<div dir="ltr"><h2>Építészinterjúk 2.: Gyakorlati utópiák – Mújdricza Péter építész, művészeti író</h2>
<a href="http://talita.hu/magazin/author/yvette/" title="Antalffy Yvette bejegyzése" rel="author" target="_blank">Antalffy Yvette</a> | <time datetime="2017-02-15">2017. február 15.<br><a href="http://talita.hu/magazin/epiteszinterjuk-2-mujdricza-peter-epitesz-muveszeti-iro-gyakorlati-utopiak/" target="_blank">http://talita.hu/magazin/<wbr>epiteszinterjuk-2-mujdricza-<wbr>peter-epitesz-muveszeti-iro-<wbr>gyakorlati-utopiak/</a><br></time>
<p><b><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14405 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Magyarf%C3%B6ld_maftcsh_5D-700x467.jpg" height="467" width="700"></b></p>
<p><b><i>„Édes korlátokkal zárjon körül a mindigmegújulás nagy gondolatja!”</i></b><br>
<b> Ez a Shakespeare-idézet volt a mottója a Magyar Építőművészek
Szövetsége 2017. évi első kiállításának és kétnapos konferenciájának,
amely a <a href="http://ter-y-to.blogspot.hu/2017/01/hiradas-es-benyomasok-gyakorlati.html" target="_blank">Gyakorlati utópiák</a> címet viselte.</b></p>
<p><span id="m_-2463746252553573104gmail-more-14402"></span></p>
<p><i>„A korlátok ugyanis nem arra valók, hogy összetörjük magunkat, hanem hogy új lendületet vegyünk általuk.”</i><br>
Ezt a gondolatot viszont már Mújdricza Péter fűzte hozzá a konferencia
után néhány nappal, amikor egy délutáni kávé mellett kérdeztem őt a
kiállítás és konfrencia koncepciójáról és létrejöttéről. Végigvezetett a
fotók, képek, tervek, modellek és írások mentén. Megismertem néhány
épülettörténetet, amelyek kezdetben utópiáknak tűnhettek.</p>
<blockquote><p><b><img class="m_-2463746252553573104gmail-size-medium m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14468 m_-2463746252553573104gmail-alignleft" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Nagy_D%C3%A9nes_M%C3%BAjdricza_P%C3%A9ter_Polg%C3%A1r_Ter%C3%A9z_Eszter_IMG_5024-300x372.jpg" alt="" height="372" width="300">Mújdricza Péter</b>, építész, művészeti író (Pécs, 1955)</p>
<p>Mestere: Erdély Miklós. 1974–1980: Budapesti Műszaki Egyetem,
építészmérnöki kar. 1985–1990: Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak. Az Indigo-csoport tagja,
mestere: Erdély Miklós. 1978: Valóház ”77, II. díj; 1991: Sevillai
Magyar Nemzeti Pavilon tervpályázat [Dévényi Sándorral, Gyertyános
Zoltánnal, Mújdricza Ferenccel], II. díj. 1980–1985: Esztergomi Tervező
Intézet. 1985–1990: szellemi szabadfoglalkozású építész. 1990-től a
Mújdricza és Társa építészműterem alapító tagja. Európai és ázsiai
tanulmányutakat tett. Elméleti és gyakorlati tevékenysége a
Kárpát-medencében áramló építészeti tradíciók ökológiailag is
előremutató továbbfejlesztésére irányul. Írásai jelentek meg a következő
orgánumokban: Alaprajz, Amaro Drom, Árgus, Balkon, BUKSZ, Daidalos,
Élet és Irodalom, Jelenkor, 2000, Látványtári Füzetek, Magyar
Építőművészet, Magyar Műhely, Nappali Ház, Palacsinta, Pompeji, Új
Forrás, Új Magyar Építőművészet, Új Művészet stb. Katalógusokhoz
bevezető tanulmányokat is írt. (Forrás: és további információk:<a href="http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/mujdricza-peter-880" target="_blank"> ArtPortal</a>)</p></blockquote>
<p>A kiállítás Mújdricza Péter és Ferenc – a múlt század nyolcvanas
éveiben utópiának tűnő – temetőkápolna-tervével indult, amelyről nem
remélték, hogy egyszer megépül. De mégis…</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-aligncenter m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14430 m_-2463746252553573104gmail-size-large" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Tata_temet%C5%91kapu_IMG_4983-1-700x239.jpg" height="239" width="700"></p>
<p><b>Az Éjféli Nap Temploma</b></p>
<p><b>Antalffy Yvette (A.Y.): Hogyan épült fel az utópiának tűnő
tervekből Tatán a „halál kastélya”, amit inkább a „születés és elmúlás
kastélyának” nevezhetnénk? Honnan ez az elnevezés? Milyen filozófiák
mentén dolgoztatok a tervezéskor? A kivitelezésben kikre számíthattatok?
