[Grem] Okt.6. Arad 13 és Pest 2 vértanújának utolsó órái és percei

[Emoke Greschik]

https://gondola.hu/cikkek/107492-Hogyan_leptek_a_vesztohelyre_az_aradi_vertanuk_.html
.....
„Nem félek a haláltól, hisz ezerszer néztem én szemeibe”

*A 13 aradi halálra ítélt utolsó óráit *az aradi várba *melléjük rendelt
lelkészek beszámolóiból ismerjük*. Howiger osztrák tábornok éjjel 2 órára
rendelte be a várba a lelkipásztorokat a foglyokhoz. *Az addig virrasztó 13
elítélt búcsúlevelet írt szeretteinek, de Damjanichné, Láhnerné és Vécseyné
még urukkal is találkozhatott.*

*A törött lábbal fekvő ortodox vallású Damjanich **gorombán elküldte a
hozzá küldött szerb pópát, szemére hányva, hogy „nemzete mennyit vétkezett
a magyarság ellen”*, *így Sujánszky György minorita szerzetesnek gyónt meg,
mindjárt azt követően, hogy áttért a római katolikus vallásra. „Most már
nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam meg” *– mondta
Sujánszkynak.

Az utolsó éjszakán amíg *Aulich Horatiust olvasott*,* Török Vauban francia
hadmérnök várerődítési könyvét bújta, Láhner fuvoláján játszott*: Donizetti
Lammermoori Luciájából, a haldokló Edgár búcsúáriáját fújta. Az előbb
említett Sujánszky – Poeltenberg és Aulich gyóntatója, Damjanich
„megtérítője” – szerint *a foglyok leginkább Kossuthról tudakozódtak, a
komáromi vár feladása még nem jutott el Aradra.* A megalázó akasztásal
kapcsolatban egyedül *Damjanich aggódott:* *„nem félek a haláltól, mert
ezerszer néztem én szemeibe; ámde mégis fáj, hogy (...) azon kegyelmet sem
nyerhetők, miszerint katonához illőleg, golyó által végeztetnénk ki”*. A
verhetetlen tábornok még megvizsgáltatta a nyakát az általa külön Brünnből
(ma: Brno, Csehország) rendelt hóhér, bizonyos Franz Bott által, a
gördülékenyebb kivégzés érdekében.

Reggelre *az osztrákok *készenlétbe helyezték a katonaságot. A tüzérek égő
kanóccal álltak az ágyúk mögött a várfalon. *Tartottak **Arad polgáraitól *–
Damjanich például különösen népszerű volt a városban –,* ezért a
kivégzéseket a Maros déli oldalán hajtották végre, a folyón való átkelést
pedig megtiltották.*

*Emlélművük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Nádor-laktanya) udvarán *

Elsőként a négy golyó általi halálra ítélt kivégzésére került sor. Reggel 7
óra előtt a vár egyik sáncához vezették* Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidot,
Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. Polgári ruhában rablánc nélkül,
beszélgetve mentek kivégzőik elé.* A foglár régi szokás szerint háromszor
kért minden elítéltre kegyelmet („Ich bitte um Pardon!”), amelyre Tichy
cseh őrmester – a kivégzések végrehajtója – válaszolt: Istennél a kegyelem
(„Bei Gott ist Pardon!”). Ezután *bekötötték* *a négy hős szemeit (a
dúsgazdag családból származó Kiss úri eleganciával saját selyemkendőjét
használta) Schweidelt kivéve, aki másodszorra sem engedte a foglárnak
eltakarni szeme világát.*

Tichy suhintott kardjával és *a 12 katona sortüze 3-3 golyóval – a korabeli
szabályoknak megfelelően - kioltotta **október 6. **első vértanúinak életét*.
*Kiss Ernőnek csak vállát és altestét érték a lövedékek, így
feltápászkodott és az égre emelte a kezét, amikor egy tiszt közvetlen
közelről fejbelőtte. Így a negyedik mártír is holtan zuhant arcra.*
„Szép kis deputáció megy az Úristenhez”

Még *készülődött a cellájában* *a maradék kilenc tábornok,* *amikor
hallották a sortüzet és a Kiss Ernőre leadott lövést. A második gyászmenet*
8 óra előtt indult el az újaradi országúthoz közel levő kis Maros-parti
mezőre. Az *elítélteken** rablánc csörgött – még** Damjanich törött lábán**
is,* *akit *a vár s*zemétszállító szekerén vittek a vesztőhelyre*. Mikor
szemük elé tárult a kilenc *meglepően alacsony akasztófa,* Vécsey
megjegyezte: „Hát ilyen akasztófát készítettek számunkra?” – az erre a
célra felállított cölöpök ugyanis a két métert sem érték el. *Az akasztások
menete a következő volt: a foglyokat zsámolyra állították, ahol a hóhér
megcsomózta a kötelet, majd két segédje kivette a zsámolyt és az elítéltet
lefelé húzta, amíg a hóhér megpróbálta kitörni a nyakát. A vértanúk
haláltusái így hosszúra sikerültek, Tichy őrnagy örömére, aki Damjanichot –
akivel 1848-ban még egy ezredben szolgált – személyesen is gyűlölte.*

*A második gyászmenet **tagjain fekete atilla volt, Leiningen-Westerburgot
kivéve, aki őre lefizetésével hozzájutott honvédtábornoki egyenruhájához. A
foglyok szivarra gyújtottak a csöpörgő esőben. Itt Damjanich olyan
nyugodtnak nézett ki, mintha csak pöfékelve kocsikázni ment volna, *nem
pedig a halálba. A vesztőhelyet és az előtte felsorakozó elítélteket *nagy
körben dragonyosok szuronyfala védte **a nyilvánosságtól.* „Szép is
deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje” – mondta
állítólag Poeltenberg.

*Az elítéltek együtt imádkoztak,* *majd a foglár németül megismételte a
szokásos háromszori kegyelemkérést,* T*ichy őrnagy pedig zengte*: Istennél
a kegyelem! *A tábornokokat ezután szándékosan a császári és királyi
hadseregben viselt rangjukon **szólították a bitófához*. Elsőként így
Poeltenberg „kapitány” akasztására került sor. A foglár leoldotta a
bilincseit,* Isaszeg vitéz hadosztályparancsnoka mindenkitől egyenként
elbúcsúzott,* majd a foglár átadta a hóhérnak. *Az erős testalkatú tábornok
**szörnyűre nyúlt haláltusája megmutatta* *a többieknek*, mi vár rájuk.

*Az aradi vértanúk emlékműve Aradon*

*Másodikként **Török Ignác búcsúzott el bajtársaitól és lépett* *a
bitófára.* *Hű kutyája még ekkor is vele volt. Amikor leesett parókájáért
nyúlt, * *Tichy **könnyeket* *vett észre a szemében és lekiáltott lováról:
„Nem szégyelli magát, sírni, mint egy gyerek!*”. „*Szégyellje magát Ön,
hóhérlegény!” *–* vágott vissza a hadmérnök, aki büszkén folytatta útját.
Láhner, a „mélabús fuvolás” egy szó nélkül halt meg.* Negyediknek
szólította a foglár a horvát* Knezić Károly*t, *akire* *szintén rá kellett
szólnia Tichynek,** amikor leejtett szemüvege után nyúlt*: *„Hagyja ott,
lát maga az akasztófán úgyis”.*

Ötödjére* a kiváló huszárkapitányból lett tábornok, Nagysándor József *
*következett*. Mikor a porkoláb bilincseiért nyúlt, *az elíltélt így szólt **a
hadbírók* *felé:* „*hodie mihi, cras tibi!” (ma nekem, holnap neked!)* –
idézve a híres ókori latin mondást. *Már a nyakán volt a kötél, amiko*r *
utolsó leheletével kiáltotta: „Éljen a haza!”. Ezek a szavakat aznap még
két vértanú tette híressé.*

*Leiningen-Westerburg Károly* *kivégzése* *volt a legteátrálisabb,* u*gyanis
elterjedt róla a hírlapokban, hogy Buda bevétele után fogságba esett
osztrák tiszteket ölett volna meg.** Becsületét védvén, szót kérve „Isten
szabad ege alatt”, e róla terjesztett hírt „ünnepélyesen alacsony
rágalomnak” nyilvánította. *Bár Damjanich közben leintette: „Beszélhetsz
ezeknek, hadd abba Károly...”, de nem sikerült félbeszakítania. „*Odafönn
egy igazságosabb ítélőszék előtt fogunk állni”* – *fejezte be Leiningen.*

*A szálfatermetű elítéltn**ek zsámoly nélkül is leért a lába, a segédek
rácsimpaszkodtak, a hóhér ide-oda csavargatta a fejét, haláltusája ezért
rettenetesre sikeredett.** A kezében feszületet szorongató zokogó
Sujánszkyt Damjanich nyugtatta: *„*Mit sír tisztelendő barátom, hisz akit
kezében tart, az is az igazságért akasztatott fel”.*

*Ezután **volt bajtársához, Tichyhe*z *fordult:* „*Mire való ez a kínzás,
miért nem lőttök agyon minket?” –„Mert így kell lenni.” –„No, te is sokra
vitted, hóhérlegény lett belőled...”. A cseh őrnagy ekkor dühösen
utasította a hóhért, hogy gyorsabban végezze a munkáját. **Aulich
Lajos* *esetében
már körültekintőbben járt el.* *A volt hadügyminiszter némán tűrte a
halált.*
Damjanich féltette híres szakállát

*Nyolcadikként került sor* *a leghíresebb aradi vértanúra, Damjanich
Jánosra. A tábornok büszkén leszállt a kocsiról és így szólt: „Azt
gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, pedig a csatában mindig én voltam
az első”.* Visszautasította a járásban segítséget nyújtókat: hagyjanak
csak, a halálba nem kell sietni („Lassen Sie nur, zum Sterben muss man
nicht eilen”). *A nagytermetű Damjanich **számára szintén nem volt elég
magas a bitófa*. A procedúra előtt még *odaszólt németül **az általa
rendelt hóhérhoz*,* hogy vigyázzon a szakállára*, aki biztosította
arról. *Ezután
odaadta sálát az egyik papnak, lelkére kötve, hogy azt adja át feleségének.* *A
pribékek kivették alóla a zsámolyt és lábait behajlítva próbálták az
akasztást bevégezni. „Tichy őrnagy kigyönyörködhette magát kínjaiban*: *a
hatalmas lélek nehezen hagyta el a hatalmas testet” *– írta az egyik
szemtanú.

*Utoljára került a sor **Vécsey Károly grófra.* Nem a véletlen alakította
így, *ugyanis édesapja, Vécsey Ágoston császári tábornok intéztette
Bécsben, hogy a „lázadókhoz” pártolt kérlelhetetlen* *fiának **végig
kelljen néznie* *társai **halálát.** Mikor már a bitón volt, hatalmas
robajra lettek figyelmesek a jelenlévők. A túlparton leszakadt ugyanis egy
malachízlaló telep épülete, melynek fedelét ellepte az Aradról kicsődült
kíváncsi tömeg. A szolnoki csata hősében talán még felvillant valami kósza
reménysugár, **d**e a 13. aradi vértanú**val is végzett a hóhér.*

A történet, miszerint Vécsey Damjanichnak testéről lelógó kezét csókolta
volna meg búcsúzásul, a történettudmomány mai állása szerint nem igaz. A
visszaemlékezések között is csak egy kétes forrást találunk erre nézve. Az
egyik tanú szerint éppen Damjanich búcsúzott el tőle, mikor a bitóhoz
bicegett.

*Batthyány Lajos kivégzése*

Az 1849 januárjában letartóztatott *Batthyány Lajos gróf
**kivégzéséhez * *nehezen
találtak jogi alapot* *az osztrákok*. Augusztus 30-án ítélte el a
hadbíróság felségjogokba való beavatkozásért, valamint az 1848. október 6-i
bécsi forradalom előidézésében játszott szerepéért.

Szeptemberben szállították a pesti Újépületbe (hivatalosan: Neugebäude),
ahol* Haynau október 3-án, a kegyelmi kérvény elutasítása után rendelte el
kötél általi kivégzését.  A ** grófnak **ez mindennél megalázóbbnak
bizonyult,* e*zért egy felesége által becsempészett tőrrel öngyilkosságot
kísérelt meg. Először oldalba döfte magát, de a gyenge eszköz eltört a
bordáján; ekkor vágta fel nyaki ereit. Hősiességére vall, hogy mindezt a
takarója alatt tette*,* mert cellájában is őrség állt.*

*Reggel az osztrákok mindezt észrevették és sebét ellátták. **Ekkor
Batthyány letépte magáról a kötést, erre megkötözték és úgy látták el*. *Az
akasztást* í*gy nem lehetett rajta **végrehajtani*: *az osztrákok féltek
ugyanis, hogy a bitóra tátongó gróf sebe heves vérzésnek indult volna a
kötéltől, ami** „megindította volna a közönséget”*, és torkon megsebzett
férfit egyébként sem volt szokás felakasztani.

A Haynau távollétében megbízott végrehajtó,* Kempen altábornagy súlyos
dilemma elé került. Ugyanis nem várhattak a seb begyógyulásával, október
6-án mindenképp végre kellett hajtani az ítéletet. Nem véletlen tették
ekkorra az aznapi kivégzéseket, mert egy éve azon a napon tört ki Bécsben a
forradalom és Latour hadügyminisztert ekkor húzta lámpavasra a bécsi nép.
Így Kempen az ítéletet megmásítva elrendelte, hogy lőpor és golyó által
végezzék ki Batthyányt.*

*Végül **az élénkítőszerekkel talpra állított grófot* *este 6-kor vezették
a vesztőhelyre. Pest katonasága is készenlétben állt.* *A gróf
megkönnyebbült, amikor nem látott* *akasztófát.* „*Éljen a haza!” –
kiáltotta Batthyány és maga vezérelt sortüzet kivégzőosztagának. Így
végezte az első felelős magyar miniszterelnök. Kivégzése helyén áll ma is a
Batthyány-örökmécses*.* Szintén 6-án végezték ki** Pesten* *Fekete Imre
gerillaszázadost*, íg*y 1849. október 6. **vértanúinak *s*záma tizenötre
emelkedett.*

*Csernus Szilveszter*
Múlt-kor
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171008/5fd28be1/attachment.html>