[Grem] Lengyel, magyar ünnepli a Fekete Madonnát és Szt.Lászlót / Veress A. püspök

[Emoke Greschik]

2017. július 1. szombat 14:38
http://www.magyarkurir.hu/hirek/veres-andras-puspok-szentmiset-mutatott-be-krakkoi-szent-szaniszlo-es-szent-vencel-szekesegyhazban
Június 29-én Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia elnöke szentmisét mutatott be Krakkóban, a Wawel-dombon
található Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyházban, a Fekete
Madonna-zarándokvonat nyolcszázhatvan zarándokának jelenlétében.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79306&img=o_krakko3.jpg>

*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

A *zarándokvonat június 26-án indult Budapestről a częstochowai
Mária-kegyhelyhez. A Lengyelországba *tartó vonatos zarándoklatra az idei
évben a hatodik alkalommal került sor; 2011-ben Székely János püspök
kezdeményezésére szervezték meg először.

A zarándokvonat indulása előtt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások
Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért
felelős államtitkára elmondta: *a zarándokok között százhatvan fiatal is
van – ők az anyaország mellett Erdélyből és Kárpátaljáról érkeztek. A
Magyarország és Lengyelország közötti barátság *több mint szövetség, *alapját
a kereszténység jelenti.* Soltész Miklós arra kérte a zarándoklat
résztvevőit, hogy ezt a szellemiséget erősítsék. Az államtitkár utalt a két
ország történelmének közös szereplőire. *A Szent László-évben a
Lengyelországban született király példáját emelte ki: Szent László szerette
hazáját, befogadta azokat, akik kopogtattak, de határozottan lépett fel
azokkal szemben, akik ellenséges szándékkal érkeztek.* Nagy szükség van ma
az Árpád-házi királyok példájára, akik Magyarországot védték és
megtartották a kereszténységben.

Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete kiemelte: *a Fekete
Madonna különleges szerepet tölt be a lengyel kultúrában és történelemben.
A nagy svéd háború után, hálából a megmenekülésért 1656-ban Lembergben
János Kázmér lengyel király Máriának ajánlotta fel országát, *ahogyan jóval
korábban Szent István magyar király tette. A lengyelek meggyőződése, hogy*
országuk addig van biztonságban, amíg a Fekete Madonna jelen van Jasna Góra
kegyhelyén* – tette hozzá a nagykövet.

Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke, a zarándokvonat
lelki vezetője ismertette, hogy a zarándoklatra *ezúttal magukkal hozták a
gyulafehérvári Szent László-ereklyét,* amely az idei út fontos szimbóluma.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79306&img=o_krakko2.jpg>

A zarándokok két teljes napot töltöttek Częstochowában, majd június 29-én
Krakkóba utaztak. *A krakkói Mária-templomban – ahol ünnepélyesen
kinyitották a Mária-oltárt* – Veres András győri megyéspüspök, a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elmélkedést vezetett, majd *a Szent
László-év alkalmából a krakkói Wawel-dombon található Szent Szaniszló és
Szent Vencel-székesegyházban szentmisét mutatott be a Lengyelországban
született lovagkirály tiszteletére. *A szentmisén koncelebrált Tamás József
gyulafehérvári segédpüspök és Tadeusz Pieronek krakkói címzetes püspök,
valamint a Győri Egyházmegye képviseletében Mogyorósi Márk püspöki titkár.
A szentmisén jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Marek
Kuchciński, a Lengyel Köztársaság Szejmjének elnöke, valamint Soltész
Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és
civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.

*Veres András homíliáját teljes terjedelmében közöljük*:

Szent László ünneplésére jöttünk ma össze itt, a nemes lengyel nép e lelki
és történelmi központjában, a waweli székesegyházban.* A lengyel és a
magyar nép történelme olyan mértékben összeforrt,* hogy bizonyos
korszakokban nem is tudjuk megérteni egyiket a másik ismerete nélkül. Szent
László kora egészen biztosan ezen korszakok közé tartozik.

