<div dir="ltr"><h1 class="m_-3534225970858235865gmail-cim">Hit, örök élet, feltámadás </h1>
<div class="m_-3534225970858235865gmail-datum">2017. július 9. vasárnap 16:45<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hit-orok-elet-feltamadas" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/hit-orok-elet-feltamadas</a><br></div>
<h3 class="m_-3534225970858235865gmail-lead">A Pécsi Egyházmegye sorozata a 2020-ban hazánkban
rendezendő N<span style="background-color:rgb(255,242,204)">emzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészüléshez
kíván segítséget nyújtani:</span> a korai tanúságok alapján mutatják be
hónapról hónapra az egyház eucharisztikus teológiáját.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&img=o_pasztof.jpg" rel="lightbox['g79453']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&p=1&img=c_pasztof.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Az első keresztény évszázadokból származó források egyöntetű tanúsága
szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyház kezdettől fogva szilárdan hitte, hogy valóban
Krisztus teste az eucharisztikus kenyér és valóban az ő vére a kehelyben
lévő bor</b></span>. Ez nem hittétel volt, hanem a keresztény közösségek és hívek
életének középpontja: valóság és nem elmélet.<br><br>Sorozatunkban,
amely a 2020-ban hazánkban rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszusra való felkészüléshez kíván segítséget nyújtani, a korai
tanúságok, elsősorban az egyházatyák munkái alapján <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mutatjuk be hónapról
hónapra az egyház eucharisztikus teológiáját.<br></span></b><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus az utolsó
vacsorán saját testének és vérének nevezte a felajánlott, megáldott és
megtört kenyeret és a kehelyben lévő bort </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">(vö. Mt 26,26-28; Mk 14,22-24,
Lk 22,19-20)</span><b>. Odaadta azokat tanítványainak, és meghagyta nekik, hogy
ugyanezt cselekedjék az ő emlékezetére</b></span> (vö. Lk 22,19; 1Kor 11,24). <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
eucharisztia, vagyis a „hálaadás" (a görög euchariszteó = hálát adok
igéből), más néven „kenyértörés" </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">(vö. ApCsel 2,42)</span><b> gyakorlata az
őskeresztény gyülekezetekben központi jelentőségű, liturgikus esemény
volt. E</b></span>nnek általunk ismert legkorábbi tanúságtevője, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Pál apostol, arra
emlékezteti a korintusi gyülekezet tagjait, hogy az eucharisztikus
közösség egymással és Krisztussal is egy testté teszi őket</b></span>:<br><br>
„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való
közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való
közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az
egy kenyérből részesedünk.</b></span>" (1Kor 10,16-17) Pál apostol azt állítja,
hogy az eucharisztikus áldozat e hagyományát magától Krisztustól kapta:
„Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus
azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát
adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre!" Ugyanígy a kelyhet is, miután
megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én
véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!" Mert
valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát
hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret,
vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Mindenki
vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a
kehelyből! Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét,
önmaga ítéletére eszik és iszik." (1Kor 11,23-29)</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&img=o_pszt2.jpg" rel="lightbox['g79453']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79453&p=1&img=c_pszt2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Pál apostol, az evangélisták és a korai egyháztanítók és egyházatyák
nem azt fejtegetik, miként van jelen Jézus Krisztus az eucharisztikus
kenyérben és a vízzel kevert borban. Őket a jelenlét ténye és az abból
fakadó következmények foglalkoztatták. Az egészében eucharisztikus János
evangélium elbeszélésében a Jézus kafarnaumi beszédét hallgatók
felteszik a kérdést<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, „hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül"</b></span> (Jn
6,52).<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Jézus válaszában</b></span> nem a „hogyan"-t kezdi el fejtegetni, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
testében és vérében való részesedés hatásáról beszél.</b></span> „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Bizony mondom
nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét,
akkor az élet nincs bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én
véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi
az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.
</b></span>Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
aki engem eszik, élni fog általam. Ez az a kenyér, amely mennyből szállt
el.</b></span> Ez nem olyan, mint amilyet az atyák ettek, é s meghaltak.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Aki ezt a
kenyeret eszi élni fog örökké.</b></span>" (Jn 53-58).<br><br>Az eucharisztia
hatása: élet, örök élet, feltámadás, egyesülés Krisztussal és általa az
Atyával. Jézus példája nyomán az egyházatyák is elsősorban a hatása
felől fejtették ki az eucharisztia teológiáját. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A „hogyan"-t
megfejthetetlen misztériumnak tartották, és magyarázatára nem is nagyon
volt szükség </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egészen a 9. századig, Paschasius Radbertus és Corbie-i
Ratramnus vitájáig, amely később, a 11. században folytatódott Tours-i
Berengár fellépésével, valamint a reformáció irányzatainak egymástól is
eltérő úrvacsora-tanában.</b></span><br><br>Az első keresztény évszázadokból
származó források egyöntetű tanúsága szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyház kezdettől fogva
szilárdan hitte, hogy valóban Krisztus teste az eucharisztikus kenyér és
valóban az ő vére a kehelyben lévő bo</b></span>r. Ez nem hittétel volt, hanem a
keresztény közösségek és személyek életének középpontja:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> valóság és nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elmélet. </b></span>Sorozatunkban, amely a 2020-ban hazánkban rendezendő Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra való felkészüléshez kíván segítséget
nyújtani, a korai tanúságok, elsősorban az egyházatyák munkái alapján
mutatunk rá az egyház lényegileg eucharisztikus természetére. A havonta
megjelenő, rövidebb-hosszabb írásokhoz mellékelt képeken bemutatjuk a
pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnáját, amely az eucharisztia
vizuális teológiája, reneszánsz szentségtartójában pedig mindig jelen
van Krisztus teste.<br><br>Szathmáry György (1457-1524, 1505-1521 között
pécsi püspök, majd esztergomi érsek) vörös márvány pasztofóriuma a
pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájában. A magyarországi
reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása.<br><br>Forrás: Heidl György/Pécsi Egyházmegye<br><br>Fotó: Loósz Róbert</p></div>