<div dir="ltr"><div class="en-article-dates">
<span class="en-article-dates-main">2017. július 22. szombat 10:00</span>
<span class="en-article-dates-updated">2017. 07. 24. 11:30</span>
</div>
<div class="et_main_title">
<h1>Örökség – Helmut Kohl temetésének titkai</h1>
</div>
<div class="en-article-subtitle">
Magyar Miatyánk Kohl sírja fölött </div>
<div class="en-article-source-and-author">
<div class="en-article-author">
Csontos János<br><a href="http://magyaridok.hu/lugas/orokseg-1970173/">http://magyaridok.hu/lugas/orokseg-1970173/</a><br><br></div>
</div>
<div class="entry-content gmail-clearfix">
<div class="en-article-lead">
Kidőlt a tölgy. Nem lehet véletlen, hogy épp június
tizenhatodikán. Ez a nap az apokrif középkori hagyomány szerint a világ
teremtésének napja – emiatt aztán később elhíresült írók választották
kitüntetett regényidőnek, s nem keveset adtak volna érte, ha köze
lehetne hozzá a biográfiájuknak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Helmut Kohl </b></span>ekkor távozott, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> úgy
alakult az élete, hogy nyugatnémet, majd össznémet kancellárként, a
német újraegyesítés atyjaként hozzá tudott adni valamit a félbemaradt
Teremtéshez. </b></span></div>
<div class="en-article-fb-inline" id="gmail-fb-root">
<div class="gmail-fb-like gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:450px;height:32px"></span></div>
</div>
<p><span style="font-weight:400">Nyolcvanhét évéből tizenhat volt
az, amelyet a német politika csúcsán tölthetett, s ennek hajszálpontosan
a felezőidejében történt meg a történelmi igazságszolgáltatás, a
természetellenes kettéosztás „helyrekalapálása”, amit a legendás és
bátor kohli tíz pont meghirdetése tett lehetővé a berlini fal leomlását
követően. Mert históriai szerepük lehet a rombolóknak, ám ha a rombolást
nem követi építés, felemás a mégoly forradalmi siker is.</span></p>
<p><span style="font-weight:400">Az elemzők óvatosan megkerülik a
kérdést, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>folyton kitüremkedik</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a politikailag korrekt takaró</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>alól</b></span>:
ennek a történelmi tettnek a végrehajtásában <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mennyiben játszott közre
Kohl kancellár kereszténydemokrata mivolta, kereszténysége, istenhite? </b></span></span></p>
<p><span style="font-weight:400">Abban, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">legyintett </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
reménytelen megkísértésére</b></span>, s a mindenkori kicsinyes reálpolitikai
lehetőségekre hivatkozva <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem érte be </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kompromisszumokkal, pici
lépésekkel,</span></b> ahelyett, hogy a kollektív bűnösség billogát, az önemésztés
identitásőrlő kényszerét évtizedeken át hordozó népével együtt a Nagy
Ugrást megkísérelje?</span></p><p><span style="font-weight:400">
Jómagam azok közé tartozom, akik szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><em>Helmut Kohl</em> államférfiúi teljesítménye elválaszthatatlan volt a keresztény hitétől.</b></span></span></p>
<p><span style="font-weight:400">Ezzel együtt tisztelte meg az Európa
Tanács az Európa Díszpolgára címmel, s ezzel együtt javasolta Kohlt
Nobel-békedíjra kereken tíz éve<em> Manuel Barroso</em>, az Európai Bizottság akkori elnöke és <em>Mihail Gorbacsov</em>, a Szovjetunió Nyugat-szerte ünnepelt sírásója. Persze – akárcsak <em>Gandhi</em> – Kohl ezt nem kaphatta meg: abban az évben kellett a plecsni <em>Al Gore</em>-nak,
akire már alig-alig emlékszünk, ám akinek a tevékenysége ugyebár
összehasonlíthatatlanul jelentékenyebb a békés világ normalizálásában.</span></p>
<div id="gmail-attachment_1975663" style="width:790px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><div id="gmail-isc_attachment_1975663" class="gmail-isc-source"> <font size="1"><img class="gmail-size-medium gmail-wp-image-1975663 gmail-with-source" src="http://magyaridok.hu/wp-content/uploads/2017/07/lugas_01_kohl-780x604.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="149" height="115"></font><p class="gmail-isc-source-text"><font size="1">Forrás: Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda–Szecsődi Balázs</font></p></div><p class="gmail-wp-caption-text"><font size="1">Orbán Viktor kormányfő Helmut Kohl egykori német kancellár gyászmiséjén a speyeri dómban 2017. július 1-jén</font></p></div>
<p><span style="font-weight:400">Kohl halála és július elsejei temetése
között kereken két hét telt el. Ezalatt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>napvilágot látott a hír</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy a
kancellár özvegye, <em>Maike</em> asszony azt szeretné: <em>Orbán Viktor</em> magyar miniszterelnök is beszédet mondjon a búcsúztatón. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem így történt.<em> Jean-Claude Juncker</em>, a kohli alapoktól időközben ideológiailag messze elkószált barát, az Európai Bizottság elnöke ezt személyesen akadályozta meg</b></span>.</span></p>
<p><span style="font-weight:400">Mivel Helmut Kohl lett az első
politikus, akitől nem nemzeti, hanem európai uniós szintű
gyászszertartáson vettek végső búcsút Strasbourgban, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az unió zászlajával
letakart koporsó előtt beszélt <em>Antonio Tajani</em>, az Európai Parlament elnöke; <em>Donald Tusk</em>,
az Európai Tanács elnöke; Jean-Claude Juncker, aki „európai
hazafiként” írta le Kohlt, s felidézte, hogy 1997-ben, amikor
megszülettek az első tervek az unió keleti bővítéséről, a kancellár
könnyezett örömében; <em>Angela Merkel</em>, a nagy kancellárelőd
politikai „kivégzőosztagának” vezetője (akit az özvegy a hírek szerint
az „árulása” miatt nemkívánatosnak tartott, de Merkel becsületére legyen
mondva: beszédében elismerte, hogy „voltak köztünk súrlódások az
elhunyttal”); <em>Felipe González</em> egykori spanyol kormányfő; <em>Dmitrij Medvegyev</em> orosz miniszterelnök; <em>Emmanuel Macron</em> francia elnök; sőt még <em>Bill Clinton</em>
amerikai exelnök is.</b></span> A rutinos tengerentúli rétor – ha szabad ebben a
kontextusban így fogalmazni – „elvitte a show-t”: felintve a karzaton
helyet foglaló ifjú strasbourgi muzsikusoknak, s rámutatva a ravatalra,
kijelentette, hogy „mindannyian így végezzük”.</span></p>
<p><span style="font-weight:400">Úgy fogalmazott: nagyon sok olyan, már
visszavonult politikust lát a megemlékezésen, mint ő maga. Mind azért
jöttek el, mert Kohlnak köszönhetően olyan nagy dolgok részesei
lehettek, amelyek túlmutattak önmagukon. Ezzel – államférfiúi nagyság
ide, kontinentális jelentőség oda – Clinton egy csapásra helyretette az
emberi és isteni léptéket; lehet mondani: olyan volt, mint európaiak
között egy keresztény.</span></p>
<p><span style="font-weight:400"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az özvegyet</span> mivel vették rá, hogy
a német haza üdve érdekében</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Orbán, az unió „fekete báránya”</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> maradjon ki
a hivatalos politikai ceremóniából, annak kiderítése minden bizonnyal
kemény titkosszolgálati feladat lenne</b></span>. Mindenesetre, ha a német és az
európai hatalom mulandó aktuálpolitikai meggondolásokból negligálta az
elhunyt előre kinyilvánított szándékát, az több évezredes európai
hagyományt bírált felül.</span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Maike asszony kétségkívül személyesen
ismeri a magyar miniszterelnököt. Például arról a kormányfői
látogatásról, amely tavaly tavasszal zajlott ludwigshafen-oggersheimi
otthonukban, <em>Balog Zoltán</em> kíséretében, aki tolmács minőségében volt jelen.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A bensőséges beszélgetés során a felek közös hangot találtak többek
között <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a menekültválság</span> megítélésében, hangsúlyozva, hogy Európa nem
lehet a világban szükséget szenvedő emberek millióinak új hazája, s
ennek ellenkezőjét a kereszténységre való hivatkozással sem lehet
levezetni. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A menekülthullámot történelmi kihívásnak nevezték a szükséget
szenvedők milliói és Európa jövője szempontjából is</span>, de hangsúlyozták,
hogy Európának az érintett régiókban kell segítséget nyújtania, hogy
minél több ember előtt saját hazájában nyíljanak meg a kilátások.
