[Grem] !!! Márfi Gyula veszprémi érsek aranymisés

2017. Jún. 19., H, 19:17:53 CEST

Találkozás az aranymisés Márfi Gyula veszprémi érsekkel
2017. június 18. vasárnap 19:56
http://www.magyarkurir.hu/hirek/talalkozas-az-aranymises-marfi-gyula-
veszpremi-ersekkel
Márfi Gyula veszprémi érsek június 19-én ünnepli papi szolgálatának
ötvenedik évfordulóját. Vele beszélgettünk.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8356.jpg>

*– Egy kis Zala megyei faluban, Pördeföldén született. A családnak, a
szülőföldnek milyen szerepe volt abban, hogy a papi hivatást választotta?*

– *Az én hivatásomról elmondható, hogy a családi házból indult.* *Bár
kisfiúkoromban még tetszett a mezőgazdasági munka – az állattartás, az
aratás, a szőlő gondozása –, ma úgy emlékszem vissza, hogy* *amióta az
eszemet tudom, papnak készültem*. Ebben biztosan nagy szerepet játszott az
is, hogy *a bátyám is a papi hivatást választotta.* A különbség csak annyi
volt, hogy őt a szüleim is papnak szánták, engem viszont nem. Ennek
ellenére nem gördítettek akadályt a választásom elé. Azt tudni kell, hogy
Pördefölde Pákának volt a filiája, *ebben a községben született Öveges
József. Egyébként abban az időben a környék fiataljai közül többen is papi
pályára léptek.*

*– Sokan arról számolnak be, hogy a templommal, a papsággal való
találkozásuk is szerepet játszott abban, hogy a papi hivatást választották…*

– *Tőlünk messze volt a templom, ezért csak tizenhárom évesen kezdtem el
ministrálni*. *A vasárnapok az utazás miatt is a szentmisével teltek, ez a
körülmény is tudatosította bennem, milyen fontos dolog ez.* Nagyon
figyeltem a prédikációkra, a hivatáson gondolkodva azon morfondíroztam,
vajon én tudnék-e úgy beszélni, mint a plébános úr. Az is
befolyásolhatott, hogy *a szüleim mindig tisztelettel beszéltek a papokról.
*Meg kell jegyezni, hogy* én **egy ateista rezsimben **nőttem fel,* *amikor
már a materializmus volt a hivatalos ideológia. Azt akarták belénk
sulykolni, hogy a vallás a tudomány kerékkötője.* Kételyeim ellenére nagyon
ragaszkodtam a hitemhez, hetedik osztályos koromban már istenérveket
próbáltam megfogalmazni a magam számára. A vidéki környezet, az ellenséges
légkör arra ösztökélt, hogy* kialakítsak magamban egyfajta kreativitást,
hogy a kérdéseimre önszorgalomból találjam meg a választ. Ez érvényesült
akkor is, amikor Gál Ferenc professzornál megírtam a disszertációmat a
karizmákról. Nemcsak tanulnom kellett, de gondolkodnom is.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8283.jpg>

*– Voltak esetleg olyan személyek, akik meghatározták későbbi látás- és
gondolkodásmódját?*

– *Pannonhalmára jártam gimnáziumba, az ottani bencés atyák nagy hatást
tettek rám*. Köztük voltak olyan egyetemi tanárok is, akiket eltiltottak az
egyetemi katedrától. Csóka Lajos, Sámson Edgár, Esztergályos Tibor neve jut
most hirtelen az eszembe. *Ők nemcsak tanárok, de nevelők is voltak.
Teológiai szempontból Gál professzoron kívül nem egy személyt, hanem egy
eseményt említenék: a II. vatikáni zsinatot.* Addig sokszor az volt a
benyomásom, hogy én ugyan sok mindent tanulok, de a kérdéseimre mégsem
kapok válaszokat.* A zsinat számomra szinte megváltáserejű volt, azt
éreztem, hogy az Egyház végre megoldásokat ad a mai ember felvetéseire.*

*– Jelmondatának az első korintusi levél passzusát választotta: „A szeretet
soha el nem múlik” (1Kor 13,8).*

– Ebben a választásban egyrészt biztosan ott rejlik az a családi közeg,
amelyet a szeretet jellemzett. Ugyanakkor én nem morálteológus voltam,
engem a szorosan vett hittudomány – a filozófia, a dogmatika, a
fundamentális teológia – érdekelt. Csak utólag gondolkodtam el azon, vajon
miért esett a választásom mégis egy olyan szentírási mondatra, amely inkább
– legalábbis látszólag – a morálteológiához áll közel. Aztán* rájöttem,
hogy a szeretetnek nemcsak erkölcsteológiája, hanem dogmatikája és szorosan
vett hittana is van. Ha arra gondolunk, hogy Isten – a Szentháromság –, aki
önmagában boldog, miért teremti meg a világot, nem tudunk mást mondani,
mint hogy szeretetből. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért adott Isten
az embernek szabad akaratot, kitéve magát annak a veszélynek, hogy
teremtményei bűnt követnek el, erre is csak azt válaszolhatjuk, hogy a
szeretetért. A szeretet a végső magyarázata mindennek.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8364.jpg>

