<div dir="ltr"><br><div class="gmail_extra"><br><div class="m_2732878450148140523gmail-post-header"><h1 class="m_2732878450148140523gmail-cim m_2732878450148140523entry-title"></h1>
</div>
<div class="m_2732878450148140523gmail-post-entry">
<p style="text-align:center"><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Gyümölcsoltó Boldogasszony napi
életvédelmi imaesten többek között tanúságtételeket is hallhattunk. Az
egyik ilyen, egy nagycsaládos anyuka őszinte és megható története, amely
mindannyiunk arcára egyben mosolyt is csalt. </b></span><br></i></p><p style="text-align:center"><i><a href="https://777blog.hu/2018/04/10/sokgyermekes-anyukak-egyszemelyes-bikinimozgalma-tanusagtetel/" target="_blank">https://777blog.hu/2018/04/10/<wbr>sokgyermekes-anyukak-<wbr>egyszemelyes-bikinimozgalma-<wbr>tanusagtetel/</a></i><br><i></i><span id="m_2732878450148140523gmail-more-17680"></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Komáromi Tímea vagyok: katolikus
keresztény, magyar,nő, Komáromi Attila felesége, hét eleven fiú és két
mennybéli baba édesanyja, matematika-fizika tanár és sokak, de
elsősorban az Úristen tanítványa.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">A mostanihoz hasonlóan volt már alkalmam
tanúságot tenni Arról, aki az életem során, és az élet szolgálatával
kapcsolatban annyiszor Bátorítóm, Vigasztalóm, Felemelőm, Iránymutatóm
volt. A legutóbbi ilyen lehetőségem óta eltelt hét év, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>42 és 44 éves
koromban született még egy hatodik és egy hetedik gyermekünk.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Ebben a tanúságtevésben arról szeretnék
tanúskodni, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a Jó Isten mennyire kedvesen, egyszerűen gondoskodott
arról, hogy felemelt fővel, magamat nem megvetve, sőt, akár még jól is
érezve magamat a bőrömben lehessek az ő teremtő és munkatársa.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A negyedik és ötödik iker fiaink után,
amikor már a sok feladat nem emésztette fel az összes energiánkat,
nyitottak voltunk újabb gyermekáldásra.</b></span> Ahogy azt viszont már addigi
életünkben is megtapasztaltuk, ez nem csettintésre működik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hiába
vártunk. Addig legalább is hiába, amíg a mi emberi elgondolásunk szerint
a még ideálisba illett volna egy újabb baba. </b></span>Elérkezett az az idő,
amikor már számolgatva az éveim előrehaladtát, úgy gondoltam, hogy most
már jobb is így. Az életem kisbabás időszaka lezárult, haladunk előre,
biztos másra kell már figyelnem, időt, energiát szánnom. Ezekhez a
megfogalmazódott gondolatokhoz képest bár örömteli, de nem egészen
felhőtlen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a Jóisten mégis
megáldott minket egy újabb gyermekkel. Attila öröme árnyéktalan volt.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az én örömömet</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>rendszeresen megtámadta
az a gondolatom, hogy én ehhez a történethez már öreg vagyok</b></span>. Ezt el is
mondtam Attilának. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő meg aranyosan, lazán kinevetett, mondván, hogy nem
öreg, hanem hülye vagyok, hogy ilyeneket gondolok.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Nem tudott megnyugtatni ezzel. A
probléma probléma maradt a számomra. Attila többedszeri próbálkozása
után is. Ezeknek a kis párbeszédeknek egyébként néha a fiúk is fültanúi
voltak szép csöndben.</p>
<p><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család3.jpeg" class="m_2732878450148140523gmail-fancybox m_2732878450148140523gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_2732878450148140523gmail-aligncenter m_2732878450148140523gmail-wp-image-17686 m_2732878450148140523gmail-size-large" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család3-1024x681.jpeg" alt="" style="margin-right:0px" width="159" height="106"></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egyszer a fürdőszobában mosást
készítettem be, és a két nagyfiúnk, Kende és Kopa is ott voltak. Egyszer
csak a tükörbe nézve hangosan felsóhajtottam:</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Fiúk! Hát ez egy kismama? Nem, ez egy nagymama!”</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ekkor valamelyik fiú megszólalt: „De
látod mama, a Jóistennek ez nem számít!”</b></span> A másik rákontrázott: „Hát ez
az!” Néhány másodpercig csöndben álltam a tükör előtt, magammal szemben.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És átjárt a Felismerés Lelke. És
éreztem, hogy a fiúk száját az Úr töltötte be. Aha-élményem volt</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Derű
szállt rám, és mondtam is: „Tényleg! Az Úristennek ez nem számít!” <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ez a
békesség akkor sem hagyott el, amikor aztán másfél év múlva egy újabb, a
hetedik drága gyermekünket bízta ránk a Teremtő.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Az előbbi történetnek volt még folytatása:</p>
<p style="text-align:justify">Amikor a fiúk már kimentek a
fürdőszobából, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>még egy kicsit ott mertem maradni a tükör előtt a Jóisten
és a magam társaságában.</b></span> Ekkor azt a megnyugtató szabadság-gondolatot
kaptam, hogy az előbbi bizonyosság mellett ugyanakkor nem baj, ha nekem
fontos, hogy a gyerekeimnek, ha nem is fiatal, de fiatalos anyukája, a
férjemnek pedig az adottságokon belül csinos felesége legyek. Ez viszont
már az én dolgom, erről nekem kell gondoskodni. Azóta is van bennem
ilyen irányú igyekezet.</p>
<p style="text-align:justify">Emellett azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azt a húsvéti
felismerést is erősen belém ültette Jézus Krisztus, hogy az ő
dicsőséges, feltámadott testének lényegi részei <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sebek. A vasszegek és a
lándzsa által ejtett sebek.</span> Az értünk odaadott élet jelei. A szeretet
cselekedeteinek következményeit testestül lelkestül vitte magával a
dicsőségbe. Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem olyan gyalázat, amit jobb lenne elfelejteni, vagy
takargatni.</span></b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Ez mit jelent az én életemre
vonatkozóan? Hát azt, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> attól sem kell félnem, ha a szeretetem, az
életem valamilyenfajta odaadása, továbbadása következtében
megfordíthatatlan folyamatoknak, akár amortizációnak is leszek a
színtere.</b></span> Nem baj, ha vannak testi jelei annak, hogy egy módon az életem
odaadom, még akkor sem, ha az a világ szemében esetleg negatív
értékelést is kap.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Ez a gondolat egy szűk évvel ezelőtt végül is<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> egy igen viccessé alakult történetben vált gyakorlatilag is megélt valósággá.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az iker fiaim osztályával egy
evezős-strandolós családi napra készülődtünk. Töprengeni kezdtem, hogy
milyen ruhába, fürdőruhába menjek, ami minden tekintetben illő és
megfelelő a nap programjához. Gondoltam, az evezés alatt valamilyen, a
Nap tüzétől is védő, sportos ruhában leszek.</b></span> De hát lesz ott vízben
játszás, úszás, strandolás is. Ezekhez fürdőruha kell. A problémát az
okozta, hogy szembesültem a gátlásaimmal, hogy a sok kitágulás
következményében <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az eredeti rugalmasságát elvesztő ráncos, plöttyedt
bőrt a hasamon a családom előtt ugyan nem szégyellem, de mások előtt
igen. </b></span>(Nyilván alapesetben jó megoldás lehetne egy hasat takaró,
egyrészes fürdőruha, de attól mindig fölfázom, és rossz közérzetet ad.)
Igyekeztem az értelmemmel úrrá lenni a gátlásaimon, és biztattam is
magam, hogy a többi anyuka is ugyan ilyen helyzetben van, nem kell
szégyenkeznem. ( Hála Istennek, az iskolánk családjai nagy százalékban
nagycsaládok.)</p>
<p><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család2.jpeg" class="m_2732878450148140523gmail-fancybox m_2732878450148140523gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_2732878450148140523gmail-aligncenter m_2732878450148140523gmail-wp-image-17685 m_2732878450148140523gmail-size-large" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/04/család2-1024x682.jpeg" alt="" style="margin-right:0px" width="220" height="147"></a></p>
<p style="text-align:justify">Amikor a családi nap délutánján eljött a
strandolás ideje, a gondolataimba mélyedve, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>erősen dolgozva a
gátlásaim leküzdésén döntöttem, levettem a ruhámat, és egy kétrészes
fürdőruhában elindultam a vízhez. Nagy tudatosan mentem, és körülnéztem.
A gyerekek az apukákkal fürdőruhában pancsoltak, játszottak a vízben.
Az összes anyuka (egyetlen egy, nálam tíz évvel fiatalabb, vékony,
egyrészes fürdőruhát viselő édesanyát leszámítva) mind nadrágban,
pólóban felöltözve a parti füvön üldögélt.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ekkor rájöttem, hogy mindenki ugyanabban
a cipőben jár, mint én. Mindegyik szégyelli a hasát.</b></span> Ekkor a
szürkeállományomban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az előző, Jézus sebeiről szóló gondolattal a
háttérben </b></span>és egyfajta együtt érző szánalommal az anyatársaim felé, a
partig tartó 20 méter alatt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megszületett bennem egy mozgalom gondolata.
Egy személyben elindítottam a Plöttyedt hasú sokgyerekes anyukák csendes
bikini mozgalmát.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Azóta is mindig jókedvre derülök, amikor
erre gondolok, de azért azt a részét komolyan gondolom, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nekünk a
ráncos, plöttyedt hasaink a dicsőséges testünk része marad.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az a Jóisten
és a mennyország lakói számára nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szégyenfolt,</span> hanem soha el nem
törlendő jel. Az élet szolgálatának jele.</b></span></p>
<p style="text-align:right"><b><i>Komáromi Tímea</i></b></p>
<p> </p>
<div id="m_2732878450148140523evangelizalj">
<p><br></p></div></div>
<br></div></div>