[Grem] Mujdricza Pter, ptsz, r, k.Lttag / interj a Talita.hu-n
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2017. Feb. 20., H, 16:42:47 CET
Építészinterjúk 2.: Gyakorlati utópiák – Mújdricza Péter építész, művészeti
író Antalffy Yvette <http://talita.hu/magazin/author/yvette/> | 2017.
február 15.
http://talita.hu/magazin/epiteszinterjuk-2-mujdricza-
peter-epitesz-muveszeti-iro-gyakorlati-utopiak/
*„Édes korlátokkal zárjon körül a mindigmegújulás nagy gondolatja!”*
* Ez a Shakespeare-idézet volt a mottója a Magyar Építőművészek Szövetsége
2017. évi első kiállításának és kétnapos konferenciájának, amely a
Gyakorlati utópiák
<http://ter-y-to.blogspot.hu/2017/01/hiradas-es-benyomasok-gyakorlati.html>
címet viselte.*
*„A korlátok ugyanis nem arra valók, hogy összetörjük magunkat, hanem hogy
új lendületet vegyünk általuk.”*
Ezt a gondolatot viszont már Mújdricza Péter fűzte hozzá a konferencia után
néhány nappal, amikor egy délutáni kávé mellett kérdeztem őt a kiállítás és
konfrencia koncepciójáról és létrejöttéről. Végigvezetett a fotók, képek,
tervek, modellek és írások mentén. Megismertem néhány épülettörténetet,
amelyek kezdetben utópiáknak tűnhettek.
*Mújdricza Péter*, építész, művészeti író (Pécs, 1955)
Mestere: Erdély Miklós. 1974–1980: Budapesti Műszaki Egyetem,
építészmérnöki kar. 1985–1990: Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak. Az Indigo-csoport tagja,
mestere: Erdély Miklós. 1978: Valóház ”77, II. díj; 1991: Sevillai Magyar
Nemzeti Pavilon tervpályázat [Dévényi Sándorral, Gyertyános Zoltánnal,
Mújdricza Ferenccel], II. díj. 1980–1985: Esztergomi Tervező Intézet.
1985–1990: szellemi szabadfoglalkozású építész. 1990-től a Mújdricza és
Társa építészműterem alapító tagja. Európai és ázsiai tanulmányutakat tett.
Elméleti és gyakorlati tevékenysége a Kárpát-medencében áramló építészeti
tradíciók ökológiailag is előremutató továbbfejlesztésére irányul. Írásai
jelentek meg a következő orgánumokban: Alaprajz, Amaro Drom, Árgus, Balkon,
BUKSZ, Daidalos, Élet és Irodalom, Jelenkor, 2000, Látványtári Füzetek,
Magyar Építőművészet, Magyar Műhely, Nappali Ház, Palacsinta, Pompeji, Új
Forrás, Új Magyar Építőművészet, Új Művészet stb. Katalógusokhoz bevezető
tanulmányokat is írt. (Forrás: és további információk: ArtPortal
<http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/mujdricza-peter-880>)
A kiállítás Mújdricza Péter és Ferenc – a múlt század nyolcvanas éveiben
utópiának tűnő – temetőkápolna-tervével indult, amelyről nem remélték, hogy
egyszer megépül. De mégis…
*Az Éjféli Nap Temploma*
*Antalffy Yvette (A.Y.): Hogyan épült fel az utópiának tűnő tervekből Tatán
a „halál kastélya”, amit inkább a „születés és elmúlás kastélyának”
nevezhetnénk? Honnan ez az elnevezés? Milyen filozófiák mentén dolgoztatok
a tervezéskor? A kivitelezésben kikre számíthattatok? Milyen volt a
fogadtatása Tata városában?*
*Mújdricza Péter (M.P.):* A “halál kastélya” elnevezés egy tatai napilap
hasábjairól származik, amely “Az architektonikus gondolkodás ma” című, 1989
nyarán a budapesti Műcsarnokban látogatható kiállításról tudósított, ahol a
temetőkápolnánk modellje is szerepelt.
A megbízás eredetileg ravatalozóra szólt, ami a kommunizmus idején a
“hullagarázs” eufémisztikus megnevezése volt. A tervezés során
támaszkodtunk a város jeles, barokk hagyományaira, pontosabban a tatai
Óratoronyra mint az idő és az elmúlás közti térbeli metaforára, amely
elsősorban a szertartástér oktogon alaprajzában és hatalmas belmagasságában
nyilvánult meg. Reagáltunk továbbá egy bizarr, a nukleáris háború
lehetőségét tudat alá szorító globális életérzésre is.
A temető eszmei középpontját jelző harangláb – ideiglenes anyagból, fából
készült atomrakéta – egy súlyos, késő huszadik századi halálszimbólum,
amelyben az atomtöltet helyett lélekharang van. A temető főbejárata erre a
középpontra irányul.
A temető főbejárata kőfalat átszakító, imára emelt kéz, amelyen hatalmas,
kitárt szárnyú lélekmadár suhan át a Nekropolisz centrumát jelző harangláb
felé. A keleti misztika paradox, ám fölényesebb tér- és időszemlélete a
születésünk és a halálunk közti időintervallumot a NEMLÉT, a születésünket
megelőző és halálunkat követő időóceánt a LÉT állapotaként értelmezi.
Tekintsük a temető kőfalát földi mivoltunk NEMLÉT-ének, a falon inneni és
túli világot pedig a LÉT téridejének. A platóni tisztasággal örökkévaló
lélekmadár a LÉT-ből LÉT-be a NEMLÉT kőfalán suhan át, mintegy KŐBEN
REPÜLÉS gyanánt, amelyben az imát tetté szublimáló erejével a matériát
felfelé, a Nap irányába törekszik emelni, rántani, szakítani. Földi
mivoltunk – kőben történő repülés, platóni lélekszárnyakkal – Isten árnyéka
a FÉNY felé. Minderről “Az Éjféli Nap Temploma – Új köztemető Tatán” című
esszénkben számoltunk be részletesebben a Magyar Építőművészet 1995/6-os
számában.
A tervek a nyolcvanas évek elején készültek, s közel egy évtizedig
asztalfiókba kényszerültek, majd egy év alatt megvalósultak. A gorbacsovi
enyhülésen túl köszönhető volt ez elsősorban a beruházók részéről Jeney
Istvánnénak, akinek áldozatkész, bátor magatartása nélkül a temetőbejárat
és a kápolna sohasem valósulhatott volna meg.
Az épület örömteli fogadtatásához nagyban hozzájárult Keserü Ilona
festőművész hatalmas, absztrakt, elvonatkoztatott, mintegy 200
négyzetméteres falképe is. Közös művünk elkészültét, 1993 őszén, KŐBEN
REPÜLÉS című kiállításunkkal ünnepeltük meg, amelyet a tatai várban
rendeztünk.
*Magyarföld–Őrhajó*
A kiállítás második állomása Magyarföldre vezetett, ahová „őrhajó”-templom
épült a színész-polgármester, Rátóti Zoltán ötlete nyomán. Bizonyítva, hogy
„…a politika is lehet művészet. Az Árpád-korban is „fölülről” építkeztek.
Először emeltek templomot, majd azután, mintegy „az égből függeszkedve”
következett a gazdaság” – olvasom a falu honlapján.
Az „ősrégi-őrségi” veleméri templomban is fellelhető az a kozmikus
koncepció, amely mentén a régi építőmesterek dogoztak.
*A.Y.: A konferencia utolsó előadójaként egy kiváló fiatal fotóművész
barátod, Bánfalvy Zoltán panoráma–gömbpanoráma, hosszú záridős és camera
obscurás felvételei a templomépítésről nekem azt sugallták, hogy te is
hasonló építőmester vagy. Elmondanád hogyan is épült így „égből
függeszkedve” ez az „őrhajó”- templom, s hogy miért is őrhajó? Mikor és
milyen módon szentelték fel? Milyen ünnepeket tartanak itt és mikor?*
*M.P.:* A fatemplom koncepciójának kialakításakor a szűkebb-tágabb tér-idő
környezet szakrális adottságaihoz alkalmazkodtunk. Ősi, közösségi tér
lehetősége a köralaprajz, még jóval az Árpád-kori körtemplomok előtt jelent
meg a Kárpát-medencében. A helyi éghajlathoz alkalmazkodva, ahogy például a
mongol jurta a Góbi-sivatagban honos homokviharokhoz idomult. A nyugati
keresztény civilizáció kelet-nyugati hossztengely mentén szerveződő szent
tereivel szemben érzett tisztelettel döntöttünk úgy, hogy a kör alaprajzot
egy huszárvágással kettévágjuk, majd egy aranymetszés szerint méretezett
téglalap rövidebb oldalaira szerkesztjük a félköröket. Ebből adódott a
templom kelet-nyugati irányú, hosszanti elrendezése.
A magyar nyelv és zene toldalékoló, agglutináló, kvázi ragozó, mellérendelő
gondolkodás mentén építkezik. Mi is az alapvető erőtani követelményeknek
(is) eleget téve építettünk, “ragoztunk” a tiszta templomtér tömegéhez
északon egy oldalhajót, a délnyugati fronton egy bejárati, a délkeletin
pedig egy sekrestye-elemet.
Ez a térbeli, agglutináló addíció hűségesen alkalmazkodott a táj
morfológiájához. Az épület alaprajzi és magassági méreteit, tömegarányait
csillagászati értékek határozták meg. Körben az eresz alatt embermagasságú,
hatalmas ablakok vannak, amelyeken át a bezúduló napfény mint hatalmas
Napmadár, a templombelső felületein lebegve jelzi az idő múlását. A
függőleges építészeti elemek, a faoszlopok napközben, a vízszintes elemek,
a fagerendák az évszakok mentén tagolják az időt, oly módon, hogy a
Napmadár a belső térfalakon, napról-napra, hónapról-hónapra emelkedik,
fordul és süllyed. Az őszi napéjegyenlőségkor a fényszárnyak a járófelület
és az északi fal találkozásánál vannak. A téli napfordulóig a második szint
közepéig emelkednek, majd újra süllyedni kezdenek a tavaszpontig.
A látogatók közül sokan gondolnak Noé bárkájára, amikor a templomba lépnek.
Ám a Noé-bárkának mint térbeli metaforának 21. századi aktualitásán túl
hatott egy másik inspirációs erő is: Buckminster Fuller Földűrhajójának
asszociációvilága a nagyon távoli jövendő egy felsejlő negatív utópiájának
elhárítási kísérleteként. Magyarföldön előremutató, jó értelemben vett
jelszóként jelent meg az a fogalom, hogy Magyarföld-Őrhajó.
A Magyarföld-Őrhajó egyfajta 21. századi Noé bárkája, spirituális védmű is:
az Őrség, a magyar föld és a Kárpát-medence őrző hajója – és reményeink
szerint talán az egész Földgolyóé is.
A templomot 2010. június 19-én szentelték fel. A szertartást dr. Veres
András, szombathelyi megyéspüspök, Ittzés János, a Dunántúli Evangélikus
Egyházkerület püspöke és Steinbach József, dunántúli református püspök
celebrálta. Templomunk ökumenikus templom. A különböző felekezetek, egymás
időbeosztását tiszteletben tartva, rendszeresen tartanak itt misét,
istentiszteletet. Volt itt esküvő, keresztelő is bőven, de a legjelesebb,
immár tradícióteremtő, visszatérő ünnepünk minden nyáron a Magyarföldi
Fatemplom Ünnepe, legalább háromnapos szakrális zenei, irodalmi és színházi
együttlét, amely vasárnap délelőtt egy felemelő, ökumenikus
istentisztelettel zárul. Olyan, világhírű eladók léptek itt fel, mint
például Vukán György, Sebestyén Márta vagy Snétberger Ferenc…
*A.Y.: A templom jövője? Fából készült orgonát képzeltetek ebbe a gyönyörű
fatemplomba, tehát a sípjai is fából készülnek. Kik lesznek a kivitelezői
ennek az elképzelésnek?*
*M.P.:* Mint kiállításunkon is láthatták, a faorgona tervezése javában
zajlik. Egyelőre a kivitelezéshez szükséges pénz még nem áll
rendelkezésünkre, ám ez lehetőséget biztosít a koncepció alapos, újból és
újból történő átgondolására, megvitatására. A mű kivitelezését a Pécsi
Orgonaépítő Manufaktúra vállalta magára, Budaváry Attila vezetésével.
*Első Magyar Látványtár*
*A.Y.:** A következő épületed a kiállításon az Első Magyar Látványtár
Tapolca–Diszelen. Mi is a Látványtár? Kinek az ötlete volt? Hogyan épült?
Kik működtetik a Látványtárat?*
*M.P.:* Az Első Magyar Látványtár kiállítóháza Tapolca–Diszelen épült, egy
roskatag vízimalom megújításával, illetve tartalmi-téri átalakításával. A
Tapolca–Diszel templomterén álló ház a festői szépségű Csobáncra néz, olyan
miliőben, mintha Kurosawa Álmok című filmje egyik jelenetében, “A
vízimalmok falvában” járnánk. A molnárlakást egy kétszintes “hídház”
kapcsolja össze az Eger-patak túlpartján álló malommal. A malom körítőfalai
közé terveztük az Első Magyar Látványtár Alapítvány képtárát, megmentve
egyúttal a műemlékjellegű épületet a pusztulástól.
Az Első Magyar Látványtár elnevezés ötlete Vörösváry Ákos műgyűjtőtől, a
Látványtár motorjától származik. Úgy képzeltük, a hagyományosan elfogadott
múzeum-funkciót kitágítanánk oly módon, hogy a ház az Alapítvány
kiállítás-sorozatainak bemutatásán túl kapcsolódjon Tapolca–Diszel
mindennapjaiba. Legyen a falu “második templomaként” zenei, képzőművészeti,
színházi előadótér, húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor, szüreti
mulatságokon, búcsúkon vagy menyegzőkön pedig rendezvények tere is.
Az immár több mint negyedszázada működő Látványtár minden nyáron, Péter-Pál
napján egy-egy új kiállítással örvendezteti meg a nagyközönséget. Az
intézményt a látványtári baráti kör, Vörösváry Ákos, Gyökér Kinga, a Pócsy
és a Ganczaugh művészházaspárok, Szemadám György, Lugosi Lugo László és
Frankl Aliona fotográfusok és művészbarátaik tartják életben.
Megjegyzem, a magyarföldi fatemplom megtervezéséhez a bizalmat döntően az
Első Magyar Látványtár kiállítóházának építészeti sikere alapozta meg.
*Szupervályog*
A kiállításon a Szupervályog-technológia a következő állomás, amelyet dr.
Kovács Mónika és Fekete Zoltán neve fémjelez. Az ő előadásukban hangzott el
a konferencián egy iráni építőművésztől, Nader Khalilitől egy gondolat:
“Minden ember orvos és építő is egyben, aki képes arra, hogy meggyógyítsa
önmagát és felépítse hajlékát a saját maga számára”.
*A.Y.: Miért került a kiállítás koncepciójába az ő munkásságuk? Hogyan
kerültetek kapcsolatba, barátságba egymással?*
*M.P.:* Konferenciánk “Nyomtaható űrbázisok” című első előadására reagált
az ÉP-ítő Földbázisok témája. Az űrfegyverkezés és űrkolonializmus
hajtóereje a globális kereteket is túlnövő pénzügyi kannibalizmus. Az
űrépítészet földi, mondhatni emberszabású tanulságait, dilemmáit
villantotta fel dr. Kovács Mónika és Fekete Zoltán előadása a
Szupervályog-technológia magyarországi gyakorlatának bemutatásával. A két
előadás nagyon izgalmasan egészítette ki, erősítette fel egymást,
ember-mivolunktért érzett felelősségünk tudományos és erkölcsi
ellentmondásait is kihangsúlyozva.
*Testvérek az építészetben*
A harmadik kiállító Mújdricza Ferenc volt, aki az esztergomi Bazilika
alatti Prímáspincébe általa tervezett díszterem terveiről és egy archaikus
formai elemeket hordozó esztergomi családi házról készített képeivel
szerepelt.
*A.Y.: Ő a testvéred. Mindketten építészek vagytok. Gondolom, segítitek
egymást a munkában is. Voltak vagy vannak-e közös munkáitok?*
*M.P.:* Testvéremmel, Mújdricza Ferenccel közös munkánk a Tatai
temetőkápolna. Nem minden munkát csinálunk közösen, de mindig odafigyelünk
a másikra, ha szükséges, besegítünk. Legutóbbi közös tervünk a
Szupervályog-technológiára „komponált” héregi Búbosház, illetve
Nautilus-ház – dr. Kovács Mónika volt a keresztanyjuk –, amelyek érvényes
építési engedéllyel rendelkeznek, és reményeink szerint, a közeljövőben meg
is valósulnak.
*Ars poetica*
*A.Y.: A beszélgetésünk végére szeretném idézni a nekem felolvasott ars
poeticádat…*
*M.P.* Ez tulajdonképpen egy 2004 szeptemberében „létrekínzódott” szonett,
amit dühömben írtam, de ars poetica gyanánt is vállalom.
*A Globalibugris*
Az emberfejű gibbon
harapja, harapdálja az agyamat
a szívemet és én mégis,
mégis szabad vagyok!
Általa növekszem és csak
azért nem hálálkodom
oly feltűnően, mert esendőségében
is önmagunkat tisztelem.
Falkában jár az emberfejű,
körülvesz, mutogat, mutogat
és mindig másra és máshova.
Én meg járom, járom
a táncot az aranyon járom, Gyógyító
templomot virágzik a táncom.
Ajánlás:
E neuromammon-monológ
életre-halálra analóg
vegeto-gasztronóm
metronóm
*Különösen megérintett egy írás a kiállításon, amely Anna Ahmatovától
származik:*
„Egyszer, alighanem félreértettük egymást Modiglianival. Elmentem hozzá, de
nem találtam otthon. Úgy döntöttem, várok néhány percet. A kezemben egy
csokor vörös rózsa. A zárt kapu fölött a műterem ablaka nyitva volt. Hogy
valamivel elüssem az időt, elkezdtem behajigálni az ablakon a virágokat…
Nem vártam meg Modiglianit. Eljöttem. Amikor találkoztunk, mondta, hogy nem
érti, hogyan juthattam be a bezárt szobába, amikor a kulcs nála volt.
Elmagyaráztam, hogyan történt a dolog. – ‘Az nem lehet – mondta –, olyan
szépen voltak elrendezve’”
Antalffy Yvette
A cikk forrása: TÉR-Y-TŐ blog
<http://ter-y-to.blogspot.hu/2017/02/gyakorlati-utopiak-beszelgetes.html>
*(A képeket Mújdricza Péter bocsátotta rendelkezésünkre)*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170220/64c2a18b/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl