<div dir="ltr"><span style="color:rgb(255,0,0)"><font size="4"><b>Életének 101. évében fájdalom nélkül elszenderült Placid atya. Isten éltesse!</b></font></span><br><p class="gmail-MsoNoSpacing"></p><div class="gmail-title"><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170116_olofsson_placid_vastaps_a_joistennek_2004">Vastaps a Jóistennek (2004) - interjú Placid atyával<br></a></div>
<div class="gmail-taglist"> <a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170116_olofsson_placid_vastaps_a_joistennek_2004">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20170116_olofsson_placid_vastaps_a_joistennek_2004</a><br></div>
<div class="gmail-info">
2017. január 16. 09:50
</div>
<p class="gmail-lead">
Mi, hívők – tudván, hogy ő is akarja a túlélésünket – Istenbe mindig kapaszkodhatunk. Interjú.
</p>
<div class="gmail-clr gmail-article_billboard_banner_position" id="gmail-articleBillboard">
</div>
<div class="gmail-text">
<p><em>„<strong>Azért ma már dicsőség, ha valakit akkoriban meghurcoltak.</strong></em></p><p><em>
Hallottam már én is kérkedőket. Pedig nem voltunk hősök, sem
vértanúk. Vittek minket, s a választásunk csak annyiban állt: túl
akarjuk-e élni vagy sem. És mi túl akartuk élni azt a poklot, ezért
fölállítottunk négy alapszabályt. Ezek egyébként a mostani magyar életre
is érvényesek. Mert ami ma van, azt is túl kell élni. </em></p><p><em> <strong>Hogyan?</strong> </em></p><p><em>
Először is: a szenvedést nem szabad dramatizálni, panaszkodni tilos.
Pedig ma nagy divat. Másodszor: észre kell venni és meg kell örvendezni
az élet apró örömeit. A harmadik szabály: nem szabad magunkat
mindenkinél különbnek tekinteni, de az adott helyzetben meg kell
mutatni, hogy értékesebbek, nemesebbek vagyunk. Ez mozgósítja az
emberben a túlélés energiáit. Negyedszer: mi, hívők - tudván, hogy ő is
akarja a túlélésünket - Istenbe mindig kapaszkodhatunk. </em></p><p><em> <strong>Néha azért kötélre is szükség volt odakint.</strong></em></p><p><em>
Bizony, amikor jött a vjuga, a hóvihar, és csak kötélbe kapaszkodva
tudtunk araszolni a barakkok között, nemegyszer mínusz 46 fokban.
Rettenetes volt. A tizenhét méter széles, három méter magas kerítés,
szántással, elektromos drótokkal: megszűnt. Befújta a hó. Nyugodtan
kigyalogolhattunk volna. Persze olyan időben kétezer-ötszáz kilométert
gyalogolni aligha lehetett. Néhányan az elején megpróbáltak szökni, de
őket elkapták. A társaság egyik fele ilyenkor kapott öt évet pluszba, a
másik felét pedig szitává lőtték, s a hullákat elrettentésül kirakták
közszemlére. Úgyhogy szökni lehetetlen volt. Ha valaki meghalt - ez igen
sűrűn előfordult -, faládába tették, abban vitték ki a lágerből. A
kapunál keresztüldöfték a halott szívét, hogy élve véletlenül se
kerülhessen ki senki. </em></p><p><em> <strong>Ilyen körülmények között még misézett is.</strong> </em></p><p><em>
Azt szoktam mondani: lelki szakmunkás vagyok. Ott is az volt a
feladatom, hogy tartsam a lelket az emberekben. A Jóisten pedig
segített. A lengyelek kaptak a csomagjukban ostyalapot, ez náluk
karácsonyi népszokás - azzal tudtam misézni. Amikor az elfogyott,
összeakadtam egy izraelita fogolytársammal, aki a moszkvai izraelita
hitközségtől kapta a maceszt. Elintézte, hogy nekem is küldjenek két
kilóval. Kelyhet is fusiztak a gyárban. Bor persze nem volt. A megoldás
páter Leoni, olasz jezsuita rabtársunk személyében jött. Ő mondta, hogy
XII. Pius pápa még negyvenkettőben hozott egy rendeletet - amikor
Kuvait, Szaúd- Arábia, Jemen és Szudán áttért az iszlám törvényre, mely
köztudomásúan alkoholellenes -, hogy szükség esetén erjesztetlen
szőlőlével is lehet misézni. Így aztán kaukázusi fogolytársaim csomagban
kapott szőlőjéből </em>»<em>miseborunk</em>«<em> is lett.”</em></p> </div>
<div class="gmail-sources">
<ul class="gmail-news"><li class="gmail-sourcetyp1"><a href="http://felsooktatasirangsor.hu/itthon/vastaps-a-joistennek-10131?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201701" target="_blank" id="gmail-count27431" class="gmail-count"><span class="gmail-site">Válasz.hu</span> <span class="gmail-title"><span class="gmail-owner">Olofsson Placid: </span>Vastaps a Jóistennek</span></a></li></ul>
</div></div>