[Grem] előkészület a 2020-as Eucharisztikus Kongresszusra / Heidl György

[Emoke Greschik]

Hit, örök élet, feltámadás
2017. július 9. vasárnap 16:45
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hit-orok-elet-feltamadas
A Pécsi Egyházmegye sorozata a 2020-ban hazánkban rendezendő Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra való felkészüléshez kíván segítséget nyújtani:
a korai tanúságok alapján mutatják be hónapról hónapra az egyház
eucharisztikus teológiáját.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&img=o_pasztof.jpg>

Az első keresztény évszázadokból származó források egyöntetű tanúsága
szerint *az egyház kezdettől fogva szilárdan hitte, hogy valóban Krisztus
teste az eucharisztikus kenyér és valóban az ő vére a kehelyben lévő bor*.
Ez nem hittétel volt, hanem a keresztény közösségek és hívek életének
középpontja: valóság és nem elmélet.

Sorozatunkban, amely a 2020-ban hazánkban rendezendő Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra való felkészüléshez kíván segítséget nyújtani,
a korai tanúságok, elsősorban az egyházatyák munkái alapján
*mutatjuk be hónapról hónapra az egyház eucharisztikus teológiáját.*
*Jézus az utolsó vacsorán saját testének és vérének nevezte a felajánlott,
megáldott és megtört kenyeret és a kehelyben lévő bort *(vö. Mt 26,26-28;
Mk 14,22-24, Lk 22,19-20)*. Odaadta azokat tanítványainak, és meghagyta
nekik, hogy ugyanezt cselekedjék az ő emlékezetére* (vö. Lk 22,19; 1Kor
11,24). *Az eucharisztia, vagyis a „hálaadás" (a görög euchariszteó = hálát
adok igéből), más néven „kenyértörés" *(vö. ApCsel 2,42)* gyakorlata az
őskeresztény gyülekezetekben központi jelentőségű, liturgikus esemény volt.
E*nnek általunk ismert legkorábbi tanúságtevője, *Pál apostol, arra
emlékezteti a korintusi gyülekezet tagjait, hogy az eucharisztikus közösség
egymással és Krisztussal is egy testté teszi őket*:

„*Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való
közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való
közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy
kenyérből részesedünk.*" (1Kor 10,16-17) Pál apostol azt állítja, hogy az
eucharisztikus áldozat e hagyományát magától Krisztustól kapta: „Mert én az
Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az
éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte,
és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!" Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt
mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok,
tegyétek az én emlékezetemre!" Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és
isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, aki
méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr
teste és vére ellen. Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a
kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem
becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik." (1Kor 11,23-29)

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&img=o_pszt2.jpg>

Pál apostol, az evangélisták és a korai egyháztanítók és egyházatyák nem
azt fejtegetik, miként van jelen Jézus Krisztus az eucharisztikus kenyérben
és a vízzel kevert borban. Őket a jelenlét ténye és az abból fakadó
következmények foglalkoztatták. Az egészében eucharisztikus János
evangélium elbeszélésében a Jézus kafarnaumi beszédét hallgatók felteszik a
kérdést*, „hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül"* (Jn 6,52).* Jézus
válaszában* nem a „hogyan"-t kezdi el fejtegetni, hanem *a testében és
vérében való részesedés hatásáról beszél.* „*Bizony mondom nektek, ha nem
eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, akkor az élet nincs
bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete
van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Ugyanis az én testem valóban
étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én
véremet, az bennem marad, és én őbenne. *Ahogyan engem az élő Atya küldött,
és én az Atya által élek, úgy az is,* aki engem eszik, élni fog általam. Ez
az a kenyér, amely mennyből szállt el.* Ez nem olyan, mint amilyet az atyák
ettek, é s meghaltak.* Aki ezt a kenyeret eszi élni fog örökké.*" (Jn
53-58).

Az eucharisztia hatása: élet, örök élet, feltámadás, egyesülés Krisztussal
és általa az Atyával. Jézus példája nyomán az egyházatyák is elsősorban a
hatása felől fejtették ki az eucharisztia teológiáját. *A „hogyan"-t
megfejthetetlen misztériumnak tartották, és magyarázatára nem is nagyon
volt szükség **egészen a 9. századig, Paschasius Radbertus és Corbie-i
Ratramnus vitájáig, amely később, a 11. században folytatódott Tours-i
Berengár fellépésével, valamint a reformáció irányzatainak egymástól is
eltérő úrvacsora-tanában.*

Az első keresztény évszázadokból származó források egyöntetű tanúsága
szerint *az egyház kezdettől fogva szilárdan hitte, hogy valóban Krisztus
teste az eucharisztikus kenyér és valóban az ő vére a kehelyben lévő bo*r.
Ez nem hittétel volt, hanem a keresztény közösségek és személyek életének
középpontja:* valóság és nem **elmélet. *Sorozatunkban, amely a 2020-ban
hazánkban rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való
felkészüléshez kíván segítséget nyújtani, a korai tanúságok, elsősorban az
egyházatyák munkái alapján mutatunk rá az egyház lényegileg eucharisztikus
természetére. A havonta megjelenő, rövidebb-hosszabb írásokhoz mellékelt
képeken bemutatjuk a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnáját, amely az
eucharisztia vizuális teológiája, reneszánsz szentségtartójában pedig
mindig jelen van Krisztus teste.

Szathmáry György (1457-1524, 1505-1521 között pécsi püspök, majd esztergomi
érsek) vörös márvány pasztofóriuma a pécsi székesegyház Corpus Christi
kápolnájában. A magyarországi reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása.

Forrás: Heidl György/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170709/653b3ee2/attachment.html>