<div dir="ltr"><h1 class="m_7984246989777514977gmail-cim">Pécsi Rita: Beindult a „verkli!” – Megmarad-e a munkakedv? </h1>
<div class="m_7984246989777514977gmail-datum">2017. október 4. szerda 19:56</div><div class="m_7984246989777514977gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-beindult-verkli-megmarad-e-munkakedv" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/pecsi-rita-beindult-<wbr>verkli-megmarad-e-munkakedv</a><br></div>
<h3 class="m_7984246989777514977gmail-lead">Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita
neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta
jelentkező rovatot indított. Ezúttal <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">olyan apró „mesterfogásokról”
olvashatunk, amelyekkel eredetivé, személyessé alakíthatjuk át
munkánkat, melyet </span>sokszor</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„taposómalomnak” érzünk.</span></h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=81505&img=o_398A8420.jpg" rel="lightbox['g81505']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=81505&p=1&img=c_398A8420.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Uram Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka
előtt mondott, tréfás fohásza</b></span>. Lassan a család valamennyi tagja
visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk,
hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba,
iskolába, különórákra, és mi is <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>reggeltől estig… Taposómalom, rohanás </b></span>–
egyéb közhelyek.</p>
<p>Mi lehet jó mégis ebben az egészben? Miért csak titkon örülünk? <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért
ne lehetne nyilvánvalóan is örülni életünk „munkás” szakaszának?</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ember veleszületett alkotóképessége nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">büntetés</span>, hanem jutalom.
Ám ezt is nevelni kell. </b></span>Vannak megismerhető törvényei, s ezek
segíthetnek abban, hogy akár mindennapi teendőink is örömet
jelenthessenek.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden munkavégzés személyes tett, így az ösztönző erők is szoros
kapcsolatban állnak a személyiségünkkel. </b></span>A pénz, a honorárium önmagában
nagyon rövid távú ösztönző. Örömteli munka csupán ezért alig várható el.
(Erről a későbbiekben külön is írunk.) Mi ösztönzi akkor a munkakedvet?</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„A bajnokok reggelije a visszajelzés” – tartja a közmondás</b></span>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Visszajelzést, leginkább elismerést várunk a munkahelyen, a tanulásban,
az otthoni munkában. Sokszor elég csak látnunk, észrevették, hogy
tettünk valamit, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hihetetlenül nagy értéke van a tényleges értékre
vonatkozó, kimondott visszajelzésnek</span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></span> Legjobban a mértékadó személyek
reakcióit lessük: a gyerek a szüleiét, a szeretett tanáráét, a
barátaiét, szülők a házastársét, a főnökét. Rendkívül <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fontos, hogy
rendszeres visszajelzés érkezzen már az erőfeszítésekre is.</b></span> Nem kell
tőle félni! Nem ezzel „kapatjuk el” a gyereket! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tényleges erőfeszítést
mindig bátran dicsérjük meg!</b></span> Nem jutalmazásról, hanem személyes
bátorításról, elismerésről van szó.</p><p style="text-align:center"></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Számít még a munkánk presztízse is.</b></span> Elgondolkodtató, amikor gyerekek
így diktálják be az édesanyjuk foglalkozását: nem dolgozik, „csak”
háztartásbeli… Az interneten egy keserédes történet cirkált egy anya
hivatali kalandjáról: <br>„Jogosítványt készíttettem. Sok tapasztalatom
volt már a főállású anya foglalkozásom bemondásával kapcsolatban, ezért,
gondoltam, elébe megyek a problémának.<br>– Mi a foglalkozása? – kérdezte rutinosan a kisasszony.<br>– Tudományos munkatárs vagyok, a gyermekfejlődés és az emberi kapcsolatok területén dolgozom.<br>A hivatalvezető tisztelettel írta föl a titulusomat, majd tovább érdeklődött:<br>– Megkérdezhetem, pontosan mit csinál?<br>–
Továbbképző és kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen (mármint
a házban és a házon kívül). Szereztem már négy komoly elismerést (mind
lány). Gyakran napi tizennégy órát dolgozom (legalább), de a munkám több
kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés
sokkal kielégítőbb, mint a pénz – válaszoltam.<br>A hölgy gratulált, és soron kívül elkészítette a papírjaimat.<br>Amint
hazaértem, máris szaladtak elém a laborasszisztenseim: tizenhárom, hét-
és háromévesek. Bentről hallottam a gyermekfejlődési programunk új
modelljét (6 hónapos), amint egy új hangmintát tesztelt… Eddig is
éreztem, hogy pótolhatatlan pozíciót töltök be, de mi tagadás, a
»hivatalos« elismerés újabb lendületet adott a további
»projektvezetéshez«.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szintén motiváló tényező a jó környezet. A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> barátságos, harmonikusan
célszerű körülmények</span> hatása nem elhanyagolható. Ennél azonban
lényegesebb az emberi környezet. Ennek mérhető hatása van a
munkavégzésünkre, sőt még az egészségi állapotunkra is. A jó vezető
(pedagógus, szülő) egyik legösszetettebb feladata <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a jó légkör
megteremtése és megőrzése. </span></b></span>Az iskolában ez leginkább délután jut
különösen fontos szerephez, hiszen akkor már fáradtan kell megőrizni a
munkakedvet, s ezt leginkább <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a jó légkör képes segíteni. Csakúgy, mint
otthon!</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Monoton teendőinket</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>továbblendíti, ha jól átláthatóvá tesszük a
munkát. Kisebb részfeladatokra osztjuk, vagy belátható időközökben rövid
szünetet tartunk, egy kis frissítő mozgással, „jutalomfeladattal”,
üdítő társaságban.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A siker táplálja az önbizalmat, így újabb erőt ad.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A sikerélmény
egyik kulcsa az a kihívás, amely</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>se nem túl nagy, se nem túl kicsi. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
könnyű siker hosszú távon semmilyen téren nem motivál</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>C<span style="background-color:rgb(255,242,204)">sak annak van
megerősítő hatása, amikor érezhetően áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogy
az eredmény létrejöjjön</span>. Lehet ez időráfordítás, önmagunk legyőzése,
valamely kellemetlenség elviselése, fizikai vagy szellemi erőfeszítés,
bármi. Gyerekeknél nagyon fontos, hogy „<span style="background-color:rgb(255,242,204)">megmászható dombokat” mutassunk
nekik,</span> azaz kis feladatcsomagokban érhessenek el sikereket. Egyiket a
másik után</b></span>.</p>
<p>Végül két apró „mesterfogásról” szeretnék említést tenni. </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden munkát átalakít, eredetivé, személyessé tesz, ha valakinek
végzem, ha konkrét értelmét látom. </b></span>Tudom például, hogy az otthonunk
tisztaságának ki fog leginkább örülni, hogy az adminisztráció kinek a
helyzetén segít (lásd a jogosítványt soron kívül elkészítő ügyintézőt!).
Ezért a diákoknak sem mellékes, hogy ki a tanáruk, vagy hogy a
tananyagot „funkcióba tudjuk-e helyezni”, azaz meg tudjuk-e mutatni,
mire jó a gyakorlatban.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Három kőfaragó keményen dolgozik. Arra megy egy vándor, és megkérdezi:<br>– Mit csináltok?<br>– Követ faragok – válaszol unottan az egyik.<br>– Pénzt keresek – sóhajt fáradtan a másik.<br>– Katedrálist építek a Jóistennek – feleli jókedvűen a harmadik.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha minden apró munkát egy kicsivel jobban végzek el, mint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">amennyire
szükséges, </span>akkor a dolgok irányítása, és főleg a minősége az én kezemben
van. Szabad vagyok, felülemelkedhetek a kényszerítő körülményeken is.</b></span> A
körülmények alakulásáért nem mindig vagyunk felelősek, de a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> személyes
viszonyulásunkért mindig mi felelünk!</b></span> Ezt – és a fentiek többségét is – <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
gyermekeink leginkább mintákból, a mi hétköznapi példánkból tanulhatják
meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ha a munka lelketlen, az élet is fulladozni kezd” (Camus).</b></span><i> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span></i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy
kicsit jobban végezni a feladatunkat, mint ahogyan kell! Ettől lélegzik
egy munka szabadon, ettől lesz örömöt hozó lelke.</b></span> És mindjárt másképpen
fest majd a „verkli” is.</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>