[Grem] Orbán MÉGIS FONTOS megszólalásai Helmut Kohl temetésén

[Emoke Greschik]

 2017. július 22. szombat 10:00 2017. 07. 24. 11:30
Örökség – Helmut Kohl temetésének titkai
Magyar Miatyánk Kohl sírja fölött
Csontos János
http://magyaridok.hu/lugas/orokseg-1970173/

Kidőlt a tölgy. Nem lehet véletlen, hogy épp június tizenhatodikán. Ez a
nap az apokrif középkori hagyomány szerint a világ teremtésének napja –
emiatt aztán később elhíresült írók választották kitüntetett regényidőnek,
s nem keveset adtak volna érte, ha köze lehetne hozzá a
biográfiájuknak. *Helmut
Kohl *ekkor távozott, de* úgy alakult az élete, hogy nyugatnémet, majd
össznémet kancellárként, a német újraegyesítés atyjaként hozzá tudott adni
valamit a félbemaradt Teremtéshez. *

Nyolcvanhét évéből tizenhat volt az, amelyet a német politika csúcsán
tölthetett, s ennek hajszálpontosan a felezőidejében történt meg a
történelmi igazságszolgáltatás, a természetellenes kettéosztás
„helyrekalapálása”, amit a legendás és bátor kohli tíz pont meghirdetése
tett lehetővé a berlini fal leomlását követően. Mert históriai szerepük
lehet a rombolóknak, ám ha a rombolást nem követi építés, felemás a mégoly
forradalmi siker is.

Az elemzők óvatosan megkerülik a kérdést, de *folyton kitüremkedik* *a
politikailag korrekt takaró* *alól*: ennek a történelmi tettnek a
végrehajtásában *mennyiben játszott közre Kohl kancellár
kereszténydemokrata mivolta, kereszténysége, istenhite? *

Abban, *hogy nem legyintett **a reménytelen megkísértésére*, s a mindenkori
kicsinyes reálpolitikai lehetőségekre hivatkozva *nem érte be
kompromisszumokkal, pici lépésekkel,* ahelyett, hogy a kollektív bűnösség
billogát, az önemésztés identitásőrlő kényszerét évtizedeken át hordozó
népével együtt a Nagy Ugrást megkísérelje?

Jómagam azok közé tartozom, akik szerint *Helmut Kohl államférfiúi
teljesítménye elválaszthatatlan volt a keresztény hitétől.*

Ezzel együtt tisztelte meg az Európa Tanács az Európa Díszpolgára címmel, s
ezzel együtt javasolta Kohlt Nobel-békedíjra kereken tíz éve* Manuel
Barroso*, az Európai Bizottság akkori elnöke és *Mihail Gorbacsov*, a
Szovjetunió Nyugat-szerte ünnepelt sírásója. Persze – akárcsak *Gandhi* –
Kohl ezt nem kaphatta meg: abban az évben kellett a plecsni *Al Gore*-nak,
akire már alig-alig emlékszünk, ám akinek a tevékenysége ugyebár
összehasonlíthatatlanul jelentékenyebb a békés világ normalizálásában.

Forrás: Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda–Szecsődi Balázs

Orbán Viktor kormányfő Helmut Kohl egykori német kancellár gyászmiséjén a
speyeri dómban 2017. július 1-jén

Kohl halála és július elsejei temetése között kereken két hét telt el.
Ezalatt *napvilágot látott a hír*, *hogy a kancellár özvegye, Maike asszony
azt szeretné: Orbán Viktor magyar miniszterelnök is beszédet mondjon a
búcsúztatón. **Nem így történt. Jean-Claude Juncker, a kohli alapoktól
időközben ideológiailag messze elkószált barát, az Európai Bizottság elnöke
ezt személyesen akadályozta meg*.

Mivel Helmut Kohl lett az első politikus, akitől nem nemzeti, hanem európai
uniós szintű gyászszertartáson vettek végső búcsút Strasbourgban, *az unió
zászlajával letakart koporsó előtt beszélt Antonio Tajani, az Európai
Parlament elnöke; Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke; Jean-Claude
Jun­cker, aki „európai hazafiként” írta le Kohlt, s felidézte, hogy
1997-ben, amikor megszülettek az első tervek az unió keleti bővítéséről, a
kancellár könnyezett örömében; Angela Merkel, a nagy kancellárelőd
politikai „kivégzőosztagának” vezetője (akit az özvegy a hírek szerint az
„árulása” miatt nemkívánatosnak tartott, de Merkel becsületére legyen
mondva: beszédében elismerte, hogy „voltak köztünk súrlódások az
elhunyttal”); Feli­pe González egykori spanyol kormányfő; Dmitrij Medvegyev
orosz miniszterelnök; Emmanuel Macron francia elnök; sőt még Bill Clinton
amerikai exelnök is.* A rutinos tengerentúli rétor – ha szabad ebben a
kontextusban így fogalmazni – „elvitte a show-t”: felintve a karzaton
helyet foglaló ifjú strasbourgi muzsikusoknak, s rámutatva a ravatalra,
kijelentette, hogy „mindannyian így végezzük”.

