<div dir="ltr"><a href="http://valasz.hu/itthon/bojte-csaba-a-boldogsag-receptjerol-122510" target="_blank">http://valasz.hu/itthon/bojte-<wbr>csaba-a-boldogsag-receptjerol-<wbr>122510</a><br>
<div class="m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-toolbar"><span class="m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-datum"></span> </div>
<div class="m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-inner">
<img src="http://valasz.hu/data/cikk/10/2604/cikk_102604/bojte_csaba_leadDKOKO20111121009_fill_850x370.jpg" alt="Böjte Csaba a boldogság receptjéről" style="opacity:1;margin-right:0px" width="376" height="164"><span style="float:right;margin-right:10px"></span>
</div><div class="m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-banner m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-left m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-ad">
</div>
<div class="m_-1063683149619653174m_5068713884637956965m_-7075464149751196361gmail-szoveg">
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Európa útja a kereszténység </span>– említette a beszélgetés
során. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ehhez képest úgy tűnik, mind a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténység</span>, mind <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az európai
gondolat</span> visszaszorulóban.</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amíg nem fújják le a meccset,
addig van esély, játszani kell. És mindig van újrakezdés!</b></span> Apám ’56 után
verseket írt, akkoriban a Securitate örömest foglalkozott műkritikával, s
úgy ítélték meg a versek 7 év börtönt érnek. Mikor agyonütötték
szegényt, sírtam, rettentő feszültség volt bennem a románok ellen.
Akkoriban vittek el katonának, felderítőként sokat gyalogoltunk,
fáradtan, szomjúsággal küzdve. Ahogy egy kis falun mentünk keresztül, az
út szélén <span style="background-color:rgb(208,224,227)">megjelent egy öreg román nénike, kezében vödör víz, csajka.
Nekem is merített, megköszöntem, ő annyit mondott: „váljék
egészségedre”. Mint a villámcsapás, úgy hatott rám ez a mondata,
innentől másként néztem rájuk.</span> Meg kell mondjam, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kapok támogatást tiszta
románoktól is</b></span>, sok pozitív példát látok, ami <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megerősít abban, hogy
higgyek Európa jövőjében.</b></span></p><p><b>És a kereszténység? <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az ateizmus mellett az Európába özönlő muszlim </span>aligha tesz jót neki.</b></p><p>Ahogy
az utcagyerekeknek szoktam említeni, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>bármi, ami velünk történik, lehet
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">dobbantó</span>, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">botlasztó</span> is. </b></span>Te döntesz. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton Áron</b></span>t három nappal az
érettségije után Doberdóban vitték harcolni, ahol katonák ezrei estek
el. Hazajött, börtön várt rá. Amikor kiengedték, azt vette észre,
szülőfalujától 560 kilométerrel nyugatabbra tették a magyar határt.
Bármikor összeroskadhatott volna, talán meg is lehetett volna érteni. De
ehelyett <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megacélozott akarattal jött ki </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a nehézségekből</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Erdély
püspöke, karizmatikus vezetője lett. </b><b>Én abban reménykedem, Európa
hasznára válhat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sok nehézség</span></b></span>. Le kell ülni, újra kell gondolni, hogyan
tovább. A menekülők hazája élhetetlenné vált, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">itt pedig rend és
normalitás van, aminek az alapja a kereszténység.</span><b> Hiszem, hogy a
keresztény elvek, a szeretet alapján a világ újjá fog születni. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hogy
aztán a változás</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>békés átalakulással</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vagy véres harcok révén</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>zajlik
majd, nem tudom</b></span>.</p><p><b>Közben Európában is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagy a mozgás:
fiatalok tömegei hagyják el </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Romániát, Magyarországot </span>és keresik a szebb
jövőt Nyugat-Európában. </b></p><p>Azt tapasztalom,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> két dolog van,
amit a Jóisten igen erősen a szívünkbe írt. Az egyik a vérrokonaink
iránti szeretet. </b></span>Az otthonainkban a gyerekek olyan szépen, tisztelettel
beszélnek anyjukról, apjukról, akkor is, ha eldobták őket, vagy
gyilkosság miatt börtönben ülnek. Isten legcsodálatosabb alkotása a
gyermeki szív, abban nincs bűnös anya. A másik igen erős kötelék a
szülőföld iránti szeretet. Mikor eljön a vakáció, mindig akad
kisgyermek, akit nem visznek haza. Azt mondják, pap bácsi, vigyen el
minket a kis falunkba, meglátja, milyen szép. Elviszem őket, sokszor
poros, elhagyatott, gazzal telenőtt Isten háta mögötti helyekre, s akkor
kinyílnak, boldogok. Mutatják, nézze pap bácsi, ugye milyen szép az én
falum? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szülőföldjét valahogy mindenki szépnek látja. Meggyőződésem,
hogy az ember szerettei között, szülőföldjén van igazán otthon. Persze
meg kell találnunk a nekünk rendelt feladatot is.</b></span></p><p><b>Honnan tudhatja az ember, hogy mi a feladata?</b></p><p>Csendesedjünk
el, Isten eszünkbe juttatja, amit mondani akar nekünk. Ha valaki nem
tudja pontosan mit tegyen, azt javaslom, kezdjen el szeretni. Hogy értem
ezt pontosan? Hadd említsem megint a saját példámat: Csíkszeredában
éltem, 25 éves voltam, dolgozgattam, udvarolgattam, de belül éreztem a
vágyat, hogy Istent szolgáljam. Bátorságom azonban nem volt, hogy
megtegyem az első lépést. Mit csináltam? Kivontam magam a forgalomból,
elmentem egy évre bányába dolgozni. Nem beszéltem arról senkinek, mi van
emögött, de az egy év alatt kipróbáltam magam, milyen az, ha nem
udvarolok, sokat imádkozom, befelé figyelek, közben segítek, akinek
tudok. Életem egyik legszebb éve volt. Bizonyosságot szereztem, hogy ez
az én utam. De nem mondom én azt, hogy aki keres, azonnal adjon fel
mindent. Ha úgy érzi, céltalan az élete, közben segítene a szegényeken,
elesetteken, szabadsága alatt jöjjön el hozzánk. Maradjon egy hetet,
próbálja ki magát. Ha azt látja, a helyére került, maradjon nevelőként.
Nekem a gyerekek mellett az is fontos, hogy a kollégáim jól érezzék
magukat. Hinnünk kell, hogy megvan a helyünk a Földön. Ha a vállam a
helyén van, hihetetlen dolgokra vagyok képes, zsákokat cipelek, vagy
akár bármely finommozgást elvégezhetek. Ha viszont kiugrik a helyéről, a
legkisebb mozdulat is fájdalommal jár. Isten úgy alkotott meg minket,
hogy ami a helyén van, jól működik. Sokszor kérdezik, hogy tudok ennyi
feladatot elvégezni? Hát hogyne tudnék, azt csinálom, amit szeretek.</p><p><b>Ez lenne <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a boldogság receptje</span>?</b></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
biztos, az ember a végtelenre vágyik: végtelen szeretetre, jóra, soha
véget nem érő boldogságra. Hiszem, hogy egyedül Isten képes ezt a
szomjunkat enyhíteni.</b></span> Ahogy Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan az én
lelkem, míg meg nem nyugszik benned.” <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha viszont a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">boldogságot</span> nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
végtelen Istentől,</span> hanem olyan<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> múlandótól, porszemtől várom, mint
például <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a férjem, feleségem, gyermekem</span>, </span>akkor bizony csalódni fogok.
Talán ezért is van annyi válás, mert <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">házastársamtól</span> olyat várok, amit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ő</span>
nem tud nekem megadni</span>.</b></span></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">2020-ban Budapest ad otthont az Eucharisztikus Világkongresszusnak</span>. Említette, hogy készülnek a találkozóra.</b></p><p>Mondtam
a gyerekeknek, jó lenne kibérelni egy vonatot és ott lenni a
rendezvényen. Erre azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>fel kell készülni, minél jobban meg kell
ismernünk Istent és a boldogságra vezető tíz parancsolatot.</b></u><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><u>Úgy kell
majd ott megjelenni, hogy elmondhassuk, nem</u> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a vágyaink,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűneink
rángatnak,</span> hanem a szeretet vezet az utunkon. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az ember</b></span>nek időnként
alapvető döntéseket kell meghoznia és azokhoz, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha néha eltévelyeg is, </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindig visszatérni. Olyan ez, mint a keljfeljancsi </b></span>– az ólom mindig
egyenesbe rántja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztus tanításához és a lelkiismeretünk
szavához kell magunkat tartani. Olyan szép lenne, ha a rendezvény végén
ennek emléket is állíthatnánk, <u>Krisztusnak, akit királyunkká fogadtunk</u>.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Talán ebben egyezségre juthatnánk az<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ateistákkal </span>is, hiszen Krisztus a
lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, s az emberi lelkiismeret
szavát ők sem tagadják</span>. Persze egy szoborállítás az azt megelőző lelki
rákészülődés, elköteleződés nélkül csupán színjáték lenne.</p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A széthullott családokból </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">érkező gyerekeknek fogékonyak az efféle lelki munkára?</span> </b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kíváncsisággal
közeledem a gyermekek felé – miért csinálja azt, amit csinál?</b></span> Ha egy
kamaszodó kisleány kukorékol matekórán, azon lehet mérgelődni, de lehet a
témából doktorálni is. Csodálom az orvosokat, higgadtan, nyugodtan
fogják a szikét és kivágják a rossz részeket. Nem aggodalmaskodnak, hogy
fog az fájni. Szociális munkát, de szülői feladatokat is így kellene
végezni, higgadt nyugodtsággal és közben nagy szeretettel. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A gyerekek
úgy viselkednek, ahogy a szemem tükrében látják magukat.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha rajtam
keresztül megtapasztalják Krisztus szeretetét, szárnyakat kapnak.</b></span> És <span style="background-color:rgb(208,224,227)">még
egy történet</span>, ami ide kívánkozik.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Volt egy kicsiny fiúcska,
hatesztendősen került hozzánk, tizenhárom évesen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> megkergült, mindent
megtett, hogy kicsapjuk.</span> Mikor elvégezte a nyolcadik osztályt,
bejelentette, van neki egy hajléktalan apukája, inkább elmegy ahhoz.
Két-három évig nem láttuk, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">majd újra előkerült,</span> szakadtan, piszkosan.
Megbeszéltünk mindent a gyóntatófülkében, összeszedte magát és a
középiskolát <span style="background-color:rgb(255,242,204)">színjelessel elvégezte, kitűnőre érettségizett</span>. Pár évig
dolgozott itt-ott, majd visszatért és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egyik legjobb nevelőnk vált
belőle</span>. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit akarok ezzel mondani? Az embert <span style="background-color:rgb(234,209,220)">különféle</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> hatások érik</span>,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">elesik</span>, talpra áll. Változik. De mindig tudni kell megbocsátani és újabb
esélyt adni.</b></span></p>
</div></div>