[Grem] !! A Szzanya az letnkben / mariolgus
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2017. Jan. 9., H, 13:00:53 CET
A Szűzanya folyamatosan jelen van életünkben – interjú Kovács Zoltán
mariológussal
2017. január 8. vasárnap 19:56
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szuzanya-folyamatosan-jele
n-van-eletunkben-interju-kovacs-zoltan-mariologussal
A Szent István Társulat a tavalyi esztendő végén jelentette meg Kovács
Zoltán plébános, mariológus „Íme, az Úr szolgálóleánya” című könyvét, mely
rendkívül alaposan, részletesen mutatja be a mariológiát és a
Mária-tiszteletet.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&img=o_IMG_6829.jpg>
*– Az új esztendő első napja Szűz Máriának, Isten anyjának az ünnepe,
egyúttal parancsolt főünnep, a béke világnapja. Tekinthető ez is Mária
különleges tiszteletének az Egyházon belül?*
– Különleges tisztelet? Inkább azt mondanám, hogy *Isten Anyjának
tisztelete „természetes” része az Egyház kultuszának. A *Boldog VI. Pál
pápa által kiadott Marialis Cultus kezdetű, Mária tiszteletéről szóló
apostoli buzdítás, vagy a II. vatikáni zsinat Lumen Gentium kezdetű
konstitúciója is megerősíti azt, hogy a Mária-tisztelet fontos, szerves
része a katolikus hitnek. A Szűzanyának nagyon is megvan a helye, a maga
szerepe a karácsonyi ünnepkörben, hiszen „elsődleges érintettje” a
megtestesülés titkának.
Régen kiskarácsony napjának is hívták január elsejét, vagyis a karácsony
nyolcadát záró napot. A Szűzanyának nemcsak az istenanyaságát ünnepeljük
ekkor, hanem az *örök szüzességét is, mely istenanyaságától el nem
választható, hiszen szűz-anyaként tekintünk rá*. Földi életének a kezdete,
illetve beteljesülése, azaz szeplőtelen fogantatása és a mennybevétele más
időben kapnak helyet a liturgiában. Mária istenanyaságának ünnepe nagyon is
a karácsonyi ünnepkörbe való: ekkor fogja kezébe az újszülött gyermeket,
ekkor tudunk igazán „húsvér édesanyaként” tekinteni rá, aki a testté lett
Igét, az emberré lett Fiúistent világra szülte.
*– Az idei esztendőben emlékezünk meg a fatimai jelenés 100.
évfordulójáról, amely egyházilag is elismert jelenés, sőt, Szent II. János
Pál 2000-ben, amikor a harmadik látnok, Lúcia nővér jelenlétében boldoggá
avatta a két fiatalon elhunyt látnokgyermeket, Jácintát és Franciscót, az
egész világot a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Mi ennek a jelentősége és
üzenete?*
– A Szűzanya folyamatosan jelen van életünkben. *Isten anyja az Egyház
anyja is. Lelki értelemben a gyermekei vagyunk, hiszen mindazok, akiket a
Szentháromság nevében megkereszteltek, az istengyermekségben részesültek.
Ez azt is jelenti, hogy a Szűzanya égi édesanyánk is. **A fatimai üzenetek
rámutatnak a Mária Szíve-tisztelet jelentőségére, a kárhozat lehetőségére
és elkerülhetőségére, az engesztelés, a bűnbánat és az állhatatos imádság
fontosságára, valamint Isten irgalmas szeretetére*, mely a legsötétebb
megpróbáltatásban sem hagyja magára a zarándok Egyház küzdő tagjait,
hanem *mindenkit
üdvösségre akar vezetni*. Ezzel működik együtt a Szűzanya is. Annak, hogy
Szent II. János Pál pápa az egész világot Mária oltalmába helyezte, az a
legfőbb üzenete, hogy tudatosítsuk magunkban: *a Szűzanya nem hagy magunkra
minket, üdvösségünket akarja és munkálja.* *Odafigyel ránk, figyelmeztet,
vezet bennünket.* Úton vagyunk, a földi élet zarándokútját járjuk, az
adventi időszak is erre mutatott rá nemrég. Ezen az úton *könnyű eltévedni,
könnyű elbukni, megsebződni, beszennyeződni,* *de van célunk, Jézus
Krisztus*. És *van, aki kísér minket ezen az úton: Jézus az ő édesanyja
személyében is kísérőt adott nekünk.* Égi édesanyánknak ez az oltalmazó,
féltő szeretete nyilvánul meg az Egyház által hitelesnek minősített fatimai
jelenés esetében is.
*– Szent II. János Pál különlegesen tisztelte a Szűzanyát, erre utal
jelmondata is: Totus tuus (Egészen a tiéd), és köztudott: azt, hogy túlélte
az ellene 1981. május 13-án – a fatimai jelenések évfordulóján – a török
Ali Agca által elkövetett merényletet, annak tulajdonította, hogy a
Szűzanya közbenjárása meghallgatásra talált Krisztusnál.*
– *A szent pápa jelmondata is egy Mária felé forduló önfelajánló imádság
kezdete.* Korán, nyolcéves korában elvesztette az édesanyját, és ez is
közrejátszott abban, hogy a Szűzanyához ennyire közel került. Lengyel
katolikusként, papként hozta is magával a mélyen megélt tiszta
Mária-kultuszt. Róma püspökeként pedig gondja volt arra is, hogy az egész
világra kérje a Szűzanya oltalmát. Az eltévedt golyókkal kapcsolatban
nyilván lehet magyarázatokat találni. II. János Pál azonban maga is
szerette megragadni a misztikumot, szeretett a mélyére tekinteni az
eseményeknek, annak a természetfölötti, kegyelmi vonatkozásait is
megtalálni. Nyilván nem véletlen, hogy a szentatya elleni merénylet éppen a
fatimai jelenések napján történt, mint ahogy az sem, hogy ez az esemény
sokak figyelmét fordította a Szűzanya felé. *II. János Pál számára fontos
volt, hogy Mária oltalmáról értesüljenek az emberek. Élete utolsó éveiben,
amikor már rengeteget szenvedett, majd haldoklása perceiben is, Mária kezét
fogta.* A Szűzanya tiszteletéhez fűződő érdemei közt hadd említsem *a
Megváltó Anyjáról szóló enciklika (Redemptoris Mater) harmadik fejezetét,
melyben Mária kegyelemközvetítő szerepét fejti ki doktrinális erővel.*
*– Mi az Ön véleménye a međjugorei jelenésekről? Miért érződik az a
kettőség, hogy a katolikus hívek nagy számban zarándokolnak el erre helyre,
míg a Tanítóhivatal álláspontja mintha késedelmet szenvedne?*
– „Vizsgáljatok meg mindent”, Szent Pál apostol erre buzdít bennünket.
Egyáltalán nincs okunk arra, hogy elhamarkodjunk ilyen jellegű döntéseket.
Úgy gondolom, jó ilyenkor külön szemlélni az üzenetek témáját, valamint azt
a jelenséget, hogy mennyien zarándokolnak Međjugorjéba, s ezáltal hány
embernek vesz fordulatot az élete. Az, hogy az üzeneteknek mennyire
bizonyítható vagy nem bizonyítható a természetfölöttisége, még további
kutatásokat igényel. Az azonban bizonyos, és ezt látjuk is, hogy
„beimádkozott helyről” van szó. Emberek tízezrei zarándokolnak oda, valóban
vannak megtérések, életek rendeződnek, sőt, néha még testi gyógyulásokról
is szólnak a hírek. Sokan felismerik az életükben az isteni kegyelem
működését, a Szűzanyának a pártfogását. Međjugorjét a „világ
gyóntatószékének” is szokták nevezni, hiszen ott rengetegen járulnak a
bűnbocsánat szentségéhez. *Több olyan személyes ismerősöm is van, akik
szkeptikusan, mereven indultak útnak Međjugorjéba, és én magam lepődtem meg
a legjobban, hogy teljesen más lelkülettel jöttek haza.* Messzemenő
következtetéseket nyilván még nem kell levonni abból, hogy a sok pozitív
történés az üzenetek egyértelmű természetfölöttiségét bizonyítja-e, ezzel
meg kell várni a Tanítóhivatal álláspontját. Ami azonban biztos, hogy *sokan
megtapasztalnak egyfajta kegyelmi légkört ezen a helyen. Ha idővel sikerül
tisztázni a gyökerét az ottani történéseknek, és tegyük fel, hogy nem
igazolódna be a természetfölöttisége az üzeneteknek, akkor is van egy
„beimádkozott hely”, amelynek a lelki atmoszférájára lehet építeni.*
Mondjuk a gyakorlatban alkalmazni egy régebb óta működő, akár lourdes-i,
vagy fatimai jellegű Mária-kultuszt, mely később képes fenntartani, sőt
továbbfejleszteni azt a lelki többletet, ami ott évtizedeken keresztül
kialakult. Međjugorjénak tehát ilyen értelemben is lehet jövője, de a
szenzációhajhászás és az „üzenetek” egyoldalú, szubjektív értelmezése
helyett folyamatosan figyelni kell arra, hogy a Mária-tisztelet mindig
összhangban legyen az Egyház irányelveivel és hívő gyakorlatával.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&img=o_IMG_6763.jpg>
*– Nagyon sok magánkinyilatkoztatásról lehet hallani, olvasni az
interneten. Milyen veszélyeket rejtegetnek ezek?*
– Magánkinyilatkoztatásról beszélni, egyes üzenetek mellé állni úgy, hogy a
Tanítóhivatal még nem folytatott róluk vizsgálatot és nem mondta ki, hogy
igen, erről van szó, meglehetősen veszélyes. A *Katolikus Egyház
Katekizmusa* is megfogalmazza: „A századok folyamán történtek úgynevezett
»magán« kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély
elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak
ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását »kiegészítsék« vagy
»tökéletesítsék«, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban
tökéletesebben lehessen abból élni” (n. 67). Sok embernek vannak belső
megtapasztalásai, akik ezekből messzemenő következtetéseket akarnak
levonni, és kijelentik, ha én valamit a lelkiéletemben, imádságomban
megtapasztaltam, akkor ennek így kell lennie mások életében is, és ezt
mindenki fogadja el. *Ezeknek így nem feltétlenül kell még hitelt adni,
jobb az óvatosság.*
Minden írott kiadványon meg kell keresni az imprimáturt, vagyis az egyházi
jóváhagyást. Ebből olvashatjuk ki, hogy az Egyház hivatalosan odaállt-e
mellé, hogy volt-e teológus szakértő, aki átnézte, szakmai szempontból
elfogadhatónak tartja. A teológiának vannak számunkra biztosan hiteles
lelőhelyei: a Szentírás, a szent hagyomány, a Tanítóhivatal, mely kifejti,
elmélyíti hitünknek a tartalmát és az emberek elé tárja azt. A liturgiában
kikristályosodnak hitigazságok, a Szentlélek vezetésével. A magánjellegű
megtapasztalások, „üzenetek” a népi vallásosság megnyilvánulásaihoz
hasonlóan figyelmet igényelnek a Tanítóhivatal részéről, és ez nem azt
jelenti, hogy vizsgálat és jóváhagyás nélkül követendők. Ha nem
foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a Szűzanya megjelent-e valakinek vagy
sem, üdvösségünkre tekintve semmit nem veszítünk.
Jobb, ha a kinyilatkoztatást alapul véve és az Egyház előírásait megtartva,
valamint hívő gyakorlatát követve növekedünk Isten és az emberek
ismeretében és szeretetében. Ha csak azokra a magánkinyilatkoztatásokra
támaszkodunk, amelyek mellé az Egyház hivatalosan odaállt, amelyekről
kimondta, hogy azok természetfölöttisége vélelmezhető, ez elegendő. De ez
sem azt jelenti, hogy az Egyház ezzel „dogmává emelne”
magánkinyilatkoztatás kategóriájába tartozó üzeneteket, mert azok a
hitletétemény részévé soha nem válnak. Építsünk arra, ami biztos: hitünk
legitim forrásaira, elsősorban Isten Igéjére.
*– Hogyan lehetséges megállapítani a Mária-jelenések hitelességét, illetve
hamisságát? A Hittani Kongregáció 1978-as eljárási normái a mérvadók ebben?*
– Ezek a normák teljes mértékben mérvadóknak tekinthetők. Egyetlen plébános
vagy kegyhelyigazgató sem jelentheti ki, hogy ő egyedül képes megítélni egy
Mária-jelenés hitelességét vagy hamisságát. Ehhez komoly szakképzettség
szükséges, és mint olyan, az egyik legnehezebb feladat. Egy idős mariológus
fogalmazta meg egyszer jóindulatú humorral fiatal hallgatóinak: ha
nyugodtan akarnak aludni az életben, soha ne foglalkozzanak jelenésekkel.