*– Egy papnak nagyon sokféle feladata van. Ezek közül melyik áll Önhöz a
legközelebb?*

– *Az én szemem előtt mindig a szorosan vett lelkipásztori munka lebegett.
Szerettem volna tanítani az embereket, kiszolgáltatni a szentségeket,
szerettem volna prédikálni a híveknek. A hitoktatás területén a
középiskolás és az annál idősebb korosztályt tudom igazán megszólítani*. Az
én karizmám talán az, hogy szavakba tudom önteni – méghozzá világosan, úgy,
hogy meg is értsék – mindazt, amit mások többé-kevésbé látnak, ám nem
tudnak megfogalmazni. *De nagyon közel érzem magamhoz a főpapi feladatokat:
a bérmálást, az ünnepi szentmisék bemutatását. Ezeken a szentmiséken
sokszor szinte érezni a Szentlélek jelenlétét.*

*– Ötven évvel ezelőtt szentelték pappá. Manapság sok helyen
hivatásszűkében van az Egyház. Véleménye szerint mivel lehetne megszólítani
a fiatalokat, hogyan lehetne őket a papi hivatás felé irányítani?*

– Sajnos a bölcsek köve nem nálam van, de annyit azért hadd jegyezzek meg,
hogy* a Veszprémi Főegyházmegyében érezni talán a legkevésbé a paphiányt. **Az
egyházmegyének 2012-ben tizenkét kispapja volt, most húsz van – egy
Rómában, egy pedig Budapesten tanul –, nemsokára négy papot fogok
szentelni. Sok papjelölt fordul hozzám azzal a kéréssel, hogy ne
Veszprémben szenteljem fel. Mindig igyekszem megfelelni ennek.* Úgy
gondolom, talán pont azért ébred fel egy fiatalban a papi hivatás iránti
vágy, mert ott helyben, ahol él, láthatott egy papszentelési szertartást. *Az
is fontos, hogy a szemináriumunkban jól érzik magukat a kispapok. Minden
héten csütörtök reggel találkozom velük, és együtt imádkozunk.*

Bérmaútjaimra rendszeresen viszek magammal két kispapot, akiket bemutatok a
híveknek…

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8358.jpg>

*– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az ötven évből?*

– Nem emelnék ki különleges eseményeket, számomra mindig a szentmise, a
lelkipásztori feladatok ellátása állt a középpontban. Mint említettem,
mindig lelkipásztori feladatra készültem, de életem nagy részét elvitték a
hivatali teendők.* Egy időben a szombathelyi kórházba, egri segédpüspökként
pedig a helyi kórházba jártam be a betegekhez. Egyik látogatásom végén egy
idős beteg megkérdezte: „Lelkiatyám, most itt van Jézus a szívemben?” Azt
válaszoltam, hogy „Igen, ott van”. „Egyedül ez az, ami fontos” *– mondta a
beteg. Ebben minden benne volt: a gyerekei, az unokái – az egész élete. Úgy
éreztem, hogy általam tudott valami olyat adni a Jóisten, amiben valóban
minden benne van. Ezeket a pillanatokat nem lehet elfelejteni. Csak ezért
érdemes volt megszületni.

*– Nemsokára több egyházmegyében is papszentelésekre kerül sor. Mit üzen a
leendő papoknak?*

–* A szemináriumokban** nem könnyű az élet, magasak a követelmények, nagyon
sok mindent meg kell tanulni.* *De érdemes vállalni a fáradságot. Nagyon
fontos mindaz, amit a papok tesznek.* *Velem is sokszor előfordult, hogy
egy lelkigyakorlat vagy egy szentmise után úgy éreztem, nem sikerült
átadnom mindazt, amit szerettem volna.* *Ám később a legváratlanabb helyről
kaptam visszajelzést, hogy igenis eljutott az üzenet az emberekhez,
megérintette valami a lelküket,* csak én nem vettem észre. *Azt üzenem a
leendő papoknak, hogy higgyék el, a pap munkája Istennek is tetszik és az
embereknek is hasznos.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8410.jpg>

Márfi Gyula érsek június 19-én, 17 órakor mutatja be aranymiséjét a
veszprémi Szent Mihály-bazilikában.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír
*Az inte*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170619/c1963f8d/attachment.html>