[Grem] beszéd Placid atya otthonánál emléktábla elhelyezésekor

[Emoke Greschik]

*http://www.magyarkurir.hu/hirek/emlektablat-avattak-placid-atya-otthonanal
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/emlektablat-avattak-placid-atya-otthonanal>*

*Virághalmy Judit színművésznő beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.*

Drága jó testvérek! Nincs egy fél esztendeje, hogy Placid atya 100.
születésnapját ünnepeltük a Szent Imre-templomban. Még most is itt zeng
bennünk az ő jellegzetes hangján a búcsúzó utolsó áldása. Most pedig azért
gyűltünk itt össze, hogy megjelöljük azt a házat, ahol élt, ahonnan
elindult és ahova mindig visszatért. Placid atya itt állt akkor is, ebben a
kapualjban, amikor csodával határos módon hazajött a Gulág haláltáborából.
A villamoson megkért egy férfit, hogy jöjjön ide, készítse fel szívbeteg
édesanyját a hirtelen találkozásra, nehogy megijessze a váratlan öröm. Itt
ácsorgott a kapuban, amikor valaki megkérdezte: Kit keres? Mire ő:
Voltaképpen saját magamat. Jó volt, hogy itt lakott. Jó volt még a
gondolata is, hogy itt van. Ha erre járt az ember, tudhatta, hogy itt lakik
Placid atya, itt van és imádkozik értünk. Mert ő sziklaszilárd hittel
megígérte nekünk, hogy amíg csak él, velünk és értünk imádkozik, édes
hazánkért, miértünk, és azt is megígérte, hogy odafönn találkozunk. Az
emberi élet legvégső határáig velünk volt – és most már mindig velünk is
marad.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79011&img=o_100.jpg>

Drága jó Placid atya! Köszönjük, hogy ismerhettük, hogy csodálhattuk benne
Isten művét, azt, hogy mivé is válhat az ember, ha teljesen elfogadja a
mennyei Atya akaratát és nem halogat, nem ellenkezik és nem bújik ki a rá
szabott életfeladat, hivatás elől, hanem beleáll és teljesíti azt. Abban a
vigasztaló bizonyosságban adunk hálát a Jóistennek, aki megteremtette
nekünk Placid atyát, hogy most már végre nem fáj semmije, nem korlátozza
mozgásában az egyre gyengülő test, a folyton ingadozó vérnyomás, most már
kitűnően hall, és csodálatos új testében az Atya jobbján kimondhatatlan
boldogságban beszélget az őt körülvevő szentekkel. Ha a szívünk mélyébe
nézünk, kicsit jobban is vágyakozunk mi is oda, amióta Placid atya is odaát
van. De addig is – hála az emlékezetnek, az emberi hűségnek, de főként az
isteni szeretet kifogyhatatlan erejének, megígérjük, hogy tettekké
változtatjuk, amit ránk bízott. Ahogy a 100. születésnapján elmondott
tökéletes szentbeszédében és a mise végén elmondott áldásában kérte:
„Áldjon meg bennünket, mindannyiunkat, családtagjainkat, a szeretteinket, a
barátainkat, az ellenfeleinket is, de mindenekelőtt áldja meg a mi édes
magyar hazánkat, a mi édes magyar hazánk felelős vezetőit, hogy megtalálják
azt az utat, ami ebben a zűrzavaros világban a nyugodtabb, emberibb élethez
szükséges! A Jóisten kegyelme legyen velünk továbbra is! Ez az én kérésem,
a százesztendős papbácsinak a kérése a Jóistenhez. Így áldalak meg
benneteket a teremtő Isten, a megváltó Fiú és a megszentelő Lélek, az Atya,
a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Ezek voltak hozzánk intézett utolsó szavai. Kérjük együtt a mennyei Atyát,
hogy méltók lehessünk Placid atya áldozatos szeretetére, lelki hagyatékának
továbbvitelére! Mert mindabból, amit nekünk tanított, mostantól csak annyi
marad meg, amennyit megőrzünk a szívünk mélyén, tettekké változtatunk, s
átadunk gyerekeinknek. A négy alapelv, aminek megfogalmazásához a szovjet
katonai bíróság igazságtalan ítélete, az embertelen vonatút, a fagyban
mezítláb síró férfiember fájdalma, a körülötte egyre hulló rabtársak
halálának dermesztő hétköznapisága, a priccsen, hasonfekve, ruhátlanul
elsuttogott misék csodája, a moszkvai macesz és a kipréselt szőlőszem
isteni ajándéka, a hazatérés és a haza ridegen becsukódó ajtajainak
dörrenése, a bencés helyett a kincés lét, a szobába kényszerültség türelmes
elviselése, a fűrészgép által csonkolt ujj, a mosodában lepedőket egymásra
hajtó monotónia, a brilliáns elme és a proliságba kényszerített
mindennapjai – a napokból hetek, a hetekből hosszú évek, az évekből
évtizedek. A hallgatás és lehallgatás eltűrése, a várakozás
tehetetlenségének kinccsé sűrítése, a gyémántkemény tanítás, a későn
beköszöntő nyilvánosság, a fizikai romlás versenyfutása a Szentlélek által
fiatalon és sziporkázóan csillogó elmével... Az örökös segédlelkészi
pozíció pápai elismerésre emelése, a szív fájdalma, a hívek szeretete. Ez
mind. Csak akkor marad meg, ha bennünk is tetté változik.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79011&img=o_55.jpg>

Kedves egybegyűltek! Most pedig jelöljük meg ezt a házat, hogy soha ne
felejtsük el, a gyerekeink gyerekei se feledjék, hogy élt itt egy ember,
100 évig és huszonhárom napig – aki hitt Istenben, hitt a hazában és hitt
bennünk, hogy példáját lesz erőnk követni. Drága Placid atya, légy odafönt
olyan hűséges közbenjárónk, amilyen hűséges lelkiatyánk voltál itt ezen a
földön!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170620/3a1c3966/attachment.html>