<div dir="ltr"><h1 class="m_1833101992752123692gmail-title"><a href="http://szemlelek.blog.hu/2017/05/17/maklary_akos_interju" target="_blank">Makláry Ákos: Az egyháznak helye van a közéletben</a></h1>

                            

                            <div class="m_1833101992752123692entry">
                                <p style="text-align:justify"><b><a href="http://szemlelek.blog.hu/2017/05/17/maklary_akos_interju" target="_blank">http://szemlelek.blog.hu/2017/<wbr>05/17/maklary_akos_interju</a><br></b></p><p style="text-align:justify"><b>A
 Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnökével a politikának tartandó
 tükörről, a hithez való jogról, közösségépítésről, menekültügyről 
beszélgettünk, de a papi nőtlenség is szóba került.</b></p>
<p><a id="m_1833101992752123692gmail-more12512499" name="m_1833101992752123692_more12512499"></a></p>
<div class="m_1833101992752123692gmail-frame">
<p style="text-align:justify"><i>Érdekes a világ: a KÉSZ vezetőjével 
egyazon panelházban nőttünk fel, néhány emelettel fölöttük laktunk. 
Ahogy családjaink más tagjai, felnőttként immár magunk is a keresztény 
értelmiséghez tartozunk. Idővel megnőtt közöttünk a fizikai távolság, de
 a barátság fennmaradt, ennek köszönhetően közvetlen hangvételűre 
sikeredett a beszélgetésünk, amibe a kölcsönös, építő szándékú kritika 
is belefért.</i></p>
</div>
<p style="text-align:justify"><b><img src="http://m.blog.hu/sz/szemlelek/image/maklaryakos.jpg" alt="maklaryakos.jpg" class="m_1833101992752123692gmail-imgnotext"></b></p>
<p style="text-align:justify"><b>– Kik számítanak ma Magyarországon keresztény értelmiséginek, kiket sorolhatunk ebbe a közösségbe?</b><br>–
 Mindenkit, aki keresztény, azaz megkeresztelt krisztushívő és 
gondolkodó embernek tartja magát. Az ilyen ember véleményt alkot a 
világról, és azt meri vállalni, akár ütköztetni is. Teszi ezt 
végzettségétől függetlenül, mert a KÉSZ mint a legnagyobb magyar 
keresztényi szövetség nem egy diplomásokból álló elit alakulat. Ebben a 
felfogásban benne van a közösség utáni vágya és az, hogy a köz javáért 
elkötelezett, azaz a közjót fontosnak tartja. Ezek nagy szavaknak 
tűnhetnek, de egy keresztény ember krisztusi küldetése az, hogy 
„tegyetek tanítványommá minden népet”. Ez pedig kizárólag együtt, elvi 
és hitbeli szeretetközösségben élhető meg anélkül, hogy bárkit is meg 
akarnánk téríteni, vagy el akarnánk téríteni eddigi hitétől.</p>
<p style="text-align:justify"><b>– Valóban közösséget alkotnak-e 
ezek a személyek, avagy a KÉSZ mennyiben képes reprezentálni, képviselni
 azokat, akikre a szervezet elnevezése hivatkozik?</b><br>– Nem 
hivatkozik, ebben él, ez a lényege. A hetven magyarországi és majdnem 
ugyanennyi határon túli csoport, amelyet magyar keresztény emberek 
hoztak létre szabadon az evangélium szellemében, óriási erőt és 
lehetőséget jelent. Igen, ők közösséget alkotnak, mert a közöny, az 
elidegenedés és elmagányosodás világában, amikor egyre többen csak 
virtuálisan élnek – úgymond – emberi kapcsolatokat, kimondhatatlanul 
fontos a személyes és baráti közösség. A KÉSZ-nek ebben van az ereje, 
ezzel pedig nemcsak képvisel, hanem aktívan részt is vesz a közéletben.</p>
<p style="text-align:justify"><b>– Milyen konkrét tevékenységeket folytat a KÉSZ?</b><br>–
 Alapszabályunknak megfelelően csoportjaink maguk döntik el, hogy mire 
helyezik a hangsúlyt. Bármit tesznek, azt maguk és lakóhelyük, 
közösségük hasznára és örömére teszik, az evangélium szellemében. 
Önképzés, kulturális és művészeti programok szervezése, előadások, 
kirándulások, imaalkalmak és zarándoklatok, idegenvezetés, karitatív 
munka és számtalan lehetőség, amelyek hívó szavak és események az 
egyházhoz nem szorosan kapcsolódó jószándékú és érdeklődő emberek felé 
is. Minden csoport valami másban jó, kiemelkedő. Sokszor csoda az, amit 
olykor maroknyi ember létrehoz egy-egy településen. Formálják 
településük lelkét, arculatát, hangulatát, közben maguk is alakulnak, 
fejlődnek.</p>
<p style="text-align:justify"><b>– A jelenlegi kormány képviselői