Meg kell vizsgálni magukat az érintetteteket: Hogyan élik meg a
jelenéseket? Milyen a személyiségük? Milyen képzettségük van? Miért éppen
úgy fejezik ki tapasztalataikat, ahogy? Hogyan élik meg a hitüket? Mi a
céljuk a megtapasztalásaik továbbadásával, fűződik-e ehhez valamilyen
érdekük, vagy egyszerűen tiszta lelkülettel teszik ezt? Mi a tartalma az
esetleges jelenésekhez fűződő üzeneteknek? Összhangban áll-e azok
mondanivalója a katolikus hit tanításával, vagy éppen mást akar kifejezni,
nincs-e benne súlyos tárgyi vagy hitünk tartalmát tekintő tévedés? Milyenek
a körülményei a jelenéseknek, buzdítanak-e ezek a jelenségek a hitben való
elmélyedésre, imádságos légkörben születtek-e? Milyen „kényszeressége” van
az üzenetek továbbadásának? Hiszen sokszor találkozunk olyannal, hogy
valaki szinte betegesen ragaszkodik ahhoz, amit ő megtapasztalt, még az
Anyaszentegyház hivatalos tanításának ellenében is érvényt akar neki
szerezni. Ez utóbbiak gyakran negatív ismérvek szoktak lenni.
*– Meg lehet-e állapítani a Mária-jelenések hitelességét a látnokok
személyiségében bekövetkezett pozitív változásokkal? Gondoljunk a kegyelem
különleges kiáradására, amelynek révén a látnok megtér, és élete további
részében teljes mértékben Isten kezébe helyezi a sorsát, Szent Pál
szavaival: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”*
– Előfordult már, hogy valaki „üzenetet kapott”, legalábbis így
interpretálta, vagy éppen úgy vélte, hogy jelenései voltak, és csodálkozó
emberek tömege hallgatta, de utána mégis eltávolodott a hittől. Lehet
kegyelmi ajándék a Szentlélek részéről az, hogy valaki üzeneteket kap, vagy
valamilyen jelenése van. Garanciát azonban egyáltalán nem nyújt arra, hogy
az érintett személy üdvözölni is fog, és arra sem, hogy ettől kezdve ő már
csak mélyülni fog a hitben és mindvégig kitart. Az esetek többségében
azonban – különösen, ha hiteles jelenésekről van szó – a látnokok
kitartanak a hitben, mélyíti a hitüket a jelenés, meggyőződésükké válik,
hogy nekik az Istenhez kell tartozniuk, és amit megéltek, azt szeretnék ők
maguk is hívő tanúságtételként megélni.
*– A kegyelem mindenkit elérhet, kivétel nélkül, bizonyítja ezt a lourdes-i
látnok, Soubirous Bernadette, vagy a fatimai látnokok élete. Egyszerű
származású, írni-olvasni is alig tudó gyerekekről volt szó. Elmondható hogy
az Úristen az egyszerűeket választja ki?*
– *Van egy ilyen „logikája” az örömhír továbbadásának, Jézus is beszél
erről, amikor kitörő örömmel dicsőíti az Atyát: **„Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked” *(Lk
10,21). A szegényeknek általában jobban meg szokott nyílni a szívük egymás
és a Jóisten felé is. Könnyebben felismerik az Isten arcát másokban. *Akiknek
ingerszegény a környezetük, azok általában könnyebben meghallják a
szívükben Isten hívását. A Szűzanya a Magnificatban, az ő hálaénekében
mondja*: *„Letekintett az Úr az ő alázatos szolgálóleányára”. *Nem biztos,
hogy az „alázatos” szó a pontos fordítás, a kicsinységére utal a szöveg, az
utolsó sorhoz való tartozására, megvetettségére. Itt Jahve szegényei
éltek. *„Hajlamos”
az Isten, hogy így jöjjön közénk, egyszerűen az egyszerű emberekhez.
Hajléktalanként született meg, egy betlehemi istállóban, egyszerű emberek,
Mária és József gondjaira bízva. Léteznek persze olyanok is, akik jómódúak,
és mégis, a hitükkel tanúságot tudnak tenni arról, hogy nem feltétlenül
kell attól még a szívükben is távol állni az Istentől, hanem lehet így is
őrá figyelni, és szentté lenni*. Az Úr mindenkitől készséges megnyílást vár
az Ő meghívására az adott életállapotban. *Mária válasza mindnyájunk
számára a hívő szív válasza: „Íme, az Úr Szolgálóleánya, legyen nekem a te
igéd szerint” *(Lk 1,38).
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170109/c9a772a3/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl