[Grem] Pál Feri atya újévi gondolatai

[Emoke Greschik]

http://blog.palferi.hu/ha-nem-kockaztatunk-menedekeink-elobb-utobb-bortonunkke-valnak/?utm_source=P%C3%A1lferi%20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&utm_campaign=ujev-blog-ertesito&utm_medium=email&utm_content=

Elkezdődött egy új év, egy új kezdet. Megújulás és növekedés a célunk.
TulajdonkĂŠppen szeretnĂŠnk mindezt okosban csinĂĄlni. Az okosban valĂł
ĂşjjĂĄszĂźletĂŠs, nĂśvekedĂŠs sorĂĄn azt szeretnĂŠnk, hogy Ăşgy tĂśrtĂŠnjen mindez,
hogy nekĂźnk ne kelljen vĂĄltozni.

Amikor kĂśrbenĂŠzĂźnk, mindenkinek tudnĂĄnk adni egy listĂĄt, hogy miben kĂŠne
megvĂĄltoznia. Izgalmas volna mĂĄsokat megkĂŠrni arra, hogy adjanak nekĂźnk egy
listĂĄt mirĂłlunk. Nyitott szemmel ĂŠs szĂ­vvel elolvasgatnĂĄnk ezt, ĂŠs
rácsodálkoznánk: „Jé, milyen sok egyezés van benne a saját listánkkal.”

Tízből tízen azt gondolják, hogy lehetnénk egy kicsit rugalmasabbak. Vagy
tízből tízen azt gondolják, néha lehetnénk egy kicsit nagyvonalúbbak.
Hogyha ezt a listĂĄt valaki komolyan vennĂŠ, akkor a vilĂĄg sokkal jobb lenne.

Tehát az első gondolat, hogy fölhagyhatnánk az újjászületés, változás
gondolatĂĄval, hogy ezt okosban csinĂĄljuk. Az okossĂĄgunk lehetne az, hogy
bĂĄtorsĂĄgot veszĂźnk ahhoz, hogy mi magunk vĂĄltozzunk.

AztĂĄn a mĂĄsodik gondolat Ă­gy szĂłl. Ennek lesz mindenkĂŠppen egy
követelménye. Ki kell lépnünk a komfortzónából ahhoz, hogy fejlődni
tudjunk. Ha volt valaki, aki mintĂĄt adott arrĂłl, hogy mit jelent, hogy a
komfortzĂłnĂĄbĂłl kilĂŠpni, az Isten.

KiĂźresĂ­tette ĂśnmagĂĄt, emberrĂŠ lett, ĂŠs hasonlĂłvĂĄ vĂĄlt hozzĂĄnk. Ezt ma Ăşgy
mondjuk, hogy kilĂŠpett a komfortzĂłnĂĄjĂĄbĂłl.

*Érdemes kockáztatnunk, különben menedékeink előbb-utóbb a börtönünkké
vĂĄlnak. Ez tehĂĄt a mĂĄsodik gondolat. Ha akarunk vĂĄltozĂĄst, szĂźksĂŠges lesz a
sajĂĄt komfortzĂłnĂĄnkbĂłl kilĂŠpni.*

A harmadik, ami ebből világosan következik, és része ennek. Meglepő módon *a
vĂĄltozĂĄshoz mindig valami olyasminek az elengedĂŠsĂŠre van szĂźksĂŠgĂźnk, amit
vagy akit ĂŠppen meg szeretnĂŠnk nyerni.* Pontosan annak az elengedĂŠsnek a
kĂŠpessĂŠgĂŠre van szĂźksĂŠgĂźnk, amit szeretnĂŠnk, hogy a miĂŠnk legyen.

Olyan megrendítő, hogy tulajdonképpen Karácsonykor miről beszélünk? A
békességről, az összetartozásról, a szeretetről. És mire van szükségünk
ahhoz, hogy mindez be tudjon teljesedni? Arra, hogy Isten, ĂŠs mi magunk le
tudjunk mondani, vagy el tudjunk engedni egy csomĂł mindent.

*Isten elengedte a sajĂĄt bĂŠkĂŠjĂŠt, hogy bĂŠkĂŠt tudjon hozni a vilĂĄgba. Isten
elengedte a dicsőség ragyogó fényét, hogy világosságot tudjon hozni ebbe a
vilĂĄgba. De nagy dolog, hogy el tudom engedni pont azt, amire annyira
vĂĄgyok.*

A negyedik gondolat, hogy ennek kĂśvetkeztĂŠben *egyszer csak megvĂĄltozik
annak a tapasztalata, hogy mi biztonsĂĄgos, ĂŠs mi bizonytalan.*

KarĂĄcsonykor tĂśrtĂŠnt egy kislĂĄnnyal az, hogy kapott egy jĂĄtĂŠkot, amire
nagyon vĂĄgyott, jĂĄtszott vele, ĂŠs ĂśsszetĂśrt. Nagyon sĂ­rt, ĂŠs odaĂźlt mellĂŠ
az apukĂĄja.

Ahogy kisírta magát a kislány, úgy hüppögve megkérdezte az apukájától „Apa,
apa! De hĂĄt akkor mondd meg, hogy mi biztos? Annyira vĂĄgytam rĂĄ, ĂŠs
örültem, és de mi lett… Akkor mondd meg, hogy mi biztos?”

Az apukája nagyon észnél volt, a következőt mondja. „Kicsi lányom,* két
dolog biztos. Az egyik, ami a szĂ­vedben van, a mĂĄsik meg, ami a fejedben.
Az összes többi bizonytalan.”*

Ezzel azt akarom mondani, hogy egyszer csak megvĂĄltozik az elkĂŠpzelĂŠsĂźnk
arrĂłl, hogy mi biztos, ĂŠs mi bizonytalan. *Minden, amiĂŠrt annyira
kĂźzdĂśttĂźnk, ĂŠs hajtottunk, hogy biztos legyen, rĂĄjĂśvĂźnk, hogy mennyire
bizonytalan, mennyire érzékeny egyensúlyok tartják fönn. Mennyire veszendő
és esendő.*

*KĂśzben, amire azt gondoltuk, hogy na hĂĄt ha erre nem ĂŠpĂ­tĂźnk, pĂŠldĂĄul a
hitre, mert ez micsoda megfoghatatlan dolog. Meg a remĂŠnyre, ami milyen
utolĂŠrhetetlen, megragadhatatlan.*

*TulajdonkĂŠppen szĂŠp lassan, ahogy megfordul az ĂŠlet, ĂŠs a vilĂĄg, ahogy az
Isten ember lesz, egyszer csak megtapasztaljuk azt, hogy ami biztosnak
tĹąnt, tulajdonkĂŠppen az a bizonytalan.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170105/6d61abc1/attachment.html