 gyakran hivatkoznak a kereszténységre, miközben számos esetben kritika 
éri őket, éppen a kereszténységgel aligha összeegyeztethető egyes 
tetteik, akár kommunikációs stílusuk okán. Szerinted előnyös-e, avagy – 
az előbbiek miatt – inkább veszélyeket hordoz, ha egy ország vezetése 
kereszténynek nevezi magát?</b><br>– Mindenki vallja magát annak, 
aminek szívében tartja magát. Ha az ország vezetői kereszténynek vallják
 magukat, az nagy öröm. Tényleg az, hiszen Jézus azt mondta: „Azokat, 
akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei 
Atyám előtt.” (Mt 10, 32) Óriási tett egy vezetőnek felvállalni 
kereszténységét, egyben óriási felelősség is, hiszen hitelesnek kell 
lennie. Ha egy irodában, egy tantestületben vagy egy kórházi osztályon 
valakiről tudvalevő, hogy keresztény és vallásos életet él, a környezete
 – sokszor sajnos farizeus módon – számon kéri rajta ezt. Nem könnyű 
feladat ma sem krisztusiként élni, de nagy kitüntetés, hiszen kovászként
 tud hatni az, aki vállalja hitét és Jézus erkölcsi tanítását. A kormány
 nagyon sok keresztényi cselekedetet hajtott végre, ezekről ritkán 
beszélünk, és talán nem dicsérjük meg ezért, pedig nagyon megérdemli. A 
kritika és számonkérés folyamatos és annak is kell lennie, de ne legyen 
hazug és álságos. Az „Idők jelei” kiadványunkban igyekeztünk olyan 
kritikát megfogalmazni, ami igaz és a javítás szándékával született. 
Megnyugtató látni, ha a vezetők önkritikát gyakorolnak, folyamatosan 
reflektálnak és a rendszer tisztaságát, tisztítását szem előtt tartják. 
Emellett a keresztény vezető hallgassa meg az ellenzéket, tegyen 
gesztusokat felé, hiszen mindig az erősebbnek kell keresni a gyengébbet,
 a többségnek az ellenzéket. Ebben a közegben a KÉSZ – mondhatni – 
kötelező feladata „keresztény tükröt” tartani a kormány elé.</p>
<p style="text-align:justify"><b>– Mit gondolsz az állam és egyház tevékenységének szétválasztásáról, szétválaszthatóságáról a gyakorlatban?</b><br>–
 Aki az államot és az egyházat olyan módon akarja szétválasztani, hogy 
az egyháznak nincs helye a közéletben, az ateista ideológiát fogalmaz 
meg, tehát kirekeszt és nem hiteles demokrata, sem nem hiteles 
liberális. Az állam szempontjából nincsenek hívő és nem hívő 
állampolgárok, csak polgárok. Nem kényszeríthetek egy munkavállalót 
világnézeti semlegességre, ha nem az. A hithez és valláshoz mindenkinek 
alkotmányos joga van.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Állam és egyház egymásban él, a feladat 
pedig az, hogy megtalálják a szimbiózist, azt a kölcsönösen előnyös 
együttélést, amely garantálja a lelkiismereti szabadságot és a köz javát
 szolgálja. Sok jel mutatja, hogy Magyarországon van együttműködés állam
 és egyház kapcsolatában; például egészségügyi, szociális és oktatási 
területen, vagy akár a turizmus. Mint ahogy a testet sem lehet a 
lélektől elválasztani, az állam és az egyház fent említett 
szétválasztása is művi és meddő kísérlet.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><b>– Ahány KÉSZ rendezvényen 
jártam, rendre idősekkel találkoztam. Egy tavasszal zajlott, nem túl 
sikeresnek tűnő netes felmérés szerint a budapesti elit katolikusság 
tűnik aktívnak ma hazánkban a keresztények körében. Mennyire helytállóak
 ezek a benyomások: mi a helyzet a vidéki értelmiséggel, a fiatal 
generációkkal?</b><br>– Az említett netes felmérés annál 
mindenképpen sikeresebb volt, mint ahogyan a SZEMléleken beszámoltál 
róla. A KÉSZ vidéki rendezvényeire is szívesen elviszlek magammal, mert 
az első megállapítás ebben a formában nem valós, hiszen nem csak 
idősekből áll a tagság. Egyébként, ha igaz lenne, és csak idősek 
lennének a rendezvényeken, arra is büszke lehetne a KÉSZ. Érdekes módon 
egyesületünk vidéken erősebb, mint a fővárosban. A közepes nagyságú és 
kisebb városokban mintha nagyobb lenne az igény a similis simili 
gaudet-re. Az is igaz, hogy az elkötelezett keresztény és értelmiségi 
létmódra meg kell érni, kellő élettapasztalatot kell szerezni. Sokan 
elmondják, hogy az idővel együtt értek meg a KÉSZ-re. Jó néhány fiatal 
tagtársunk pedig lát ebben az egyesületben fantáziát és tesz a közvetlen
 környezetéért, hitből fakadó lelkesedéssel. Ami meg különleges, érdekes
 és szívvidító, hogy szép lassan, de nő a fiatal középkorúak száma, 
főként az új csoportokban, de a régiekben is.</p>
<p style="text-align:justify"><img src="http://m.blog.hu/sz/szemlelek/image/maklaryakos2.jpg" alt="maklaryakos2.jpg" class="m_1833101992752123692gmail-imgnotext"></p>
<p style="text-align:justify"><b>– Az értelmiség nyilvánvaló 
feladata a társadalom más csoportjaival való párbeszéd, együttműködések 
megvalósítása. A keresztény értelmiségre ez talán fokozottan érvényes. 
Miként valósul, valósulhatna meg ez még aktívabban a mindennapokban?</b><br>–
 Az előző válaszban emlegetett lelkesedés és tűz fenntartásával. A 
párbeszéd újra és újra történő elkezdése, az együttműködés folyamatos 
felkínálása nem kophat és hűlhet a kudarcok, vagy a vártnál kisebb 
eredmények miatt. Az evangelizáció mint keresztényi és értelmiségi 
feladat a társadalom egészére vonatkozóan valóban csak az állhatatosság 
erényével gyakorolható. Ebben természetesen nagy szükség van a jó 
médiára. Sokszor a katolikus médiát fekete-fehérnek látom. Vagy túl 
vonalas és fantázia-, illetve életszegény, vagy indokolatlanul kritikus 
és csipkelődő. Nagyon sok csoportnak viszont élő, olykor barátinak 
mondható kapcsolata van a médiával. Hogy mást ne mondjak, a békési helyi
 csoportunk épp a napokban fogja kitüntetni saját díjával a helyi médiát
 az írott sajtótól az internetesen át egészen a televíziózásig.</p>
<p style="text-align:justify"><b>– Hazánkban a leghangosabb vitát
 a kereszténység kapcsán jelenleg a menekültügy, annak kezelése váltotta
 ki, s tartja folyton napirenden. Létezik-e e témában egységes, irányadó
 keresztényi álláspont?</b><br>– Létezik, benne van az 
evangéliumban. Jézus Krisztus tanítása nem enged meg szabad, vagy tág 
értelmezést. Az élet Istené, segíteni kell, felelős vagy embertársadért.
 A konkrét helyzetek konkrét válaszokat igényelnek, ami más a 
Közel-Keleten, Olaszországban, Magyarországon és Kanadában.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Végre a médiumok Ferenc pápától idézik 
azt a gondolatot is, hogy a szenvedés otthonában, így Afrikában és 
Szíriában kell segíteni, vizet kenyeret és békét adni, hogy az otthont 
védjük, ezáltal a migrációt a kialakulása előtt orvosoljuk.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><b>– Te görögkatolikus pap vagy: 
egyszerre lelkipásztorként és családapaként éled az életed. Hogyan látod
 a cölibátus kérdését, milyen jövőkép áll előtted erre vonatkozóan?</b><br>–
 A cölibátusnak legnagyobb baja a marketinggel van. Igaz, itt, a 
SZEMléleken olvastam olyan írást, ami a papi nőtlenség emberi arcával, 
értékével és gyümölcseivel foglalkozott. Ez azonban nagyon ritka, mert a
 cölibátust szinte mindenki számára hazug módon úgy tálalja a média, 
hogy nehéz, elnyomorít és embertelen. Kettős mércét látunk itt is, ami 
szerint a szingli életmód és metroszexualitás trendi és modern, 
ugyanakkor az önként vállalt nőtlenség maradi és káros. Magyarországon 
milliók élnek önként vállaltan, vagy kényszerűségből párkapcsolat 
nélkül. Ők nem okoznak gondot azoknak, akik a papi nőtlenséget támadják?
 Sok barátom van a cölibátusban élő paptestvérek között, akikre nagyon 
felnézek, mert hitelesen élik meg sokak javára a cölibátust. 
Görögkatolikus papjelöltként szabadon választhatunk a családos vagy a 
cölebsz életforma között, de aki a házasságot választotta, nem a 
könnyebb út mellett döntött. A jövővel kapcsolatban hiszem és látom, 
hogy a Szentlélek vezeti a Katolikus Egyházat ebben a kérdésben is.</p>
<p style="text-align:justify"><i>Beszélgetőtárs: Gégény István</i></p>


                                
                            </div>
                        

                        
                        
                        
                            
                                
                                    </div>