Úgy fogalmazott: nagyon sok olyan, már visszavonult politikust lát a
megemlékezésen, mint ő maga. Mind azért jöttek el, mert Kohlnak
köszönhetően olyan nagy dolgok részesei lehettek, amelyek túlmutattak
önmagukon. Ezzel – államférfiúi nagyság ide, kontinentális jelentőség oda –
Clinton egy csapásra helyretette az emberi és isteni léptéket; lehet
mondani: olyan volt, mint európaiak között egy keresztény.

*Hogy az özvegyet mivel vették rá, hogy a német haza üdve érdekében* *Orbán,
az unió „fekete báránya”** maradjon ki a hivatalos politikai ceremóniából,
annak kiderítése minden bizonnyal kemény titkosszolgálati feladat lenne*.
Mindenesetre, ha a német és az európai hatalom mulandó aktuálpolitikai
meggondolásokból negligálta az elhunyt előre kinyilvánított szándékát, az
több évezredes európai hagyományt bírált felül.

*Maike asszony kétségkívül személyesen ismeri a magyar miniszterelnököt.
Például arról a kormányfői látogatásról, amely tavaly tavasszal zajlott
ludwigshafen-oggersheimi otthonukban, Balog Zoltán kíséretében, aki tolmács
minőségében volt jelen.*

*A bensőséges beszélgetés során a felek közös hangot találtak többek között
a menekültválság megítélésében, hangsúlyozva, hogy Európa nem lehet a
világban szükséget szenvedő emberek millióinak új hazája, s ennek
ellenkezőjét a kereszténységre való hivatkozással sem lehet levezetni. A
menekülthullámot történelmi kihívásnak nevezték a szükséget szenvedők
milliói és Európa jövője szempontjából is, de hangsúlyozták, hogy Európának
az érintett régiókban kell segítséget nyújtania, hogy minél több ember
előtt saját hazájában nyíljanak meg a kilátások. Egyetértettek abban is,
hogy a XXI. században is észszerű, megfontolt és hosszú távú gondolkodással
lehet megóvni azokat az értékeket, amelyekre építve Európa létrejött.*

A mainstream médiabeli furcsálkodás – esetenként a felháborodás – a tavaly
áprilisi vizit után olykor nem ismert mértéket. Érthetően, hiszen nem
kisebb volt a tét, mint az unióalapító politikai örökség sorsa: Orbán vagy
pillanatnyi európai ellenlábasai képviselik-e hívebben manapság a
klasszikus kereszténydemokrácia ethoszát. Akik hajlamosak voltak ezt a
tisztelgő látogatást magyar részről egyszeri PR-akciónak, propagandisztikus
szervezési bravúrnak minősíteni (s a legelvetemültebbeknek az sem volt túl
drága, hogy a tolószékbe kényszerült Kohlt egyúttal szenilis vénembernek
állítsák be), figyelmen kívül hagyták, hogy a két politikust több évtizedes
rokonszenvező kapcsolat fűzi egybe.

Kétségtelen, hogy *a közös fotóval is megerősített oggersheimi vizitálás
utólag történelminek bizonyult, hiszen ez volt az utolsó eset, hogy Kohl
kancellár hivatalban lévő politikust fogadott*. Kevesen tudnak azonban *az
előzményekről: például arról a kilencvennyolcas, többórás, elmélyült,
szintén magánjellegű beszélgetésről, amikor Orbán afféle politikai
„gyorstalpalóban” részesült Kohl által: hogyan is tanácsos
kereszténydemokrata módon kormányozni? A kancellár a vezérelvet, a
politikai ars poeticát másutt is megfogalmazta (semmi olyat ne tegyél a
közéletben, amitől visszariadnál a magánéletben), itt azonban módszeresen
„aprópénzre is váltották”.* Szimbolikus az időpont is: Orbán épp érkezik a
végrehajtó hatalomba, miközben Kohl épp távozik onnan. Nem tud az ember
szabadulni a gondolattól: itt valamiféle politikai stafétaátadás történik.
S csak a károgók kedvéért: akkor még *Hannelore*, s nem Maike asszony állt
Kohl oldalán.

