[Grem] letnek 101.vben fjdalom nlkl elszenderlt Placid atya / VASTAPS A JISTENNEK!
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2017. Jan. 16., H, 11:36:09 CET
*Életének 101. évében fájdalom nélkül elszenderült Placid atya. Isten
éltesse!*
Vastaps a Jóistennek (2004) - interjú Placid atyával
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170116_olofsson_placid_vastaps_a_joistennek_2004>
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170116_olofsson_placid_vastaps_a_joistennek_2004
2017. január 16. 09:50
Mi, hívők – tudván, hogy ő is akarja a túlélésünket – Istenbe mindig
kapaszkodhatunk. Interjú.
*„Azért ma már dicsőség, ha valakit akkoriban meghurcoltak.*
* Hallottam már én is kérkedőket. Pedig nem voltunk hősök, sem vértanúk.
Vittek minket, s a választásunk csak annyiban állt: túl akarjuk-e élni vagy
sem. És mi túl akartuk élni azt a poklot, ezért fölállítottunk négy
alapszabályt. Ezek egyébként a mostani magyar életre is érvényesek. Mert
ami ma van, azt is túl kell élni. *
* Hogyan? *
* Először is: a szenvedést nem szabad dramatizálni, panaszkodni tilos.
Pedig ma nagy divat. Másodszor: észre kell venni és meg kell örvendezni az
élet apró örömeit. A harmadik szabály: nem szabad magunkat mindenkinél
különbnek tekinteni, de az adott helyzetben meg kell mutatni, hogy
értékesebbek, nemesebbek vagyunk. Ez mozgósítja az emberben a túlélés
energiáit. Negyedszer: mi, hívők - tudván, hogy ő is akarja a túlélésünket
- Istenbe mindig kapaszkodhatunk. *
* Néha azért kötélre is szükség volt odakint.*
* Bizony, amikor jött a vjuga, a hóvihar, és csak kötélbe kapaszkodva
tudtunk araszolni a barakkok között, nemegyszer mínusz 46 fokban.
Rettenetes volt. A tizenhét méter széles, három méter magas kerítés,
szántással, elektromos drótokkal: megszűnt. Befújta a hó. Nyugodtan
kigyalogolhattunk volna. Persze olyan időben kétezer-ötszáz kilométert
gyalogolni aligha lehetett. Néhányan az elején megpróbáltak szökni, de őket
elkapták. A társaság egyik fele ilyenkor kapott öt évet pluszba, a másik
felét pedig szitává lőtték, s a hullákat elrettentésül kirakták
közszemlére. Úgyhogy szökni lehetetlen volt. Ha valaki meghalt - ez igen
sűrűn előfordult -, faládába tették, abban vitték ki a lágerből. A kapunál
keresztüldöfték a halott szívét, hogy élve véletlenül se kerülhessen ki
senki. *
* Ilyen körülmények között még misézett is. *
* Azt szoktam mondani: lelki szakmunkás vagyok. Ott is az volt a feladatom,
hogy tartsam a lelket az emberekben. A Jóisten pedig segített. A lengyelek
kaptak a csomagjukban ostyalapot, ez náluk karácsonyi népszokás - azzal
tudtam misézni. Amikor az elfogyott, összeakadtam egy izraelita
fogolytársammal, aki a moszkvai izraelita hitközségtől kapta a maceszt.
Elintézte, hogy nekem is küldjenek két kilóval. Kelyhet is fusiztak a
gyárban. Bor persze nem volt. A megoldás páter Leoni, olasz jezsuita
rabtársunk személyében jött. Ő mondta, hogy XII. Pius pápa még
negyvenkettőben hozott egy rendeletet - amikor Kuvait, Szaúd- Arábia, Jemen
és Szudán áttért az iszlám törvényre, mely köztudomásúan alkoholellenes -,
hogy szükség esetén erjesztetlen szőlőlével is lehet misézni. Így aztán
kaukázusi fogolytársaim csomagban kapott szőlőjéből *»*miseborunk*«* is
lett.”*
- Válasz.hu Olofsson Placid: Vastaps a Jóistennek
<http://felsooktatasirangsor.hu/itthon/vastaps-a-joistennek-10131?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201701>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170116/b340647c/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl