[Grem] Pünkösdi változás / CSERI KÁLMÁN igehirdetése

[Emoke Greschik]

 https://777blog.hu/2017/06/04/punkosdi-valtozas-cseri-kalman-igehirdetese/

*P**ünkösdi változás – Cseri Kálmán igehirdetése *

*Ma pünkösdöt ünnepeljük, azt a napot, amikor Jézus elküldte az ő Lelkét,
és ez megváltoztatta a világot. A Szentlélek nélkül ma nem lenne
kereszténység. Az idén elhunyt Cseri Kálmán az elmúlt évtizedek egyik
legmeghatározóbb lelkésze, igehirdetője volt; most az ő pünkösdi
igehirdetését olvashatod, 2003-ból. Minden szava arany!*

*“Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és
Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettek.”
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték
Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak” Péter így
válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus
Krisztus nevébe, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek
ajándékát.”* (ApCsel 2,36-38)

Mi történt tulajdonképpen pünkösdkor? Hogyan történt? És történik-e ehhez
hasonló ma is? Erre a három kérdésre keressünk választ a felolvasott igéből.
1. Mi történt pünkösdkor?

Az, hogy Jézus Krisztus tanítványai valami miatt megváltoztak. Olyan
mélyreható változást éltek át, amilyenre életünk során néhány alkalommal a
legtöbben vágyakozunk. Amikor az ember szeretne szabadulni a maga rossz
természetétől, amikor szeretne megszabadulni a múlt nyomasztó emlékeitől,
vagy valamilyen szenvedélynek a rabságából, amikor szeretne alapvetően
változtatni a gondolkozásán, a jellemén, a szokásain, vagy amikor
szeretnénk megváltoztatni a gyermekeinket, a gondolkozásukat, a jellemüket,
a szokásaikat.

Sokféle módon próbálkozunk ezzel, igen csekély eredménnyel. Ez a változás
az, amit nem lehet elérni sem neveléssel, sem önfegyelemmel, sem
ígéretekkel, sem fenyítéssel. Mert Jézus tanítványai pünkösd előtt tele
voltak félelemmel, tanácstalansággal, bizonytalansággal. Összebújtak,
bezárkóztak, és mondjuk ki: senkinek sem volt haszna abból, hogy vannak.

Pünkösd után ezek az emberek bátran a nyilvánosság elé léptek. Felelősséget
éreztek másokért, valami különös szeretet ébredt a szívükben mindenki
iránt, és olyan mondanivalóval léptek színre, amit rajtuk kívül senki más
nem tudott elmondani, de amire mindenkinek szüksége volt, és ami mindenkin
segített.

Mi történt közben?

Tudjuk az evangéliumokból, hogy feltámadása után negyven napig Jézus még
együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket a reájuk váró
szolgálatra. A negyvenedik napon, miközben beszélt hozzájuk, szemük láttára
felemelkedett és egy pillanat alatt eltűnt a szemük elől, egy felhő
eltakarta Őt. Ők pedig ottmaradtak megrémülve, vezető és védelmező nélkül.

Mit kell most tenniük?

Mindenesetre összejöttek, imádkoztak, és nagyon féltek, mert Jézus
ellenségei nekik is ellenségeik maradtak, és könnyen Jézus sorsára
juthattak, bármelyik pillanatban. Összebújtak hát és vártak. Várták, hogy
az az ígéret, amit nem egészen értettek, amit Jézus mondott nekik, hogyan
és mikor teljesedik be. A tizedik napon, pünkösd napján, ezek az emberek
egyszer csak kinyitották az ajtót, kimentek az utcára, ahol akkor rengeteg
ember volt, mert Jeruzsálemben nagy vallási ünnep készülődött. Péter nagy
bátran és nyíltan beszélni kezdett a sokaságnak a megfeszített és
feltámadott Jézusról.

Maguk is csodálkozhattak: honnan vették ehhez a bátorságot? Miért éppen
akkor tűnt el belőlük minden félelem? Hogy tudott egy írástudatlan halász
olyan összeszedett beszédet mondani? Hogyan tudott olyan erővel prédikálni,
hogy a hallgatók jó része, mintegy háromezer ember, komolyan vette, amit
hallott? Ennek jeleként megkeresztelkedtek, hittek Jézusban. S amikor az
ünnep után hazautaztak, ők is továbbmondták másoknak azt a jó hírt, amit
Jézusról hallottak. Az ő beszédükre is sokan hittek, és néhány évtized
alatt a Földközi tenger medencéje tele lett kicsi keresztyén közösségekkel.