Hozzátartozik az igazsághoz: *Orbán a Kohl kancellárhoz fűződő kapcsolatot,
bejáratosságot nem kis részben „az antalli örökség” keretében kapta. Helmut
Kohlt különleges bizalmi viszony fűzte Antall Józsefhez, akiben a drótvágó,
német kitüntetésekkel elhalmozott „forradalmi rombolókkal” szemben az építő
kereszténydemokrata barátot és szövetségest látta.* Ez a nexus is
hozzájárult ahhoz, hogy ki lehet mondani: Kohl – még hivatalban lévő
politikusként, de azt követően is – *nem csupán szimpatizált a magyarokkal,
de roppant korszerűtlenül szeretett is bennünket. (A* Kohl bizalmasának
számító* George Hefty* szerint ez a hozzáállás kifejezetten romantikus
volt.) A kancellár talán érzékelte azt a sajátos történelmi viszonyt is,
amely – a nyomasztó világháborús örökségektől függetlenül – a magyarságot a
németséghez fűzi: vannak más nemzetek is, akik respektálják a németek
gazdasági és kulturális erejét, de kevés az olyan, amely – persze az
óhatatlan vadhajtásoktól eltekintve – kedvelni is képes őket.

Forrás: Reuters

Látogatók a sírnál a speyeri temetőben

Amikor Magyarország mindössze két „kvótát” kapott Kohl hivatalos
búcsúztatására, az előbbiek ismeretében kézenfekvőnek tűnt, hogy a
kormányfő mellett a másik résztvevő Antall József özvegye legyen. Ő azonban
egészségügyi okokból nem tudta vállalni az egész napos fárasztó,
megerőltető programot – így összeállt a jól bevált Orbán–Balog-tandem. A
hivatalos – és Orbánt némaságra kárhoztató – uniós ceremóniát követően a
gyászolók útra keltek Németországba, többnyire gépkocsival. Kohl koporsóját
helikopterrel szállították el Strasbourgból. A helikopter Ludwigshafen
mellett, az autópálya-rendőrség ruchheimi leszállópályáján landolt, amelyet
Kohl is sokszor használt kormányfői munkássága idején. Onnan egy
koporsószállító autó vitte tovább a földi maradványokat rendőri
biztosítással.

A konvoj útja mellett *ezrek adóztak néma tiszteletadással a néhai
kancellár emlékének. *Az ekkor már német nemzeti lobogóval takart koporsót
Ludwigshafenen keresztül a Rajna folyó partjára szállították. Ott a
Bundeswehr díszegységének katonái elhelyezték a Mainz nevű hajón, amely
elindult Kohl végső nyughelye, Speyer felé. Elhagyhatatlan magyar
vonatkozás, hogy a negyven méter hosszú, tizenöt utas számára luxusellátást
biztosítani képes jachtot 1943-ban még *Hitler* ajándékozta *Horthynak* 75.
születésnapjára. Ekkor Hungáriának hívták. Később a Honvéd Folyami
Flottillához osztották be, és hadihajóként vett részt a harcokban. 1944
decemberében a németek foglalták le és nyugatra vitték a közeledő szovjet
hadsereg elől. Az amerikai megszálló erők Regensburgban találtak rá, s
lefoglalták mint hadizsákmányt. Az amerikai kormány végül az NSZK-nak adta
el a hajót 170 ezer német márkáért, s 1954-ben Mainz néven állt szolgálatba.

*Meglehetősen pikáns, hogy a két városban, négy helyszínen zajló ceremónia
épp a Bundestag melegházasságról szóló döntésének másnapjára esett,* amely
sokak szerint a CDU Waterlooja vagy Mohácsa. Speyer katedrálisa viszont
maga a középkori, masszív német hit szimbóluma: a hatalmas, tekintélyt
parancsoló szakrális épület egyúttal az ember kicsinységéről is beszél
Isten végtelen hatalmával szemben. A katolikus székesegyházban halotti
misét mutattak be, majd a dóm előtti téren katonai búcsúceremóniát tartott
a Bundeswehr díszegysége – ezzel véget ért a búcsúztatásának nyilvános
része.

