[Grem] új Böjte Csaba interjú

[Emoke Greschik]

http://valasz.hu/itthon/bojte-csaba-a-boldogsag-receptjerol-122510
[image: Böjte Csaba a boldogság receptjéről]

*Európa útja a kereszténység – említette a beszélgetés során. Ehhez képest
úgy tűnik, mind a kereszténység, mind az európai gondolat visszaszorulóban.*

*Amíg nem fújják le a meccset, addig van esély, játszani kell. És mindig
van újrakezdés!* Apám ’56 után verseket írt, akkoriban a Securitate örömest
foglalkozott műkritikával, s úgy ítélték meg a versek 7 év börtönt érnek.
Mikor agyonütötték szegényt, sírtam, rettentő feszültség volt bennem a
románok ellen. Akkoriban vittek el katonának, felderítőként sokat
gyalogoltunk, fáradtan, szomjúsággal küzdve. Ahogy egy kis falun mentünk
keresztül, az út szélén megjelent egy öreg román nénike, kezében vödör víz,
csajka. Nekem is merített, megköszöntem, ő annyit mondott: „váljék
egészségedre”. Mint a villámcsapás, úgy hatott rám ez a mondata, innentől
másként néztem rájuk. Meg kell mondjam, *kapok támogatást tiszta románoktól
is*, sok pozitív példát látok, ami *megerősít abban, hogy higgyek Európa
jövőjében.*

*És a kereszténység? Az ateizmus mellett az Európába özönlő muszlim aligha
tesz jót neki.*

Ahogy az utcagyerekeknek szoktam említeni, *bármi, ami velünk történik,
lehet dobbantó, de botlasztó is. *Te döntesz. *Márton Áron*t három nappal
az érettségije után Doberdóban vitték harcolni, ahol katonák ezrei estek
el. Hazajött, börtön várt rá. Amikor kiengedték, azt vette észre,
szülőfalujától 560 kilométerrel nyugatabbra tették a magyar határt.
Bármikor összeroskadhatott volna, talán meg is lehetett volna érteni. De
ehelyett *megacélozott akarattal jött ki **a nehézségekből*,* Erdély
püspöke, karizmatikus vezetője lett. **Én abban reménykedem, Európa
hasznára válhat a sok nehézség*. Le kell ülni, újra kell gondolni, hogyan
tovább. A menekülők hazája élhetetlenné vált, itt pedig rend és normalitás
van, aminek az alapja a kereszténység.* Hiszem, hogy a keresztény elvek, a
szeretet alapján a világ újjá fog születni. **Hogy aztán a változás* *békés
átalakulással* *vagy véres harcok révén* *zajlik majd, nem tudom*.

*Közben Európában is nagy a mozgás: fiatalok tömegei hagyják el Romániát,
Magyarországot és keresik a szebb jövőt Nyugat-Európában. *

Azt tapasztalom,* két dolog van, amit a Jóisten igen erősen a szívünkbe
írt. Az egyik a vérrokonaink iránti szeretet. *Az otthonainkban a gyerekek
olyan szépen, tisztelettel beszélnek anyjukról, apjukról, akkor is, ha
eldobták őket, vagy gyilkosság miatt börtönben ülnek. Isten
legcsodálatosabb alkotása a gyermeki szív, abban nincs bűnös anya. A másik
igen erős kötelék a szülőföld iránti szeretet. Mikor eljön a vakáció,
mindig akad kisgyermek, akit nem visznek haza. Azt mondják, pap bácsi,
vigyen el minket a kis falunkba, meglátja, milyen szép. Elviszem őket,
sokszor poros, elhagyatott, gazzal telenőtt Isten háta mögötti helyekre, s
akkor kinyílnak, boldogok. Mutatják, nézze pap bácsi, ugye milyen szép az
én falum? *A szülőföldjét valahogy mindenki szépnek látja. Meggyőződésem,
hogy az ember szerettei között, szülőföldjén van igazán otthon. Persze meg
kell találnunk a nekünk rendelt feladatot is.*

*Honnan tudhatja az ember, hogy mi a feladata?*

Csendesedjünk el, Isten eszünkbe juttatja, amit mondani akar nekünk. Ha
valaki nem tudja pontosan mit tegyen, azt javaslom, kezdjen el szeretni.
Hogy értem ezt pontosan? Hadd említsem megint a saját példámat:
Csíkszeredában éltem, 25 éves voltam, dolgozgattam, udvarolgattam, de belül
éreztem a vágyat, hogy Istent szolgáljam. Bátorságom azonban nem volt, hogy
megtegyem az első lépést. Mit csináltam? Kivontam magam a forgalomból,
elmentem egy évre bányába dolgozni. Nem beszéltem arról senkinek, mi van
emögött, de az egy év alatt kipróbáltam magam, milyen az, ha nem udvarolok,
sokat imádkozom, befelé figyelek, közben segítek, akinek tudok. Életem
egyik legszebb éve volt. Bizonyosságot szereztem, hogy ez az én utam. De
nem mondom én azt, hogy aki keres, azonnal adjon fel mindent. Ha úgy érzi,
céltalan az élete, közben segítene a szegényeken, elesetteken, szabadsága
alatt jöjjön el hozzánk. Maradjon egy hetet, próbálja ki magát. Ha azt
látja, a helyére került, maradjon nevelőként. Nekem a gyerekek mellett az
is fontos, hogy a kollégáim jól érezzék magukat. Hinnünk kell, hogy megvan
a helyünk a Földön. Ha a vállam a helyén van, hihetetlen dolgokra vagyok
képes, zsákokat cipelek, vagy akár bármely finommozgást elvégezhetek. Ha
viszont kiugrik a helyéről, a legkisebb mozdulat is fájdalommal jár. Isten
úgy alkotott meg minket, hogy ami a helyén van, jól működik. Sokszor
kérdezik, hogy tudok ennyi feladatot elvégezni? Hát hogyne tudnék, azt
csinálom, amit szeretek.

*Ez lenne a boldogság receptje?*

*Az biztos, az ember a végtelenre vágyik: végtelen szeretetre, jóra, soha
véget nem érő boldogságra. Hiszem, hogy egyedül Isten képes ezt a
szomjunkat enyhíteni.* Ahogy Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan az én lelkem,
míg meg nem nyugszik benned.” *Ha viszont a boldogságot nem a végtelen
Istentől, hanem olyan múlandótól, porszemtől várom, mint például a férjem,
feleségem, gyermekem, akkor bizony csalódni fogok. Talán ezért is van annyi
válás, mert a házastársamtól olyat várok, amit ő nem tud nekem megadni.*

*2020-ban Budapest ad otthont az Eucharisztikus Világkongresszusnak.
Említette, hogy készülnek a találkozóra.*

Mondtam a gyerekeknek, jó lenne kibérelni egy vonatot és ott lenni a
rendezvényen. Erre azonban *fel kell készülni, minél jobban meg kell
ismernünk Istent és a boldogságra vezető tíz parancsolatot.** Úgy kell majd
ott megjelenni, hogy elmondhassuk, nem a vágyaink, bűneink rángatnak, hanem
a szeretet vezet az utunkon. **Az ember*nek időnként alapvető döntéseket
kell meghoznia és azokhoz, *ha néha eltévelyeg is, * *mindig visszatérni.
Olyan ez, mint a keljfeljancsi *– az ólom mindig egyenesbe rántja. *Jézus
Krisztus tanításához és a lelkiismeretünk szavához kell magunkat tartani.
Olyan szép lenne, ha a rendezvény végén ennek emléket is állíthatnánk,
Krisztusnak, akit királyunkká fogadtunk.* Talán ebben egyezségre juthatnánk
az ateistákkal is, hiszen Krisztus a lelkiismeretünkön keresztül szól
hozzánk, s az emberi lelkiismeret szavát ők sem tagadják. Persze egy
szoborállítás az azt megelőző lelki rákészülődés, elköteleződés nélkül
csupán színjáték lenne.

*A széthullott családokból érkező gyerekeknek fogékonyak az efféle lelki
munkára? *

*Kíváncsisággal közeledem a gyermekek felé – miért csinálja azt, amit
csinál?* Ha egy kamaszodó kisleány kukorékol matekórán, azon lehet
mérgelődni, de lehet a témából doktorálni is. Csodálom az orvosokat,
higgadtan, nyugodtan fogják a szikét és kivágják a rossz részeket. Nem
aggodalmaskodnak, hogy fog az fájni. Szociális munkát, de szülői
feladatokat is így kellene végezni, higgadt nyugodtsággal és közben nagy
szeretettel. *A gyerekek úgy viselkednek, ahogy a szemem tükrében látják
magukat.* *Ha rajtam keresztül megtapasztalják Krisztus szeretetét,
szárnyakat kapnak.* És még egy történet, ami ide kívánkozik. Volt egy
kicsiny fiúcska, hatesztendősen került hozzánk, tizenhárom évesen
megkergült, mindent megtett, hogy kicsapjuk. Mikor elvégezte a nyolcadik
osztályt, bejelentette, van neki egy hajléktalan apukája, inkább elmegy
ahhoz. Két-három évig nem láttuk, majd újra előkerült, szakadtan,
piszkosan. Megbeszéltünk mindent a gyóntatófülkében, összeszedte magát és a
középiskolát színjelessel elvégezte, kitűnőre érettségizett. Pár évig
dolgozott itt-ott, majd visszatért és az egyik legjobb nevelőnk vált belőle.
*Mit akarok ezzel mondani? Az embert különféle hatások érik, elesik, talpra
áll. Változik. De mindig tudni kell megbocsátani és újabb esélyt adni.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170506/71901b0f/attachment.html>