*Apja, I. Béla száműzetése idején itt, lengyel földön talált magának
feleséget Richéza lengyel hercegnő személyében. Házasságukból született
László, aki 1077-ben a magyar főurak kívánságára átvette a királyi uralmat
Magyarországon.* A korabeli krónikák szerint László többek között azért is
lett méltó a királyi trónra, mert *„a királyi méltóságot nem abban kereste,
hogy első legyen, hanem hogy minél inkább használjon”. * Eme államférfihoz
méltó jellemvonása abból a mély krisztusi hitéből táplálkozott, amelyet
édesanyjától tanult. Nem kétséges, hogy minden ember hitét döntően az
édesanyák, a nagymamák hite alapozza meg. Így volt ez Szent László esetében
is. *Édesanyja, Richéza mély, tanúságtevő hite gyermekét, Lászlót arra
késztette, hogy maga is a hit útján járjon. Ezt nemcsak a magánéletben,
hanem mint katona és uralkodó is megélte teljes valójában és rendkívüli
odaadással. **Ez a teljesen Krisztusnak odaadott élet tükröződött
erényeiben és cselekedeteiben, *ezért tisztelte szentként a nép már földi
életében. Ezt igazolja a számtalan sok legenda és szép történet, amelyek
mindenfelé ismertek Szent László életéről. Ezek keletkezési ideje is azt
mutatja, hogy nem az utókor szépítette meg a Szent életművét, hanem* már
földi életében valóságosan eljutott az életszentségre. Nem véletlen, hogy a
korabeli uralkodók, sőt évszázadokkal később is, őt tekintették a
keresztény király eszményképének.*

Prohászka Ottokár püspök korszakalkotónak látta a szentéletű király
működését: „a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté”!* Az ő
rendelkezései és törvényei evangéliumi forrásokból táplálkoztak, így
lassan-lassan a krisztusi értékrend a nép mindennapi gondolkodásának és
cselekvésének részévé vált. *Nem volt már többé antagonisztikus ellentét a
mindennapi élet és a keresztény tanítás között. A keresztény hit
általánossá válása után *a szentek egész sora támadt a királyi házból is.
Szent László a szentek életpéldáját annyira fontosnak tartotta, hogy ő
avattatta szentté Szent Istvánt és Szent Gellértet mint olyan példaképeket,*
akik felülmúlhatatlan módon sokat tettek azért, hogy a magyar nép befogadja
Krisztus evangéliumát. Ugyanakkor ez a szentté avatás Szent László
életszentségének nagyságát is mutatja, mert *bár Szent István megvakíttatta
László nagyapját, Vazult, ő mégis elismerte István király életszentségét,
és kezdeményezésére szentté avatták 1083-ban.*

Talán a felsorolt szempontok is már kellőképpen bemutatják László király
életszentségét. Érdemes talán mégis a magunk okulására tudatosítani néhány
dolgot az életszentséggel kapcsolatban. Mindenekelőtt azt, hogy ki a szent?
Már Péter apostol is arra figyelmeztet bennünket, hogy legyünk szentek,
mert szent az, aki meghívott bennünket (vö. 1Pt 1,16)! Vagyis ez
mindnyájunk számára szóló felhívás, életcél. De *a szent semmiképpen sem
olyan valaki, akinek nem voltak sem kísértései, sem bűnei.* Volt idő,
amikor előszeretettel ilyennek próbálták bemutatni a szenteket.
Ellenkezőleg! *Ők éppen olyan esendők, bűnösök voltak, mint mi mindnyájan*. *De
erősen élt bennük a szándék, hogy kerüljék a bűnt,* és *tartósan sohasem
alkudtak meg a bűnnel. **Sőt, az élet valamely területén egészen
példamutató módon gyakorolták az erényeket. Az életszentség* mégsem egy
emberi csúcsteljesítmény, hanem *az isteni kegyelem műve bennünk.*

*Szent Ágoston* óta azt is tudjuk, hogy *„gratia non tollit, sed supponit
et perficit naturam”: a természetfeletti kegyelem a természetre épít.* *Vagyis
az életszentségnek van valami természetes alapja. *Ilyenek lehetnek egy
személy karakterjegyei, a szülői nevelés vagy egy meghatározó példakép. De
még akár egy magasztos életcél, egy nagy feladat is lehet, amely
kihívásként motiválja az egyént.* Szent László esetében ilyen lehetett a
királyi szolgálat, amelyre felkérést kapott. Meg akart felelni a
felelősségteljes kihívásnak.*

A lelke mélyén minden ember szent akar lenni, még akkor is, ha ezt nem
annak nevezi. *A profán nyelvhasználat úgy fogalmaz, hogy az ember boldog
akar lenni. Vagy ahogy ezt leginkább mondani szokták: az ember természete
szerint vágyik a jóra*. *A boldogság, a jóság utáni vágy maga az
életszentség utáni vágy*. Mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk, hozzá
tartozunk, mindnyájan vágyakozunk Isten után. Ez a vágy késztet bennünket a
jó, az életszentség felé. A baj ott kezdődik, hogy nem vagyunk mindig jók,
életszentségre törekvők. Csak olyan bókos szentek vagyunk, mint akikről *Babits
Mihály *írt a Psychoanalysis christiana című versében: *„Mint bókos szentek
állnak a fülkében / kívülről a szemnek kifaragva szépen, / de befelé, hol a
falnak fordul hátok, / csak darabos szikla s durva törés tátog: / ilyen
szentek vagyunk mi!”*

De ennek nem kell így maradnia! Szükséges és *lehetséges, hogy önneveléssel
is alakítsuk magunkat.* *A többi ember és az élet is farag rajtunk
sokféleképpen. Ezektől nem kell félnünk, hanem inkább legyünk hálásak a
Gondviselésnek, hogy folyamatosan alakulhatunk és növekedhetünk a jóban.*
Minden életkorban és minden állapotban lehetséges a szentté válás. Lehetnek
korlátaink, de determináltak nem vagyunk. Senki sem befejezett, *életünk
utolsó pillanatáig mindig alakulhatunk.* Nem hivatkozhatunk a
körülményekre, hogy azok miatt nem sikerül szentté válnunk. Bezzeg, mondják
egyesek, ha más korban, más országba, más családba születtem volna, egészen
biztosan könnyebb lenne. Ha ilyen gondolatunk támadna, jusson eszünkbe Zusi
rabbi felismerése: „A számadáskor Isten nem azt fogja tőlem kérdezni, miért
nem voltál Ábrahám vagy Mózes, hanem csak annyit, miért nem voltál Zusi?”

Nem kell rendkívüli körülményekre sem várnunk! *Nagy **döntő helyzetekben
csak az tud hősiesen dönteni, aki a mindennapokban megedződött, felkészült
a nagyobb kihívásokra. *Sőt, érdemes arra is gondolnunk, hogy mi, mai
emberek olyan elődöket, szenteket láthatunk magunk előtt, akikre
feltekintve hősies érzületek támadnak bennünk. Mi azokhoz a törpékhez
hasonlítunk, akik óriások vállán állnak, és ezért többet látnak és
messzebbre, mint ők… Nem mintha élesebb lenne a látásunk, vagy testünk
lenne magasabb, hanem magasabban van az a hely, ahová születtünk, óriási
magasságokba jutottunk (a szentek által)!

*Szent Lászlóról azt írják a krónikák, hogy fejjel magasabb volt
mindenkinél.* Ez igaz lehetett testi alkatánál fogva is, mert katonái az
ütközetekben mindig őt figyelték, és ha látták magas termetét, akkor bátrak
voltak ők is a harcban.* De lelki értelemben is magasabb volt ő
mindenkinél, ezért is tisztelték őt oly sokan, szegények és gazdagok
egyaránt.* Megrendítő Arany János Szent Lászlóról írt legendája, amely
mintegy összefoglalja mindazt az ismeretet, amit a Szent Királyról
kortársai az utókorra hagyományoztak.

*Szent László bátor hadvezérként hősiesen védte országa függetlenségét, így
lett a nyugat védelmezője is. Egyszerre kellett küzdenie a keleti és a
nyugati hódítók ellen. Egyes források szerint Szent László akkora
tekintélynek örvendett Európában, hogy a német választófejedelmek felkérték
a császári korona elfogadására is. De ő hazáját akarta szolgálni minden
erejével.* Méltán *szoktuk Szent Istvánt országalapítónak nevezni, de ebben
az összefüggésben Szent Lászlót bátran nevezhetjük országmegtartónak.*

E történelmi és megszentelt helyen Szent Lászlóra emlékezve kérjük mennyei
közbenjárását Istennél országainkért és Európáért! „*Régi nagy királyunk,
dicsőséges Szent László, / Kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró!” Ámen!*

A szentmisét követően megkoszorúzták Szent Hedvig és Báthory István lengyel
király, erdélyi és litván fejedelem sírját a waweli székesegyházban, majd
Kövér László megnyitotta a Pro Patria Egyesület által rendezett, Szent
László tiszteletéről szóló kiállítást a Szent Mária Magdolna téren.

Forrás: MTI, Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Máthé Zoltán/MTI, Kormány.hu, Gosc.pl, Mogyorósi Márk/Győri
Egyházmegye Sajtóirodája

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170701/7e67eaf0/attachment.html>