[Grem] Fwd: MA ESTE fél 7-kor: Imaest az életért a Sziklatemplomban

[Emoke Greschik]

*A Gyümölcsoltó Boldogasszony napi életvédelmi imaesten többek között
tanúságtételeket is hallhattunk. Az egyik ilyen, egy nagycsaládos anyuka
őszinte és megható története, amely mindannyiunk arcára egyben mosolyt is
csalt. *

*https://777blog.hu/2018/04/10/sokgyermekes-anyukak-egyszemelyes-bikinimozgalma-tanusagtetel/
<https://777blog.hu/2018/04/10/sokgyermekes-anyukak-egyszemelyes-bikinimozgalma-tanusagtetel/>*

*Komáromi Tímea vagyok: katolikus keresztény, magyar,nő, Komáromi Attila
felesége, hét eleven fiú és két mennybéli baba édesanyja, matematika-fizika
tanár és sokak, de elsősorban az Úristen tanítványa.*

A mostanihoz hasonlóan volt már alkalmam tanúságot tenni Arról, aki az
életem során, és az élet szolgálatával kapcsolatban annyiszor Bátorítóm,
Vigasztalóm, Felemelőm, Iránymutatóm volt. A legutóbbi ilyen lehetőségem
óta eltelt hét év, és *42 és 44 éves koromban született még egy hatodik és
egy hetedik gyermekünk.*

Ebben a tanúságtevésben arról szeretnék tanúskodni, hogy *a Jó Isten
mennyire kedvesen, egyszerűen gondoskodott arról, hogy felemelt fővel,
magamat nem megvetve, sőt, akár még jól is érezve magamat a bőrömben
lehessek az ő teremtő és munkatársa.*

*A negyedik és ötödik iker fiaink után, amikor már a sok feladat nem
emésztette fel az összes energiánkat, nyitottak voltunk újabb
gyermekáldásra.* Ahogy azt viszont már addigi életünkben is
megtapasztaltuk, ez nem csettintésre működik. *Hiába vártunk. Addig
legalább is hiába, amíg a mi emberi elgondolásunk szerint a még ideálisba
illett volna egy újabb baba. *Elérkezett az az idő, amikor már számolgatva
az éveim előrehaladtát, úgy gondoltam, hogy most már jobb is így. Az életem
kisbabás időszaka lezárult, haladunk előre, biztos másra kell már
figyelnem, időt, energiát szánnom. Ezekhez a megfogalmazódott gondolatokhoz
képest bár örömteli, de nem egészen felhőtlen* meglepetés volt, amikor
kiderült, hogy a Jóisten mégis megáldott minket egy újabb gyermekkel.
Attila öröme árnyéktalan volt.*

*Az én örömömet* *rendszeresen megtámadta az a gondolatom, hogy én ehhez a
történethez már öreg vagyok*. Ezt el is mondtam Attilának. *Ő meg
aranyosan, lazán kinevetett, mondván, hogy nem öreg, hanem hülye vagyok,
hogy ilyeneket gondolok.*

Nem tudott megnyugtatni ezzel. A probléma probléma maradt a számomra.
Attila többedszeri próbálkozása után is. Ezeknek a kis párbeszédeknek
egyébként néha a fiúk is fültanúi voltak szép csöndben.

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család3.jpeg>



*Egyszer a fürdőszobában mosást készítettem be, és a két nagyfiúnk, Kende
és Kopa is ott voltak. Egyszer csak a tükörbe nézve hangosan
felsóhajtottam:*

*„Fiúk! Hát ez egy kismama? Nem, ez egy nagymama!”*

*Ekkor valamelyik fiú megszólalt: „De látod mama, a Jóistennek ez nem
számít!”* A másik rákontrázott: „Hát ez az!” Néhány másodpercig csöndben
álltam a tükör előtt, magammal szemben.

*És átjárt a Felismerés Lelke. És éreztem, hogy a fiúk száját az Úr
töltötte be. Aha-élményem volt*. *Derű szállt rám, és mondtam is: „Tényleg!
Az Úristennek ez nem számít!” Ez a békesség akkor sem hagyott el, amikor
aztán másfél év múlva egy újabb, a hetedik drága gyermekünket bízta ránk a
Teremtő.*

Az előbbi történetnek volt még folytatása:

Amikor a fiúk már kimentek a fürdőszobából, *még egy kicsit ott mertem
maradni a tükör előtt a Jóisten és a magam társaságában.* Ekkor azt a
megnyugtató szabadság-gondolatot kaptam, hogy az előbbi bizonyosság mellett
ugyanakkor nem baj, ha nekem fontos, hogy a gyerekeimnek, ha nem is fiatal,
de fiatalos anyukája, a férjemnek pedig az adottságokon belül csinos
felesége legyek. Ez viszont már az én dolgom, erről nekem kell gondoskodni.
Azóta is van bennem ilyen irányú igyekezet.