A speyeri dóm padsorainak első sorában az egyik oldalon az özvegy
társaságában Jean-Claude­ Juncker és Bill Clinton kapott helyet, a másik
oldalon – más, egyebek között ázsiai politikusok mellett – Orbán Viktor. A
második helyszín, a templom elhagyása után az eminens résztvevők
szétszéledtek, s a „kemény mag” azzal búcsúzott, hogy akkor viszontlátásra
este, Kohl kedvenc éttermében. Csakhogy volt egy közbeeső színhely is, mind
közül kétségkívül a legfontosabb: maga a temetés. Ennek konspirációs,
biztonsági okokból még a pontos helye sem volt ismert. Úgy tudni, maga Kohl
választotta ki a sírhelyet, nagy meglepetést és némi megrökönyödést keltve,
hogy nem Ludwigshafenben, a családi sírban, első felesége, a
gyógyíthatatlan fényallergiája miatt öngyilkosságba menekülő Hannelore
mellett kíván nyugodni.

A hely kiválasztása jelképes: noha *a sírhely nem a csaknem ezeréves dóm
közelében fekszik, de kifejezi a néhai kancellár kötődését Speyerhez és a
dómhoz. Speyer már a IV. századtól kezdve a kereszténység egyik központja
volt, dómját a német császárok temetkezési helyéül szánták. Kohl
sírhelyének közelében emelkedik a Szent Bernát-templom is, amelyet német és
francia közreműködéssel az ötvenes években építettek. A templomot a
megbékélés szimbólumának szánták: az 1953-as alapkőletételnél jelen volt
Konrad Adenauer és a korábbi francia miniszterelnök és külügyminiszter, a
luxemburgi születésű Robert Schuman is.*

S ugye, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a németek és a franciák
megbékélése Kohl politikájának – és az egyesült Európa ideájának – mennyire
lényeges eleme volt.

*A család ragaszkodott hozzá, hogy a „szűk családi és baráti körben” zajló
temetési szertartáson közéleti szereplők ne vegyenek részt – kivéve Orbán
Viktort, akiért az özvegy elsötétített üvegű autót küldött.* *Így aztán a
magyar miniszterelnök a ministránssal együtt mindössze húsz szemtanú
társaságában kísérhette figyelemmel, amint Helmut Kohl koporsóját az ezer
rózsa szirmaival behintett sírba eresztik. Az özvegy felszólítására pedig,
hogy mondjon néhány keresetlen szót, Orbán Viktor elimádkozta a sírnál a
Miatyánkot – ékes magyar nyelven.* *A német kancellár nyughelye fölött
kósza magyar mondatok kavarogtak*: * „…szenteltessék meg a te neved… amint
a Menny­ben, úgy a Földön is… mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…
szabadíts meg a gonosztól… mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…”*

Forrás: MTI/EPA

Orbán Viktor miniszterelnök 2016. április 19-én látogatta meg Helmut Kohl
volt német kancellárt oggersheimi otthonában

*Este a fogadóban válogatott társaság gyülekezett:* jobbára visszavonult
neves politikusok, de jó néhány aktív is. Merkel kancellár asszonyt már
máshová szólította a kötelesség és az elemi jó ízlés. A mintegy kétszáz
meghívott viszonylagos szűkösségben, körasztaloknál foglalt helyet.

*Nem volt ültetési rend, csupán egyetlen asztalnál, ahol Maike Kohl asszony
foglalt helyet Junckerrel, aki kisvártatva hirtelen távozott, valamint
Helmut Kohl valahai legközelebbi politikai barátaival: az olasz Rocco
Buttiglionéval, Carl Bildt egykori svéd külügyminiszterrel – és Orbán
Viktorral.*

Sorra beszéltek a mikrofonnál Kohl régi civil ismerősei, még az orvosa is –
majd *az özvegy egyszer csak felszólította a magyar miniszterelnököt, hogy
mondja el azt a beszédét, amelyet Strasbourgban Juncker személyes
beavatkozása következtében nem tudott elmondani. **A mikrofonhoz lépő Orbán
Viktor a magyarok és németek között meglévő sajátos, racionálisan
meghatározhatatlan szimpátiáról, illetve a kereszténység manapság is
Európa-mentő erejéről beszélt…*

Milyen kár, hogy ezt az Európai Bizottság elnöke már nem hallhatta,
ugyanúgy, mint ahogy azt sem, miként is hangzik ékes magyar nyelven a
Miatyánk.
Cím
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170724/2c5d41ed/attachment.html>