span>..” –
hangzott el, és Csaba testvér felhívta figyelmünket a székely
jellemvonásra: nehezen fogadunk el segítséget, a székely ember mindent
egyedül akar megcsinálni. „Pedig <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nagy Isten is elfogadja <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a porszem</span>
segítségét.</span>”</b></span><br><div>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g2.jpg" rel="lightbox['g86733']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&p=1&img=c_g2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><i>Anyát kaptunk ajándékként</i></p>
<p>Jézusnak köszönhetjük, és így <span style="background-color:rgb(255,255,255)">é</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nekelhetjük, hogy van egy égi anyám
nékem.</span><b> Mert amikor nagypénteken Jézustól <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindent elvettek</span>, a ruháját, a
becsületét, a mozgási lehetőségét, akkor is ki tudta mondani, hogy
„Anyám, ott van a te fiad, János.” Ezt minden embernek mondja:<u> íme, a te
anyád. Jézus utolsó leheletével megajándékozott bennünket egy mennyei
édesanyával, Máriával. </u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Ez nagyon fontos a mi egyházunkban, mert az anyai
szeretet egy egészen más dimenziót ad a mi keresztény létünknek. Olyan
jó, hogy az anya az, akinek el lehet mondani: Igen, elestem, de ölelj
magadhoz!</u> </span>–</b></span> sorolta a Jézustól kapott l<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>eglényegesebb ajándékok</b></span>at a
ferences szerzetes, megemlítve<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az Oltáriszentséget, a Szentírást, és az
embert, aki a másik számára ajándék.</b></span> „<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Annyira szerette férjedet a
Jóisten, hogy megteremtett téged. Mi lehet tehát a célod: ajándékká,
áldássá válj,</b></span> hogy legyél Isten simogatása családodnak, kollégáidnak,
népednek, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ez egy szép hivatás. Jó dolog jót tenni, jó dolog jónak
lenni.”</b></span></p>
<p>Böjte Csaba elmesélte azt a történetet, amely még <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>dézsi papkorából
maradt meg emlékeiben. Egy idős embert gyóntatott, a bácsi haldoklott.
Terheiről kérdezte, a férfi pedig elmondta, semmi nem zavarja lelkét,
nyugodtan készül a halálra, de azért nagyon szeretné, ha élne még
annyit, hogy elmenjen arra a helyre, ahol a feleségét megismerte, hogy
megcsókolhassa ott a földet. Több mint ötven évig voltak pedig
házastársak. A bácsi meghalt, az özvegye hetekkel a temetés után
megmutatott egy levelet. A férj postán küldte el, időbe telt, mag
megérkezett hozzá, az özvegy akkor kapta meg, amikor ura már célba ért.
Csodaszép szerelmes levél volt, megköszönte a hosszú éveket, amikor az
asszony hűségben, szeretetben mellette volt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">„Én azt gondolom, ha egész
életedben egyetlen ilyen levelet kapsz, akkor már nem éltél hiába. Te
arra születtél, hogy a drága férjednek, feleségednek Isten áldása
legyél. Milyen jó lenne ezt a hivatásunkat tudatosítani és megélni!”</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&img=o_g8.jpg" rel="lightbox['g86733']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86733&p=1&img=c_g8.jpg" alt="" border="0"></a></span></p>
<p><i>Sárból és fényből gyúrva</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Gyergyóhoz kötődő történetet is elmesélt Csaba testvér, a rendezvény
másik meghívottjáról, a Nemadomfel együttesről is szólva. Mint mondta,
az együttes Petrozsényben kezdte a turnét, a kápolna felszentelése
alkalmával. A kápolna történetét felidézve vitt vissza az időben: a
zsögödi hitoktató hívta egyszer Csaba testvért, van egy tízéves fiúcska,
nem jár iskolába. Együtt keresték fel a gyermeket a döngölt padlójú
kulipintyóban, három testvérével, gyengécske édesanyjukkal élt. Elvitte
Dévára, hogy iskolába járhasson, és bevallja, a fiúcska nem volt egy
angyal, komolyan vette ugyan Jézus javaslatát, hogy legyetek szentek...
egyszer majd. Sok galiba miatt emlékezetes e kisfiú, például ő törte be a
szomszéd sportkocsijának ablakát, de a kislány volt persze a hibás, aki
félreugrott az elhajított kő elől. Tizenkettedikes korában az
osztálytársakkal fogadásból síléccel jöttek le a negyedik emeletről.
Igen ám, de a lépcsőházban elütöttek egy nénit, akit a kórházban a
zártosztályra tettek, mert senki nem hitt neki, hogy júniusban, éjszaka,
síléccel a lépcsőházban elgázolták.</b></span></p>
<p>„Ilyenek vagyunk, a Jóisten sárból, fényből gyúrt, és hol a sár
könyököl ki a két szemünkön, hol a napfény” – fogalmazott Böjte Csaba,
és a történet folytatásából kiderült,<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b> a fiú megjárta a külföldet, majd
visszajött, hogy nevelő szeretne lenni. Nagy dilemma volt, hogy a többi
alkalmazott felmond-e a hírre, de Csaba testvér rábízta Gusztira a
becsületét, így került a fiatalember a szentmiklósi házba nevelőnek. Ő
volt, akinek végül sikerült megvigasztalnia azt a lányt, aki a párját
elveszítette, az esküvőjük helyett temetésre kellett mennie. A lány a
gyermekek között talált vigasztalást, akik a legjobb orvosságok tudnak
lenni mindenféle búbánatra, teljesen biók, és mellékhatásuk sincs, Csaba
testvér szerint. Guszti is a gyászoló mellé állt, míg aztán
megesküdtek, és ők vállalták, hogy Petrozsényban a házban dolgoznak,
rendbe teszik az öreg kápolnát, amit csak lomtárnak lehetett használni. </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tavalyra elkészült a kápolna, a petrozsényi árva gyermekekkel, a
Nemadomfel együttessel ezt ünnepelték.</b></span></p>
<p>Böjte Csaba úgy fogalmazott: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Mi Guszti számára ajándékok voltunk, és
a megajándékozott ajándékká vált. Most Erdély földjén egy kápolnával
több van, mert huszonkét évvel ezelőtt vettük a fáradtságot, és az út
széléről befogadtunk egy gyermeket, és mikor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rossz volt</span>, nem adtuk fel. </b></span>
Azt gondolom, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az eső, ami a földre hull, nem tér úgy vissza, hogy
meg ne hozná a maga gyümölcsét. Arra biztatlak titeket is, hogy
<u>szeressétek egymást, tudjatok ajándékok lenni, ne adjátok fel, Jézus
példájára szeressétek azokat is, akik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem érdemlik meg</span>, és egészen
biztos, hogy meglesz annak a jutalma</u>. <u>Ha kétezer éve Jézus nem vállalja a
kereszthalált, ez a templom most nem állna itt. </u>Mert <u>szeretetből
épülnek a templomnak falai.”</u></b></span></p>
<p>Forrás és fotó: Gyergyói Hírlap</p>
<p>Magyar Kurír</p>
<br></div></div>