[Grem] J. Popieluszko atya, a lengyel kommunizmus vértanúja

[Emoke Greschik]

A Szolidaritás vértanúja

https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html
*A lengyel kommunista állambiztonság utolsó* híres *áldozatát, a
mártírhalált* *halt** Jerzy Popiełuszko atyát november 3-án helyezték örök
nyugalomra. Temetése, amelyen 33 éve közel negyedmillióan vettek részt,
politikai tüntetéssé vált és több városban emberi jogi bizottságok
megalakulása kísérte. *
2017. november 3. 17:14
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/107806-A_Szolidaritas_vertanuja.html#>

*A Szolidaritás azért ejtette oly gyorsan ámulatba a világot,*

*mert nem erőszakkal harcolt, hanem térden állva, rózsafüzérrel a kezében.”*

 Jerzy Popiełuszko



Jerzy Popiełuszko *kezében rózsafüzérrel halt meg*, miután *a kommunista
állambiztonság emberei agyonverték*. Halála mindent megváltoztatott az
állandó élelmiszerhiánnyal és hatalmas szegénységgel küzdő
Lengyelországban, ugyanis* a tragédia **miatti felháborodás olyan mértéket
öltött, hogy* *Wojciech Jaruzelski tábornok diktatúrájának **magyarázkodnia
kellett**. Ilyen* *korábban sosem fordult elő, sem Gierek, sem még
korábban, a véreskezű, antiszemita Gomułka idején.* *Emberek milliói
emlékeztek a fiatal papra, a nagyvárosok panelházainak ablakaiban mécsesek
világítottak, halálának helyét nemzeti lobogóval és gyertyákkal jelölték
meg, a holttestét szállító autót minden településen emberek sorfala várta a
Białystok és Varsó közti kétszáz kilométeres úton.*

Popiełuszko atya, vagy ahogy hívei nevezték, *Jerzy atya idén lenne
hetvenéves.*

*1984. október 19-én este egy kis Volkswagen indult útnak az éjszakába egy
bydgoszcz-i plébániáról, hogy minél előbb elérje úticélját, a lengyel
fővárost. A sofőrön kívül egy vékony, lágy vonásokkal bíró, harminchét éves
pap volt még az autó utasa. Mindketten nagyon fáradtak voltak, mivel aznap
reggel indultak Varsóból, délután értek Bydgoszcz-ba, este az atya
koncelebrált a helyi plébános mellett, megtartotta a szentbeszédet, majd a
mise végeztével jelezte sofőrjének, indulni szeretne. Vendéglátói
marasztalni próbálták, ám ő hajthatatlan volt: kissé betegnek érzi magát,
fáradt is, ezen felül mindenképp meg kívánja tartani reggeli miséjét a
fővárosban, ezért köszöni, de mennek.*

Ahogy az autó elhagyta a kujáviai várost, a sofőr észrevette, hogy *
valakik követik **őket. Távolodván a településtől az említett kocsi még
mindig a nyomukban volt, de nem törődtek különösebben vele, megszokták már,
hogy mióta a fiatal pap a Szolidaritás (egyik) papja, az állambiztonság, a
Służba Bezpeiczeństwa (SB) emberei mindenhová követik őt.  „Ezek” még arra
sem figyeltek, hogy álcázzák magukat, hiszen autóik minden esetben frissen
lemosott, tiszta 124-es Polski Fiatok voltak, így ha ilyen gépkocsik tűntek
fel a csukaszürke lengyel utcákon, szinte mindenki tudta, hogy az SB
valakit figyel. Megtehették, hiszen a Jaruzelski-féle kommunista
diktatúrában egyiküknek sem kellett elszámolnia tettével, senki nem vonta
kérdőre őket ténykedésükért, így szinte még kérkedtek is állambiztonsági
mivoltjukkal.*

Mintegy fél órányi utazást követően a kocsi egy erdős területen megelőzte
őket, és *rendőrségi jelvényt lobogtatva megállásra kényszerítette
Popiełuszko atya kocsiját.* A sofőr fékezett és az út szélére húzódva
megállt. A fehér Polskiból három megtermett alak ugrott ki, *egy
szempillantás alatt feltépték a Volkswagen ajtaját, **a sofőrt **egy
mozdulattal kirántották, és szondáztatás céljából egyikük a hivatalos
autóhoz kísérte. *Popiełuszko atya a hátsó ülésen nem is sejtette, hogy
élete utolsó órájához érkezett. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a
drasztikus hatósági ellenőrzésnek, hiszen mióta Jaruzelski tábornok
bevezette a hadiállapotot 1981 decemberében, sok furcsaság történt
Lengyelországban. Valószínűleg – gondolta – ez is egy újabb „kedvesség” a
tábornok államgépezetétől, amellyel a hozzá hasonló papokat vegzálja a
kommunista hatalom. Ám sok ideje nem volt lamentálni, ugyanis a szigorúan
titkos akció vezetője, Grzegorz Piotrowski százados és mindenre elszánt
beosztottja* feltépték a hátsó ajtót és kirántották a hideg, ködtől nyirkos
aszfaltra. A földön fekvő* *papot* – a csomagtartóból pillanatokkal *korábban
előrántott – botokkal kezdték ütlegelni és rugdosták*. Sofőrje pánikba esve
nézte a barbár jelenetet, ám közbeavatkozni nem tudott, mert a harmadik SB
tiszt megbilincselte. Az ütlegelésektől* az atya *e*lvesztette az
eszméletét*. Miután magatehetetlenül feküdt, felemelték, *betették a kocsi
csomagtartójába, bepattantak az utastérbe és gázt adva elindultak az
éjszakába. *Közel tízperces utat követően *Jerzy atya sofőrje bátor tettre
szánta el magát: elhatározta, hogy az első adandó alkalommal kiugrik a
száguldó autóból, mégpedig olyan helyen, ahol emberek vannak az út szélén,
akik így tanúi lesznek a cselekménynek. Nemsokára egy faluba értek, ahol
Chrostowski kiugrott az autóból*. A három belügyi tiszt nem állt meg, hanem*
fékezés nélkül továbbhajtott, és csak sok kilométerrel távolabb, egy kihalt
helyen állították meg a gépkocsit. Tanakodtak, mit tegyenek, hiszen
akciójukba végzetes hiba csúszott: tanút hagytak maguk után.* A
legfiatalabb tiszt annak a véleményének adott hangot, hogy jobb volna
Popiełuszkot életben hagyni, a verésből is értett, még a végén nekik lesz
bajuk ebből az egész ügyből. Piotrowski százados azonban hajthatatlannak
mutatkozott és határozottan elzárkózott az ötlettől. Miközben vitatkoztak,
az atya magához tért és dörömbölni kezdett a csomagtartóbó*l. A három
pribék újra az eszméletlenségig verte a fiatal papot, majd az akció
vezetője kiadta a parancsot: összekötözni a kezeit és a lábait, a száját
betömni rongyokkal, köveket tenni a lábára! Miután ezzel végeztek, a közeli
Visztula partra hajtottak és a sötéten hömpölygő folyóba dobták Jerzy
atyát.*

*A fiatal pap eszméletlen teste a Visztula mélyére süllyedt, gyilkosai
pedig mintha mi sem történt volna, visszaautóztak Varsóba.*

*Chrostowski bátor tette azonban keresztülhúzta* *a lengyel belügyi szervek
számítását, ugyanis még az emberrablás éjszakáján* *bejelentést tett az
ügyről a toruń-i rendőrkapitányságon, ezen felül értesítette Jerzy atya
plébániáját, a varsói Kosztka Szent Szaniszló-templomot. Másnapra a lengyel
katolikus egyház (egy hét alatt pedig sok tízmillió hívő) tudomást szerzett
az aljas tettről, *így *Jaruzelskiék magyarázkodni kényszerültek*. Annak
ellenére kényszerültek erre, hogy az 1970-es gdański mészárlás óta a
Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) megerősítette pozícióit, „sikeresen”
kezelte a hetvenes évek sztrájkjait, ám egy fontos fronton mégsem ért el
eredményeket: a hívek többségének lelkét nem kaparintotta meg, nem tudta
megakadályozni, hogy *a templomok vasárnaponként tömve legyenek, hogy
hittanórára járjanak a lengyel iskolások, és hogy a papok iránti tisztelet
megmaradjon az emberek körében. A lengyel közvélemény – nagyon helyesen –
nem hagyta szó nélkül a fiatal pap meggyilkolását.*

Kiszczak tábornok, belügyminiszter utasítására *a rendőrség egységei
kutatásokat végeztek a Visztula kérdéses szakaszán és október 30-án
bejelentették, hogy Włocławek mellett megtalálták Popiełuszko atya
megkínzott holttestét. Lengyelországot megdöbbentette a barbár tett, II.
János Pál elítélte a borzalmas cselekedetet, akárcsak a Szolidaritás
Szakszervezet legendás vezetője, Lech Wałęsa, aki a későbbi temetés egyik
legismertebb résztvevője volt.*

*A hatóságok „nyomozást” folytattak, amely során letartóztattak a
gyilkossággal kapcsolatban négy főt:* Grzegorz Piotrowskit, Waldemar
Chmielewskit, Leszek Pękałát és az akció felső kapcsolatát (a hírhedt IV.
ügyosztályt vezető), Adam Pietruszka ezredest. Mind a négy elkövetőt az
1985 januárjában kezdődő perben ítélték el, bűnösségüket a toruń-i bíróság
mondta ki. Pietruszkát és Piotrowskit 25, Chmielewskit 15, míg Pękałát 14
év fegyházbüntetésre ítélték. *A tárgyaláson a négy elkövetőből ketten –
jellemzően a két alacsonyabb rangú nyomozó, Pękała és Chmielewski – törtek
meg, az akcióvezető Piotrowski és Pietruszka a megbánás legkisebb jelét sem
mutatták, mintha meg lettek volna győződve arról, hogy helyesen
cselekedtek, amikor brutálisan megölték* *az atyát. Azt a papot, aki
gondozta a rá bízott nyájat, a hadiállapot idején élelmiszert gyűjtött a
rászorulóknak, szentmiséket celebrált a hazáért, mindezt békésen, ahogy
Krisztus tanította.*

A letartóztatás, a gyilkosok megnevezése, arccal történő beazonosításuk
ugyan később némi megnyugvást jelentett a híveknek, akik Jerzy atya
meggyilkolása óta súlyos lelki válságba kerültek. Az atya november 3-i
temetésén megjelent tömeg kiállás volt érte és azért, amit képviselt. A
Kosztka Szent Szaniszló-templom kertjét elborították a virágok, koszorúk, a
kerítésen kívül pedig mintegy negyedmillió ember kísérte utolsó útjára
Jerzy atyát, akit a templom kertjében helyeztek örök nyugalomra idős szülei
és a Szolidaritás vezetőinek jelenlétében. Az a ködös novemberi nap sok
mindent megváltoztatott a lengyel ellenzék és hatalom viszonyában, hiszen
Jerzy Popiełuszko temetésétől kezdve az állambiztonság többet nem verte
szét a tüntetéseket, utcai megmozdulásokat, mondhatni valamelyest enyhült a
diktatúra. Ezen tény bizonyítja legjobban, hogy Jerzy atya nemcsak
életében, hanem halálában is szolgálta népét, a lengyeleket és a
Szolidaritást.

Persze a kommunizmus még nem bukott meg, így a gyilkosok néhány évnyi
börtönéletet követően amnesztiával szabadultak. Popiełuszko atya sírja
mindazonáltal zarándokhellyé vált. 1987-ben, amikor Karol Wojtyła pápaként
újra szülőhazájába látogatott, határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy
felkeresse a sírt, ahol letérdelve imádkozott. Ugyancsak felkereste a sírt
Edward Kennedy szenátor és 1988-ban a hivatalos útjára Varsóba érkező
politikus, Margaret Thatcher is. Utóbbi politikusok gesztusa egyértelmű
üzenet volt Jaruzelski tábornok diktatúrájának: ugyan ellátogattunk
hozzátok, de tudjuk jól, ki volt Jerzy atya, tiszteljük őt, elítéljük a
gyilkosságot, ezáltal a regnáló rendszert is, amely tulajdonképpen egy
bűnös diktatúra. Mindezekhez Jaruzelski kénytelen volt asszisztálni, hiszen
számára – és az általa fenntartott rezsim számára – létkérdés volt a
nyugati államok „szimpátiája”, illetve a sok-sok dollármillió, amelyet
rendszere kölcsön formájában kapott, hogy megmaradhasson.

A kommunisták uralma 1989-ben összeomlott. Bár a köztársasági elnök még
1990 decemberéig a hadiállapotot bevezető és fenntartó tábornok volt, de a
szejmbe már az ellenzék tagjai kerültek abszolút többségbe, a Szolidaritás
elsöprő győzelmet aratott. A szabad világba lépő Lengyelország nem
felejtkezett el Popiełuszko atyáról: számos városban közterületek vették
fel a nevét, tiszteletére szobrok százait állították, iskolákat
kereszteltek el róla, és ami talán a legfontosabb, a szabad lélegzethez
jutott társadalom egyszer s mindenkorra kirekesztette magából gyilkosait.
Tette ezt annak ellenére, hogy életének kioltói nevet és lakcímet
változtattak, de barbár tettüket nem tudták semmissé tenni. És ami a
legszomorúbb, hogy Piotrowski nem is akarta semmissé tenni cselekedetét.
Megtehette, ugyanis a rendszerváltoztatást követően – Magyarországhoz
hasonlóan – az egykor regnáló kommunista elit, amely a hatalma nagy részét
és a gazdaságban szerzett pozícióit átmentette, nem felejtkezett el egykori
elvtársairól, akiknek legfeljebb a közvélemény megvetésétől kellett
tartaniuk, az esetleges perújrafelvételtől semmiképp sem.

Ezért nem meglepő, hogy az ex-osztályvezető, Pietruszka ezredes átszámítva
kb. 300 ezer forintos nyugdíjból „tengeti életét” (az olvasónak itt jogosan
derenghet fel Biszku Béla neve) a 2010-es évek Lengyelországában, az
akcióvezető, Piotrowski pedig Grzegorz Pietrzak álnéven él Łódź-ban,
háborítatlanul.

Az ex-kommunista katonatisztek, belügyi alkalmazottak és rendőrök múltjának
feltárása nem ezen írás témája, így Jerzy Popełuszko példás élete és
mártírhalála kapcsán kijelenthetjük: egy fiatal papot (embert) gyilkoltak
meg hivatása és tanítása miatt a kommunista titkosszolgálatok emberei.
Mindezt egy olyan torz eszme nevében, amelynek képviselőit nem ültették a
vádlottak padjára, nem tartottak pereket felettük, és ami talán a
legfelháborítóbb, elintézhették annyival, mint Horn Gyula egykoron: „na,
és?”.

*Jerzy Popiełuszkót 2010-ben Varsóban boldoggá avatták, tiszteletére
Budapesten utcát neveztek el, és parkot avattak Óbudán.*

*Szabó Ákos*

*történész*
latoszogblog.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171108/06f0423a/attachment.html>