Emellett azonban *azt a húsvéti felismerést is erősen belém ültette Jézus
Krisztus, hogy az ő dicsőséges, feltámadott testének lényegi részei a
sebek. A vasszegek és a lándzsa által ejtett sebek. Az értünk odaadott élet
jelei. A szeretet cselekedeteinek következményeit testestül lelkestül vitte
magával a dicsőségbe. Az nem olyan gyalázat, amit jobb lenne elfelejteni,
vagy takargatni.*

Ez mit jelent az én életemre vonatkozóan? Hát azt, hogy* attól sem kell
félnem, ha a szeretetem, az életem valamilyenfajta odaadása, továbbadása
következtében megfordíthatatlan folyamatoknak, akár amortizációnak is
leszek a színtere.* Nem baj, ha vannak testi jelei annak, hogy egy módon az
életem odaadom, még akkor sem, ha az a világ szemében esetleg negatív
értékelést is kap.

Ez a gondolat egy szűk évvel ezelőtt végül is* egy igen viccessé alakult
történetben vált gyakorlatilag is megélt valósággá.*

*Az iker fiaim osztályával egy evezős-strandolós családi napra
készülődtünk. Töprengeni kezdtem, hogy milyen ruhába, fürdőruhába menjek,
ami minden tekintetben illő és megfelelő a nap programjához. Gondoltam, az
evezés alatt valamilyen, a Nap tüzétől is védő, sportos ruhában leszek.* De
hát lesz ott vízben játszás, úszás, strandolás is. Ezekhez fürdőruha kell.
A problémát az okozta, hogy szembesültem a gátlásaimmal, hogy a sok
kitágulás következményében *az eredeti rugalmasságát elvesztő ráncos,
plöttyedt bőrt a hasamon a családom előtt ugyan nem szégyellem, de mások
előtt igen. *(Nyilván alapesetben jó megoldás lehetne egy hasat takaró,
egyrészes fürdőruha, de attól mindig fölfázom, és rossz közérzetet ad.)
Igyekeztem az értelmemmel úrrá lenni a gátlásaimon, és biztattam is magam,
hogy a többi anyuka is ugyan ilyen helyzetben van, nem kell szégyenkeznem.
( Hála Istennek, az iskolánk családjai nagy százalékban nagycsaládok.)

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család2.jpeg>

Amikor a családi nap délutánján eljött a strandolás ideje, a gondolataimba
mélyedve, és *erősen dolgozva a gátlásaim leküzdésén döntöttem, levettem a
ruhámat, és egy kétrészes fürdőruhában elindultam a vízhez. Nagy tudatosan
mentem, és körülnéztem. A gyerekek az apukákkal fürdőruhában pancsoltak,
játszottak a vízben. Az összes anyuka (egyetlen egy, nálam tíz évvel
fiatalabb, vékony, egyrészes fürdőruhát viselő édesanyát leszámítva) mind
nadrágban, pólóban felöltözve a parti füvön üldögélt.*

*Ekkor rájöttem, hogy mindenki ugyanabban a cipőben jár, mint én. Mindegyik
szégyelli a hasát.* Ekkor a szürkeállományomban *az előző, Jézus sebeiről
szóló gondolattal a háttérben *és egyfajta együtt érző szánalommal az
anyatársaim felé, a partig tartó 20 méter alatt *megszületett bennem egy
mozgalom gondolata. Egy személyben elindítottam a Plöttyedt hasú
sokgyerekes anyukák csendes bikini mozgalmát.*

Azóta is mindig jókedvre derülök, amikor erre gondolok, de azért azt a
részét komolyan gondolom, hogy *nekünk a ráncos, plöttyedt hasaink a
dicsőséges testünk része marad.* *Az a Jóisten és a mennyország lakói
számára nem szégyenfolt, hanem soha el nem törlendő jel. Az élet
szolgálatának jele.*

*Komáromi Tímea*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180412/2d72eab3/attachment-0001.html>