[Grem] Kalazanci Szt.Jzsef s a piarista rend

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2017. Feb. 6., H, 19:45:10 CET 

Csodálatra méltó volt a hite és bizalma – Labancz Zsolt SP a rendalapító
Kalazanci Szent Józsefről
2017. február 5. vasárnap 19:35
http://www.magyarkurir.hu/hirek/csodalatra-melto-volt-hite-e
s-bizalma-labancz-zsolt-sp-rendalapito-kalazanci-szent-jozsefrol
A magyar piaristák hármas jubileumot ünnepelnek: a rendalapítás 400., a
rendalapító, Kalazanci Szent József szentté avatásának 250., és a pesti
iskola alapításának 300. évfordulóját. Labancz Zsolttal, a Piarista Rend
Magyar Tartományának elöljárójával beszélgettünk.

*– Tartományfőnökként mit jelent Önnek a hármas jubileumot ünneplő emlékév?*

– Tavaly november 27-én ott voltam a jubileumi év megnyitóján Rómában, ahol
a szentmise főcelebránsa a szerzetesi kongregáció prefektusa, João Braz de
Aviz bíboros volt, és velünk ünnepelt a Tanulmányi Intézetek Katolikus
Nevelésügyi Kongregációja érsek-titkára, Angelo Vincenzo Zani is. Ott
adódott lehetőségem arra, hogy lélekben is megérkezzem ehhez az ünnephez.
Nagy hálát érzek a jubileumi évért. Óriási ajándék, hogy *Kalazanci Szent
József négyszáz évvel ezelőtt megalapította a rendünket, amely azóta is
működik.* Nemigen szoktuk hangoztatni, hogy a piarista* az első olyan
szerzetesrend, melyet az Egyház azért hozott létre, hogy neveléssel és
oktatással foglalkozzon.* Mi nem egyéb tevékenységeink mellett foglalkozunk
a tanítással – amely része az Egyház pasztorális tevékenységének –, hanem
kifejezetten ezért vagyunk.

Kalazanci Szent József és az Egyház részéről forradalmi tett volt, hogy a
fiatalokkal való foglalkozásról, a nevelésről kimondták: ezen a területen
is jelen van Isten, ezért szükséges, hogy ott legyenek a szerzetesek is.
Gyakran elhangzik, hogy *a pedagógushivatás nem könnyű. Soha nem is volt
az, de ma a gyorsan változó társadalmi körülmények miatt egyre nagyobb
teher nehezedik az iskolákra.** Nemegyszer szociális vagy pszichés
segítségnyújtásra is szükség van*,* ami korábban nem tartozott az iskola
feladatai közé.* *Egy ilyen helyzetben különösen nagy erőt jelenthet a
pedagógusok számára az a tudat, hogy hivatásuk és életük Istentől
megáldott.* Kalazanci József szentté avatására sem szokás különösebben nagy
figyelmet fordítani. Természetesnek vesszük, hogy egy rendalapítót szentté
avatnak, holott ez egyáltalán nincs mindig így.* Kalazanciusról azonban az
Egyház kimondta, hogy szent volt*, s ez mindnyájunk számára megerősítő
lehet: azt jelenti, hogy biztos talajra építkezhetünk. Keveset beszélünk
arról is, hogy* Kalazanci József ereklyéi között van kettő, amely különös
jelentőséggel bír: a szent nyelve és szíve, amely máig épen maradt. *Számomra
nagyon kedves üzenet, hogy *egy tanítással-neveléssel foglalkozó szerzetes
papnak éppen ez a két testrésze az, ami ellenállt az enyészetnek. A nyelv a
kommunikáció eszköze, a szív pedig a szereteté. *Ez ugyancsak útmutatás
lehet nekünk, pedagógusoknak: *a szavainknak és a szívünknek mindig
összhangban kell lenniük egymással.*

*– Kalazanci Szent József tekintélyes spanyol családból származott. Amikor
harmincöt-harminchat évesen Rómába ment, egyházi karrierről álmodott,
kanonok szeretett volna lenni, végül azonban létrehozta Európa első
ingyenes iskoláját, és élete hátralevő több mint ötven évét a szegény
gyerekek oktatásának-nevelésének szentelte.*

