<div dir="ltr"><h1 class="m_865584852150884911m_-2205984045373508639m_-747069830629954628gmail-cim">A Szűzanya folyamatosan jelen van életünkben – interjú Kovács Zoltán mariológussal </h1>
<div class="m_865584852150884911m_-2205984045373508639m_-747069830629954628gmail-datum">2017. január 8. vasárnap 19:56<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szuzanya-folyamatosan-jelen-van-eletunkben-interju-kovacs-zoltan-mariologussal" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/a-szuzanya-folyamatosan-jele<wbr>n-van-eletunkben-interju-kovac<wbr>s-zoltan-mariologussal</a><br></div>
<h3 class="m_865584852150884911m_-2205984045373508639m_-747069830629954628gmail-lead">A Szent István Társulat a tavalyi esztendő végén
jelentette meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kovács Zoltán plébános, mariológus „Íme, az Úr
szolgálóleánya”</span> című könyvét, mely rendkívül alaposan, részletesen
mutatja be a mariológiát és a Mária-tiszteletet. </h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&img=o_IMG_6829.jpg" rel="lightbox['g74699']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&p=1&img=c_IMG_6829.jpg" alt="" width="346" height="230" border="0"></a></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Az új esztendő első napja Szűz Máriának, Isten anyjának az
ünnepe</span>, egyúttal parancsolt főünnep, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a béke világnapja. Tekinthető ez is
Mária különleges tiszteletének az Egyházon belül?</span></b></p>
<p>– Különleges tisztelet? Inkább azt mondanám, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten Anyjának
tisztelete „természetes” része az Egyház kultuszának. A </b></span>Boldog VI. Pál
pápa által kiadott Marialis Cultus kezdetű, Mária tiszteletéről szóló
apostoli buzdítás, vagy a II. vatikáni zsinat Lumen Gentium kezdetű
konstitúciója is megerősíti azt, hogy a Mária-tisztelet fontos, szerves
része a katolikus hitnek. A Szűzanyának nagyon is megvan a helye, a maga
szerepe a karácsonyi ünnepkörben, hiszen „elsődleges érintettje” a
megtestesülés titkának.</p>
<p>Régen kiskarácsony napjának is hívták január elsejét, vagyis a
karácsony nyolcadát záró napot. A Szűzanyának nemcsak az istenanyaságát
ünnepeljük ekkor, hanem az <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>örök szüzességét is, mely istenanyaságától el
nem választható, hiszen szűz-anyaként tekintünk rá</b></span>. Földi életének a
kezdete, illetve beteljesülése, azaz szeplőtelen fogantatása és a
mennybevétele más időben kapnak helyet a liturgiában. Mária
istenanyaságának ünnepe nagyon is a karácsonyi ünnepkörbe való: ekkor
fogja kezébe az újszülött gyermeket, ekkor tudunk igazán „húsvér
édesanyaként” tekinteni rá, aki a testté lett Igét, az emberré lett
Fiúistent világra szülte.</p>
<p></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az idei esztendőben emlékezünk meg a fatimai jelenés 100.
évfordulójáról, </span>amely egyházilag is elismert jelenés, sőt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent II.
János Pál 2000-ben, </span>amikor a harmadik látnok, Lúcia nővér jelenlétében
boldoggá avatta a két fiatalon elhunyt látnokgyermeket, Jácintát és
Franciscót, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egész világot a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Mi ennek a
jelentősége és üzenete?</span></b></p>
<p>– A Szűzanya folyamatosan jelen van életünkben. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten anyja az Egyház
anyja is. Lelki értelemben a gyermekei vagyunk, hiszen mindazok, akiket
a Szentháromság nevében megkereszteltek, az istengyermekségben
részesültek. Ez azt is jelenti, hogy a Szűzanya égi édesanyánk is. </b><b>A
fatimai üzenetek rámutatnak a Mária Szíve-tisztelet jelentőségére,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
kárhozat lehetőségére</span> és elkerülhetőségére, az engesztelés, a bűnbánat
és az állhatatos imádság fontosságára, valamint Isten irgalmas
szeretetére</b></span>, mely a legsötétebb megpróbáltatásban sem hagyja magára a
zarándok Egyház küzdő tagjait, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindenkit üdvösségre akar vezetni</b></span>.
Ezzel működik együtt a Szűzanya is. Annak, hogy Szent II. János Pál pápa
az egész világot Mária oltalmába helyezte, az a legfőbb üzenete, hogy
tudatosítsuk magunkban: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Szűzanya nem hagy magunkra minket,
üdvösségünket akarja és munkálja.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Odafigyel ránk, figyelmeztet, vezet
bennünket.</b></span> Úton vagyunk, a földi élet zarándokútját járjuk, az adventi
időszak is erre mutatott rá nemrég. Ezen az úton <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>könnyű eltévedni,
könnyű elbukni, megsebződni, beszennyeződni,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de van célunk, Jézus
Krisztus</b></span>. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>van, aki kísér minket ezen az úton: Jézus az ő édesanyja
személyében is kísérőt adott nekünk.</b></span> Égi édesanyánknak ez az oltalmazó,
féltő szeretete nyilvánul meg az Egyház által hitelesnek minősített
fatimai jelenés esetében is.</p>
<p></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent II. János Pál különlegesen tisztelte a Szűzanyát, erre utal jelmondata is: <i>Totus tuus</i>
(Egészen a tiéd),</span> és köztudott: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">azt, hogy túlélte az ellene 1981. május
13-án – a fatimai jelenések évfordulóján – a török Ali Agca <span style="background-color:rgb(234,209,220)">által
elkövetett merényletet,</span> annak tulajdonította, hogy a Szűzanya
közbenjárása meghallgatásra talált Krisztusnál.</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szent pápa jelmondata is egy Mária felé forduló önfelajánló
imádság kezdete.</b></span> Korán, nyolcéves korában elvesztette az édesanyját, és
ez is közrejátszott abban, hogy a Szűzanyához ennyire közel került.
Lengyel katolikusként, papként hozta is magával a mélyen megélt tiszta
Mária-kultuszt. Róma püspökeként pedig gondja volt arra is, hogy az
egész világra kérje a Szűzanya oltalmát. Az eltévedt golyókkal
kapcsolatban nyilván lehet magyarázatokat találni. II. János Pál azonban
maga is szerette megragadni a misztikumot, szeretett a mélyére
tekinteni az eseményeknek, annak a természetfölötti, kegyelmi
vonatkozásait is megtalálni. Nyilván nem véletlen, hogy a szentatya
elleni merénylet éppen a fatimai jelenések napján történt, mint ahogy az
sem, hogy ez az esemény sokak figyelmét fordította a Szűzanya felé. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>II.
János Pál számára fontos volt, hogy Mária oltalmáról értesüljenek az
emberek. Élete utolsó éveiben, amikor már rengeteget szenvedett, majd
haldoklása perceiben is, Mária kezét fogta.</b></span> A Szűzanya tiszteletéhez
fűződő érdemei közt hadd említsem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Megváltó Anyjáról szóló enciklika (<i>Redemptoris Mater</i>) harmadik fejezetét, melyben Mária kegyelemközvetítő szerepét fejti ki doktrinális erővel.</b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Mi az Ön véleménye a međjugorei jelenésekről?</span> Miért érződik
az a kettőség, hogy a katolikus hívek nagy számban zarándokolnak el
erre helyre, míg a Tanítóhivatal álláspontja mintha késedelmet
szenvedne?</b></p>
<p>– „Vizsgáljatok meg mindent”, Szent Pál apostol erre buzdít
bennünket. Egyáltalán nincs okunk arra, hogy elhamarkodjunk ilyen
jellegű döntéseket. Úgy gondolom, jó ilyenkor külön szemlélni az
üzenetek témáját, valamint azt a jelenséget, hogy mennyien zarándokolnak
Međjugorjéba, s ezáltal hány embernek vesz fordulatot az élete. Az,
hogy az üzeneteknek mennyire bizonyítható vagy nem bizonyítható a
természetfölöttisége, még további kutatásokat igényel. Az azonban
bizonyos, és ezt látjuk is, hogy „beimádkozott helyről” van szó. Emberek
tízezrei zarándokolnak oda, valóban vannak megtérések, életek
rendeződnek, sőt, néha még testi gyógyulásokról is szólnak a hírek.
