<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0254/253441_gfg11.jpg" alt="" title="" class="gmail-imgw" style="margin: 0px 0px 0px auto;" width="134" height="67"><div class="gmail-subtitle">Kampány, politika</div></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180413_gfg_ha_kell_akkor_keslekedes_nelkul_lovunk">„Ha kell, késlekedés nélkül lövünk” – G. Fodor Gábor a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. április 13. 12:03</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0196/195153_czopf_aron.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/Czopf Áron">Czopf Áron</a></b></div><div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Harcosok vagyunk, ez nem szégyen”, és „ha kell, akkor
késlekedés nélkül lövünk” – mondja G. Fodor Gábor politikai gondolkodó, </b></span>a
888 főszerkesztője a Mandinernek. GFG szerint az ellenzéki sajtó
valójában politikai mozgalom; a centrális erőtér köszöni, jól van;<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a
kétharmad pedig azt üzeni, hogy „a kampány pontosan úgy volt jó, ahogy
volt”. Interjúnk.
</b></span></p>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Az első kérdésem elég nyitott…</strong><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<p>Fenyegetsz?<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><strong>…gondoltad volna?</strong></p>
<p>Abban bizakodtam, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>azért
dolgoztunk, hogy meglegyen a győzelem. Hogy ilyen arányú győzelem lett,
természetesen sokakat meglepett; mert mindenki, aki részt vesz a
küzdelemben, 2002 óta bizonyos értelemben félelemorientáltan vesz részt a
harc utolsó napjaiban. „<em>Mi lesz, ha veszítünk?</em>” </b></span>Ez a lelkület
pedig képes elhomályosítani a valódi erőviszonyokat. Azt, hogy a nyolc
éve kormányzó Fidesznek van vezetője, van struktúra, amit mozgósítani
képes és van ajánlata az ország számára a választás tétjéről: „<em>Bevándorló ország leszünk-e vagy nem.</em>”
Ezzel szemben<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az ellenzék még nem tudott megegyezni abban sem, hogy ki
legyen a kihívó: vezetőcskéi voltak csupán, a struktúrája gyenge és
lepusztult, és nem volt határozott mondanivalója a választás tétjéről
sem. Ráadásul az általa választott eszközök is csődöt mondtak.</b></span></p>
<p><strong>Milyen eszközök?</strong></p>
<p>Mindegyik. De ezek közül is a legkifejezőbb, az a választóiknak szánt
ajánlat, hogy lesz összefogás. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ahogy közeledtünk a vasárnaphoz,
mindenki láthatta, hogyan fárad ki az ellenzék tavaszi hadjárata. </b></span>A
valóságon kellett ugyanis megmérni, hogy mit is tud az ellenzék. Az
ellenzék az eszközhasználatban is csődöt mondott,</p>
<div class="gmail-keretes">a centrális erőtér köszöni szépen, jól van.</div>
<p>A választókerületekben három-négy ellenfele majdnem mindenhol volt a
Fidesznek. Ha az egyik oldalon ott van a személyiség, a struktúra, az
üzenet, a másikon pedig nincs más csak káosz, szétesettség és csőd,
akkor tulajdonképpen nem is olyan meglepő a kétharmad. A harc hevében a
félelem azonban nem engedte ezt láttatni. És jó is az, hogy ez így
alakult.</p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(255,255,255)">N</span><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">em lehet, hogy pont a félelem volt a legnagyobb mozgósító
erő? Sallustius szerint Róma hanyatlása is a punok fölötti háborús
győzelemmel kezdődött, amivel megszűnt az állandó külső fenyegetettség
és ezzel a félelem mozgósító ereje. Nem lehet, hogy a vereségtől való
félelem miatt lett ekkora részvétel mellett is kétharmad?<span style=""></span></span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"></span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Szeretném helyreállítani a kampány „<em>méltóságát</em>”. Bár az
utolsó hetekben, főleg Hódmezővásárhely után erős kritika érte még a
jobboldalon belül is a kampányt, visszafelé nézve <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kétharmad azt üzeni,
hogy a kampány pontosan úgy volt jó, ahogy volt. Kevés olyan elemet
tudnék mondani, ami nem sikerült.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><strong>Mondjuk azt, hogy hatékony volt a kampány.</strong></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Érzek némi gúnyt a szavaidban, hogy a hatékonyság mögött mintha nem lenne…</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><strong>A jó egy morális telítettségű szó, ezért beszélek inkább hatékonyságról.</strong></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A demokrácia arról szól, hogy többséget kell elérni. A kamp</span>ány segíti
a többség elérését. Ha rossz a kampány, nem fogsz tudni többséget
elérni és kormányra kerülni. Ha pedig nem kerülsz kormányra, nem fogod
tudni megvalósítani az igazságodat.</b></span> Ez nagyjából és leegyszerűsítve az a
dilemma, amit a miniszterelnök az igazság és többség dilemmájaként
szokott összegezni. Azzal is vitatkoznék, hogy a kampány „<em>csupán</em>” hatékony volt, mivel az az üzenet, hogy „<em>az országot meg kell védeni</em>”,
morális tartalmat foglal magában, az emberek biztonságáról szól, és
arról, hogy ezt csak a Fidesztől várhatják. A Fidesz ajánlata az igazság
és többség dilemmájára tehát úgy szól, hogy</p>
<div class="gmail-keretes">az igazsághoz a többséggel kell keresztülverekedni magunkat.</div>
<p><strong>A kampány utolsó pillanatáig az lehetett a benyomásunk, hogy
<span style="background-color:rgb(249,203,156)">két narratíva állt egymással szemben. A korrupciós narratíva és a
migrációs vagy biztonsági narratíva. Volt olyan nap, amikor az Index
címlapját sűrűn ellepte Kósa Lajos neve, míg az Origo felületén pedig a
migránsok erőszakcselekményei sorakoztak ugyanebben a sűrűségben.
</span>Látszott, hogy megmerevedtek a frontok. A kérdés a következő:
modellezhető a kampány végkimenetele úgy, hogy az emberek
biztonságigénye győzte le az ellenzék által felkorbácsolni próbált
igazságérzetet?</strong></p>
<p>Úgy tűnik, te valamilyen külső pozíciót foglalsz, azért látsz két „narratívát”. Ráadásul azt mondod, hogy ezek „<em>csak</em>”
narratívák. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Én meg azt mondom, hogy az a tét, hogy Magyarország
bevándorlóország lesz-e vagy sem. Mert tényleg van bevándorláskérdés,
Európát tényleg fenyegeti az áradat, az életformánk tényleg veszélyben
van. A választók pedig ezt látták. Az ellenzék meg nem arról akart
beszélni, ami az embereket foglalkoztatja, sőt, tagadta a kérdés
jelentőségét és súlyát.</b></span> Ebben élen járt az ellenzéki sajtó. </p>
<p><strong>Épp rá akartam térni.</strong></p>
<p>Egyébként, ha hullanak a fejek a vesztes ellenzéki pártokban, akkor miért nem hullik a 444, az Index és a HVG „<em>feje</em>”? Ezek nem újságok, hanem politikai mozgalmak. </p>
<p><strong>Ezért beszélhetünk politikai narratívák harcáról, nem?</strong></p>
<p>Ha így érted, akkor az a „<em>narratíva</em>”, amit ők nyomtak hosszú
ideje, az veszített. Nem állta ki a valóság próbáját. A vasárnap arról
szólt, hogy az emberek ezt megmérték és elutasították.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az ellenzéki sajtó mint politikai mozgalom vesztett.</b></span></div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A 444, az Index vagy a HVG a vesztesek lapja. Mint politikai erő,
megbuktak. Még akkor is, ha a választás másnapján úgy tettek, mintha
elkezdtek volna újságot írni. De vegyük észre, amit csináltak, az ordító
hazugság, </b></span>ez a szembeköpése az olvasóknak. Ízlelgessük: az ellenzéki
sajtó egy vesztes politikai mozgalom. Mi pedig győztes politikai
mozgalom vagyunk. </p>
<p><strong>Világos, de mindkét oldal tagadja a politika és a
nyilvánosság megkülönböztetését. A balliberális médiumok a gyakorlatban
teszik ezt, amikor a híreket véleménnyé alakítják, és gyakran politikai
szereplőként tekintenek magukra…</strong></p>
<p>Ugyanakkor nem merik ezt nyíltan elismerni, ők a sajtó, akik tudósítanak. </p>
<p><strong>Ezzel szemben a 888 például vállalja a hozzáállását, amikor saját molinóval vonul a békemeneten…</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egyenesen kell beszélni. Mi politikát csinálunk. Harcosok vagyunk, ez
nem szégyen. Egy nehéz műfajt űzünk. Ironizálhatnék a konzikkal, hogy
mi is eltartott ujjal közlekedünk, csak nem borospohár van a kezünkben: a
mi ujjunk azért van eltartva, hogy ne húzzuk meg véletlenül a ravaszt,
hogy nehogy véletlenül elsüljön a fegyver.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De ha kell, akkor késlekedés nélkül lövünk.</b></span></div>
<p>Mások is ugyanezt teszik, csak ők erről azt hazudják, hogy ez
újságírás. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Színt kell vallani, ennyire egyszerű. Egyébként mi a 888-cal
egy egészen más politikai kultúrát építünk, mint a többiek.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A 444 és
társai a cinizmus politikai kultúráját képviselik. Azoknak a lapja, akik
nem hisznek semmiben, kinevetik a szilárd fundamentumokat, azoknak a
lapja, akik szerint minden lecserélhető. </span>Az életed, a barátnőd, a hazád.
A mi politikai kultúránk ezzel szemben szilárd alapokon áll. </b></span></p>
<p><strong>A politika és a nyilvánosság megkülönböztetésének a
felszámolása a politika totalizálásaként is leírható. Elhoztam a Magyar
Nemzet utolsónak szánt számát, ami a címlapon azt írja, hogy…</strong></p>
<p>Nem olvasok egy ideje Magyar Nemzetet. </p>
<p><strong>Egy elég meredek, nyilasokra tett utalással azt írja a Pethő, hogy a szószék „<em>hirtelen egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk</em>”. Kinek az érintése ez? Milyen földrengésről van itt szó?</strong></p>
<p>Azért van nálad ez a lap, mert ez az utolsó példány nem? </p>
<p><strong>Így van. Sajtótörténet.</strong></p>
<p>Ki tehet arról, hogy ez az utolsó példány?</p>
<p><strong>A lap tulajdonosa?</strong></p>
<p>Ki más? Persze. Ez az ember használta valamire a lapot. Azok, akik
egy földrengés titokzatos érintéséről írnak benne, pontosan tudták, hogy
mire szegődnek és azt is pontosan tudták, hogy ha veszítenek, akkor mi
lesz a történet vége. Vesztettek. </p>
<p><strong>Ennek és az ellenzék kudarcának nem lehet, hogy az az oka,
hogy gyökeresen tagadják a politikai tudás mint önálló tudásforma létét?
Van, aki azt mondja, hogy ő nem is politikus, van, aki felteszi a
kérdést, hogy miért is vállalta ez a jelöltséget; és vannak, akik eleve
abból indulnak ki, minden további nélkül, hogy „<em>lehet más</em>”. Ők nem a nyilvánosságot, hanem a politikát tagadják. Miért tartanak ki emellett? </strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Itt van ez az üveg <em>(kézbe vesz egy ásványvizes flakont)</em>.