– Nagyon izgalmas életút Kalazanci Szent Józsefé. *Valóban egyházi
karrierre készült, bíborosok társaságát kereste, és unokaöccsei
nevelőjeként dolgozott, amikor Rómába érkezett.* *Mindig nyitott volt
azonban a társadalmi valóságra. *Sok vallásos társulatnak tagja volt.
Akkoriban főtestvériségnek nevezték ezeket a jámbor, ugyanakkor szociálisan
elkötelezett társaságokat. Kalazancius velük együtt * látogatta a főváros
különböző kerületeit, s ekkor szembesült azzal, hogy kétféle Róma létezik:
az egyik az általa jól ismert előkelő, a másik pedig a szegénységtől
szenvedő, elhagyatott.* Ez a kétféle világ egymás közvetlen közelében élt. *Az
ellentmondásos társadalmi helyzettel **szembesülve Kalazancius megértette,
miféle küldetés teljesítésére hívja őt Isten. *Mélyen átérezte, *milyen
óriási igazságtalanság, hogy csupán mert valaki szegény családba születik,
eleve el van zárva* *a tudás és akár a hit megismerésének lehetőségétől.*
Számára nincs mód a társadalmi felemelkedésre, hiszen ahhoz az első
lépcsőfok a megfelelő oktatás-nevelés lenne.* Nem tudott belenyugodni ebbe.
Engedte, hogy a társadalmi valóság megszólítsa őt, azon keresztül
meghallotta Isten hangját, majd elindult, hogy változtasson **az
igazságtalan körülményeken*. Az egyik külföldi rendtársunk írt egy nagyon
érdekes tanulmányt, amelyben összevetette Kalazancius és Ferenc pápa
gondolatait. *Kalazanci Szent József elment a perifériára, a Trasteverére,
a Tiberisen túli szegényvilágba, és ott találkozott Isten hívásával. *Ferenc
pápa még papként, majd Buenos Aires érsekeként ugyanezt tette.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&img=o_IMG_2219.jpg>

*– Kalazancius élete utolsó éveiben rengeteg támadásnak **volt kitéve,
igaztalanul vádolták. X. Ince pápa lényegében fel is oszlatta a piarista
rendet, amely az alapító 1648-ban bekövetkezett halálakor sem működött.
Kalazanci József azonban mindvégig megőrizte az Istenbe és Mária
közbenjárásába vetett hitét.*

– *Életének utolsó szakasza* *valóban nagyon nehéz volt.* Kalazancius nem
akart közösségalapító lenni, inkább más közösségekre igyekezett rábízni az
iskolát. Végül azonban *belátta, hogy a jövő érdekében szükség van a
rendalapításra. Egy ideig minden a lehető legjobban alakult,** de aztán
jöttek a támadások, és ellenfelei végül azt is elérték, hogy leváltsák* *őt
a generálisi tisztségéről. Nagy türelemmel viselte **ezeket a
megpróbáltatásokat*. *Ahogyan Jézus végigjárta a keresztutat, úgy
Kalazancius is megélte lelkében a teljes belső elszegényedést, a kenózis,
az önkiüresítés útját járva. Halála* e*lőtt született meg az a pápai
döntés, amely a szerzetesrendünket egyházmegyei közösséggé fokozta le. Ez
azt jelentette, hogy a szerzetesek nem oktathattak **növendékeket,** s
ezzel lényegében halálra ítélték* *a rendet.** Kalazancius mindezt óriási
hittel és méltósággal fogadta, *pedig súlyos tragédiaként élhette meg, hogy
amiért oly sokat küzdött, amiért mindenét odaadta, az széthullani
látszott. *Halálakor
a rend** valóban a végleges megszűnés felé tartott,* *ám ő mindvégig
csodálatra méltó hittel és bizalommal fordult Isten felé. Ezért is nevezzük
őt a „keresztény Jóbnak”.* *Meggyőződéssel vallotta: ha ez a kezdeményezés
valóban Istentől való, akkor az Úr úgyis megadja majd, hogy a rend
újjáéledjen.* *És így is történt: halála után nyolc évvel, 1656-ban VII.
Sándor pápa visszaállította a kongregációt, majd 1669-ben IX. Kelemen ismét
teljes jogú szerzetesrenddé tette a kegyes iskolák rendjét*.

*– Mivel magyarázható, hogy Kalazancius iskolaalapító kezdeményezése annyi
ellenállásba ütközött?*

– Látnunk kell, hogy *amit Kalazanci József tett, az** forradalmi lépés*nek
számított, *hiszen megnyitotta a társadalmi mobilitás útját. **Ha ugyanis a
szegények megfelelő oktatáshoz jutnak, akkor előbb-utóbb bekerülhetnek a
vezető rétegbe. **Ez* *nem tetszett* *az akkori elitnek.* *Kalazancius
elképzelése szerint az iskolának kiemelt társadalmi feladatot kell
teljesítenie. **A jövő társadalmát ugyanis azok a fiatalok alakítják majd,
akiket ma nevelünk.* *Az iskola tehát az ő felfogásában nem egyszerűen a
tudás átadásának helye, hanem a társadalmi tudat formálásának intézménye. **A
legelső kérdés az, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni, milyen jövőt
képzelünk el, és miként tudjuk segíteni a diákjainkat abban, hogy ők a
mainál jobb társadalmat építsenek. *Kalazancius oktatói-nevelői
tevékenysége felhívja a figyelmünket arra, hogy *az iskoláról való
teljesebb gondolkodás érdekében szükség van erre a társadalmi nézőpontra.*

*– Négyszáz év után is sokat beszélnek a szakemberek arról, hogy a szegény,
leszakadó rétegeket csak a tanulás révén lehet felemelni. Ennyire nem
változott volna semmi ezen a téren?*

– *Kalazanci Szent József *nem csupán az egyházi, de a világi pedagógia
történetének is rendkívül jelentős alakja. *Ösztönösen ráérzett arra,
mennyire fontos az iskola és a társadalom viszonya. **A szegénység, egyes
társadalmi rétegek leszakadása vagy ennek veszélye napjainkban is súlyos
problémát jelent. Sajnos a mai oktatási rendszer – gyakran tapasztaljuk –
alapvetően szegregál, nem tud mit kezdeni **azzal, hogy vannak lemaradó
gyerekek, akiket nem képes integrálni az oktatásba. **A sátoraljaújhelyi
tanodánkban például a gyerekek számára komoly nehézséget jelent az
írás-olvasás, gyakran odáig sem jutnak el, hogy megértsék, mi a feladat.*
Eleve* kódolva van, hogy sikertelenek lesznek **az iskolai munkában*. *Számukra
másféle képzésre van szükség, és csak a lassabb haladás vezethet
eredményre. Szociális, pszichés segítségre is szükségük van.* A jelenlegi
oktatási keretek rugalmatlanok, ezért alkalmatlanok az ilyen helyzetek
kezelésére. A változtatáshoz *újra kellene gondolnunk az egész oktatási
rendszert, sokkal nagyobb kreativitásra volna szükség.*

*– Kalazanci Szent József a szegény gyerekek számára hozott létre
iskolákat. Ma viszont gyakran elhangzik a vád, hogy az egyházi iskolák
elitet képeznek.*

– Ez így nem igaz, bár *tény, hogy az egyházi iskolák egy részébe inkább a
jobb képességű gyerekek járnak. Azt is látni kell azonban, hogy
napjainkban, amikor az egyházmegyék is elköteleződtek az oktatás mellett,
számos hátrányos helyzetű településen tartanak fenn iskolát,  **ami valódi
társadalmi misszió.* Ezeken a területeken szó sincs elitiskolákról, sőt… A
piarista iskola sem elitiskola abban az értelemben, hogy lefölözné a
társadalom felső rétegét. Sokfelé jelen vagyunk az országban, és sokféle
társadalmi háttérből érkeznek a diákjaink. Ebből a szempontból hasonló a
helyzetünk, mint Kalazancius idejében volt. Kezdetben csak a szegények
jártak a piarista iskolákba, később azonban a nemesek is beadták a
gyerekeiket, mert a rendnek jól működő intézményei voltak. Valaki úgy
fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy a gazdagok iskolájában nincs helye a
szegénynek, de* a szegények iskolájában van helye a gazdagnak is. Ebben az
értelemben a hazai piarista iskolák a társadalmi integráció intézményei.*

