<div dir="ltr"><p><a href="http://blog.palferi.hu/ha-nem-kockaztatunk-menedekeink-elobb-utobb-bortonunkke-valnak/?utm_source=P%C3%A1lferi%20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&utm_campaign=ujev-blog-ertesito&utm_medium=email&utm_content=">http://blog.palferi.hu/ha-nem-kockaztatunk-menedekeink-elobb-utobb-bortonunkke-valnak/?utm_source=P%C3%A1lferi%20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&utm_campaign=ujev-blog-ertesito&utm_medium=email&utm_content=</a><br></p><p>Elkezdődött egy új év, egy új kezdet. Megújulás és növekedés a
célunk. Tulajdonképpen szeretnénk mindezt okosban csinálni. Az okosban
való újjászületés, növekedés során azt szeretnénk, hogy úgy történjen
mindez, hogy nekünk ne kelljen változni.</p>
<p>Amikor körbenézünk, mindenkinek tudnánk adni egy listát, hogy miben
kéne megváltoznia. Izgalmas volna másokat megkérni arra, hogy adjanak
nekünk egy listát mirólunk. Nyitott szemmel és szívvel elolvasgatnánk
ezt, és rácsodálkoznánk: „Jé, milyen sok egyezés van benne a saját
listánkkal.”</p>
<p>Tízből tízen azt gondolják, hogy lehetnénk egy kicsit rugalmasabbak.
Vagy tízből tízen azt gondolják, néha lehetnénk egy kicsit
nagyvonalúbbak. Hogyha ezt a listát valaki komolyan venné, akkor a világ
sokkal jobb lenne.</p>
<blockquote><p>Tehát az első gondolat, hogy fölhagyhatnánk az
újjászületés, változás gondolatával, hogy ezt okosban csináljuk. Az
okosságunk lehetne az, hogy bátorságot veszünk ahhoz, hogy mi magunk
változzunk.</p></blockquote>
<p>Aztán a második gondolat így szól. Ennek lesz mindenképpen egy
követelménye. Ki kell lépnünk a komfortzónából ahhoz, hogy fejlődni
tudjunk. Ha volt valaki, aki mintát adott arról, hogy mit jelent, hogy a
komfortzónából kilépni, az Isten.</p>
<p>Kiüresítette önmagát, emberré lett, és hasonlóvá vált hozzánk. Ezt ma úgy mondjuk, hogy kilépett a komfortzónájából.</p>
<p><strong>Érdemes kockáztatnunk, különben menedékeink előbb-utóbb a
börtönünkké válnak. Ez tehát a második gondolat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha akarunk változást,
szükséges lesz a saját komfortzónánkból kilépni.</span></strong></p>
<p>A harmadik, ami ebből világosan következik, és része ennek. Meglepő módon <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>a változáshoz mindig valami olyasminek az elengedésére van szükségünk, amit vagy akit éppen meg szeretnénk nyerni.</strong></span> Pontosan annak az elengedésnek a képességére van szükségünk, amit szeretnénk, hogy a miénk legyen.</p>
<p>Olyan megrendítő, hogy tulajdonképpen Karácsonykor miről beszélünk? A
békességről, az összetartozásról, a szeretetről. És mire van szükségünk
ahhoz, hogy mindez be tudjon teljesedni? Arra, hogy Isten, és mi magunk
le tudjunk mondani, vagy el tudjunk engedni egy csomó mindent.</p>
<blockquote><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten elengedte a saját békéjét, hogy békét tudjon hozni a
világba. Isten elengedte a dicsőség ragyogó fényét, hogy világosságot
tudjon hozni ebbe a világba. De nagy dolog, hogy el tudom engedni pont
azt, amire annyira vágyok.</b></span></p></blockquote>
<p>A negyedik gondolat, hogy ennek következtében <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyszer csak
megváltozik annak a tapasztalata, hogy mi biztonságos, és mi
bizonytalan.</b></span></p>
<p>Karácsonykor történt egy kislánnyal az, hogy kapott egy játékot,
amire nagyon vágyott, játszott vele, és összetört. Nagyon sírt, és
odaült mellé az apukája.</p>
<p>Ahogy kisírta magát a kislány, úgy hüppögve megkérdezte az apukájától
„Apa, apa! De hát akkor mondd meg, hogy mi biztos? Annyira vágytam rá,
és örültem, és de mi lett… Akkor mondd meg, hogy mi biztos?”</p>
<p>Az apukája nagyon észnél volt, a következőt mondja.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Kicsi lányom,</span><strong> két dolog biztos. Az egyik, ami a szívedben van, a másik meg, ami a fejedben. Az összes többi bizonytalan.”</strong></span></p>
<blockquote><p>Ezzel azt akarom mondani, hogy egyszer csak megváltozik
az elképzelésünk arról, hogy mi biztos, és mi bizonytalan. <b>Minden,
amiért annyira küzdöttünk, és hajtottunk, hogy biztos legyen, rájövünk,
hogy mennyire bizonytalan, mennyire érzékeny egyensúlyok tartják fönn.
Mennyire veszendő és esendő.</b></p></blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Közben, amire azt gondoltuk, hogy na hát ha erre nem építünk, például
a hitre, mert ez micsoda megfoghatatlan dolog. Meg a reményre, ami
milyen utolérhetetlen, megragadhatatlan.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tulajdonképpen szép lassan, ahogy megfordul az élet, és a világ,
ahogy az Isten ember lesz, egyszer csak megtapasztaljuk azt, hogy ami
biztosnak tűnt, tulajdonképpen az a bizonytalan.</b></span></p>
<h3 class="gmail-gform_title"><br></h3></div>