Milyen volt a fogadtatása Tata városában?</b></p>
<p><b>Mújdricza Péter (M.P.):</b> A “halál kastélya” elnevezés
egy tatai napilap hasábjairól származik, amely “Az architektonikus
gondolkodás ma” című, 1989 nyarán a budapesti Műcsarnokban látogatható
kiállításról tudósított, ahol a temetőkápolnánk modellje is szerepelt.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14415 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Tata_struktura2_nezo-700x468.jpg" height="468" width="700"></p>
<p>A megbízás eredetileg ravatalozóra szólt, ami a kommunizmus idején a
“hullagarázs” eufémisztikus megnevezése volt. A tervezés során
támaszkodtunk a város jeles, barokk hagyományaira, pontosabban a tatai
Óratoronyra mint az idő és az elmúlás közti térbeli metaforára, amely
elsősorban a szertartástér oktogon alaprajzában és hatalmas
belmagasságában nyilvánult meg. Reagáltunk továbbá egy bizarr, a
nukleáris háború lehetőségét tudat alá szorító globális életérzésre is.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-alignleft m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14413" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Tata_Haranglab_M%C5%B1csarnok_1-300x460.jpg" height="300" width="196">A
temető eszmei középpontját jelző harangláb – ideiglenes anyagból, fából
készült atomrakéta – egy súlyos, késő huszadik századi halálszimbólum,
amelyben az atomtöltet helyett lélekharang van. A temető főbejárata erre
a középpontra irányul.</p>
<p>A temető főbejárata kőfalat átszakító, imára emelt kéz, amelyen
hatalmas, kitárt szárnyú lélekmadár suhan át a Nekropolisz centrumát
jelző harangláb felé. A keleti misztika paradox, ám fölényesebb tér- és
időszemlélete a születésünk és a halálunk közti időintervallumot a
NEMLÉT, a születésünket megelőző és halálunkat követő időóceánt a LÉT
állapotaként értelmezi. Tekintsük a temető kőfalát földi mivoltunk
NEMLÉT-ének, a falon inneni és túli világot pedig a LÉT téridejének. A
platóni tisztasággal örökkévaló lélekmadár a LÉT-ből LÉT-be a NEMLÉT
kőfalán suhan át, mintegy KŐBEN REPÜLÉS gyanánt, amelyben az imát tetté
szublimáló erejével a matériát felfelé, a Nap irányába törekszik emelni,
rántani, szakítani. Földi mivoltunk – kőben történő repülés, platóni
lélekszárnyakkal – Isten árnyéka a FÉNY felé. Minderről “Az Éjféli Nap
Temploma – Új köztemető Tatán” című esszénkben számoltunk be
részletesebben a Magyar Építőművészet 1995/6-os számában.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-alignnone m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14421 m_-2463746252553573104gmail-size-large" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Tata_Keleti-homl-Lugo_nezo_6-1-700x549.jpg" height="549" width="700"></p>
<p>A tervek a nyolcvanas évek elején készültek, s közel egy évtizedig
asztalfiókba kényszerültek, majd egy év alatt megvalósultak. A
gorbacsovi enyhülésen túl köszönhető volt ez elsősorban a beruházók
részéről Jeney Istvánnénak, akinek áldozatkész, bátor magatartása nélkül
a temetőbejárat és a kápolna sohasem valósulhatott volna meg.<br>
Az épület örömteli fogadtatásához nagyban hozzájárult Keserü Ilona
festőművész hatalmas, absztrakt, elvonatkoztatott, mintegy 200
négyzetméteres falképe is. Közös művünk elkészültét, 1993 őszén, KŐBEN
REPÜLÉS című kiállításunkkal ünnepeltük meg, amelyet a tatai várban
rendeztünk.</p>
<p><b>Magyarföld–Őrhajó</b></p>
<p>A kiállítás második állomása Magyarföldre vezetett, ahová
„őrhajó”-templom épült a színész-polgármester, Rátóti Zoltán ötlete
nyomán. Bizonyítva, hogy „…a politika is lehet művészet. Az Árpád-korban
is „fölülről” építkeztek. Először emeltek templomot, majd azután,
mintegy „az égből függeszkedve” következett a gazdaság” – olvasom a falu
honlapján.<br>
Az „ősrégi-őrségi” veleméri templomban is fellelhető az a kozmikus koncepció, amely mentén a régi építőmesterek dogoztak.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14417 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/magyarfoldtemplom4-700x467.jpg" height="467" width="700"></p>
<p><b>A.Y.: A konferencia utolsó előadójaként egy kiváló fiatal
fotóművész barátod, Bánfalvy Zoltán panoráma–gömbpanoráma, hosszú
záridős és camera obscurás felvételei a templomépítésről nekem azt
sugallták, hogy te is hasonló építőmester vagy. Elmondanád hogyan is
épült így „égből függeszkedve” ez az „őrhajó”- templom, s hogy miért is
őrhajó? Mikor és milyen módon szentelték fel? Milyen ünnepeket tartanak
itt és mikor?</b></p>
<p><b>M.P.:</b> A fatemplom koncepciójának kialakításakor a
szűkebb-tágabb tér-idő környezet szakrális adottságaihoz
alkalmazkodtunk. Ősi, közösségi tér lehetősége a köralaprajz, még jóval
az Árpád-kori körtemplomok előtt jelent meg a Kárpát-medencében. A helyi
éghajlathoz alkalmazkodva, ahogy például a mongol jurta a
Góbi-sivatagban honos homokviharokhoz idomult. A nyugati keresztény
civilizáció kelet-nyugati hossztengely mentén szerveződő szent tereivel
szemben érzett tisztelettel döntöttünk úgy, hogy a kör alaprajzot egy
huszárvágással kettévágjuk, majd egy aranymetszés szerint méretezett
téglalap rövidebb oldalaira szerkesztjük a félköröket. Ebből adódott a
templom kelet-nyugati irányú, hosszanti elrendezése.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14418 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Magyarf%C3%B6ld_2010_6_18_20_-276-700x467.jpg" height="467" width="700"></p>
<p>A magyar nyelv és zene toldalékoló, agglutináló, kvázi ragozó,
mellérendelő gondolkodás mentén építkezik. Mi is az alapvető erőtani
követelményeknek (is) eleget téve építettünk, “ragoztunk” a tiszta
templomtér tömegéhez északon egy oldalhajót, a délnyugati fronton egy
bejárati, a délkeletin pedig egy sekrestye-elemet.<br>
Ez a térbeli, agglutináló addíció hűségesen alkalmazkodott a táj
morfológiájához. Az épület alaprajzi és magassági méreteit,
tömegarányait csillagászati értékek határozták meg. Körben az eresz
alatt embermagasságú, hatalmas ablakok vannak, amelyeken át a bezúduló
napfény mint hatalmas Napmadár, a templombelső felületein lebegve jelzi
az idő múlását. A függőleges építészeti elemek, a faoszlopok napközben, a
vízszintes elemek, a fagerendák az évszakok mentén tagolják az időt,
oly módon, hogy a Napmadár a belső térfalakon, napról-napra,
hónapról-hónapra emelkedik, fordul és süllyed. Az őszi
napéjegyenlőségkor a fényszárnyak a járófelület és az északi fal
találkozásánál vannak. A téli napfordulóig a második szint közepéig
emelkednek, majd újra süllyedni kezdenek a tavaszpontig.</p>
<p>A látogatók közül sokan gondolnak Noé bárkájára, amikor a templomba
lépnek. Ám a Noé-bárkának mint térbeli metaforának 21. századi
aktualitásán túl hatott egy másik inspirációs erő is: Buckminster Fuller
Földűrhajójának asszociációvilága a nagyon távoli jövendő egy felsejlő
negatív utópiájának elhárítási kísérleteként. Magyarföldön előremutató,
jó értelemben vett jelszóként jelent meg az a fogalom, hogy
Magyarföld-Őrhajó.<br>
A Magyarföld-Őrhajó egyfajta 21. századi Noé bárkája, spirituális védmű
is: az Őrség, a magyar föld és a Kárpát-medence őrző hajója – és
reményeink szerint talán az egész Földgolyóé is.</p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14419 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Magyarf%C3%B6ld_2010_6_18_20_-079-700x467.jpg" height="467" width="700"></p>
<p>A templomot 2010. június 19-én szentelték fel. A szertartást dr.
Veres András, szombathelyi megyéspüspök, Ittzés János, a Dunántúli
Evangélikus Egyházkerület püspöke és Steinbach József, dunántúli
református püspök celebrálta. Templomunk ökumenikus templom. A különböző
felekezetek, egymás időbeosztását tiszteletben tartva, rendszeresen
tartanak itt misét, istentiszteletet. Volt itt esküvő, keresztelő is
bőven, de a legjelesebb, immár tradícióteremtő, visszatérő ünnepünk
minden nyáron a Magyarföldi Fatemplom Ünnepe, legalább háromnapos
szakrális zenei, irodalmi és színházi együttlét, amely vasárnap délelőtt
egy felemelő, ökumenikus istentisztelettel zárul. Olyan, világhírű
eladók léptek itt fel, mint például Vukán György, Sebestyén Márta vagy
Snétberger Ferenc…</p>
<p><b>A.Y.: A templom jövője? Fából készült orgonát képzeltetek
ebbe a gyönyörű fatemplomba, tehát a sípjai is fából készülnek. Kik
lesznek a kivitelezői ennek az elképzelésnek?</b></p>
<p><b>M.P.:</b> Mint kiállításunkon is láthatták, a faorgona
tervezése javában zajlik. Egyelőre a kivitelezéshez szükséges pénz még
nem áll rendelkezésünkre, ám ez lehetőséget biztosít a koncepció alapos,
újból és újból történő átgondolására, megvitatására. A mű kivitelezését
a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra vállalta magára, Budaváry Attila
vezetésével.</p>
<p><b>Első Magyar Látványtár</b></p>
<p><i><b><img class="m_-2463746252553573104gmail-size-medium m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14423 m_-2463746252553573104gmail-alignleft" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/Latvanytar1-300x426.jpg" alt="" height="426" width="300"></b></i><b>A.Y.:</b><b>
A következő épületed a kiállításon az Első Magyar Látványtár
Tapolca–Diszelen. Mi is a Látványtár? Kinek az ötlete volt? Hogyan
épült? Kik működtetik a Látványtárat?</b></p>
<p><b>M.P.:</b> Az Első Magyar Látványtár kiállítóháza
Tapolca–Diszelen épült, egy roskatag vízimalom megújításával, illetve
tartalmi-téri átalakításával. A Tapolca–Diszel templomterén álló ház a
festői szépségű Csobáncra néz, olyan miliőben, mintha Kurosawa Álmok
című filmje egyik jelenetében, “A vízimalmok falvában” járnánk. A
molnárlakást egy kétszintes “hídház” kapcsolja össze az Eger-patak
túlpartján álló malommal. A malom körítőfalai közé terveztük az Első
Magyar Látványtár Alapítvány képtárát, megmentve egyúttal a
műemlékjellegű épületet a pusztulástól.</p>
<p>Az Első Magyar Látványtár elnevezés ötlete Vörösváry Ákos
műgyűjtőtől, a Látványtár motorjától származik. Úgy képzeltük, a
hagyományosan elfogadott múzeum-funkciót kitágítanánk oly módon, hogy a
ház az Alapítvány kiállítás-sorozatainak bemutatásán túl kapcsolódjon
Tapolca–Diszel mindennapjaiba. Legyen a falu “második templomaként”
zenei, képzőművészeti, színházi előadótér, húsvétkor, pünkösdkor,
karácsonykor, szüreti mulatságokon, búcsúkon vagy menyegzőkön pedig
rendezvények tere is.</p>
<p> </p>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14424 m_-2463746252553573104gmail-size-large" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/L%C3%A1tv%C3%A1nyt%C3%A1r_Diszel_6_delkelet_nezo-700x452.jpg" height="452" width="700"></p>
<p>Az immár több mint negyedszázada működő Látványtár minden nyáron,
Péter-Pál napján egy-egy új kiállítással örvendezteti meg a
nagyközönséget. Az intézményt a látványtári baráti kör, Vörösváry Ákos,
Gyökér Kinga, a Pócsy és a Ganczaugh művészházaspárok, Szemadám György,
Lugosi Lugo László és Frankl Aliona fotográfusok és művészbarátaik
tartják életben.<br>
Megjegyzem, a magyarföldi fatemplom megtervezéséhez a bizalmat döntően
az Első Magyar Látványtár kiállítóházának építészeti sikere alapozta
meg.</p>
<p><b>Szupervályog</b></p>
<p>A kiállításon a Szupervályog-technológia a következő állomás, amelyet
dr. Kovács Mónika és Fekete Zoltán neve fémjelez. Az ő előadásukban
hangzott el a konferencián egy iráni építőművésztől, Nader Khalilitől
egy gondolat:</p>
<blockquote><p>“Minden ember orvos és építő is egyben, aki képes arra, hogy meggyógyítsa önmagát és felépítse hajlékát a saját maga számára”.</p></blockquote>
<p><b>A.Y.: Miért került a kiállítás koncepciójába az ő munkásságuk? Hogyan kerültetek kapcsolatba, barátságba egymással?</b></p>
<p><b>M.P.:</b> Konferenciánk “Nyomtaható űrbázisok” című első
előadására reagált az ÉP-ítő Földbázisok témája. Az űrfegyverkezés és
űrkolonializmus hajtóereje a globális kereteket is túlnövő pénzügyi
kannibalizmus. Az űrépítészet földi, mondhatni emberszabású tanulságait,
dilemmáit villantotta fel dr. Kovács Mónika és Fekete Zoltán előadása a
Szupervályog-technológia magyarországi gyakorlatának bemutatásával. A
két előadás nagyon izgalmasan egészítette ki, erősítette fel egymást,
ember-mivolunktért érzett felelősségünk tudományos és erkölcsi
ellentmondásait is kihangsúlyozva.</p>
<p><b>Testvérek az építészetben</b></p>
<p>A harmadik kiállító Mújdricza Ferenc volt, aki az esztergomi Bazilika
alatti Prímáspincébe általa tervezett díszterem terveiről és egy
archaikus formai elemeket hordozó esztergomi családi házról készített
képeivel szerepelt.</p>
<p><b>A.Y.: Ő a testvéred. Mindketten építészek vagytok. Gondolom,
segítitek egymást a munkában is. Voltak vagy vannak-e közös munkáitok?</b></p>
<p><b>M.P.:</b> Testvéremmel, Mújdricza Ferenccel közös
munkánk a Tatai temetőkápolna. Nem minden munkát csinálunk közösen, de
mindig odafigyelünk a másikra, ha szükséges, besegítünk. Legutóbbi közös
tervünk a Szupervályog-technológiára „komponált” héregi Búbosház,
illetve Nautilus-ház – dr. Kovács Mónika volt a keresztanyjuk –, amelyek
érvényes építési engedéllyel rendelkeznek, és reményeink szerint, a
közeljövőben meg is valósulnak.</p>
<p><b>Ars poetica</b></p>
<p><b>A.Y.: A beszélgetésünk végére szeretném idézni a nekem felolvasott ars poeticádat…</b></p>
<p><b>M.P.</b> Ez tulajdonképpen egy 2004 szeptemberében „létrekínzódott” szonett, amit dühömben írtam, de ars poetica gyanánt is vállalom.</p>
<blockquote><p><b>A Globalibugris</b></p>
<p>Az emberfejű gibbon<br>
harapja, harapdálja az agyamat<br>
a szívemet és én mégis,<br>
mégis szabad vagyok!</p>
<p>Általa növekszem és csak<br>
azért nem hálálkodom<br>
oly feltűnően, mert esendőségében<br>
is önmagunkat tisztelem.</p>
<p>Falkában jár az emberfejű,<br>
körülvesz, mutogat, mutogat<br>
és mindig másra és máshova.</p>
<p>Én meg járom, járom<br>
a táncot az aranyon járom, Gyógyító<br>
templomot virágzik a táncom.</p>
<p> </p>
<p>Ajánlás:<br>
E neuromammon-monológ<br>
életre-halálra analóg<br>
vegeto-gasztronóm<br>
metronóm</p></blockquote>
<p><b>Különösen megérintett egy írás a kiállításon, amely Anna Ahmatovától származik:</b></p>
<blockquote><p>„Egyszer, alighanem félreértettük egymást Modiglianival.
Elmentem hozzá, de nem találtam otthon. Úgy döntöttem, várok néhány
percet. A kezemben egy csokor vörös rózsa. A zárt kapu fölött a műterem
ablaka nyitva volt. Hogy valamivel elüssem az időt, elkezdtem
behajigálni az ablakon a virágokat… Nem vártam meg Modiglianit.
Eljöttem. Amikor találkoztunk, mondta, hogy nem érti, hogyan juthattam
be a bezárt szobába, amikor a kulcs nála volt. Elmagyaráztam, hogyan
történt a dolog. – ‘Az nem lehet – mondta –, olyan szépen voltak
elrendezve’”</p></blockquote>
<p><img class="m_-2463746252553573104gmail-wp-image-14426 m_-2463746252553573104gmail-size-large m_-2463746252553573104gmail-aligncenter" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/02/L%C3%A1tv%C3%A1nyt%C3%A1r_Diszel_1_del_nezo0-700x461.jpg" height="461" width="700"></p>
<p> </p>
<p>Antalffy Yvette</p>
<p>A cikk forrása: <a href="http://ter-y-to.blogspot.hu/2017/02/gyakorlati-utopiak-beszelgetes.html" target="_blank">TÉR-Y-TŐ blog</a></p>
<p><i>(A képeket Mújdricza Péter bocsátotta rendelkezésünkre)</i></p>
<p> </p></div>