[Grem] Pécsi R. neveléskutató: "Beindult a verkli! Marad-e a munkakedv?"

[Emoke Greschik]

Pécsi Rita: Beindult a „verkli!” – Megmarad-e a munkakedv?
2017. október 4. szerda 19:56
https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-beindult-
verkli-megmarad-e-munkakedv
Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató,
pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta jelentkező rovatot
indított. Ezúttal olyan apró „mesterfogásokról” olvashatunk, amelyekkel
eredetivé, személyessé alakíthatjuk át munkánkat, melyet sokszor
„taposómalomnak”
érzünk.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=81505&img=o_398A8420.jpg>

*„Uram Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka
előtt mondott, tréfás fohásza*. Lassan a család valamennyi tagja
visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk,
hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába,
különórákra, és mi is *reggeltől estig… Taposómalom, rohanás *– egyéb
közhelyek.

Mi lehet jó mégis ebben az egészben? Miért csak titkon örülünk? *Miért ne
lehetne nyilvánvalóan is örülni életünk „munkás” szakaszának?*

*Az ember veleszületett alkotóképessége nem büntetés, hanem jutalom. Ám ezt
is nevelni kell. *Vannak megismerhető törvényei, s ezek segíthetnek abban,
hogy akár mindennapi teendőink is örömet jelenthessenek.

*Minden munkavégzés személyes tett, így az ösztönző erők is szoros
kapcsolatban állnak a személyiségünkkel. *A pénz, a honorárium önmagában
nagyon rövid távú ösztönző. Örömteli munka csupán ezért alig várható el.
(Erről a későbbiekben külön is írunk.) Mi ösztönzi akkor a munkakedvet?

*„A bajnokok reggelije a visszajelzés” – tartja a közmondás*. *Visszajelzést,
leginkább elismerést várunk a munkahelyen, a tanulásban, az otthoni
munkában. Sokszor elég csak látnunk, észrevették, hogy tettünk valamit, de
hihetetlenül nagy értéke van a tényleges értékre vonatkozó, kimondott
visszajelzésnek*. Legjobban a mértékadó személyek reakcióit lessük: a
gyerek a szüleiét, a szeretett tanáráét, a barátaiét, szülők a házastársét,
a főnökét. Rendkívül *fontos, hogy rendszeres visszajelzés érkezzen már az
erőfeszítésekre is.* Nem kell tőle félni! Nem ezzel „kapatjuk el” a
gyereket! *A tényleges erőfeszítést mindig bátran dicsérjük meg!* Nem
jutalmazásról, hanem személyes bátorításról, elismerésről van szó.

*Számít még a munkánk presztízse is.* Elgondolkodtató, amikor gyerekek így
diktálják be az édesanyjuk foglalkozását: nem dolgozik, „csak”
háztartásbeli… Az interneten egy keserédes történet cirkált egy anya
hivatali kalandjáról:
„Jogosítványt készíttettem. Sok tapasztalatom volt már a főállású anya
foglalkozásom bemondásával kapcsolatban, ezért, gondoltam, elébe megyek a
problémának.
– Mi a foglalkozása? – kérdezte rutinosan a kisasszony.
– Tudományos munkatárs vagyok, a gyermekfejlődés és az emberi kapcsolatok
területén dolgozom.
A hivatalvezető tisztelettel írta föl a titulusomat, majd tovább
érdeklődött:
–  Megkérdezhetem, pontosan mit csinál?
– Továbbképző és kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen (mármint a
házban és a házon kívül). Szereztem már négy komoly elismerést (mind lány).
Gyakran napi tizennégy órát dolgozom (legalább), de a munkám több kihívást
tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal
kielégítőbb, mint a pénz – válaszoltam.
A hölgy gratulált, és soron kívül elkészítette a papírjaimat.
Amint hazaértem, máris szaladtak elém a laborasszisztenseim: tizenhárom,
hét- és háromévesek. Bentről hallottam a gyermekfejlődési programunk új
modelljét (6 hónapos), amint egy új hangmintát tesztelt… Eddig is éreztem,
hogy pótolhatatlan pozíciót töltök be, de mi tagadás, a »hivatalos«
elismerés újabb lendületet adott a további »projektvezetéshez«.”

*Szintén motiváló tényező a jó környezet. A barátságos, harmonikusan
célszerű körülmények hatása nem elhanyagolható. Ennél azonban lényegesebb
az emberi környezet. Ennek mérhető hatása van a munkavégzésünkre, sőt még
az egészségi állapotunkra is. A jó vezető (pedagógus, szülő) egyik
legösszetettebb feladata a jó légkör megteremtése és megőrzése. *Az
iskolában ez leginkább délután jut különösen fontos szerephez, hiszen akkor
már fáradtan kell megőrizni a munkakedvet, s ezt leginkább *a jó légkör
képes segíteni. Csakúgy, mint otthon!*

*Monoton teendőinket* *továbblendíti, ha jól átláthatóvá tesszük a munkát.
Kisebb részfeladatokra osztjuk, vagy belátható időközökben rövid szünetet
tartunk, egy kis frissítő mozgással, „jutalomfeladattal”, üdítő
társaságban.*

*A siker táplálja az önbizalmat, így újabb erőt ad.* *A sikerélmény egyik
kulcsa az a kihívás, amely* *se nem túl nagy, se nem túl kicsi. **A könnyű
siker hosszú távon semmilyen téren nem motivál*. *Csak annak van megerősítő
hatása, amikor érezhetően áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogy az eredmény
létrejöjjön. Lehet ez időráfordítás, önmagunk legyőzése, valamely
kellemetlenség elviselése, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, bármi.
Gyerekeknél nagyon fontos, hogy „megmászható dombokat” mutassunk nekik,
azaz kis feladatcsomagokban érhessenek el sikereket. Egyiket a másik után*.

Végül két apró „mesterfogásról” szeretnék említést tenni.

*Minden munkát átalakít, eredetivé, személyessé tesz, ha valakinek végzem,
ha konkrét értelmét látom. *Tudom például, hogy az otthonunk tisztaságának
ki fog leginkább örülni, hogy az adminisztráció kinek a helyzetén segít
(lásd a jogosítványt soron kívül elkészítő ügyintézőt!). Ezért a diákoknak
sem mellékes, hogy ki a tanáruk, vagy hogy a tananyagot „funkcióba tudjuk-e
helyezni”, azaz meg tudjuk-e mutatni, mire jó a gyakorlatban.





*„Három kőfaragó keményen dolgozik. Arra megy egy vándor, és megkérdezi:–
Mit csináltok?– Követ faragok – válaszol unottan az egyik.– Pénzt keresek –
sóhajt fáradtan a másik.– Katedrálist építek a Jóistennek – feleli
jókedvűen a harmadik.”*

*Ha minden apró munkát egy kicsivel jobban végzek el, mint amennyire
szükséges, akkor a dolgok irányítása, és főleg a minősége az én kezemben
van. Szabad vagyok, felülemelkedhetek a kényszerítő körülményeken is.* A
körülmények alakulásáért nem mindig vagyunk felelősek, de a* személyes
viszonyulásunkért mindig mi felelünk!* Ezt – és a fentiek többségét is – *
gyermekeink leginkább mintákból, a mi hétköznapi példánkból tanulhatják
meg.*

*„Ha a munka lelketlen, az élet is fulladozni kezd” (Camus).*  *Egy kicsit
jobban végezni a feladatunkat, mint ahogyan kell! Ettől lélegzik egy munka
szabadon, ettől lesz örömöt hozó lelke.* És mindjárt másképpen fest majd a
„verkli” is.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171005/99f66975/attachment.html>