Akik hittek az elhangzott jó hírnek, azok mind ugyanazon a változáson
mentek át. Erkölcsileg jellemezte őket, hogy példás házas- és családi
életet éltek. Becsületesen dolgoztak. Szerették egymást és az ellenségeiket
is. A szegény sorsúak is elégedettek és hálásak voltak. A jómódúak
szétosztották vagyonukat azoknak, akik rászorultak, és a keresztyén
gyülekezetekben nem volt nélkülöző.

Mindezt mindenféle szervezés és biztatás nélkül, valami különös csendes
belső indításra.

Mi okozta ezt a változást?

A Biblia azt mondja: nem mi, hanem ki. Ők maguk is utólag ismerték fel,
hogy ez a Szentlélek munkája volt. Pontosan beteljesedett, amit Jézus előre
ígért nekik. Amikor például azt mondta: “Erőt vesztek majd, amikor a
Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek az egész földön.” Vagy amikor
azt ígérte tanítványainak tőlük búcsúzva: “Nem hagylak titeket árván,
eljövök tihozzátok.” Hogyan, miképpen, mikor? Elküldöm a másik pártfogót, a
vigasztaló Szentlelket. És az mikor lesz, hogyan vesszük észre?

Nem tudták a tanítványok, de megjegyezték az ígéreteket, hogy a Szentlélek
majd megtanít titeket minden szükségesre. Elvezet a teljes igazságra. Szót
ad a szátokba, amikor prédikálhattok. Nem ti lesztek, akik szóltok, hanem a
ti Atyátok Lelke szól általatok. Erő lesz a szavatokban, belülről fog
megváltoztatni és vezetni benneteket.

Jézus lakozna bennük? Akármilyen furcsán hangzik is materialista
gondolkozásunknak, így van. Ez történt.

Egyébként maga Jézus is ezt ígérte: “Amikor eljön a Szentlélek, bennetek
lakik, nálatok marad, és eszetekbe juttat bizonyos dolgokat, amiket én
mondtam.” Belülről formálja át és kezdi irányítani azokat, akik kapták ezt
az ajándékot.

Újjáteremti azokat, akik kapták ezt az ajándékot, hiszen a Szentlélek ott
volt már a világ teremtésekor is. “Isten Lelke lebegett a vizek felett.”
Ott van minden ember újjáteremtésénél is. A Szentlélek: Isten – amint éppen
munkálkodik, amint éppen teremt.

Úgy gondolom, hogy a Szentháromság titkát az értelmünkkel soha nem
foghatjuk fel. Számomra furcsa lenne, ha megérthetnénk az Isten lényének a
titkát. Mert ha Isten lénye beleférne az értelmünkbe, akkor az értelmünk
lenne nagyobb, és az Isten kisebb. Csak a kisebb fér bele a nagyobba. Mivel
azonban képtelenek vagyunk felfogni – olyan szépen mondja ez a magyar
kifejezés: nem érjük fel ésszel – az Isten lényének a titkát, az titok
marad előttünk, de a hitünkkel elfogadhatjuk azt, amit Isten önmagáról
mondott. És Ő úgy jelentette ki magát, mint Atya, Fiú, Szentlélek –
Szentháromság Isten. És úgy mutatkozik be sokszor, mint aki Isten felettünk
teremtő, uralkodó, gondviselő Atyánk, de ugyanez az Isten Jézus személyében
közelebb jött hozzánk, vállalta velünk a közösséget, a szolidaritást
mindenben: Isten velünk (Immánuel). Ugyanez az Isten a Szentlélek alakjában
még közelebb jön az emberbe, be egészen a szívünkbe – ezt ennél
racionálisabban nem tudjuk kifejezni -, és onnan belülről kezd átalakítani,
irányítani bennünket.

Ez történt pünkösdkor és ez ismétlődött meg olyan sokunk életében azóta is.
2. És hogyan történt ez? Mi magyarázza azt, hogy nemcsak az apostolok élték
át ezt a változást és kapták a Szentlélek erejét, hanem ott mindjárt több
ezer ember, azóta meg sok millióan? Mi ennek a magyarázata? Mit tettek ezek
az emberek azért, hogy ennek a csodának a részesei lehessenek?

Hallgatták Péter prédikációját, aki Jézusról beszélt nekik. Ennyit tettek.
Hallgattak egy igehirdetést, ami az Úr Jézus Krisztus kereszthalálának és
feltámadásának a jelentőségéről szólt, s miközben ezt hallgatták, döbbenten
arra a felismerésre jutottak, hogy a bűn nélküli Isten Fiának miattuk
kellett meghalnia. Jézus Krisztus a kereszten nem a saját bűnei büntetését
szenvedte el, mert neki nem voltak bűnei, hanem az ő bűneik büntetését.
Éppen ezért ezt az ítéletet Isten még egyszer rajtuk már nem hajtja végre.

Mindez tipikusan a Szentlélek munkája. Aki meggyőz minket arról, hogy
mimindennel vétkeztünk Isten és egymás ellen. Amikor végre fájni kezd az
embernek az, ami bűn.

Addig észre sem vette, esetleg dicsekedett vele, vagy természetesnek
tartotta. Egyszerre bűnnek látja a saját bűnét (nem a másokét), és fájni
kezd. De felragyog mellette a kegyelem is, hogy Isten ezekre a bűneinkre
teljes bocsánatot adott már akkor, amikor Jézus meghalt. És akinek a
szívében ez a bűnbánat és a bocsánatba vetett hit, a Jézusba vetett hit ott
van, az kinyitotta a szívét Jézus előtt. Annak az életébe belép a
feltámadott Krisztus, és aki Jézust kapta, az az Ő Szentlelkét is kapta.

Így történt az, hogy kapták ott ők, és kaptuk azóta nagyon sokan.

Mert Jézus előtt az akadály mindig a fel nem ismert, a meg nem bánt bűn.

De amikor felismeri, megvallja, és komolyan veszi, hogy erre bocsánatot
kapott úgy, hogy ő semmit nem tett azért, Jézus tett meg mindent, akkor
Jézus belép egy ember életébe, és vele együtt mindig kapjuk az Ő
Szentlelkét.

Így mondja ezt itt Péter a csodálkozó sokaságnak, amikor azt kérdezik: “Mit
tegyünk most, atyámfiai, férfiak?” “Térjetek meg (ez a kifejezés azt is
jelenti: bánjátok meg bűneiteket), ennek a jeleként keresztelkedjetek meg
valamennyien Jézus Krisztus nevébe, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a
Szentlélek ajándékát.”

Péter ezzel azt mondta, hogy emberek, van szabadulás, mert van Szabadító.
Nem hízelgett a hallgatóságnak, mert rájuk mutat: Ezt a Jézust ti
feszítettétek keresztre gonosz kezeitekkel. De akármit tettetek, vagy
valaki akármennyire elrontotta az életét, lehet újra kezdeni, sőt lehet
újat kezdeni a feltámadott Krisztussal. Ezért lett Ő emberré, ezért halt
meg, ezért támadott fel, és ezért árasztotta most ki az Ő Szentlelkét.
Mindenki megnyithatja a szívét előtte, Ő ott rendet teremt, békességet
ajándékoz. Bizonyossá tesz, hogy bocsánatot kaptunk. Visszavezet Istenhez,
akit otthagytunk, és végre visszazökken a kizökkent életünk a helyére. A
helyén lesz az ember. Tud helyesen gondolkozni, helyesen beszélni, és azzal
fogja eltölteni ezt a rövid földi életet, amire Isten azt neki adta. Mindez
a Szentlélek munkája.

Ez azonban azzal kezdődik: hallgatták az igét, megbánták a bűneiket,
bizonyosak lettek a bocsánatról és kapták a Szentlélek ajándékát. A
befogadott ige által végezte el mindezt az életükben Isten. A Biblia
tanítása szerint ez a sorrend megfordíthatatlan.

3. Történik-e ilyen ma is?

Hogyne történne! Hiszen a feltételek változatlanul adottak. Változatlanul
mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a
bűn annyira megrontott minket, hogy itt nem javítgatásra van szükség, hanem
új teremtésre. És változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő
Szentlélek. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Ma is
lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni. Ma is kérdezik sokan: mit
cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan
újjá tudja formálni az életünket.

Mondok erre egy régebbi példát és néhányat a napjainkból.

A régebbi a XIX. századból való. A híres angol igehirdető Spurgeon tizenöt
éves volt, amikor egy hóvihar bekergette egy kis templomba. Ott éppen
istentisztelet készülődött, csak a vihar miatt nem érkezett meg az
igehirdető. Némi várakozás után felkelt valaki a padokból, felolvasott a
Bibliából, és egyszerű szavakkal elkezdte azt magyarázni. Feltűnt neki a
karzaton egy ismeretlen fiatalember, Spurgeon. Egészen személyesen
megszólította őt, és rámutatott: az a fiatalember ott, szomorú arccal ül.
Fiatalember, nézzen fel Jézusra! És elmondta még háromszor ezt a
felszólítást.

Spurgeon komolyan vette. Sok mindent tudott már Jézusról, mert hívő szülei
voltak, de nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Azon az estén nemcsak
felnézett, hanem szó szerint azt csinálta, amit itt olvastunk az igében:
“Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Utólag leírta, hogy a szíve
mélyéről segítségül hívta azt a Jézust, akiről sok mindent tudott, de akit
nem ismert. És a békétlen szívébe békesség költözött, egészen megváltozott
az élete – erről az édesanyja beszélt a későbbiekben, hogy mennyire
megváltozott. Utána sokakat ő vezetett az Úr Jézushoz.

Nem kell azonban ennyire visszamennünk, mert Isten kegyelméből itt ülnek
közöttünk sokan, akik ha most lenne időnk, alkalmunk, elmondanák, hogyan
állította meg őket az élő Jézus Krisztus a nagy rohanásban. Hogyan hullott
le a szemükről a hályog. Hogyan vezette el őket igazi önismeretre. Hogyan
ragyogott fel előttük Jézus Krisztusnak a kegyelme és változott meg az
életük.

Az egyik szilveszter délután egy fiatalember céltalanul erre kóborolt. Tele
volt a szíve keserűséggel, csalódással. Azon gondolkozott, hogy így nem
érdemes tovább élni. Aztán feltűnt neki, hogy itt ki van világítva ez az
épület, és sokan jönnek ide. Bejött megnézni, mi van itt. Akkor kezdődött
az óévi istentiszteletünk. Utólag elmondta, hogy a két oszlop között
megállva, úgy érezte: elejétől a végéig ez neki szól. Aztán jött még
hallgatni az igét, s egyszer szíven találta őt az ige – ahogy olvastuk a
pünkösdi történetben -, kinyitotta a szívét az Úr Jézus előtt, és azóta is
az Ő boldog tanítványa. Sok gondja van ma is, de boldog és elégedett ember.

Valakinek egyszer hirtelen meghalt a férje és évek múlva sem tudta
feldolgozni. Tele volt önsajnálattal, keserűséggel, és csak a veszteségét
tudta emlegetni. Egy pünkösdi istentiszteleten arról volt szó, hogy a
Szentlélek vígaszaló. Az igehirdető kibontotta, hogy ez a szó azt is
jelenti: pártfogó, sőt védőügyvéd. Bátorít, bíztat minket, és különösen
azokat vigasztalja és bátorítja, akiknek nincs pártfogójuk. Utólag mondta
el ez az asszony, hogy miközben hallgatta az igehirdetést, meggyógyult a
lelke. S hogy meggyógyult, annak mi vagyunk a tanúi, mert nemcsak az
önsajnálattól szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy ő vigasztaljon
másokat. És Isten Szentlelke különösen használja őt gyászolók
vigasztalására.

Elmondta egy fiatalember, hogyan került az alkoholnak, később a
kábítószernek a rabságába. Sokszor akart szabadulni, soha nem sikerült.
Egyszer elhívta egy ismerőse egy református közösségbe, ahol ilyen
fiatalokkal foglalkoztak. Az első, ami meglepte, hogy őt ott szeretik és
emberszámba veszik. A második, amin elcsodálkozott, miután hallott sok
mindent Istenről, hogy Isten őt már jóval előbb szerette és elfogadta.
Aztán egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét. És átélte, mit jelent a
szabadulás. Azt, hogy nemcsak a rabságból, a kényszerből szabadul meg,
hanem még a kívánságtól és a gondolattól is.

És nemcsak ez az életünk telik el másként, ha Jézus Krisztus Úr lesz
valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, hanem
egészen másként lépnek ki ebből az életből azok, akik ezzel a hittel és
bizonyossággal teszik ezt.

Egy idős asszony betegágya mellett ültem nemrégen a kórházban, aki
elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem
sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel
négy gyereket. Őt idézem: három pici volt, a negyedik még a hasamban. Nem
tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én
Istenem mindenben gondoskodott rólunk.

Kedvesen magyarázta nekem: tudja, maga, hogy amit az Úr Jézus a
Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem
tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott
bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte,
hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem
belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi
vigasztalást.

Most pedig – folytatta – boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki
hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai
házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat – és körbe
mutatott a kórteremben.

Amikor néhány nap múlva újra mentem, üres volt az ágya. Az egész kórterem
sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez
a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk.

Nem is tudta, milyen igazat mondott, hiszen aki az Úr Jézussal összeköti az
életét itt a földön, és akinek adja az Ő Szentlelkét, az belépett a
mennyországba, annak elkezdődik az örök élet, az üdvösség már itt a földön.
S az viszi magával mindenüvé ezt a kis mennyországot. Ezt tapasztalhatták
meg ott azok, akik körülötte voltak.

Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke, hogy már itt újra
közösségbe kerüljünk Istenünkkel, és elmondhassuk, hogy hiszem, hogy az
örök élet már e földön az enyém lett. Az Atya szeretete ezt lehetővé teszi,
Jézus Krisztus kereszthalála ezt hozzáférhetővé tette, és a Szentlélek a
mienkké, saját kincsünkké teszi.

Hadd bátorítsak mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki
segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ez a néhány
évtizedet, és az üdvözül – ahogy a Bibliában olvastuk.

Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és
másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt
tölthetjük azt.

*Cseri Kálmán*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170604/fba10717/attachment.html>