Egyetértettek abban is, hogy a XXI. században is észszerű, megfontolt és
hosszú távú gondolkodással lehet megóvni azokat az értékeket, amelyekre
építve Európa létrejött.</b></span></p>
<p>A mainstream médiabeli furcsálkodás – esetenként a felháborodás – a
tavaly áprilisi vizit után olykor nem ismert mértéket. Érthetően, hiszen
nem kisebb volt a tét, mint az unióalapító politikai örökség sorsa:
Orbán vagy pillanatnyi európai ellenlábasai képviselik-e hívebben
manapság a klasszikus kereszténydemokrácia ethoszát. Akik hajlamosak
voltak ezt a tisztelgő látogatást magyar részről egyszeri PR-akciónak,
propagandisztikus szervezési bravúrnak minősíteni (s a
legelvetemültebbeknek az sem volt túl drága, hogy a tolószékbe
kényszerült Kohlt egyúttal szenilis vénembernek állítsák be), figyelmen
kívül hagyták, hogy a két politikust több évtizedes rokonszenvező
kapcsolat fűzi egybe.</p>
<p>Kétségtelen, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közös fotóval is megerősített oggersheimi
vizitálás utólag történelminek bizonyult, hiszen ez volt az utolsó eset,
hogy Kohl kancellár hivatalban lévő politikust fogadott</b></span>. Kevesen tudnak
azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az előzményekről: például arról a kilencvennyolcas, többórás,
elmélyült, szintén magánjellegű beszélgetésről, amikor Orbán afféle
politikai „gyorstalpalóban” részesült Kohl által: hogyan is tanácsos
kereszténydemokrata módon kormányozni? A kancellár a vezérelvet, a
politikai ars poeticát másutt is megfogalmazta (semmi olyat ne tegyél a
közéletben, amitől visszariadnál a magánéletben), itt azonban
módszeresen „aprópénzre is váltották”.</b></span> Szimbolikus az időpont is: Orbán
épp érkezik a végrehajtó hatalomba, miközben Kohl épp távozik onnan. Nem
tud az ember szabadulni a gondolattól: itt valamiféle politikai
stafétaátadás történik. S csak a károgók kedvéért: akkor még <em>Hannelore</em>, s nem Maike asszony állt Kohl oldalán.</p>
<p>Hozzátartozik az igazsághoz: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Orbán a Kohl kancellárhoz fűződő
kapcsolatot, bejáratosságot nem kis részben „az antalli örökség”
keretében kapta. Helmut Kohlt különleges bizalmi viszony fűzte Antall
Józsefhez, akiben a drótvágó, német kitüntetésekkel elhalmozott
„forradalmi rombolókkal” szemben az építő kereszténydemokrata barátot és
szövetségest látta.</b></span> Ez a nexus is hozzájárult ahhoz, hogy ki lehet
mondani: Kohl – még hivatalban lévő politikusként, de azt követően is –
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem csupán szimpatizált a magyarokkal, de roppant korszerűtlenül
szeretett is bennünket. (A</b></span> Kohl bizalmasának számító<em> George Hefty</em>
szerint ez a hozzáállás kifejezetten romantikus volt.) A kancellár
talán érzékelte azt a sajátos történelmi viszonyt is, amely – a
nyomasztó világháborús örökségektől függetlenül – a magyarságot a
németséghez fűzi: vannak más nemzetek is, akik respektálják a németek
gazdasági és kulturális erejét, de kevés az olyan, amely – persze az
óhatatlan vadhajtásoktól eltekintve – kedvelni is képes őket.</p>
<div id="gmail-attachment_1975666" style="width:790px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><div id="gmail-isc_attachment_1975666" class="gmail-isc-source"> <img class="gmail-size-medium gmail-wp-image-1975666 gmail-with-source" src="http://magyaridok.hu/wp-content/uploads/2017/07/lugas_02_kohl_01-780x491.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="470" height="296"><p class="gmail-isc-source-text">Forrás: Reuters</p></div><p class="gmail-wp-caption-text">Látogatók a sírnál a speyeri temetőben</p></div>
<p>Amikor Magyarország mindössze két „kvótát” kapott Kohl hivatalos
búcsúztatására, az előbbiek ismeretében kézenfekvőnek tűnt, hogy a
kormányfő mellett a másik résztvevő Antall József özvegye legyen. Ő
azonban egészségügyi okokból nem tudta vállalni az egész napos fárasztó,
megerőltető programot – így összeállt a jól bevált Orbán–Balog-tandem. A
hivatalos – és Orbánt némaságra kárhoztató – uniós ceremóniát követően a
gyászolók útra keltek Németországba, többnyire gépkocsival. Kohl
koporsóját helikopterrel szállították el Strasbourgból. A helikopter
Ludwigshafen mellett, az autópálya-rendőrség ruchheimi leszállópályáján
landolt, amelyet Kohl is sokszor használt kormányfői munkássága idején.
Onnan egy koporsószállító autó vitte tovább a földi maradványokat
rendőri biztosítással.</p>
<p>A konvoj útja mellett <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezrek adóztak néma tiszteletadással a néhai
kancellár emlékének. </b></span>Az ekkor már német nemzeti lobogóval takart
koporsót Ludwigshafenen keresztül a Rajna folyó partjára szállították.
Ott a Bundeswehr díszegységének katonái elhelyezték a Mainz nevű hajón,
amely elindult Kohl végső nyughelye, Speyer felé. Elhagyhatatlan magyar
vonatkozás, hogy a negyven méter hosszú, tizenöt utas számára
luxusellátást biztosítani képes jachtot 1943-ban még <em>Hitler</em> ajándékozta <em>Horthynak</em>
75. születésnapjára. Ekkor Hungáriának hívták. Később a Honvéd Folyami
Flottillához osztották be, és hadihajóként vett részt a harcokban. 1944
decemberében a németek foglalták le és nyugatra vitték a közeledő
szovjet hadsereg elől. Az amerikai megszálló erők Regensburgban találtak
rá, s lefoglalták mint hadizsákmányt. Az amerikai kormány végül az
NSZK-nak adta el a hajót 170 ezer német márkáért, s 1954-ben Mainz néven
állt szolgálatba.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Meglehetősen pikáns, hogy a két városban, négy helyszínen zajló
ceremónia épp a Bundestag melegházasságról szóló döntésének másnapjára
esett,</b></span> amely sokak szerint a CDU Waterlooja vagy Mohácsa. Speyer
katedrálisa viszont maga a középkori, masszív német hit szimbóluma: a
hatalmas, tekintélyt parancsoló szakrális épület egyúttal az ember
kicsinységéről is beszél Isten végtelen hatalmával szemben. A katolikus
székesegyházban halotti misét mutattak be, majd a dóm előtti téren
katonai búcsúceremóniát tartott a Bundeswehr díszegysége – ezzel véget
ért a búcsúztatásának nyilvános része.</p>
<p>A speyeri dóm padsorainak első sorában az egyik oldalon az özvegy
társaságában Jean-Claude Juncker és Bill Clinton kapott helyet, a másik
oldalon – más, egyebek között ázsiai politikusok mellett – Orbán
Viktor. A második helyszín, a templom elhagyása után az eminens
résztvevők szétszéledtek, s a „kemény mag” azzal búcsúzott, hogy akkor
viszontlátásra este, Kohl kedvenc éttermében. Csakhogy volt egy közbeeső
színhely is, mind közül kétségkívül a legfontosabb: maga a temetés.
Ennek konspirációs, biztonsági okokból még a pontos helye sem volt
ismert. Úgy tudni, maga Kohl választotta ki a sírhelyet, nagy
meglepetést és némi megrökönyödést keltve, hogy nem Ludwigshafenben, a
családi sírban, első felesége, a gyógyíthatatlan fényallergiája miatt
öngyilkosságba menekülő Hannelore mellett kíván nyugodni.</p>
<p>A hely kiválasztása jelképes: noha <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a sírhely nem a csaknem ezeréves
dóm közelében fekszik, de kifejezi a néhai kancellár kötődését Speyerhez
és a dómhoz. Speyer már a IV. századtól kezdve a kereszténység egyik
központja volt, dómját a német császárok temetkezési helyéül szánták.
Kohl sírhelyének közelében emelkedik a Szent Bernát-templom is, amelyet
német és francia közreműködéssel az ötvenes években építettek. A
templomot a megbékélés szimbólumának szánták: az 1953-as
alapkőletételnél jelen volt <em>Konrad Adenauer</em> és a korábbi francia miniszterelnök és külügyminiszter, a luxemburgi születésű <em>Robert Schuman</em> is.</span></b></p>
<p>S ugye, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a németek és a franciák
megbékélése Kohl politikájának – és az egyesült Európa ideájának –
mennyire lényeges eleme volt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A család ragaszkodott hozzá, hogy a „szűk családi és baráti körben”
zajló temetési szertartáson közéleti szereplők ne vegyenek részt –
kivéve Orbán Viktort, akiért az özvegy elsötétített üvegű autót küldött.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Így aztán a magyar miniszterelnök a ministránssal együtt mindössze húsz
szemtanú társaságában kísérhette figyelemmel, amint Helmut Kohl
koporsóját az ezer rózsa szirmaival behintett sírba eresztik. Az özvegy
felszólítására pedig, hogy mondjon néhány keresetlen szót, Orbán Viktor
elimádkozta a sírnál a Miatyánkot – ékes magyar nyelven.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A német
kancellár nyughelye fölött kósza magyar mondatok kavarogtak</b></span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
„…szenteltessék meg a te neved… amint a Mennyben, úgy a Földön is… mi
is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… szabadíts meg a gonosztól… mert
tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…”</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_1975669" style="width:790px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><div id="gmail-isc_attachment_1975669" class="gmail-isc-source"> <img class="gmail-size-medium gmail-wp-image-1975669 gmail-with-source gmail-alignright" src="http://magyaridok.hu/wp-content/uploads/2017/07/lugas_02_kohl_02-780x521.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="387" height="259"><p class="gmail-isc-source-text"><font size="1">Forrás: MTI/EPA</font></p></div><p class="gmail-wp-caption-text"><font size="1">Orbán Viktor miniszterelnök 2016. április 19-én látogatta meg Helmut Kohl volt német kancellárt oggersheimi otthonában</font></p></div>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Este a fogadóban válogatott társaság gyülekezett:</span></b> jobbára
visszavonult neves politikusok, de jó néhány aktív is. Merkel kancellár
asszonyt már máshová szólította a kötelesség és az elemi jó ízlés. A
mintegy kétszáz meghívott viszonylagos szűkösségben, körasztaloknál
foglalt helyet.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem volt ültetési rend, csupán egyetlen asztalnál, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Maike Kohl
asszony foglalt helyet </span>Junckerrel, aki kisvártatva hirtelen távozott,
valamint Helmut Kohl valahai legközelebbi politikai barátaival: az olasz
<em>Rocco Buttiglionéval</em>, <em>Carl Bildt</em> egykori svéd külügyminiszterrel – <span style="background-color:rgb(255,242,204)">és Orbán Viktorral.</span></b></span></p>
<p>Sorra beszéltek a mikrofonnál Kohl régi civil ismerősei, még az
orvosa is – majd <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az özvegy egyszer csak felszólította a magyar
miniszterelnököt, hogy mondja el azt a beszédét, amelyet Strasbourgban
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Juncker személyes beavatkozása következtében nem tudott </span>elmondani.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>A
mikrofonhoz lépő Orbán Viktor a magyarok és németek között meglévő
sajátos, racionálisan meghatározhatatlan szimpátiáról, illetve a
kereszténység manapság is Európa-mentő erejéről beszélt…</b></span></p>
<p>Milyen kár, hogy ezt az Európai Bizottság elnöke már nem hallhatta,
ugyanúgy, mint ahogy azt sem, miként is hangzik ékes magyar nyelven a
Miatyánk.</p>
<div class="en-article-fb-inline" id="gmail-fb-root">
<div class="gmail-fb-like gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:450px;height:32px"></span></div>
</div>
</div>
<span class="en-article-tags-label">Cím</span></div>