Sokan felismerik az életükben az isteni kegyelem működését, a
Szűzanyának a pártfogását. Međjugorjét a „világ gyóntatószékének” is
szokták nevezni, hiszen ott rengetegen járulnak a bűnbocsánat
szentségéhez. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Több olyan személyes ismerősöm is van, akik szkeptikusan,
mereven indultak útnak Međjugorjéba, és én magam lepődtem meg a
legjobban, hogy teljesen más lelkülettel jöttek haza.</b></span> Messzemenő
következtetéseket nyilván még nem kell levonni abból, hogy a sok pozitív
történés az üzenetek egyértelmű természetfölöttiségét bizonyítja-e,
ezzel meg kell várni a Tanítóhivatal álláspontját. Ami azonban biztos,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sokan megtapasztalnak egyfajta kegyelmi légkört ezen a helyen. Ha
idővel sikerül tisztázni a gyökerét az ottani történéseknek, és tegyük
fel, hogy nem igazolódna be a természetfölöttisége az üzeneteknek, akkor
is van egy „beimádkozott hely”, amelynek a lelki atmoszférájára lehet
építeni.</b></span> Mondjuk a gyakorlatban alkalmazni egy régebb óta működő, akár
lourdes-i, vagy fatimai jellegű Mária-kultuszt, mely később képes
fenntartani, sőt továbbfejleszteni azt a lelki többletet, ami ott
évtizedeken keresztül kialakult. Međjugorjénak tehát ilyen értelemben is
lehet jövője, de a szenzációhajhászás és az „üzenetek” egyoldalú,
szubjektív értelmezése helyett folyamatosan figyelni kell arra, hogy a
Mária-tisztelet mindig összhangban legyen az Egyház irányelveivel és
hívő gyakorlatával.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&img=o_IMG_6763.jpg" rel="lightbox['g74699']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=74699&p=1&img=c_IMG_6763.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Nagyon sok magánkinyilatkoztatásról lehet hallani, olvasni az interneten</span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Milyen veszélyeket rejtegetnek ezek?</span></b></p>
<p>– Magánkinyilatkoztatásról beszélni, egyes üzenetek mellé állni úgy,
hogy a Tanítóhivatal még nem folytatott róluk vizsgálatot és nem mondta
ki, hogy igen, erről van szó, meglehetősen veszélyes. A <i>Katolikus Egyház Katekizmusa</i>
is megfogalmazza: „A századok folyamán történtek úgynevezett »magán«
kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert,
de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis,
hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását »kiegészítsék« vagy
»tökéletesítsék«, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban
tökéletesebben lehessen abból élni” (n. 67). Sok embernek vannak belső
megtapasztalásai, akik ezekből messzemenő következtetéseket akarnak
levonni, és kijelentik, ha én valamit a lelkiéletemben, imádságomban
megtapasztaltam, akkor ennek így kell lennie mások életében is, és ezt
mindenki fogadja el. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezeknek így nem feltétlenül kell még hitelt adni,
jobb az óvatosság.</b></span></p>
<p>Minden írott kiadványon meg kell keresni az imprimáturt, vagyis az
egyházi jóváhagyást. Ebből olvashatjuk ki, hogy az Egyház hivatalosan
odaállt-e mellé, hogy volt-e teológus szakértő, aki átnézte, szakmai
szempontból elfogadhatónak tartja. A teológiának vannak számunkra
biztosan hiteles lelőhelyei: a Szentírás, a szent hagyomány, a
Tanítóhivatal, mely kifejti, elmélyíti hitünknek a tartalmát és az
emberek elé tárja azt. A liturgiában kikristályosodnak hitigazságok, a
Szentlélek vezetésével. A magánjellegű megtapasztalások, „üzenetek” a
népi vallásosság megnyilvánulásaihoz hasonlóan figyelmet igényelnek a
Tanítóhivatal részéről, és ez nem azt jelenti, hogy vizsgálat és
jóváhagyás nélkül követendők. Ha nem foglalkozunk azzal a kérdéssel,
hogy a Szűzanya megjelent-e valakinek vagy sem, üdvösségünkre tekintve
semmit nem veszítünk.</p>
<p></p>
<p>Jobb, ha a kinyilatkoztatást alapul véve és az Egyház előírásait
megtartva, valamint hívő gyakorlatát követve növekedünk Isten és az
emberek ismeretében és szeretetében. Ha csak azokra a
magánkinyilatkoztatásokra támaszkodunk, amelyek mellé az Egyház
hivatalosan odaállt, amelyekről kimondta, hogy azok természetfölöttisége
vélelmezhető, ez elegendő. De ez sem azt jelenti, hogy az Egyház ezzel
„dogmává emelne” magánkinyilatkoztatás kategóriájába tartozó üzeneteket,
mert azok a hitletétemény részévé soha nem válnak. Építsünk arra, ami
biztos: hitünk legitim forrásaira, elsősorban Isten Igéjére.</p>
<p><b>– Hogyan lehetséges megállapítani a Mária-jelenések
hitelességét, illetve hamisságát? A Hittani Kongregáció 1978-as eljárási
normái a mérvadók ebben?</b></p>
<p>– Ezek a normák teljes mértékben mérvadóknak tekinthetők. Egyetlen
plébános vagy kegyhelyigazgató sem jelentheti ki, hogy ő egyedül képes
megítélni egy Mária-jelenés hitelességét vagy hamisságát. Ehhez komoly
szakképzettség szükséges, és mint olyan, az egyik legnehezebb feladat.
