[Grem] A választási kampány, a tennivalók / G.Fodor Gábor interjú

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2018. Ápr. 13., P, 19:54:33 CEST


 Kampány, politika
„Ha kell, késlekedés nélkül lövünk” – G. Fodor Gábor a Mandinernek
<http://mandiner.hu/cikk/20180413_gfg_ha_kell_akkor_keslekedes_nelkul_lovunk>
2018. április 13. 12:03

*Írta: Czopf Áron <http://mandiner.hu/szerzo/Czopf Áron>*

*„Harcosok vagyunk, ez nem szégyen”, és „ha kell, akkor késlekedés nélkül
lövünk” – mondja G. Fodor Gábor politikai gondolkodó, *a 888 főszerkesztője
a Mandinernek. GFG szerint az ellenzéki sajtó valójában politikai mozgalom;
a centrális erőtér köszöni, jól van;* a kétharmad pedig azt üzeni, hogy „a
kampány pontosan úgy volt jó, ahogy volt”. Interjúnk. *

*Az első kérdésem elég nyitott…*

Fenyegetsz?

*…gondoltad volna?*

Abban bizakodtam, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy *azért dolgoztunk,
hogy meglegyen a győzelem. Hogy ilyen arányú győzelem lett, természetesen
sokakat meglepett; mert mindenki, aki részt vesz a küzdelemben, 2002 óta
bizonyos értelemben félelemorientáltan vesz részt a harc utolsó napjaiban.
„Mi lesz, ha veszítünk?” *Ez a lelkület pedig képes elhomályosítani a
valódi erőviszonyokat. Azt, hogy a nyolc éve kormányzó Fidesznek van
vezetője, van struktúra, amit mozgósítani képes és van ajánlata az ország
számára a választás tétjéről: „*Bevándorló ország leszünk-e vagy nem.*”
Ezzel szemben* az ellenzék még nem tudott megegyezni abban sem, hogy ki
legyen a kihívó: vezetőcskéi voltak csupán, a struktúrája gyenge és
lepusztult, és nem volt határozott mondanivalója a választás tétjéről sem.
Ráadásul az általa választott eszközök is csődöt mondtak.*

*Milyen eszközök?*

Mindegyik. De ezek közül is a legkifejezőbb, az a választóiknak szánt
ajánlat, hogy lesz összefogás. *Ahogy közeledtünk a vasárnaphoz, mindenki
láthatta, hogyan fárad ki az ellenzék tavaszi hadjárata. *A valóságon
kellett ugyanis megmérni, hogy mit is tud az ellenzék. Az ellenzék az
eszközhasználatban is csődöt mondott,
a centrális erőtér köszöni szépen, jól van.

A választókerületekben három-négy ellenfele majdnem mindenhol volt a
Fidesznek. Ha az egyik oldalon ott van a személyiség, a struktúra, az
üzenet, a másikon pedig nincs más csak káosz, szétesettség és csőd, akkor
tulajdonképpen nem is olyan meglepő a kétharmad. A harc hevében a félelem
azonban nem engedte ezt láttatni. És jó is az, hogy ez így alakult.

*Nem lehet, hogy pont a félelem volt a legnagyobb mozgósító erő? Sallustius
szerint Róma hanyatlása is a punok fölötti háborús győzelemmel kezdődött,
amivel megszűnt az állandó külső fenyegetettség és ezzel a félelem
mozgósító ereje. Nem lehet, hogy a vereségtől való félelem miatt lett
ekkora részvétel mellett is kétharmad?*

Szeretném helyreállítani a kampány „*méltóságát*”. Bár az utolsó hetekben,
főleg Hódmezővásárhely után erős kritika érte még a jobboldalon belül is a
kampányt, visszafelé nézve *a kétharmad azt üzeni, hogy a kampány pontosan
úgy volt jó, ahogy volt. Kevés olyan elemet tudnék mondani, ami nem
sikerült.*

*Mondjuk azt, hogy hatékony volt a kampány.*

Érzek némi gúnyt a szavaidban, hogy a hatékonyság mögött mintha nem lenne…

*A jó egy morális telítettségű szó, ezért beszélek inkább hatékonyságról.*

*A demokrácia arról szól, hogy többséget kell elérni. A kampány segíti a
többség elérését. Ha rossz a kampány, nem fogsz tudni többséget elérni és
kormányra kerülni. Ha pedig nem kerülsz kormányra, nem fogod tudni
megvalósítani az igazságodat.* Ez nagyjából és leegyszerűsítve az a
dilemma, amit a miniszterelnök az igazság és többség dilemmájaként szokott
összegezni. Azzal is vitatkoznék, hogy a kampány „*csupán*” hatékony volt,
mivel az az üzenet, hogy „*az országot meg kell védeni*”, morális tartalmat
foglal magában, az emberek biztonságáról szól, és arról, hogy ezt csak a
Fidesztől várhatják. A Fidesz ajánlata az igazság és többség dilemmájára
tehát úgy szól, hogy
az igazsághoz a többséggel kell keresztülverekedni magunkat.

*A kampány utolsó pillanatáig az lehetett a benyomásunk, hogy két narratíva
állt egymással szemben. A korrupciós narratíva és a migrációs vagy
biztonsági narratíva. Volt olyan nap, amikor az Index címlapját sűrűn
ellepte Kósa Lajos neve, míg az Origo felületén pedig a
migránsok erőszakcselekményei sorakoztak ugyanebben a sűrűségben. Látszott,
hogy megmerevedtek a frontok. A kérdés a következő: modellezhető a kampány
végkimenetele úgy, hogy az emberek biztonságigénye győzte le az ellenzék
által felkorbácsolni próbált igazságérzetet?*

Úgy tűnik, te valamilyen külső pozíciót foglalsz, azért látsz két
„narratívát”. Ráadásul azt mondod, hogy ezek „*csak*” narratívák. *Én meg
azt mondom, hogy az a tét, hogy Magyarország bevándorlóország lesz-e vagy
sem. Mert tényleg van bevándorláskérdés, Európát tényleg fenyegeti az
áradat, az életformánk tényleg veszélyben van. A választók pedig ezt
látták. Az ellenzék meg nem arról akart beszélni, ami az embereket
foglalkoztatja, sőt, tagadta a kérdés jelentőségét és súlyát.* Ebben élen
járt az ellenzéki sajtó.

*Épp rá akartam térni.*

Egyébként, ha hullanak a fejek a vesztes ellenzéki pártokban, akkor miért
nem hullik a 444, az Index és a HVG „*feje*”? Ezek nem újságok, hanem
politikai mozgalmak.

*Ezért beszélhetünk politikai narratívák harcáról, nem?*

Ha így érted, akkor az a „*narratíva*”, amit ők nyomtak hosszú ideje, az
veszített. Nem állta ki a valóság próbáját. A vasárnap arról szólt, hogy az
emberek ezt megmérték és elutasították.
*Az ellenzéki sajtó mint politikai mozgalom vesztett.*

*A 444, az Index vagy a HVG a vesztesek lapja. Mint politikai erő,
megbuktak. Még akkor is, ha a választás másnapján úgy tettek, mintha
elkezdtek volna újságot írni. De vegyük észre, amit csináltak, az ordító
hazugság, *ez a szembeköpése az olvasóknak. Ízlelgessük: az ellenzéki sajtó
egy vesztes politikai mozgalom. Mi pedig győztes politikai mozgalom
vagyunk.

*Világos, de mindkét oldal tagadja a politika és a nyilvánosság
megkülönböztetését. A balliberális médiumok a gyakorlatban teszik ezt,
amikor a híreket véleménnyé alakítják, és gyakran politikai szereplőként
tekintenek magukra…*

Ugyanakkor nem merik ezt nyíltan elismerni, ők a sajtó, akik tudósítanak.

*Ezzel szemben a 888 például vállalja a hozzáállását, amikor saját
molinóval vonul a békemeneten…*

*Egyenesen kell beszélni. Mi politikát csinálunk. Harcosok vagyunk, ez nem
szégyen. Egy nehéz műfajt űzünk. Ironizálhatnék a konzikkal, hogy mi is
eltartott ujjal közlekedünk, csak nem borospohár van a kezünkben: a mi
ujjunk azért van eltartva, hogy ne húzzuk meg véletlenül a ravaszt, hogy
nehogy véletlenül elsüljön a fegyver.*
*De ha kell, akkor késlekedés nélkül lövünk.*

Mások is ugyanezt teszik, csak ők erről azt hazudják, hogy ez újságírás. *Színt
kell vallani, ennyire egyszerű. Egyébként mi a 888-cal egy egészen más
politikai kultúrát építünk, mint a többiek. A 444 és társai a cinizmus
politikai kultúráját képviselik. Azoknak a lapja, akik nem hisznek
semmiben, kinevetik a szilárd fundamentumokat, azoknak a lapja, akik
szerint minden lecserélhető. Az életed, a barátnőd, a hazád. A mi politikai
kultúránk ezzel szemben szilárd alapokon áll. *

*A politika és a nyilvánosság megkülönböztetésének a felszámolása a
politika totalizálásaként is leírható. Elhoztam a Magyar Nemzet utolsónak
szánt számát, ami a címlapon azt írja, hogy…*

Nem olvasok egy ideje Magyar Nemzetet.

*Egy elég meredek, nyilasokra tett utalással azt írja a Pethő, hogy a
szószék „hirtelen egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze
alattunk”. Kinek az érintése ez? Milyen földrengésről van itt szó?*

Azért van nálad ez a lap, mert ez az utolsó példány nem?

*Így van. Sajtótörténet.*

Ki tehet arról, hogy ez az utolsó példány?

*A lap tulajdonosa?*

Ki más? Persze. Ez az ember használta valamire a lapot. Azok, akik egy
földrengés titokzatos érintéséről írnak benne, pontosan tudták, hogy mire
szegődnek és azt is pontosan tudták, hogy ha veszítenek, akkor mi lesz a
történet vége. Vesztettek.

*Ennek és az ellenzék kudarcának nem lehet, hogy az az oka, hogy gyökeresen
tagadják a politikai tudás mint önálló tudásforma létét? Van, aki azt
mondja, hogy ő nem is politikus, van, aki felteszi a kérdést, hogy miért is
vállalta ez a jelöltséget; és vannak, akik eleve abból indulnak ki, minden
további nélkül, hogy „lehet más”. Ők nem a nyilvánosságot, hanem a
politikát tagadják. Miért tartanak ki emellett? *

*Itt van ez az üveg (kézbe vesz egy ásványvizes flakont). Létezik. Attól,
hogy tagadom ezt az üveget, attól még itt van. Ha nem tudok vele mit
kezdeni, nem tudom, mire való, vagy esetleg gyűlölöm, az nem változtat a
tényen, hogy ez az üveg van. Egzisztál. Attól, hogy valaki nem érti, nem
tudja csinálni, sőt kétségbe esik a politikától, attól még a politika van,
a természete ugyanolyan marad. Létezik politika. Van természete. Tudás is
kapcsolódik hozzá. Az eredményben az tükröződik, hogy valakik ezt értik,
tudják és csinálják; és vannak, akik meg nem. *

*Akkor az ellenzék a retorikájával eleve elhatárolódik ennek a politikának
a lényegétől?*

Nos, meg akarják bélyegezni ezt a politikát, de valójában csak a
sikertelenségüket leplezik ezzel.

*Sok liberális mondja ma azt, hogy nekik van igazuk és a morál az ő
oldalukon áll. Ha nekik van igazuk, ha a morál az oldalukon áll, akkor
miért nem tudnak többséget szerezni? Menekülnek a valóság elől. *

*Nagyon jól érzékelteti a politikához való viszonyát az ellenzéknek, amit
valahol egy kommentben olvastam: „Magyarországon nem a valóság győzött”. Mi
a valóság akkor?*

Sokat beszélhetnénk a buborékvilágokról és arról, hogy* a közösségi média
hogyan tévesztette meg ezeket az embereket, de szerintem ezek egyetemi
szemináriumokra tartozó kérdések. Van egy alapvetőbb kérdés: az, hogy van-e
alázat a politikusban. Aki nem tudja elfogadni, hogy nem nála van a
többség, abban nincs alázat, az kilép a demokratikus keretek közül. *

*Ez előrejelzés?*

Mindenki látja mi történik. *Az ellenzék nem akarja elismerni a választások
eredményét, Gulyás Márton rendbontásra, zűrzavar előidézésére buzdít.
Pontosan az történik, mint mindenhol máshol, ahova Soros be akarja tenni a
lábát. Ez az ő módszere, és ehhez keres szereplőket. Soros Györgyöt
egyébként okosabbnak tartom annál, mint hogy elhiggye, Gulyás Márton fogja
neki megdönteni az Orbán-rendszert. De szereplők azért kellenek, Gulyás
pedig egy kellően exhibicionista figura, aki bármilyen szerepet hajlandó
eljátszani. Most például a provokátor szerepét.*
Ismerjük a forgatókönyvet és a szereposztást.

*Mi ez a forgatókönyv? Ha már eddig is harcászati nyelvezettel írtuk le a
politikai helyzetet, akkor ez egy diverzáns művelet?*

Igen, *csak ott téved nagyot az ellenfél, hogy nem vesz tudomást *p*éldául
a harmadik kétharmadról, a békemenetről, és arról, hogy a tapasztalat azt
mutatja: nálunk, magyaroknál ez nem működik. Nálunk az utcai hőzöngés mögül
általában elfogy az energia. Például megunják, mert nem érnek el sikereket.
Vagy túl hideg van, vagy túl meleg. Vagy majd' elfelejtettem, esik az eső.**
Az ellenzék célja a zavarkeltés**, a győztes erőé pedig a nyugalom, a
stabilitás, a biztonság. Innen érthető meg a miniszterelnök kijelentése,
hogy ugyan új emberekkel és új struktúrában, de ugyanazokért a célokért fog
küzdeni. *

*Milyen megvilágításba helyezi az elmúlt ciklust és az előttünk álló
időszakot az a kijelentés, hogy új arcokkal és új struktúrában képzeli el a
kormányzást?*

*Orbán győzelmi beszédében úgy fogalmazott, hogy „lehetőséget kaptunk arra,
hogy megvédjük az országot”. Ez súly és felelősség, amit vállalni kell. A
célok ugyanazok, de nyolc év hosszú idő, ez elhasználja a szervezetet, a
frissesség miatt kellenek új arcok. Ezért bődületes politikai teljesítmény
ugyanakkor, hogy nyolc év kormányzás után is kétharmadot tudott szerezni a
Fidesz*. Azt várná az ember, hogy ennyi idő után elhasználódik, elkopik,
felemésztődik, berozsdásodik, elég. Ehhez képest most több szavazója van,
mint 2014-ben.

*Mégis azt mondja a miniszterelnök, hogy új struktúra kell. Másképp teszem
fel a kérdést: győztes csapaton miért kell változtatni?  *

*A miniszterelnök eddig is a cél iránti alázat szellemében kereste a
megfelelő embereket. Ebben van döntő különbség a jobboldal és a baloldal
között. A jobboldalban tényleg ott van a cél iránti alázat,** az
ellenfélnél viszont nincs** alázat. Ha eltűnik az alázat, eltűnik a cél is.
**Ők pénzért és hatalomért tényleg mindenre képesek. Náluk érdekes, hogy ki
lesz a miniszter, hogy milyen alkuk születnek a háttérben a hatalomért,
hogy az ördöggel is cimborálnak, ha kell. Erről beszélt Karácsony. A
Simicska-történet is erről szólt. Erről szólt az is, hogy ballibsi
értelmiség még a Jobbikkal is összefogna, lásd Heller Ágnest. * Az, amit
feszegettél a beszélgetésünk elején, hol lenne máshol a moralitás, ha nem
ezen az oldalon? Azt gondolom, hogy
tényleg nem mindenkit kovácsoltak vasból. Engem igen.

De az állítás másik része fontosabb: tényleg nem mindenkit kovácsoltak
vasból. A jobboldali közösség azért nyerte meg a választást harmadízben is
ekkora fölénnyel, mert a politikának ezt a természeti törvényét ismeri és
méltányolja. Például az első vonalban harcolók kiállnak azokért is, akiknek
történetesen morális kifogásaik vannak a kampánnyal kapcsolatban.

*Ha számít, hogy kik vannak vasból és kik vannak agyagból, akkor mégis
számítanak a személyi kérdések nem?*

A kérdés jó. De az azért egyértelmű, hogy ki van vasból. Ha például vihar
van, esik az eső, a vason hallod, hogy az kopog – mondjuk nem árt vigyázni
rá, hogy ne rozsdásodjon be az ember –, az agyag meg szétfolyik. *De az a
lényeg, hogy ez egy összetartó közösség, a célok összetartják; és amíg ez
így marad, addig jó esély van arra, hogy Magyarországon jobboldali
konjunktúra legyen. *

*A jobboldal konjunktúrája mellett van értelme konszolidációról is
beszélni?*

*Szerintem nem. A politikában a győzelem egy napig tart, és tegyük hozzá: a
gyász meg tovább. Ha leengedjük a kezünket, vagy maradva a korábbi képnél,*
*ha elfelejtjük, hogy az ujjunknak a ravaszhoz kell közelítenie, akkor
veszíteni fogunk.*

Szerintem a konszolidáció nem jó kifejezés, szerintem nem erre van szükség.

*Megszilárdulás. *

Ez sem írja le jól a célt. *Meg kell védeni az eredményeket és a megkezdett
munkát folytatni kell.* Mindaz, amit mondasz, *konszolidáció és
megszilárdulás, azzal az illúzióval kecsegtet, ami ott volt az aranykor
gondolatában is, hogy a politikában van nyugalmi állapot és hátra lehet
dőlni.** A politika folyamatos mozgás. Az igazság és többség dilemmáját
folyamatosan esetről esetre fel kell oldani, egyszerűen nincs nyugvópont.
Ettől el kell és el lehet választani a hétköznapi emberek igényét a
nyugalomra. Az egy természetes és méltánylandó igény, mert mindenki
biztonságban és nyugalomban akar élni. Csakhogy ennek vannak feltételei. A
nyugalomért, a biztonságért és a békéért minden nap újra és újra meg kell
küzdeni. Ezért a politika embereinek muszáj, hogy vasból legyenek.* Sok-sok
évvel ezelőtt Hammer Ferenc azt írta, hogy „ne gondolja Gyurcsány vagy
Orbán, hogy ne lenne tíz másik, aki a helyükbe lép”. Látjuk, hogy nincs tíz
másik.
A politika különleges képességeket követel meg.

*Gyurcsány is vasból van? *

Hát… A vasat nem mondanám.

*Akkor miből van? *

Talán egy alumínium kanna. Az elemzők majd megfejtik, hogy mit is akartam
ezzel mondani.

*Hiába horpad be, elég időtállónak tűnik. *

Ha ránézel egy vaspáncélban lévő harcosra és ránézel egy alumínium kannára,
akkor már messziről észleled a különbséget. Ez is hozzátesz valamit a
vasárnap értelmezéséhez.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180413/625c353a/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról