[Grem] Beszélg. a KÉSZ elnökével, Makláry Ákossal

[Emoke Greschik]

Makláry Ákos: Az egyháznak helye van a közéletben
<http://szemlelek.blog.hu/2017/05/17/maklary_akos_interju>


*http://szemlelek.blog.hu/2017/05/17/maklary_akos_interju
<http://szemlelek.blog.hu/2017/05/17/maklary_akos_interju>*

*A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnökével a politikának tartandó
tükörről, a hithez való jogról, közösségépítésről, menekültügyről
beszélgettünk, de a papi nőtlenség is szóba került.*

*Érdekes a világ: a KÉSZ vezetőjével egyazon panelházban nőttünk fel,
néhány emelettel fölöttük laktunk. Ahogy családjaink más tagjai,
felnőttként immár magunk is a keresztény értelmiséghez tartozunk. Idővel
megnőtt közöttünk a fizikai távolság, de a barátság fennmaradt, ennek
köszönhetően közvetlen hangvételűre sikeredett a beszélgetésünk, amibe a
kölcsönös, építő szándékú kritika is belefért.*

*[image: maklaryakos.jpg]*

*– Kik számítanak ma Magyarországon keresztény értelmiséginek, kiket
sorolhatunk ebbe a közösségbe?*
– Mindenkit, aki keresztény, azaz megkeresztelt krisztushívő és gondolkodó
embernek tartja magát. Az ilyen ember véleményt alkot a világról, és azt
meri vállalni, akár ütköztetni is. Teszi ezt végzettségétől függetlenül,
mert a KÉSZ mint a legnagyobb magyar keresztényi szövetség nem egy
diplomásokból álló elit alakulat. Ebben a felfogásban benne van a közösség
utáni vágya és az, hogy a köz javáért elkötelezett, azaz a közjót fontosnak
tartja. Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, de egy keresztény ember krisztusi
küldetése az, hogy „tegyetek tanítványommá minden népet”. Ez pedig
kizárólag együtt, elvi és hitbeli szeretetközösségben élhető meg anélkül,
hogy bárkit is meg akarnánk téríteni, vagy el akarnánk téríteni eddigi
hitétől.

*– Valóban közösséget alkotnak-e ezek a személyek, avagy a KÉSZ mennyiben
képes reprezentálni, képviselni azokat, akikre a szervezet elnevezése
hivatkozik?*
– Nem hivatkozik, ebben él, ez a lényege. A hetven magyarországi és majdnem
ugyanennyi határon túli csoport, amelyet magyar keresztény emberek hoztak
létre szabadon az evangélium szellemében, óriási erőt és lehetőséget
jelent. Igen, ők közösséget alkotnak, mert a közöny, az elidegenedés és
elmagányosodás világában, amikor egyre többen csak virtuálisan élnek –
úgymond – emberi kapcsolatokat, kimondhatatlanul fontos a személyes és
baráti közösség. A KÉSZ-nek ebben van az ereje, ezzel pedig nemcsak
képvisel, hanem aktívan részt is vesz a közéletben.

*– Milyen konkrét tevékenységeket folytat a KÉSZ?*
– Alapszabályunknak megfelelően csoportjaink maguk döntik el, hogy mire
helyezik a hangsúlyt. Bármit tesznek, azt maguk és lakóhelyük, közösségük
hasznára és örömére teszik, az evangélium szellemében. Önképzés, kulturális
és művészeti programok szervezése, előadások, kirándulások, imaalkalmak és
zarándoklatok, idegenvezetés, karitatív munka és számtalan lehetőség,
amelyek hívó szavak és események az egyházhoz nem szorosan kapcsolódó
jószándékú és érdeklődő emberek felé is. Minden csoport valami másban jó,
kiemelkedő. Sokszor csoda az, amit olykor maroknyi ember létrehoz egy-egy
településen. Formálják településük lelkét, arculatát, hangulatát, közben
maguk is alakulnak, fejlődnek.

