[Grem] Macron, francia elnök: 'Az országnak szüksége van a Katolikus Egyházra'

[Emoke Greschik]

 Emmanuel Macron francia elnök: Az országnak szüksége van az Egyházra
2018. április 11. szerda 16:10
https://www.magyarkurir.hu/hirek/emmanuel-macron-francia-elnok-az-orszagnak-szuksege-van-az-egyhazra
Április 9-én, hétfőn este Emmanuel Macron elnök a francia püspöki
konferencia meghívására a Collège des Bernardins épületébe látogatott. A
főpásztorok azt kérték tőle, hogy a legszegényebbek szükségleteire figyelve
egy testvéries, igazságos és szolidáris nemzetet építsen.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86492&img=o_m23.jpg>

*A francia elnök hosszú, egyórás beszédben fordult hallgatóságához, a
francia egyház képviselőihez. Az igazságban folytatnak párbeszédet – ígérte
*a mintegy négyszáz főből álló hallgatóságának, amely püspökökből, vezető
értelmiségiekből, katolikus szervezetek és sajtóorgánumok vezetőiből állt.

*Utalt arra, hogy az Egyház és az állam párbeszéde károkat szenvedett,*
kölcsönös félreértések és bizalmatlanság jellemezte. *Áttekintette az
Egyház szerepét a francia társadalomban, a látóhatárt gyakran kitágítva
egész Európára. Miután megköszönte a püspököknek a meghívást, kifejezte
tiszteletét Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki a trèbes-i terrortámadásban
életét adta, hogy megmentsen egy túszul ejtett nőt: „Példája annak, milyen
messzire érhet el az ember, ha a katolikus hite viszi előre” *– mondta az
államfő.

*Jacques Hamel említésével folytatta a sort, akit szentmise bemutatása
közben gyilkoltak meg terroristák Rouen közelében. A migránskérdésről
szólva „realista humanizmusról”, a jog és az emberiesség megbékéléséről
beszélt. Méltatta a segítő szervezeteket, mint az üldözött keresztényeket
védelmező L’Oeuvre d’Orient-t, a Katolikus Karitászt, a Sant’Egidio
közösséget *– utóbbi a püspöki konferenciával és a protestáns egyházak
szövetségével együttműködve Franciaországban is megnyitotta a humanitárius
folyosókat.

„*Franciaország – folytatta – a katolikusok erőfeszítéseinek köszönhetően
erősödött meg. Katolikusokénak, akik készek voltak meghalni, nem csupán
humanista ideákért vagy valamiféle erkölcsért, hanem az Istenbe vetett
hitükért és vallásuk gyakorlásáért.” A laicizmusnak nem dolga, hogy a
múlékony dolgok nevében tagadja azt, ami spirituális – *tette hozzá.

Beszédében a francia elnök azt is elmondta, hogy* történelme során
Franciaország nem mindig ismerte el megfelelően a katolikusok szerepét.
Sokszor bizalmatlanul tekintettek a katolikusokra, félreállították őket
mint „harcos kisebbséget” vagy „katolikus választótábo*rt”. Hangsúlyozta,
hogy *a katolikusok által felvetett kérdések az egész nemzet kérdései, és
ünnepélyesen arra kérte a katolikusokat, ne érezzék magukat úgy, mintha a
francia köztársaság peremén lennének. Franciaországnak szüksége van „a
katolikus magvakra”*, a konstruktív politikai elkötelezettségre is európai
szinten. „Ezért vagyok itt, hogy elmondjam nektek, *a köztársaság tőletek,
katolikusoktól három ajándékot vár: a bölcsességetek, a konkrét
elkötelezettségetek és a szabadságotok ajándékát.”*

*A bioetikáról szólva ígéretet tett arra, hogy odafigyel az Egyház szavára
annak kapcsán, hogy nem lehet a kérdést csupán technikai kérdésként
kezelni, és kifejezte meggyőződését, hogy a technológiai lehetőségeknek
határt kell szabni.* Hozzátette, hogy ugyanakkor az Egyház nem adhat ki
„rendelkezéseket”, de emellett *hibának ismerte el, hogy a társadalmi
kérdések megvitatásakor gyakran nem kerül elő az üdvösség kérdése*.
Megosztotta hallgatóival, hogy *számára az Egyház inkább „bizonyosságok
forrása”, mintsem „a jólnevelt viselkedés őre.”*