Létezik. Attól, hogy tagadom ezt az üveget, attól még itt van. Ha nem
tudok vele mit kezdeni, nem tudom, mire való, vagy esetleg gyűlölöm, az
nem változtat a tényen, hogy ez az üveg van. Egzisztál. Attól, hogy
valaki nem érti, nem tudja csinálni, sőt kétségbe esik a politikától,
attól még a politika van, a természete ugyanolyan marad. Létezik
politika. Van természete. Tudás is kapcsolódik hozzá. Az eredményben az
tükröződik, hogy valakik ezt értik, tudják és csinálják; és vannak, akik
meg nem. </b></span></p>
<p><strong>Akkor az ellenzék a retorikájával eleve elhatárolódik ennek a politikának a lényegétől?</strong></p>
<p>Nos, meg akarják bélyegezni ezt a politikát, de valójában csak a sikertelenségüket leplezik ezzel.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Sok liberális mondja ma azt, hogy nekik van igazuk és a morál az ő
oldalukon áll. Ha nekik van igazuk, ha a morál az oldalukon áll, akkor
miért nem tudnak többséget szerezni? Menekülnek a valóság elől. </b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p></p>
<p><strong>Nagyon jól érzékelteti a politikához való viszonyát az ellenzéknek, amit valahol egy kommentben olvastam: „<em>Magyarországon nem a valóság győzött</em>”. Mi a valóság akkor?</strong></p>
<p>Sokat beszélhetnénk a buborékvilágokról és arról, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a közösségi
média hogyan tévesztette meg ezeket az embereket, de szerintem ezek
egyetemi szemináriumokra tartozó kérdések. Van egy alapvetőbb kérdés:
az, hogy van-e alázat a politikusban. Aki nem tudja elfogadni, hogy nem
nála van a többség, abban nincs alázat, az kilép a demokratikus keretek
közül. </b></span></p>
<p><strong>Ez előrejelzés?</strong></p>
<p>Mindenki látja mi történik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ellenzék nem akarja elismerni a
választások eredményét, Gulyás Márton rendbontásra, zűrzavar
előidézésére buzdít. Pontosan az történik, mint mindenhol máshol, ahova
Soros be akarja tenni a lábát. Ez az ő módszere, és ehhez keres
szereplőket. Soros Györgyöt egyébként okosabbnak tartom annál, mint hogy
elhiggye, Gulyás Márton fogja neki megdönteni az Orbán-rendszert. De
szereplők azért kellenek, Gulyás pedig egy kellően exhibicionista
figura, aki bármilyen szerepet hajlandó eljátszani. Most például a
provokátor szerepét.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Ismerjük a forgatókönyvet és a szereposztást. </div>
<p><strong>Mi ez a forgatókönyv? Ha már eddig is harcászati nyelvezettel írtuk le a politikai helyzetet, akkor ez egy diverzáns művelet?</strong></p>
<p>Igen, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak ott téved nagyot az ellenfél, hogy nem vesz tudomást
</b></span>p<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>éldául a harmadik kétharmadról, a békemenetről, és arról, hogy a
tapasztalat azt mutatja: nálunk, magyaroknál ez nem működik. Nálunk az
utcai hőzöngés mögül általában elfogy az energia. Például megunják, mert
nem érnek el sikereket. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg. Vagy majd'
elfelejtettem, esik az eső<span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az ellenzék célja a zavarkeltés</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, a győztes
erőé pedig a nyugalom, a stabilitás, a biztonság. Innen érthető meg a
miniszterelnök kijelentése, hogy ugyan új emberekkel és új struktúrában,
de ugyanazokért a célokért fog küzdeni. </b></span></p>
<p><strong>Milyen megvilágításba helyezi az elmúlt ciklust és az
előttünk álló időszakot az a kijelentés, hogy új arcokkal és új
struktúrában képzeli el a kormányzást?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Orbán győzelmi beszédében úgy fogalmazott, hogy „<em>lehetőséget kaptunk arra, hogy megvédjük az országot</em>”.
Ez súly és felelősség, amit vállalni kell. A célok ugyanazok, de nyolc
év hosszú idő, ez elhasználja a szervezetet, a frissesség miatt kellenek
új arcok. Ezért bődületes politikai teljesítmény ugyanakkor, hogy nyolc
év kormányzás után is kétharmadot tudott szerezni a Fidesz</b></span>. Azt várná
az ember, hogy ennyi idő után elhasználódik, elkopik, felemésztődik,
berozsdásodik, elég. Ehhez képest most több szavazója van, mint
2014-ben. </p>
<p><strong>Mégis azt mondja a miniszterelnök, hogy új struktúra kell.
Másképp teszem fel a kérdést: győztes csapaton miért kell változtatni? </strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A miniszterelnök eddig is a cél iránti alázat szellemében kereste a
megfelelő embereket. Ebben van döntő különbség a jobboldal és a baloldal
között. A jobboldalban tényleg ott van a cél iránti alázat,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
ellenfélnél viszont nincs</span></b><b> alázat. Ha eltűnik az alázat, eltűnik a cél
is. </b><b>Ők pénzért és hatalomért tényleg mindenre képesek. Náluk érdekes,
hogy ki lesz a miniszter, hogy milyen alkuk születnek a háttérben a
hatalomért, hogy az ördöggel is cimborálnak, ha kell. Erről beszélt
Karácsony. A Simicska-történet is erről szólt. Erről szólt az is, hogy
ballibsi értelmiség még a Jobbikkal is összefogna, lásd Heller Ágnest. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
Az, amit feszegettél a beszélgetésünk elején, hol lenne máshol a
moralitás, ha nem ezen az oldalon? Azt gondolom, hogy</span></span></p>
<div class="gmail-keretes">tényleg nem mindenkit kovácsoltak vasból. Engem igen.</div>
<p>De az állítás másik része fontosabb: tényleg nem mindenkit
kovácsoltak vasból. A jobboldali közösség azért nyerte meg a választást
harmadízben is ekkora fölénnyel, mert a politikának ezt a természeti
törvényét ismeri és méltányolja. Pél<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style=""></span></span>dául az első vonalban harcolók
kiállnak azokért is, akiknek történetesen morális kifogásaik vannak a
kampánnyal kapcsolatban. </p>
<p><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><strong>Ha számít, hogy kik vannak vasból és kik vannak agyagból, akkor mégis számítanak a személyi kérdések nem?</strong></span></p>
<p>A kérdés jó. De az azért egyértelmű, hogy ki van vasból. Ha például
vihar van, esik az eső, a vason hallod, hogy az kopog – mondjuk nem árt
vigyázni rá, hogy ne rozsdásodjon be az ember –, az agyag meg
szétfolyik. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De az a lényeg, hogy ez egy összetartó közösség, a célok
összetartják; és amíg ez így marad, addig jó esély van arra, hogy
Magyarországon jobboldali konjunktúra legyen. </b></span></p>
<p><strong>A jobboldal konjunktúrája mellett <span style="background-color:rgb(249,203,156)">van értelme konszolidációról is beszélni?</span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szerintem nem. A politikában a győzelem egy napig tart, és tegyük
hozzá: a gyász meg tovább. Ha leengedjük a kezünket, vagy maradva a
korábbi képnél,</b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha elfelejtjük, hogy az ujjunknak a ravaszhoz kell közelítenie, akkor veszíteni fogunk.</b></span></div>
<p>Szerintem a konszolidáció nem jó kifejezés, szerintem nem erre van szükség. </p>
<p><strong>Megszilárdulás. </strong></p>
<p>Ez sem írja le jól a célt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Meg kell védeni az eredményeket és a
megkezdett munkát folytatni kell.</b></span> Mindaz, amit mondasz, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>konszolidáció és
megszilárdulás, azzal az illúzióval kecsegtet, ami ott volt az aranykor
gondolatában is, hogy a politikában van nyugalmi állapot és hátra lehet
dőlni<span style="background-color:rgb(208,224,227)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A politika folyamatos mozgás. Az igazság és többség dilemmáját
folyamatosan esetről esetre fel kell oldani, egyszerűen nincs
nyugvópont. Ettől el kell és el lehet választani a hétköznapi emberek
igényét a nyugalomra. Az egy természetes és méltánylandó igény, mert
mindenki biztonságban és nyugalomban akar élni. Csakhogy ennek vannak
feltételei. A nyugalomért, a biztonságért és a békéért minden nap újra
és újra meg kell küzdeni. Ezért a politika embereinek muszáj, hogy
vasból legyenek.</b></span> Sok-sok évvel ezelőtt Hammer Ferenc azt írta, hogy „ne
gondolja Gyurcsány vagy Orbán, hogy ne lenne tíz másik, aki a helyükbe
lép”. Látjuk, hogy nincs tíz másik.</p>
<div class="gmail-keretes">A politika különleges képességeket követel meg. </div>
<p><strong>Gyurcsány is vasból van? </strong></p>
<p>Hát… A vasat nem mondanám. </p>
<p><strong>Akkor miből van? </strong></p>
<p>Talán egy alumínium kanna. Az elemzők majd megfejtik, hogy mit is akartam ezzel mondani. </p>
<p><strong>Hiába horpad be, elég időtállónak tűnik. </strong></p>
<p>Ha ránézel egy vaspáncélban lévő harcosra és ránézel egy alumínium
kannára, akkor már messziről észleled a különbséget. Ez is hozzátesz
valamit a vasárnap értelmezéséhez.</p>
</div></div>
<br></div>