[Grem] Segítő és ártó félelmeink

[Emoke Greschik]

Segítő és ártó félelmeinkről – Szabadegyetemi előadás a Sapientia Főiskolán
2017. szeptember 22. péntek 17:14
https://www.magyarkurir.hu/hirek/segito-es-arto-
felelmeinkrol-szabadegyetemi-eloadas-sapientia-foiskolan2Segítő
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének
(CSI) őszi szabadegyetemi előadását „Segítő és ártó félelmeink” címmel
szeptember 21-én tartották meg az intézet vezető munkatársai: Papp Miklós,
Somogyiné Petik Krisztina és Elekes Szende.

*Félelmeink **hasznunkra válhatnak*, *de bénító is lehet** a jelenlétük *–
mondta Papp Miklós görögkatolikus lelkész, aki bevezetőjében *a szorongás
filozófiai fogalm*át ismertette. *Kierkegaard dán egzisztencialista
filozófus szerint az ember alaphelyzete a szorongás, ami létünkhöz
tartozik: mintegy a szabadság szédülete.* Döntéseink során ugyanis
felvetődhet a kérdés: Megfelelő módon élünk-e a szabadságunkkal, nem
vétjük-e el az életünk célját, lényegét, nem ámítjuk-e magunkat? *
Egyáltalán, jól hozzuk-e meg szabad döntéseinket?*

Az egzisztencialista filozófia rámutat, hogy* szorongásunk mögött a
haláltól való félelem húzódik meg, az, hogy nem élünk autentikusan
(hitelesen), s így szétszórjuk az életünket.* Kierkegaard azt mondja, *ez a
szorongás a szellemi élet jele, velejárója, a szabad élet jellemzője.*

Somogyiné Petik Krisztina *pszichológus* a hétköznapokban és a
szakirodalomban is keveredő fogalmakat tisztázta:* a félelem olyan élmény,
érzés, ami konkrét helyzetre, dologra vonatkozik, a szorongás pedig
általános, tárgy nélküli *(„nem tudom, mitől félek” érzés).

Elekes Szende pszichológus a szorongás és a félelem egymást átjáró
valóságának alkotóelemeit vizsgálta. E többsíkú, komplex érzelemnek *vannak
testi (pl. szívverés gyorsulása, reszkető hang), gondolati (negatív
beállítódás: „biztosan nevetni fognak rajtam”, katasztrofizáló attitűd:
„nem fogom kibírni, ha csalódok benned”) és viselkedésbeli komponensei.*
Utóbbiak jellegzetesen* a „harcolj” vagy „menekülj” megküzdési reakciói.*

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=81154&img=o_IMG_1066.jpg>

Felmerül a kérdés, hogy mi számít egészséges, és mi kóros félelemnek.
Elekes Szende rámutatott: a félelem normális (adaptív) reakciónak
tekinthető a valóságos veszélyhelyzetben (amikor létünk vagy éppen az
anyagi biztonságunk forog kockán).

Papp Miklós ezt követően arról beszélt, hogy János evangélista nyomán a
teológiában a félelem jelenléte azt jelzi, hogy még nem tökéletes a
szeretetünk. Az erkölcsteológia ugyanakkor használja* a féltés-óvás fogalmá*t:
*féltenem, óvnom kell például a házasságomat, Istennel való kapcsolatomat,
értékes életemet.*

Gyógyítsuk a félelmeinket, de *féltsük azt, ami érték, ne üljünk
kényelmesen értékes emberi kapcsolatainkban, hanem dolgozzunk meg értük –*
figyelmeztetett a görögkatolikus morálteológus. – *Krisztus az okos és a
balga szüzek példázatában konkrétan utalt az éberségre, az életvezetés
fontosságára.* A féltés persze nem azonos a féltékenységgel, utóbbit a
másik bántása, állandó ellenőrzése jellemzi.

Elekes Szende a továbbiakban *a kóros félelem ismérvei*t sorolta
(időben *elhúzódó,
életfeladataink elvégzésében gátol), majd ennek következményeit: az
elkerülő viselkedést, a pánikzavart (beszűkülő élet *a félelmek miatt), a
szorongás megerősödését azáltal, hogy *éppen az elkerülés miatt nincs
szembesülés a valósággal (például a pánikzavaros számára nem derül ki, hogy
elenyésző esélye van annak, hogy a lift lezuhan, amikor benne utazik), a
szociális félelmet (görcsös részvétel a társas kapcsolatokban, a „tudok-e
majd elég okosat mondani, mert ha nem, kinevetnek” érzése).* A pszichológus
röviden bemutatta a szorongásos kórképeket, és rámutatott, hogy ezekben az
egyre súlyosbodó helyzetekben senki ne szégyelljen szakembertől kérni
segítséget, általában *a pszichológusi (kognitív vagy viselkedésterápia,
relaxációs technikák, érzéseink elfogadásának gyakorlata), illetve és/vagy
a gyógyszeres kezelés is sokat segíthet.*

Papp Miklós arra is rámutatott, hogy* a félelem rendszerint rossz
döntésekhez vezethet, de azt is okozhatja, hogy egyáltalán nem is merünk
dönteni:* nem éljük a legjobb életünket, mert nem merünk vállalkozni,
például félünk vezető pozícióba kerülni, nem merünk időskorban belevágni a
tanulásba (attól tartunk, hogy majd kinevetnek), *a jámbor vallásosságot*
*választjuk* *a teológiai önképzés* *helyett.*

Gondoljunk Jézusra, amikor a zsidók lakta területekről Geráza vidékére, a
pogányok közé ment: mert belevágni valami újba, valami nagyszerűbe. Ezt
megelőzően pedig hosszan imádkozott. Az ő példáján is láthatjuk: nem az a
*bátor,* akiben nincs félelem, hanem* az, aki a félelme ellenére is tud
cselekedni* – hangsúlyozta Papp Miklós.

Somogyiné Petik Krisztina *az életünket védő, normális félelmek*et mutatta
be: van, amelyik az életszakaszváltáshoz kapcsolódik, a másik az
életfunkcióinkat védi, ide soroljuk a szeparációs félelmet is (az anyától
való elszakadás miatti félelem, amely kisgyermekkorban természetes, de
később kórossá válhat). A pszichológus hangsúlyozta, hogy* a félelmeknek
nem csupán a hajlam, az idegrendszeri adottság, a családi minta vagy a
traumatikus emlékek lehetnek az okai, hanem a kultúra is, amelyben élünk: a
felgyorsult élet, a megfelelés- és teljesítménykényszer.* – Jelenlegi
kultúránkban a félelmeinket tekintve sérülékenyek vagyunk – mondta Petik
Krisztina.

Elekes Szende ugyanakkor kiemelte, hogy *az élet kockázatossága, a világ
veszélyessége** ellenére *a félelmeinkkel általában *mégiscsak képesek
vagyunk együtt élni.*

Az előadás végén Papp Miklós* az istenfélelem *fogalmát tisztázta. János
apostolt hívta segítségül ebben, az első leveléből idézte: *„Bár a szívünk
elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” ** Isten
tehát nagyobb, mint a mi lelkiismeretünk, amely még csak úton van a
teljesség felé.* Tehát *nem kell félnünk az Úrtól, bíznunk kell irgalmában,
ugyanakkor meg kell adnunk számára a méltányos tiszteletet. A görög
euszebeia szó magyar fordítása az istenfélelem, pedig szó szerint azt
jelenti: jól tisztelni az Istent.* Ez utóbbi a Szentírás szerint a Lélek
ajándéka. – Aki már hullatott forró könnyeket bűnbánatában, az tudja, hogy *ezt
a felindulást az Isten határtalan szeretetére való rádöbbenés váltja ki.
Bárcsak ez a rádöbbenésünk, az Istentől való elbűvöltségünk lenne a
moralitásunk forrása *– fogalmazott Papp Miklós.

*Aggódni pedig mindig van miért,* *de kérhetjük a gyógyító Istent, hogy
szabadítson meg minket* *aggódásainktól és haragunktól, a mi démonainktól,*
s ezen dolgozni nekünk is kötelességünk – zárta előadását a görögkatolikus
lelkész.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-2098752747791777535_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170924/f4346225/attachment.html>