<div dir="ltr"><h1 class="m_3049385351975207863gmail-cim">Találkozás az aranymisés Márfi Gyula veszprémi érsekkel </h1>
<div class="m_3049385351975207863gmail-datum">2017. június 18. vasárnap 19:56<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/talalkozas-az-aranymises-marfi-gyula-veszpremi-ersekkel" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/talalkozas-az-<wbr>aranymises-marfi-gyula-<wbr>veszpremi-ersekkel</a><br></div>
<h3 class="m_3049385351975207863gmail-lead">Márfi Gyula veszprémi érsek június 19-én ünnepli papi szolgálatának ötvenedik évfordulóját. Vele beszélgettünk.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8356.jpg" rel="lightbox['g78897']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&p=1&img=c_398A8356.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Egy kis Zala megyei faluban, Pördeföldén született.</span> A
családnak, a szülőföldnek milyen szerepe volt abban, hogy a papi
hivatást választotta?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az én hivatásomról elmondható, hogy a családi házból indult.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bár
kisfiúkoromban még tetszett a mezőgazdasági munka – az állattartás, az
aratás, a szőlő gondozása –, ma úgy emlékszem vissza, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amióta az
eszemet tudom, papnak készültem</b></span>. Ebben biztosan nagy szerepet játszott
az is, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a bátyám is a papi hivatást választotta.</b></span> A különbség csak
annyi volt, hogy őt a szüleim is papnak szánták, engem viszont nem.
Ennek ellenére nem gördítettek akadályt a választásom elé. Azt tudni
kell, hogy Pördefölde Pákának volt a filiája, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ebben a községben
született Öveges József. Egyébként abban az időben a környék fiataljai
közül többen is papi pályára léptek.</b></span></p>
<p><b>– Sokan arról számolnak be, hogy a templommal, a papsággal
való találkozásuk is szerepet játszott abban, hogy a papi hivatást
választották…</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Tőlünk messze volt a templom, ezért csak tizenhárom évesen kezdtem
el ministrálni</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A vasárnapok az utazás miatt is a szentmisével teltek,
ez a körülmény is tudatosította bennem, milyen fontos dolog ez.</b></span> Nagyon
figyeltem a prédikációkra, a hivatáson gondolkodva azon morfondíroztam,
vajon én tudnék-e úgy beszélni, mint a plébános úr. Az is
befolyásolhatott, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szüleim mindig tisztelettel beszéltek a
papokról. </b></span>Meg kell jegyezni, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> én </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy ateista rezsimben </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nőttem fel,</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor már a materializmus volt a hivatalos ideológia. Azt akarták
belénk sulykolni, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a vallás a tudomány</span> kerékkötője.</b></span> Kételyeim
ellenére nagyon ragaszkodtam a hitemhez, hetedik osztályos koromban már
istenérveket próbáltam megfogalmazni a magam számára. A vidéki
környezet, az ellenséges légkör arra ösztökélt, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kialakítsak
magamban egyfajta kreativitást, hogy a kérdéseimre önszorgalomból
találjam meg a választ. Ez érvényesült akkor is, amikor Gál Ferenc
professzornál megírtam a disszertációmat a karizmákról. Nemcsak tanulnom
kellett, de gondolkodnom is.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8283.jpg" rel="lightbox['g78897']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&p=1&img=c_398A8283.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Voltak esetleg olyan személyek, akik meghatározták későbbi látás- és gondolkodásmódját?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Pannonhalmára jártam gimnáziumba, az ottani bencés atyák nagy
hatást tettek rám</b></span>. Köztük voltak olyan egyetemi tanárok is, akiket
eltiltottak az egyetemi katedrától. Csóka Lajos, Sámson Edgár,
Esztergályos Tibor neve jut most hirtelen az eszembe. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ők nemcsak
tanárok, de nevelők is voltak. Teológiai szempontból Gál professzoron
kívül nem egy személyt, hanem egy eseményt említenék: a II. vatikáni
zsinatot.</b></span> Addig sokszor az volt a benyomásom, hogy én ugyan sok mindent
tanulok, de a kérdéseimre mégsem kapok válaszokat.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A zsinat számomra
szinte megváltáserejű volt, azt éreztem, hogy az Egyház végre
megoldásokat ad a mai ember felvetéseire.</b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Jelmondatá</span>nak az első korintusi levél passzusát választotta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„A szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8).</span></b></p>
<p>– Ebben a választásban egyrészt biztosan ott rejlik az a családi
közeg, amelyet a szeretet jellemzett. Ugyanakkor én nem morálteológus
voltam, engem a szorosan vett hittudomány – a filozófia, a dogmatika, a
fundamentális teológia – érdekelt. Csak utólag gondolkodtam el azon,
vajon miért esett a választásom mégis egy olyan szentírási mondatra,
amely inkább – legalábbis látszólag – a morálteológiához áll közel.
Aztán<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> rájöttem, hogy a szeretetnek nemcsak erkölcsteológiája, hanem
dogmatikája és szorosan vett hittana is van. Ha arra gondolunk, hogy
Isten – a Szentháromság –, aki önmagában boldog, miért teremti meg a
világot, nem tudunk mást mondani, mint hogy szeretetből. Ha feltesszük
azt a kérdést, hogy miért adott Isten az embernek szabad akaratot,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">kitéve magát <span style="background-color:rgb(234,209,220)">annak a veszélynek</span>, </span>hogy teremtményei <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnt követnek el,
</span>erre is csak azt válaszolhatjuk, hogy a szeretetért.<u> A szeretet a végső
magyarázata mindennek.</u></b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8364.jpg" rel="lightbox['g78897']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&p=1&img=c_398A8364.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Egy papnak nagyon sokféle feladata van. Ezek közül melyik áll Önhöz a legközelebb?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az én szemem előtt mindig a szorosan vett lelkipásztori munka
lebegett. Szerettem volna tanítani az embereket, kiszolgáltatni a
szentségeket, szerettem volna prédikálni a híveknek. A hitoktatás
területén a középiskolás és az annál idősebb korosztályt tudom igazán
megszólítani</b></span>. Az én karizmám talán az, hogy szavakba tudom önteni –
méghozzá világosan, úgy, hogy meg is értsék – mindazt, amit mások
többé-kevésbé látnak, ám nem tudnak megfogalmazni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De nagyon közel érzem
magamhoz a főpapi feladatokat: a bérmálást, az ünnepi szentmisék
bemutatását. Ezeken a szentmiséken sokszor szinte érezni a Szentlélek
jelenlétét.</b></span></p>
<p><b>– Ötven évvel ezelőtt szentelték pappá.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Manapság sok helyen
hivatásszűkében van </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Egyház.</span> Véleménye szerint mivel lehetne
megszólítani a fiatalokat, hogyan lehetne őket a papi hivatás felé
irányítani?</b></p>
<p>– Sajnos a bölcsek köve nem nálam van, de annyit azért hadd jegyezzek
meg, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a Veszprémi Főegyházmegyében érezni talán a legkevésbé <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
paphiányt.</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>Az egyházmegyének 2012-ben tizenkét kispapja volt, most húsz
van – egy Rómában, egy pedig Budapesten tanul –, nemsokára négy papot
fogok szentelni. Sok papjelölt fordul hozzám azzal a kéréssel, hogy ne
Veszprémben szenteljem fel. Mindig igyekszem megfelelni ennek.</b></span> Úgy
gondolom, talán pont azért ébred fel egy fiatalban a papi hivatás iránti
vágy, mert ott helyben, ahol él, láthatott egy papszentelési
szertartást. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az is fontos, hogy a szemináriumunkban jól érzik magukat a
kispapok. Minden héten csütörtök reggel találkozom velük, és együtt
imádkozunk.</b></span></p>
<p>Bérmaútjaimra rendszeresen viszek magammal két kispapot, akiket bemutatok a híveknek…</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8358.jpg" rel="lightbox['g78897']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&p=1&img=c_398A8358.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az ötven évből?</b></p>
<p>– Nem emelnék ki különleges eseményeket, számomra mindig a szentmise,
a lelkipásztori feladatok ellátása állt a középpontban. Mint
említettem, mindig lelkipásztori feladatra készültem, de életem nagy
részét elvitték a hivatali teendők.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Egy időben a szombathelyi kórházba,
egri segédpüspökként pedig a helyi kórházba jártam be a betegekhez.
Egyik látogatásom végén egy idős beteg megkérdezte: „Lelkiatyám, most
itt van Jézus a szívemben?” Azt válaszoltam, hogy „Igen, ott van”.
„Egyedül ez az, ami fontos” </b></span>– mondta a beteg. Ebben minden benne volt: a
gyerekei, az unokái – az egész élete. Úgy éreztem, hogy általam tudott
valami olyat adni a Jóisten, amiben valóban minden benne van. Ezeket a
pillanatokat nem lehet elfelejteni. Csak ezért érdemes volt megszületni.</p>
<p><b>– Nemsokára több egyházmegyében is papszentelésekre kerül sor. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mit üzen a leendő papoknak?</span></b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A szemináriumokban</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nem könnyű az élet, magasak a követelmények,
nagyon sok mindent meg kell tanulni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De érdemes vállalni a fáradságot.
Nagyon fontos mindaz, amit a papok tesznek.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Velem is sokszor előfordult,
hogy egy lelkigyakorlat vagy egy szentmise után úgy éreztem, nem
sikerült átadnom mindazt, amit szerettem volna.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ám később a
legváratlanabb helyről kaptam visszajelzést, hogy igenis eljutott az
üzenet az emberekhez, megérintette valami a lelküket,</b></span> csak én nem vettem
észre. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt üzenem a leendő papoknak, hogy higgyék el, a pap munkája
Istennek is tetszik és az embereknek is hasznos.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&img=o_398A8410.jpg" rel="lightbox['g78897']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=78897&p=1&img=c_398A8410.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<div class="m_3049385351975207863gmail-keretes">
<p>Márfi Gyula érsek június 19-én, 17 órakor mutatja be aranymiséjét a veszprémi Szent Mihály-bazilikában.</p>
</div>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Baranyai Béla/Magyar Kurír</p>
<i>Az inte</i></div>