Egy idős mariológus fogalmazta meg egyszer jóindulatú humorral fiatal
hallgatóinak: ha nyugodtan akarnak aludni az életben, soha ne
foglalkozzanak jelenésekkel. Meg kell vizsgálni magukat az
érintetteteket: Hogyan élik meg a jelenéseket? Milyen a személyiségük?
Milyen képzettségük van? Miért éppen úgy fejezik ki tapasztalataikat,
ahogy? Hogyan élik meg a hitüket? Mi a céljuk a megtapasztalásaik
továbbadásával, fűződik-e ehhez valamilyen érdekük, vagy egyszerűen
tiszta lelkülettel teszik ezt? Mi a tartalma az esetleges jelenésekhez
fűződő üzeneteknek? Összhangban áll-e azok mondanivalója a katolikus hit
tanításával, vagy éppen mást akar kifejezni, nincs-e benne súlyos
tárgyi vagy hitünk tartalmát tekintő tévedés? Milyenek a körülményei a
jelenéseknek, buzdítanak-e ezek a jelenségek a hitben való elmélyedésre,
imádságos légkörben születtek-e? Milyen „kényszeressége” van az
üzenetek továbbadásának? Hiszen sokszor találkozunk olyannal, hogy
valaki szinte betegesen ragaszkodik ahhoz, amit ő megtapasztalt, még az
Anyaszentegyház hivatalos tanításának ellenében is érvényt akar neki
szerezni. Ez utóbbiak gyakran negatív ismérvek szoktak lenni.</p>
<p></p>
<p><b>– Meg lehet-e állapítani a Mária-jelenések hitelességét a
látnokok személyiségében bekövetkezett pozitív változásokkal? Gondoljunk
a kegyelem különleges kiáradására, amelynek révén a látnok megtér, és
élete további részében teljes mértékben Isten kezébe helyezi a sorsát,
Szent Pál szavaival: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”</b></p>
<p>– Előfordult már, hogy valaki „üzenetet kapott”, legalábbis így
interpretálta, vagy éppen úgy vélte, hogy jelenései voltak, és
csodálkozó emberek tömege hallgatta, de utána mégis eltávolodott a
hittől. Lehet kegyelmi ajándék a Szentlélek részéről az, hogy valaki
üzeneteket kap, vagy valamilyen jelenése van. Garanciát azonban
egyáltalán nem nyújt arra, hogy az érintett személy üdvözölni is fog, és
arra sem, hogy ettől kezdve ő már csak mélyülni fog a hitben és
mindvégig kitart. Az esetek többségében azonban – különösen, ha hiteles
jelenésekről van szó – a látnokok kitartanak a hitben, mélyíti a hitüket
a jelenés, meggyőződésükké válik, hogy nekik az Istenhez kell
tartozniuk, és amit megéltek, azt szeretnék ők maguk is hívő
tanúságtételként megélni.</p>
<p></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kegyelem mindenkit elérhet, kivétel nélkül, bizonyítja
ezt a lourdes-i látnok, Soubirous Bernadette, vagy a fatimai látnokok
élete. Egyszerű származású, írni-olvasni is alig tudó gyerekekről volt
szó. Elmondható hogy az Úristen az egyszerűeket választja ki?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Van egy ilyen „logikája” az örömhír továbbadásának, Jézus is beszél
erről, amikor kitörő örömmel dicsőíti az Atyát: </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak
elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked”
</b></span>(Lk 10,21). A szegényeknek általában jobban meg szokott nyílni a szívük
egymás és a Jóisten felé is. Könnyebben felismerik az Isten arcát
másokban. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Akiknek ingerszegény a környezetük, azok általában könnyebben
meghallják a szívükben Isten hívását. A Szűzanya a Magnificatban, az ő
hálaénekében mondja</b></span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Letekintett az Úr az ő alázatos szolgálóleányára”.
</b></span>Nem biztos, hogy az „alázatos” szó a pontos fordítás, a kicsinységére
utal a szöveg, az utolsó sorhoz való tartozására, megvetettségére. Itt
Jahve szegényei éltek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Hajlamos” az Isten, hogy így jöjjön közénk,
egyszerűen az egyszerű emberekhez. Hajléktalanként született meg, egy
betlehemi istállóban, egyszerű emberek, Mária és József gondjaira bízva.
Léteznek persze olyanok is, akik jómódúak, és mégis, a hitükkel
tanúságot tudnak tenni arról, hogy nem feltétlenül kell attól még a
szívükben is távol állni az Istentől, hanem lehet így is őrá figyelni,
és szentté lenni</b></span>. Az Úr mindenkitől készséges megnyílást vár az Ő
meghívására az adott életállapotban. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mária válasza mindnyájunk számára a
hívő szív válasza: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Íme, az Úr Szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd
szerint” </span></b></span>(Lk 1,38).</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>