*– A jelenlegi kormány képviselői gyakran hivatkoznak a kereszténységre,
miközben számos esetben kritika éri őket, éppen a kereszténységgel aligha
összeegyeztethető egyes tetteik, akár kommunikációs stílusuk okán.
Szerinted előnyös-e, avagy – az előbbiek miatt – inkább veszélyeket hordoz,
ha egy ország vezetése kereszténynek nevezi magát?*
– Mindenki vallja magát annak, aminek szívében tartja magát. Ha az ország
vezetői kereszténynek vallják magukat, az nagy öröm. Tényleg az, hiszen
Jézus azt mondta: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is
megvallom majd mennyei Atyám előtt.” (Mt 10, 32) Óriási tett egy vezetőnek
felvállalni kereszténységét, egyben óriási felelősség is, hiszen hitelesnek
kell lennie. Ha egy irodában, egy tantestületben vagy egy kórházi osztályon
valakiről tudvalevő, hogy keresztény és vallásos életet él, a környezete –
sokszor sajnos farizeus módon – számon kéri rajta ezt. Nem könnyű feladat
ma sem krisztusiként élni, de nagy kitüntetés, hiszen kovászként tud hatni
az, aki vállalja hitét és Jézus erkölcsi tanítását. A kormány nagyon sok
keresztényi cselekedetet hajtott végre, ezekről ritkán beszélünk, és talán
nem dicsérjük meg ezért, pedig nagyon megérdemli. A kritika és számonkérés
folyamatos és annak is kell lennie, de ne legyen hazug és álságos. Az „Idők
jelei” kiadványunkban igyekeztünk olyan kritikát megfogalmazni, ami igaz és
a javítás szándékával született. Megnyugtató látni, ha a vezetők önkritikát
gyakorolnak, folyamatosan reflektálnak és a rendszer tisztaságát,
tisztítását szem előtt tartják. Emellett a keresztény vezető hallgassa meg
az ellenzéket, tegyen gesztusokat felé, hiszen mindig az erősebbnek kell
keresni a gyengébbet, a többségnek az ellenzéket. Ebben a közegben a KÉSZ –
mondhatni – kötelező feladata „keresztény tükröt” tartani a kormány elé.

*– Mit gondolsz az állam és egyház tevékenységének szétválasztásáról,
szétválaszthatóságáról a gyakorlatban?*
– Aki az államot és az egyházat olyan módon akarja szétválasztani, hogy az
egyháznak nincs helye a közéletben, az ateista ideológiát fogalmaz meg,
tehát kirekeszt és nem hiteles demokrata, sem nem hiteles liberális. Az
állam szempontjából nincsenek hívő és nem hívő állampolgárok, csak
polgárok. Nem kényszeríthetek egy munkavállalót világnézeti semlegességre,
ha nem az. A hithez és valláshoz mindenkinek alkotmányos joga van.

Állam és egyház egymásban él, a feladat pedig az, hogy megtalálják a
szimbiózist, azt a kölcsönösen előnyös együttélést, amely garantálja a
lelkiismereti szabadságot és a köz javát szolgálja. Sok jel mutatja, hogy
Magyarországon van együttműködés állam és egyház kapcsolatában; például
egészségügyi, szociális és oktatási területen, vagy akár a turizmus. Mint
ahogy a testet sem lehet a lélektől elválasztani, az állam és az egyház
fent említett szétválasztása is művi és meddő kísérlet.

*– Ahány KÉSZ rendezvényen jártam, rendre idősekkel találkoztam. Egy
tavasszal zajlott, nem túl sikeresnek tűnő netes felmérés szerint a
budapesti elit katolikusság tűnik aktívnak ma hazánkban a keresztények
körében. Mennyire helytállóak ezek a benyomások: mi a helyzet a vidéki
értelmiséggel, a fiatal generációkkal?*
– Az említett netes felmérés annál mindenképpen sikeresebb volt, mint
ahogyan a SZEMléleken beszámoltál róla. A KÉSZ vidéki rendezvényeire is
szívesen elviszlek magammal, mert az első megállapítás ebben a formában nem
valós, hiszen nem csak idősekből áll a tagság. Egyébként, ha igaz lenne, és
csak idősek lennének a rendezvényeken, arra is büszke lehetne a KÉSZ.
Érdekes módon egyesületünk vidéken erősebb, mint a fővárosban. A közepes
nagyságú és kisebb városokban mintha nagyobb lenne az igény a similis
simili gaudet-re. Az is igaz, hogy az elkötelezett keresztény és
értelmiségi létmódra meg kell érni, kellő élettapasztalatot kell szerezni.
Sokan elmondják, hogy az idővel együtt értek meg a KÉSZ-re. Jó néhány
fiatal tagtársunk pedig lát ebben az egyesületben fantáziát és tesz a
közvetlen környezetéért, hitből fakadó lelkesedéssel. Ami meg különleges,
érdekes és szívvidító, hogy szép lassan, de nő a fiatal középkorúak száma,
főként az új csoportokban, de a régiekben is.

[image: maklaryakos2.jpg]

*– Az értelmiség nyilvánvaló feladata a társadalom más csoportjaival való
párbeszéd, együttműködések megvalósítása. A keresztény értelmiségre ez
talán fokozottan érvényes. Miként valósul, valósulhatna meg ez még
aktívabban a mindennapokban?*
– Az előző válaszban emlegetett lelkesedés és tűz fenntartásával. A
párbeszéd újra és újra történő elkezdése, az együttműködés folyamatos
felkínálása nem kophat és hűlhet a kudarcok, vagy a vártnál kisebb
eredmények miatt. Az evangelizáció mint keresztényi és értelmiségi feladat
a társadalom egészére vonatkozóan valóban csak az állhatatosság erényével
gyakorolható. Ebben természetesen nagy szükség van a jó médiára. Sokszor a
katolikus médiát fekete-fehérnek látom. Vagy túl vonalas és fantázia-,
illetve életszegény, vagy indokolatlanul kritikus és csipkelődő. Nagyon sok
csoportnak viszont élő, olykor barátinak mondható kapcsolata van a
médiával. Hogy mást ne mondjak, a békési helyi csoportunk épp a napokban
fogja kitüntetni saját díjával a helyi médiát az írott sajtótól az
internetesen át egészen a televíziózásig.

*– Hazánkban a leghangosabb vitát a kereszténység kapcsán jelenleg a
menekültügy, annak kezelése váltotta ki, s tartja folyton napirenden.
Létezik-e e témában egységes, irányadó keresztényi álláspont?*
– Létezik, benne van az evangéliumban. Jézus Krisztus tanítása nem enged
meg szabad, vagy tág értelmezést. Az élet Istené, segíteni kell, felelős
vagy embertársadért. A konkrét helyzetek konkrét válaszokat igényelnek, ami
más a Közel-Keleten, Olaszországban, Magyarországon és Kanadában.

Végre a médiumok Ferenc pápától idézik azt a gondolatot is, hogy a
szenvedés otthonában, így Afrikában és Szíriában kell segíteni, vizet
kenyeret és békét adni, hogy az otthont védjük, ezáltal a migrációt a
kialakulása előtt orvosoljuk.

*– Te görögkatolikus pap vagy: egyszerre lelkipásztorként és családapaként
éled az életed. Hogyan látod a cölibátus kérdését, milyen jövőkép áll
előtted erre vonatkozóan?*
– A cölibátusnak legnagyobb baja a marketinggel van. Igaz, itt, a
SZEMléleken olvastam olyan írást, ami a papi nőtlenség emberi arcával,
értékével és gyümölcseivel foglalkozott. Ez azonban nagyon ritka, mert a
cölibátust szinte mindenki számára hazug módon úgy tálalja a média, hogy
nehéz, elnyomorít és embertelen. Kettős mércét látunk itt is, ami szerint a
szingli életmód és metroszexualitás trendi és modern, ugyanakkor az önként
vállalt nőtlenség maradi és káros. Magyarországon milliók élnek önként
vállaltan, vagy kényszerűségből párkapcsolat nélkül. Ők nem okoznak gondot
azoknak, akik a papi nőtlenséget támadják? Sok barátom van a cölibátusban
élő paptestvérek között, akikre nagyon felnézek, mert hitelesen élik meg
sokak javára a cölibátust. Görögkatolikus papjelöltként szabadon
választhatunk a családos vagy a cölebsz életforma között, de aki a
házasságot választotta, nem a könnyebb út mellett döntött. A jövővel
kapcsolatban hiszem és látom, hogy a Szentlélek vezeti a Katolikus Egyházat
ebben a kérdésben is.

*Beszélgetőtárs: Gégény István*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170519/852f669e/attachment.html>