[Grem] vilgnzeti, gazdasgi, kulturlis trsvonalak / Fricz T.

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2017. Jan. 2., H, 22:17:56 CET 

Háborúban álló világnézetek

http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html

A globalitás és a nemzeti lét világlátása, világérzékelése közötti
végtelenül mély szakadék meghatározza századunkat.

2016. december 31. 11:17
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103759-Haboruban_allo_vilagnezetek.html#>

*A XXI. század második évtizedére kialakult **a globális piac **és a
nemzetállam*, illetve* a globalizmus* és* a demokrácia **közötti
törésvonal.* *A globális elit **egyszerre áll konfliktusban **a
nemzetállammal és a demokráciával,* *s a megoldást a nemzetállamok feletti,
nemzetközi intézmények uralmában képzeli el. Véleménye szerint **a
nemzetállamok* *háttérbe szorítása, hosszabb távon azok megszüntetése,*
illetve nemzeti demokráciák helyett *egy új globális uralmi rend létrejötte
lenne a megoldás a világ összes konfliktusára.*

A törésvonal-, vagy angolul *cleavage-elmélet*et Seymour Martin Lipset
amerikai, illetve Stein Rokkan norvég politológus dolgozta ki még a
hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Elméletük azóta is a
politikatudomány egyik meghatározó eleme, vizsgálati módszere. Az elmélet*
abból indul ki, hogy a modern társadalmakban az egyes csoportok között
létrejönnek olyan ellentétek, melyek belső, társadalmi keretek között nem
oldódnak fel, ezért politikai formát öltenek, s a pártok vállalják fel
ezeket a konfliktusokat* parlamenten kívül és belül, illetve *a kormányzat
és az ellenzék közötti küzdelmekben.*

A társadalmi ellentétek tehát azáltal válnak fajsúlyossá, törésvonallá,
hogy az adott ország politikai és párttagoltsága ezekre épül fel, ennek a
mentén zajlanak a politikai és közéleti küzdelmek.* Az elmélet szerint a
vizsgált nyugati társadalmakban a társadalmi megosztottságok alakítják ki a
pártrendszert és a politika szerkezetét az egyes országokon belül, s
ezáltal kap a hatalomért folyó harc demokratikus tartalmat*, hiszen a
pártok nem a társadalom felett lebegnek, hanem társadalmi értékeket és
érdekeket képviselnek kormányon és ellenzékben.
Lipset és Rokkan a nyugati történeti fejlődés alapján négy meghatározó
törésvonalat különített el, melyek közül kettő gazdasági, kettő kulturális
jellegű volt.

*Gazdasági törésvonalnak számított – s egyben a bal-jobb szembenállás
alapját is jelentette – a munka és a tőke ellentéte*, amelyet modern
nyelven nevezhetünk a tulajdonosok és a tulajdon nélküliek, avagy a
munkáltatók és a munkavállalók konfliktusának is. Ennek mentén alakultak ki
egyik oldalon a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, a másik oldalon
pedig a vállalkozó- és magántulajdon-barát liberális és
konzervatív-kereszténydemokrata pártok. *A másik fontos megosztottság az
ipari és az agrárérdekek ellentéte; *az agrárszektor háttérbe szorulásával
párhuzamosan megjelentek az agrárpártok szerte Nyugat-Európában, illetve
Amerikában.

*A kulturális ellentétek egyike a vallási, hívő-nem hívő, illetve a
felekezetek közötti szembenállás, mely a XIX. század liberalizációja
következtében létrehozta a kereszténydemokrata és keresztényszociális
pártokat* (e kettő szövetségére épül ma is a német kormányzó koalíció
jobboldala). Az úgynevezett néppárti politikai tábor ma is elsősorban
kereszténydemokrata pártokra épül az EU-ban is. Végül a szerzőpáros által
elemzett *másik kulturális ellentét a nemzeti-etnikai szembenállás, ami az
adott országon belüli, többséget alkotó államnemzet és a kisebbségben lévő
nemzetiségek, etnikai-nyelvi csoportok között alakult ki*.Erre példa
Spanyolországban
a baszk és a katalán kisebbségi párt, az északír függetlenségi Sinn Féin, a
belgiumi vallon és flamand pártok, az RMDSZ és még hosszan lehetne
folytatni a sort.
Ugyanakkor jól látható, hogy Lipset és Rokkan az egyes országokra, a
nemzetállamokra fókuszált, ami tökéletesen meg is felelt az akkori
történelmi, politikai és társadalmi feltételeknek.

*A globalizációs folyamatok, a globális piac kialakulása éppen a
hatvanas-hetvenes évek után erősödik fel, s kap hatalmas lendületet a
Szovjetunió és ezzel a kommunista tábor felbomlásával, a világ – úgymond –
egypólusúvá válásával.* Lipset és Rokkan még nem érzékelhették kellő
mértékben, hogy* a helyi, országos piacok **hogyan szorulnak vissza a
globális piaci szereplők, a multinacionális gigacégek megjelenésével, a
globális bank- és pénzügyi szféra hogyan veszi át a hatalmat **az ipartól,
a termelőtőkétől*, *milyen mértékben jelenik meg a spekulatív pénztőke, s
mindennek eredményeként a pénzügyi hatalom hogyan vált át fokozatosan
politikai hatalommá *transznacio­nális metszetekben.

A XXI. században azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, s az
országhatárokon belüli, nemzeti törésvonalak fokozatosan alárendelődnek a
globális törésvonalaknak. Éppen ezért *újra kell értelmeznünk a klasszikus
szerzőpáros elméletét;* nem eldobni, ellenkezőleg,* a mai viszonyokhoz kell
igazítani.*

*Önmagukban is fontos konfliktusok és szembenállások.*

*Egyesült Európai Államok vagy a nemzetek Európája.* Az előző egyet
jelentene a tagállami szuverenitás felszámolásával és egy koncentrált,
szuperföderális állam létrejöttével, amely egyben részévé válna a globális
intézményi rendnek. Az ENSZ António Guterres leendő főtitkár irányítása
alatt egyre inkább a nevének akar majd megfelelni, vagyis a nemzetek
egyesülése nem szuverén és egyenrangú országok együttműködését, hanem a
nemzetállamok felszámolódását jelentené – ha engedjük.

*Liberális vagy nem liberális demokrácia.* A globalizmus pártján álló,
fősodratú neoliberális irányzat a demokrácia azon változatát fogadja csak
el demokráciának, amely a majoritárius „többség dönt” elvét háttérbe
szorítva az egyéni és kisebbségi jogokat, a mindenkori ellenzék jogait
túlpreferálja, így oldva fel az erős, nemzeti alapú központi hatalmat.
Minden, a legitim többségi uralmat következetesen érvényesítő ország
azonnal megkapja a féldemokratikus, autokratikus, illiberális stb.
leminősítő jelzőket.

*Multikulturalizmus vagy a többségi kultúra uralma.* A globalizmus hívei a
kultúrák, vallások, etnikumok stb. egyenrangú sokszínűségéből kiindulva a
mindenkori kisebbség védelmét hirdetik az uralkodó többséggel, vagyis az
„elnyomó”, fehér, férfi, keresztény középosztállyal szemben; ideáljuk a
kozmopolita állampolgár, aki elszakad nemzeti identitásától, vallásától,
kultúrájától. Ezzel szemben a nemzetalkotó (többségi) kultúra hívei az
országon belüli kultúrák keveredését, egybeolvadását és feloldódását a
nemzeti, nemzetállami lét szempontjából életveszélyesnek tartják és
elutasítják.

*Elitizmus vagy antielitizmus*. A globalizáció hívei a piacot vezető cégek,
a menedzserek, bankok, befektetők szakértelmében bíznak a legjobban, azt
vallják, hogy a világot egy hozzáértő elitnek kell irányítania. A globális
elittel szemben fellépők kiindulópontja viszont az, hogy az elitizmus a
végletekig fokozza a társadalmi különbségeket egy rendkívül szűk, egyre
jobban koncentrálódó és kasztosodó szupergazdag réteg és emberek milliárdos
tömegei között, aminek katasztrofális következményei lehetnek.

*A migráció lehetőség vagy veszély Európa számára.* A globalisták, az uniós
elit álláspontja egyértelmű: Richard Coudenhove-Kalergi 1920-as években
kifejtett páneurópa-koncepciója a kevert fajú Európáról áll a törésvonal
egyik oldalán; ez ellen lép fel a másik oldalon az európai kultúra és
vallás megvédését célul kitűző tábor (élén Orbán Viktorral és a V4-ekkel).

Összefoglalva: a globalitás és a nemzeti lét világlátása, világérzékelése
közötti végtelenül mély szakadék meghatározza századunkat. Igazi törésvonal
ez, mert nemcsak a politika és az eszmék talaján jelentkezik, de *láthatóan
kettéosztja a társadalmakat is, ráadásul néha meglepően arányosan*.
Figyeljük meg, *milyen sokszor születnek szinte döntetlenközeli eredmények
és patthelyzetek egyes országok választásain, lásd Ausztria, Egyesült
Királyság *stb.

S a végére még egy sajátos dolog: a mi népi-urbánus ellentétünk a XX.
század húszas-harmincas éveiből már szinte visszatükrözte mindazokat a
konfliktusokat, amelyek immáron globális, átfogó törésvonalakká váltak.
Nagyjából a kiegyezés, de különösen az első világháború óta a
történelmünkben hordozzuk mindazon ellentéteket, amelyek a XXI. századra
globális szinten is megjelentek. Nem véletlen talán, hogy mintha a megoldás
irányába is lennének hasznos javaslataink a világ számára.

*Fricz Tamás*

*A szerző politológus*
magyaridok.hu
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170102/6c719251/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl