<div dir="ltr"><h3><a href="https://gondola.hu/cikkek/107492-Hogyan_leptek_a_vesztohelyre_az_aradi_vertanuk_.html">https://gondola.hu/cikkek/107492-Hogyan_leptek_a_vesztohelyre_az_aradi_vertanuk_.html</a><br></h3><h3>.....<br>
<span style="font-size:12px"></span></h3><h3><span style="font-size:12px">„Nem félek a haláltól, hisz ezerszer</span> <span style="font-size:12px">néztem én szemeibe”</span></h3>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A 13 aradi halálra ítélt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">utolsó</span> óráit </b></span>az aradi várba <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>melléjük rendelt
lelkészek beszámolóiból ismerjük</b></span>. Howiger osztrák tábornok éjjel 2 órára
rendelte be a várba a lelkipásztorokat a foglyokhoz. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az addig virrasztó
13 elítélt búcsúlevelet írt szeretteinek, de Damjanichné, Láhnerné és
Vécseyné még urukkal is találkozhatott.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A törött lábbal fekvő ortodox vallású Damjanich<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>gorombán elküldte a
hozzá küldött szerb pópát, szemére hányva, hogy „nemzete mennyit
vétkezett a magyarság ellen”</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>így Sujánszky György minorita szerzetesnek
gyónt meg, mindjárt azt követően, hogy áttért a római katolikus
vallásra. „Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam
meg” </b></span>– mondta Sujánszkynak.</p>
<p>
Az utolsó éjszakán amíg <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aulich Horatiust olvasott</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Török Vauban francia
hadmérnök várerődítési könyvét bújta, Láhner fuvoláján játszott</b></span>:
Donizetti Lammermoori Luciájából, a haldokló Edgár búcsúáriáját fújta.
Az előbb említett Sujánszky – Poeltenberg és Aulich gyóntatója,
Damjanich „megtérítője” – szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a foglyok leginkább Kossuthról
tudakozódtak, a komáromi vár <span style="background-color:rgb(234,209,220)">feladása</span> még nem jutott el Aradra.</b></span> A
megalázó akasztásal kapcsolatban egyedül <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Damjanich aggódott:</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„nem félek a
haláltól, mert ezerszer néztem én szemeibe; ámde mégis fáj, hogy (...)
azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illőleg, golyó által
végeztetnénk ki”</b></span>. A verhetetlen tábornok még megvizsgáltatta a nyakát az
általa külön Brünnből (ma: Brno, Csehország) rendelt hóhér, bizonyos
Franz Bott által, a gördülékenyebb kivégzés érdekében.</p>
<p>
Reggelre <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az osztrákok </b></span>készenlétbe helyezték a katonaságot. A tüzérek
égő kanóccal álltak az ágyúk mögött a várfalon. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tartottak </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Arad
polgáraitól </b></span>– Damjanich például különösen népszerű volt a városban –,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
ezért a kivégzéseket a Maros déli oldalán hajtották végre, a folyón való
átkelést pedig megtiltották.</b></span></p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/107390.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C"></p>
<p>
<em>Emlélművük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Nádor-laktanya) udvarán </em></p>
<p>
Elsőként a négy golyó általi halálra ítélt kivégzésére került sor.
Reggel 7 óra előtt a vár egyik sáncához vezették<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Kiss Ernőt, Dessewffy
Arisztidot, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. Polgári ruhában rablánc
nélkül, beszélgetve mentek kivégzőik elé.</span></b> A foglár régi szokás szerint
háromszor kért minden elítéltre kegyelmet („Ich bitte um Pardon!”),
amelyre Tichy cseh őrmester – a kivégzések végrehajtója – válaszolt:
Istennél a kegyelem („Bei Gott ist Pardon!”). Ezután <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bekötötték</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a négy
hős szemeit (a dúsgazdag családból származó Kiss úri eleganciával saját
selyemkendőjét használta) Schweidelt kivéve, aki másodszorra sem engedte
a foglárnak eltakarni szeme világát.</b></span></p>
<p>
Tichy suhintott kardjával és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a 12 katona sortüze 3-3 golyóval – a
korabeli szabályoknak megfelelően - kioltotta </b><b>október 6. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>első
vértanúinak életét</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kiss Ernőnek csak vállát és altestét érték a
lövedékek, így feltápászkodott és az égre emelte a kezét, amikor egy
tiszt közvetlen közelről fejbelőtte. Így a negyedik mártír is holtan
zuhant arcra.</b></span></p>
<h3>
<span style="font-size:12px">„Szép kis deputáció megy az Úristenhez”</span></h3>
<p>
Még <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>készülődött a cellájában</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a maradék kilenc tábornok,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor
hallották a sortüzet és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Kiss Ernőre</span> leadott lövést. A második
gyászmenet</b></span> 8 óra előtt indult el az újaradi országúthoz közel levő kis
Maros-parti mezőre. Az <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elítélteken</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> rablánc csörgött – még</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Damjanich
törött lábán</b><b> is,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akit </b></span>a vár s<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>zemétszállító szekerén vittek a
vesztőhelyre</b></span>. Mikor szemük elé tárult a kilenc <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>meglepően alacsony
akasztófa,</b></span> Vécsey megjegyezte: „Hát ilyen akasztófát készítettek
számunkra?” – az erre a célra felállított cölöpök ugyanis a két métert
sem érték el. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az akasztások menete a következő volt: a foglyokat
zsámolyra állították, ahol a hóhér megcsomózta a kötelet, majd két
segédje kivette a zsámolyt és az elítéltet lefelé húzta, amíg a hóhér
megpróbálta kitörni a nyakát. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A vértanúk </span>haláltusái így hosszúra
sikerültek, Tichy őrnagy örömére, aki <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Damjanich</span>ot – akivel 1848-ban még
egy ezredben szolgált – személyesen is gyűlölte.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A második gyászmenet<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tagjain fekete atilla volt, Leiningen-Westerburgot
kivéve, aki őre lefizetésével hozzájutott honvédtábornoki
egyenruhájához. A foglyok szivarra gyújtottak a csöpörgő esőben. Itt
Damjanich olyan nyugodtnak nézett ki, mintha csak pöfékelve kocsikázni
ment volna, </b></span>nem pedig a halálba. A vesztőhelyet és az előtte felsorakozó
elítélteket <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagy körben dragonyosok szuronyfala védte </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
nyilvánosságtól.</b></span> „Szép is deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok
ügyét képviselje” – mondta állítólag Poeltenberg.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az elítéltek együtt imádkoztak,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>majd a foglár németül megismételte a
szokásos háromszori kegyelemkérést,</b></span> T<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ichy őrnagy pedig zengte</b></span>:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Istennél a
kegyelem!</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tábornokokat ezután szándékosan a császári és királyi
hadseregben viselt rangjukon </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szólították a bitófához</b></span>. Elsőként így
Poeltenberg „kapitány” akasztására került sor. A foglár leoldotta a
bilincseit,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Isaszeg vitéz hadosztályparancsnoka mindenkitől egyenként
elbúcsúzott,</b></span> majd a foglár átadta a hóhérnak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az erős testalkatú
tábornok </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szörnyűre nyúlt haláltusája megmutatta</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a többieknek</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mi vár
rájuk</span>.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/107391.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C"></p>
<p>
<em>Az aradi vértanúk emlékműve Aradon</em></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Másodikként </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Török Ignác búcsúzott el bajtársaitól és lépett</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bitófára.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hű kutyája még ekkor is vele volt. Amikor leesett parókájáért nyúlt, </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tichy </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>könnyeket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vett észre a szemében és lekiáltott lováról: „Nem
szégyelli magát, sírni, mint egy gyerek!</b></span>”. „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szégyellje magát Ön,
hóhérlegény!” </b></span>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> vágott vissza a hadmérnök, aki büszkén folytatta útját.
Láhner, a „mélabús fuvolás” egy szó nélkül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halt meg.</span></b></span> Negyediknek
szólította a foglár a horvát<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Knezić Károly</b></span>t, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akire</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szintén rá kellett
szólnia Tichynek,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> amikor leejtett szemüvege után nyúlt</b></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Hagyja ott, lát
maga az akasztófán úgyis”.</b></span></p>
<p>
Ötödjére<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a kiváló huszárkapitányból lett tábornok, Nagysándor József </b></span>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">következett</span></b>. Mikor a porkoláb bilincseiért nyúlt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az elíltélt így szólt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
hadbírók</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>felé:</b></span> „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hodie mihi, cras tibi!” (ma nekem, holnap neked!)</b></span> –
idézve a híres ókori latin mondást. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Már a nyakán volt a kötél, amiko</b></span>r <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
utolsó leheletével kiáltotta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Éljen a haza!</span>”. Ezek a szavakat aznap még
két vértanú tette híressé.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Leiningen-Westerburg Károly</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kivégzése</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>volt a legteátrálisabb,</b></span> u<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gyanis
elterjedt róla a hírlapokban, hogy Buda bevétele után fogságba esett
osztrák tiszteket ölett volna meg.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Becsületét védvén, szót kérve
„Isten szabad ege alatt”, e róla terjesztett hírt „ünnepélyesen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> alacsony
rágalomnak”</span> nyilvánította. </b></span>Bár Damjanich közben leintette: „Beszélhetsz
ezeknek, hadd abba Károly...”, de nem sikerült félbeszakítania.
„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Odafönn egy igazságosabb ítélőszék előtt fogunk állni”</b></span> – <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fejezte be
Leiningen.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szálfatermetű elítélt<span style="background-color:rgb(234,209,220)">n</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ek zsámoly nélkül is leért a lába, a segédek
rácsimpaszkodtak, a hóhér ide-oda csavargatta a fejét, haláltusája ezért
rettenetesre sikeredett.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A kezében feszületet szorongató zokogó
Sujánszkyt Damjanich nyugtatta: </b></span>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mit sír tisztelendő barátom, hisz akit
kezében tart, az is <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az igazságért </span>akasztatott fel”.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezután<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>volt bajtársához, Tichyhe</b></span>z <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fordult:</b></span> „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mire való ez a kínzás,
miért nem lőttök agyon minket?” –„Mert így kell lenni.” –„No, te is
sokra vitted, hóhérlegény lett belőled...”. A cseh őrnagy ekkor dühösen
utasította a hóhért, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyorsabban</span> végezze a munkáját. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aulich Lajos</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>esetében már körültekintőbben járt el.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A volt hadügyminiszter némán
tűrte <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a halált.</span></b></span></p>
<h3>
<span style="font-size:12px">Damjanich féltette híres szakállát</span></h3>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nyolcadikként került sor</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a leghíresebb aradi vértanúra, Damjanich
Jánosra. A tábornok büszkén leszállt a kocsiról és így szólt: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Azt
gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, pedig a csatában mindig én
voltam az első</span>”.</b></span> Visszautasította a járásban segítséget nyújtókat:
hagyjanak csak, a halálba nem kell sietni („Lassen Sie nur, zum Sterben
muss man nicht eilen”). <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A nagytermetű Damjanich </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>számára szintén nem volt
elég magas a bitófa</b></span>. A procedúra előtt még <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>odaszólt németül </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az általa
rendelt hóhérhoz</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogy vigyázzon a szakállára</b></span>, aki biztosította arról.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezután odaadta sálát az egyik papnak, lelkére kötve, hogy azt adja át
feleségének.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A pribékek kivették alóla a zsámolyt és lábait behajlítva
próbálták az akasztást bevégezni. „Tichy őrnagy kigyönyörködhette magát
kínjaiban</b></span>: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a hatalmas lélek nehezen hagyta el a hatalmas testet” </b></span>– írta
az egyik szemtanú.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Utoljára került a sor </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vécsey Károly grófra.</b></span> Nem a véletlen alakította
így, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ugyanis édesapja, Vécsey Ágoston császári tábornok intéztette
Bécsben, hogy a „lázadókhoz” pártolt kérlelhetetlen</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fiának </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végig kelljen
néznie</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>társai </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>halálát.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Mikor már a bitón volt, hatalmas robajra lettek
figyelmesek a jelenlévők. A túlparton leszakadt ugyanis egy malachízlaló
telep épülete, melynek fedelét ellepte az Aradról kicsődült kíváncsi
tömeg. A szolnoki csata hősében talán még felvillant valami kósza
reménysugár, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>d</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">e </span>a 13. aradi vértanú</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>val is végzett a hóhér.</b></span></p>
<p>
A történet, miszerint Vécsey Damjanichnak testéről lelógó kezét
csókolta volna meg búcsúzásul, a történettudmomány mai állása szerint
nem igaz. A visszaemlékezések között is csak egy kétes forrást találunk
erre nézve. Az egyik tanú szerint éppen Damjanich búcsúzott el tőle,
mikor a bitóhoz bicegett.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/107392.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C"></p>
<p>
<em><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Batthyány Lajos <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kivégzése</span></span></b></em></p>
<p>
Az 1849 januárjában letartóztatott <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Batthyány Lajos gróf </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kivégzéséhez </b></span>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nehezen találtak jogi alapot</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az osztrákok</b></span>. Augusztus 30-án ítélte el a
hadbíróság felségjogokba való beavatkozásért, valamint az 1848. október
6-i bécsi forradalom előidézésében játszott szerepéért.</p>
<p>
Szeptemberben szállították a pesti Újépületbe (hivatalosan:
Neugebäude), ahol<span style="background-color:rgb(234,209,220)"></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Haynau október 3-án, a kegyelmi kérvény elutasítása
után rendelte el kötél általi kivégzését. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> grófnak </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez mindennél
megalázóbbnak bizonyult,</span></b> e<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>zért egy felesége által becsempészett tőrrel
öngyilkosságot kísérelt meg. Először oldalba döfte magát, de a gyenge
eszköz eltört a bordáján; ekkor vágta fel nyaki ereit. Hősiességére
vall, hogy mindezt a takarója alatt tette</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> mert cellájában is őrség
állt.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Reggel az osztrákok mindezt észrevették és sebét ellátták. </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ekkor
Batthyány letépte magáról a kötést, erre megkötözték és úgy látták el</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az akasztást</b></span> í<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gy nem lehetett rajta </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végrehajtani</b></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az osztrákok féltek
ugyanis, hogy a bitóra tátongó <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gróf sebe heves vérzésnek indult volna </span>a
kötéltől, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ami</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> „megindította volna a közönséget”</b></span>, és torkon megsebzett
férfit egyébként sem volt szokás felakasztani.</p>
<p>
A Haynau távollétében megbízott végrehajtó,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Kempen altábornagy súlyos
dilemma elé került. Ugyanis nem várhattak a seb begyógyulásával, október
6-án mindenképp végre kellett hajtani az ítéletet. Nem véletlen tették
ekkorra az aznapi kivégzéseket, mert egy éve azon a napon tört ki
Bécsben a forradalom és Latour hadügyminisztert ekkor húzta lámpavasra a
bécsi nép. Így Kempen az ítéletet megmásítva elrendelte, hogy lőpor és
golyó által <span style="background-color:rgb(234,209,220)">végezzék ki</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Batthyányt.</span></b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Végül </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az élénkítőszerekkel talpra állított grófot</b></span> <span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>este 6-kor vezették a
vesztőhelyre. Pest katonasága is készenlétben állt.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gróf
megkönnyebbült, amikor nem látott</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akasztófát.</b></span> „<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Éljen a haza!” –
kiáltotta Batthyány és maga vezérelt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sortüzet kivégzőosztagának.</span> Így <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
végezte</span> az első felelős magyar miniszterelnök. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kivégzése helyén</span> áll ma
is a Batthyány-örökmécses</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Szintén 6-án végezték ki</b><b> Pesten</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fekete Imre
gerillaszázadost</b></span>, íg<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>y 1849. október 6. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>vértanúinak </b></span>s<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>záma tizenötre
emelkedett.</b></span></p>
<p>
<em>Csernus Szilveszter</em></p>
<div class="gmail-szerzo">Múlt-kor</div></div>