A francia elnök beszédében többek között idézte Pascalt, Mounier-t,
Ricoeurt, Mariont, Lustiger-t, XVI. Benedeket, Ferenc pápát.* Kritikával
illette a relativizmust és a nihilizmust. A szerzetesi életről mint a
szabadság gyakorlásáról beszélt.*

A francia püspöki konferencia elnöke, Georges Pontier a következő szavakkal
fordult Macron elnökhöz: „Megragadom az alkalmat, hogy felhívást tegyek
közzé: Le kell győzni a félelmeket, amelyek társadalmunkban élnek, és
határozottan, bizalommal telve kell munkálkodnunk egymás jobb
megismeréséért és a másik felé való nagyobb nyitottságért! Kezdjük azokkal,
akik a leggyengébbek, a legszegényebbek, a leginkább sebezhetőek, mert
belőlük kiindulva tudjuk újra felépíteni a bizalmat egy nemzetben.”

Pontier utalt *a találkozó elején meghallgatott három tanúságtételre –
olyan hajléktalan és fogyatékkal élő emberek tettek tanúságot, akikkel a
Bárka közösség, a Páli Szent Vince Társaság és a fogyatékkal élőkkel
létrehozott katolikus központ foglalkozik.* „Szerettük volna, hogy jelen
legyenek köztünk azok a barátaink, akik nehéz és fájdalmas múltat hordoznak
magukban. Történetüket a sebezhetőség, a gyengeség jellemzi. Vannak, akik
szerint az ő életük értelmetlen. Mi azonban hisszük, hogy ha szembenézünk
az emberi lény törékenységével, felismerhetjük: egy társadalom nagyságát
azon mérhetjük le, milyen mértékben képes gondoskodni leggyengébb
tagjairól.”

A francia püspöki konferencia elnöke bioetikai kérdésekről is beszélt,
amelyek foglalkoztatják a francia közvéleményt. „Alkalom ez arra – mondta
–, hogy megvalósítsuk a párbeszédet az egyre inkább pluralista
társadalomban…. és együtt gondolkodjunk azon, milyennek szeretnénk a holnap
világát.” *Georges Pontier a családról, az eutanáziáról, a migrációról, az
antiszemitizmusról és az iszlamofóbiáról is szót ejtett. Macronhoz fordulva
hangsúlyozta: „Nem az a célunk, hogy egyes csoportok érdekeit
érvényesítsük. Mi azokért aggódunk, akik a leginkább hátrányos helyzetben
élnek, akik előtt nincsenek perspektívák. * Jól tudom, hogy aggodalmainkban
osztoznak az állami vezetők, a politikai, gazdasági, egyesületi és vallási
életben aktív emberek is.”

„Megrendít minket azok kiáltása, akiknek nincs munkájuk, nincs emberhe*z
méltó lakóhelyük. Ahogyan megrendítenek azoknak a fiataloknak a könnyei is,
akik előtt nincs jövő, akik közül néhányan az erőszakot választják, mások a
csalárd üzérkedést, amelyben szintén nincs jövő; megint mások a
drogfogyasztást, a drogkereskedelmet, amely végül elpusztítja őket. Nagy a
felelősségünk. Nemzeti ügyről van szó, amelyhez szükség van mindenki
felelősségvállalására. Bátran fel kell vállalnunk a köztársaságunk nemzeti
mottójában szereplő »egyenlőség« szót. Mert az egyenlőtlenség az
oktatásban, a képzésben, a jövedelmekben, a munkához, az infrastruktúrához
való hozzáférésben nem csökken, hanem növekszik. És a legszegényebbek
szükségleteiből kiindulva lehet felépíteni egy testvéries, igazságos és
szolidáris társadalmat.”*

Forrás és fotó: Vatican News; Avvenire

Magyar Kurír
(tzs)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180411/923cab23/attachment.html>