*– Kalazancius azt kérte a társaitól, hogy legyenek elkötelezettek
kulturális és spirituális téren egyaránt. Mennyire lehet ezt megvalósítani
a mai pluralista, hittől elszakadt világban?*

– A körülményeket soha nem okolhatjuk azért, ha nem tesszük meg azt, amit
megtehetnénk. Mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy elmélyüljünk az
Istennel való személyes kapcsolatunkban, és arra is, hogy kulturálisan
képezzük magunkat. Világunk sokszínű, és az iskolában is ezzel a
sokszínűséggel találkozunk. *Hívő embernek lenni nem azt jelenti, hogy
elszakadunk a valóságtól, hanem azt, hogy tisztelettel tudunk tekinteni a
valóságra, és az értéket keressük a tőlünk távol lévő eseményekben,
jelenségekben is.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&img=o_IMG_2240.jpg>

*– 1617-ben, a rend alapításakor a kereszténység meghatározó szerepet
töltött be a társadalomban, ma viszont egyre inkább háttérbe szorul. Mi
lehet egy ilyen világban a piaristák küldetése?*

– *Kalazancius rendkívül fontosnak tartotta a hitre való nevelést.
Bevezette például az oratio continuát: a szerzetes tanárok a kápolnában
folyamatosan imádkoztak a gyerekekkel. *Ez arra utal, hogy *a keresztény
hit valódi megélése* *akkoriban sem volt **magától értetődő. *Az viszont
tény, hogy* a közeg keresztény volt, még ha egyénileg nem is volt mindig
mindenki hívő. **Ma valóban más a társadalom. A mi iskoláinkba is sok diák
érkezik olyan háttérből, amelyben a hit, a vallás nem része a család
mindennapi életének. **Ez kihívás elé állít bennünket:* *hogyan tudjuk
segíteni a fiatalokat abban, hogy rátaláljanak a Jézus Krisztussal való
kapcsolat éltető erejére?* Az iskolának nagy lehetősége van e téren.* Ha
humánus és humanizáló közeget tud teremteni, az nagyszerű meghívást
jelenthet a keresztény életre.*

*– Milyen gyümölcsei lehetnek a rend számára az idei ünnepi emlékévnek?*

– *A hármas jubileum alkalmából Ferenc pápa levelet írt a rendünknek.*
Ebben *úgy fogalmazott: bárcsak ez a jubileumi év új pünkösd lenne a
piaristák számára. *Ez nagyon szép meghívás. Úgy hiszem, nem valami
látványos, mindent felforgató pünkösdre van szükségünk, hiszen alapvetően
jó úton járunk. Ám rendalapítónk életének alaposabb megismerése
mindannyiunkat mélyebb elköteleződésre vezethet, és újabb életforrásokat
fakaszthat fel bennünk. Egy jubileum akkor lesz valóban Istentől áldott, ha
az igazán lényeges dolgokra nyitja rá a figyelmünket. *Kalazanci Szent
József spirituális életútja számomra egészen magával ragadó példa. Pap
volt, tanár, szerzetes, rendalapító, és minden, amit létrehozott, rendkívül
mély istenkapcsolatból született meg.*

Meggyőződésem, hogy a mi oktató-nevelő munkánknak, alkotótevékenységünknek
is csak ez lehet az igazi forrása. Egyedül innen kiindulva lehet valóban
termékeny az életünk. S mintha ez lenne az egyik legnagyobb ajándék, amit
munkatársainknak és a ránk bízott fiataloknak is fel tudunk kínálni: a
forrás közelében lenni. *A jubileumi év jó alkalom arra is, hogy még inkább
odafigyeljünk a szegényekre, a társadalom perifériáján élőkre.*

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170206/137c5b60/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl