[Grem] Bldg. Peter To Rot / Pápua Új Guinea

[Emoke Greschik]

Boldog Peter To Rot
2017. július 7. péntek 16:00
http://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-peter-to-rot
Július 7-én emlékezik az Egyház a pápua új-guineai származású Peter To
Rotra, akit II. János Pál pápa 1995-ben, az óceániai országban tett
látogatása során avatott boldoggá.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79435&img=o_peter-to-rot.jpg>

Peter To Rot szülei felnőttként keresztelkedtek meg – Pápua Új-Guinea
elsőgenerációs keresztényei közé tartoztak. Édesapja, Angelo To Puia
falujuk, Rakunai közösségének megbecsült vezetője volt. Bár a környéken
metodista misszió működött, a falubeli emberek többsége a római katolikus
vallást választotta, és a vezetőkkel egy időben, ünnepélyes keretek között
vették fel a kereszténységet.

Peter 1912-ben született, a harmadik volt a család hat gyermeke közül.
Hétéves korától a falusi iskolában tanult. Szorgalmas fiú volt, kitűnt
iskolatársai közül, egyébként pedig élte a gyerekek megszokott életét:
sportolt, játszott a barátaival, ministrált és segített otthon a
házimunkában. Kamaszként is jámbor és szerény volt, ezért felmerült a
plébánosban, hogy esetleg a papi hivatás felé tereli. Peter édesapja
azonban még nem látta elérkezettnek az időt, hogy a népéből valaki pap
legyen, de beleegyezését adta, hogy fia hitoktatónak tanuljon.

Peter 1933-ban szerezte meg a diplomát. A falujukban kapott állást, és nagy
lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Mivel ismerte a helyi emberek
életét, sokat tudott segíteni nekik abban, hogyan élhetik meg a hitet a
mindennapokban. Különös érzéke volt, hogy felismerje lelki problémáikat.
Látogatta a betegeket, és a felnőttek hitoktatása mellett a plébániai
iskolában is tanított.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79435&img=o_peter-to-rot-2.jpg>

1936-ben feleségül vette Paula Ja Varpitot. Három gyermekük született, de
csak egy érte meg a felnőttkort. Peter büszke apa volt, és a helyi
hagyományoktól eltérően sok időt töltött gyermekeivel.

1942-ben a háború elérte falujukat, a japán hadsereg megszállta a szigetet.
A papokat és a misszionáriusokat fogolytáborokba zárták. A plébános Peterre
bízta a közösséget. Ő is félt, de lelkiismeretesen végezte feladatát:
látogatta a betegeket, a haldoklókat, és továbbra is tanított. Bátorította
azokat, akik elbizonytalanodtak a hitben: „Ez nagyon nehéz idő, és mindenki
fél, de Isten, a mi Atyánk velünk van.” Mindennap összehívta az embereket
közös imára.

Amikor elkezdődtek a bombázások, a közeli barlangokba vezette a falu
lakóit, és kisebb csoportokban rejtőztek el. A szigeten élők korábban még
csak nem is láttak repülőgépeket. Peternek ezekben a nehéz napokban is
sikerült lelket öntenie az emberekbe. Amikor a japánok látták, hogy a
háború számukra kedvezőtlen irányba halad, úgy gondolták, a helyiek imái
miatt állnak vesztésre. Büntetés terhe mellett megtiltották a
vallásgyakorlást. Amikor a rendelkezés megérkezett a faluba, Peter
felszólalt: „A japánok nem tilthatják meg nekünk Isten szeretetét.”
Továbbra is tanított és vezette az imákat.

A japán hatóság azt is rendeletbe adta, hogy a helyieknek – a régi szokások
szerint – több feleségük is lehet. Így akarták aláásni a hitet az
emberekben. Peter azonban kiállt a keresztény értékek mellett, és
közösségében megtiltotta a többnejűséget, illetve elvárta, hogy ha valaki
megnősül, pap híján ő legyen jelen a szertartáson.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79435&img=o_peter-to-rot-1.jpg>

Peter intézkedései hamarosan a japán hatóság tudomására jutottak. Két
férfival együtt letartóztatták. Mindhármukat megverték és börtönbüntetésre
ítélték, amelyet a falu közelében lévő fogolytáborban kellett letölteniük.
Petert azonban büntetése lejártával sem engedték szabadon. A közösség
vezetői megpróbálták kiszabadítani, de hiába. Annyit engedtek csak meg
neki, hogy látogatókat fogadhatott. Felesége, aki akkor várta harmadik
gyermeküket, mindennap elment hozzá.

1945. július 7-én este a rabokat, Peter kivételével, kivezették a határba,
és kis ünnepséget rendeztek számukra. Ezen nagyon meglepődtek, mert ilyen
nem fordult elő korábban. Amikor visszavitték őket a táborba, Petert holtan
találták az ágyán. Látszott a testén, hogy lekötözték vagy lefogták, és
valamit a vénájába fecskendeztek – egyértelmű volt, hogy kivégezték, majd
úgy akarták beállítani, mintha természetes halállal halt volna meg.

Közössége a vezetőknek járó temetésben részesítette, és bár tartottak a
japánok megtorlásától, sokan részt vettek a szertartáson.
Forrás: Catholic.org; Wikipedia
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170707/3a7f51c3/attachment.html>