<div dir="ltr"><h1 class="m_6884081027080853058m_-3020044412846381940m_-6095297730348803496m_5906004949163177249m_3091685921073082995gmail-cim">Csodálatra méltó volt a hite és bizalma – Labancz Zsolt SP a rendalapító Kalazanci Szent Józsefről </h1>
<div class="m_6884081027080853058m_-3020044412846381940m_-6095297730348803496m_5906004949163177249m_3091685921073082995gmail-datum">2017. február 5. vasárnap 19:35<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/csodalatra-melto-volt-hite-es-bizalma-labancz-zsolt-sp-rendalapito-kalazanci-szent-jozsefrol" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/csodalatra-melto-volt-hite-e<wbr>s-bizalma-labancz-zsolt-sp-ren<wbr>dalapito-kalazanci-szent-jozse<wbr>frol</a><br></div>
<h3 class="m_6884081027080853058m_-3020044412846381940m_-6095297730348803496m_5906004949163177249m_3091685921073082995gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A magyar piaristák hármas jubileumot ünnepelnek:</span> a
rendalapítás 400., a rendalapító, Kalazanci Szent József szentté
avatásának 250., és a pesti iskola alapításának 300. évfordulóját.
Labancz Zsolttal, a Piarista Rend Magyar Tartományának elöljárójával
beszélgettünk. </h3><p></p><p><b>– Tartományfőnökként mit jelent Önnek a hármas jubileumot ünneplő emlékév?</b></p>
<p>– Tavaly november 27-én ott voltam a jubileumi év megnyitóján
Rómában, ahol a szentmise főcelebránsa a szerzetesi kongregáció
prefektusa, João Braz de Aviz bíboros volt, és velünk ünnepelt a
Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja érsek-titkára,
Angelo Vincenzo Zani is. Ott adódott lehetőségem arra, hogy lélekben is
megérkezzem ehhez az ünnephez. Nagy hálát érzek a jubileumi évért.
Óriási ajándék, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kalazanci Szent József négyszáz évvel ezelőtt
megalapította a rendünket, amely azóta is működik.</b></span> Nemigen szoktuk
hangoztatni, hogy a piarista<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az első olyan szerzetesrend, melyet az
Egyház azért hozott létre, hogy neveléssel és oktatással foglalkozzon.</b></span>
Mi nem egyéb tevékenységeink mellett foglalkozunk a tanítással – amely
része az Egyház pasztorális tevékenységének –, hanem kifejezetten ezért
vagyunk.</p>
<p>Kalazanci Szent József és az Egyház részéről forradalmi tett volt,
hogy a fiatalokkal való foglalkozásról, a nevelésről kimondták: ezen a
területen is jelen van Isten, ezért szükséges, hogy ott legyenek a
szerzetesek is. Gyakran elhangzik, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a pedagógushivatás nem könnyű.
Soha nem is volt az, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ma a gyorsan változó társadalmi körülmények
miatt egyre nagyobb teher nehezedik </span>az iskolákra.</b><b> Nemegyszer szociális
vagy pszichés segítségnyújtásra is szükség van</b></span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> ami korábban nem
tartozott az iskola feladatai közé.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy ilyen helyzetben különösen nagy
erőt jelenthet a pedagógusok számára az a tudat, hogy hivatásuk és
életük Istentől megáldott.</b></span> Kalazanci József szentté avatására sem szokás
különösebben nagy figyelmet fordítani. Természetesnek vesszük, hogy egy
rendalapítót szentté avatnak, holott ez egyáltalán nincs mindig így.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Kalazanciusról azonban az Egyház kimondta, hogy szent volt</b></span>, s ez
mindnyájunk számára megerősítő lehet: azt jelenti, hogy biztos talajra
építkezhetünk. Keveset beszélünk arról is, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Kalazanci József
ereklyéi között van kettő, amely különös jelentőséggel bír: a szent
nyelve és szíve, amely máig épen maradt. </b></span>Számomra nagyon kedves üzenet,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy tanítással-neveléssel foglalkozó szerzetes papnak éppen ez a
két testrésze az, ami ellenállt az enyészetnek. A nyelv a kommunikáció
eszköze, a szív pedig a szereteté. </b></span>Ez ugyancsak útmutatás lehet nekünk,
pedagógusoknak: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szavainknak és a szívünknek mindig összhangban kell
lenniük egymással.</b></span></p>
<p><b>– Kalazanci Szent József <span style="background-color:rgb(255,242,204)">tekintélyes spanyol családból
származott.</span> Amikor harmincöt-harminchat évesen Rómába ment, egyházi
karrierről álmodott, kanonok szeretett volna lenni, végül azonban<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
létrehozta Európa első ingyenes iskoláját, és élete hátralevő több mint
ötven évét a szegény gyerekek oktatásának-nevelésének szentelte.</span></b></p>
<p>– Nagyon izgalmas életút Kalazanci Szent Józsefé. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Valóban egyházi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
karrierre készült, bíborosok társaságát kereste,</span> és unokaöccsei
nevelőjeként dolgozott, amikor Rómába érkezett.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindig nyitott volt
azonban a társadalmi valóságra. </b></span>Sok vallásos társulatnak tagja volt.
Akkoriban főtestvériségnek nevezték ezeket a jámbor, ugyanakkor
szociálisan elkötelezett társaságokat. Kalazancius velük együtt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
látogatta a főváros különböző kerületeit, s ekkor szembesült azzal, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy
kétféle Róma létezik: az egyik az általa jól ismert előkelő, a másik
pedig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szegénységtől szenvedő, elhagyatott.</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>Ez a kétféle világ egymás
közvetlen közelében élt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ellentmondásos társadalmi helyzettel <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szembesülve Kalazancius megértette, miféle küldetés teljesítésére hívja
őt Isten. </b></span>Mélyen átérezte, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>milyen óriási igazságtalanság, hogy csupán
mert valaki szegény családba születik, eleve el van zárva</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a tudás és
akár a hit megismerésének lehetőségé<span style="background-color:rgb(234,209,220)">től.</span></b></span> Számára nincs mód a társadalmi
felemelkedésre, hiszen ahhoz az első lépcsőfok a megfelelő
oktatás-nevelés lenne.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem tudott belenyugodni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ebbe.</span> Engedte, hogy a
társadalmi valóság megszólítsa őt, azon keresztül meghallotta Isten
hangját, majd elindult, hogy változtasson </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az igazságtalan körülményeken</b></span>.
Az egyik külföldi rendtársunk írt egy nagyon érdekes tanulmányt,
amelyben összevetette<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Kalazancius és Ferenc pápa gondolatait. </span><b>Kalazanci
Szent József elment a perifériára, a Trasteverére, a Tiberisen túli
szegényvilágba, és ott találkozott Isten hívásával. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ferenc pápa még
papként, majd Buenos Aires érsekeként ugyanezt tette.</span></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&img=o_IMG_2219.jpg" rel="lightbox['g75315']" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&p=1&img=c_IMG_2219.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Kalazancius <span style="background-color:rgb(255,242,204)">élete utolsó éveiben </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">rengeteg támadásnak </span></b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">volt
kitéve, igaztalanul vádolták</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">X. Ince pápa </span>lényegében fel is oszlatta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
piarista rendet, amely az alapító 1648-ban bekövetkezett halálakor </span>sem
működött.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kalazanci József azonban mindvégig megőrizte az Istenbe és
Mária közbenjárásába vetett hitét.</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Életének utolsó szakasza</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>valóban nagyon nehéz volt.</b></span> Kalazancius nem
akart közösségalapító lenni, inkább más közösségekre igyekezett rábízni
az iskolát. Végül azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>belátta, hogy a jövő érdekében szükség van a
rendalapításra. Egy ideig minden a lehető legjobban alakult,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> de aztán
jöttek a támadások, és ellenfelei végül azt is elérték, hogy leváltsák</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>őt a generálisi tisztségéről. Nagy türelemmel viselte </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezeket a
megpróbáltatásokat</b>.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ahogyan Jézus végigjárta a keresztutat, úgy
Kalazancius is megélte lelkében a teljes belső elszegényedést, a
kenózis, az önkiüresítés útját járva. Halála</b></span> e<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>lőtt született meg az a
pápai döntés, amely a szerzetesrendünket egyházmegyei közösséggé fokozta
le. Ez azt jelentette, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szerzetesek </span>nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">oktathattak </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>növendékeket,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
s ezzel lényegében halálra ítélték</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a rendet.</b><b> Kalazancius <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindezt</span> óriási
hittel és méltósággal fogadta, </b></span>pedig súlyos tragédiaként élhette meg,
hogy amiért oly sokat küzdött, amiért mindenét odaadta, az széthullani
látszott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Halálakor a rend</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> valóban a végleges megszűnés felé tartott,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ám
ő mindvégig csodálatra méltó hittel és bizalommal fordult Isten felé.
Ezért is nevezzük őt a „keresztény Jóbnak”.</b></span> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Meggyőződéssel vallotta</span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">ha
ez a kezdeményezés valóban Istentől való, akkor az Úr úgyis megadja
majd, hogy a rend újjáéledjen.</span></b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És így is történt: halála után nyolc
évvel, 1656-ban VII. Sándor pápa visszaállította a kongregációt, majd
1669-ben IX. Kelemen ismét teljes jogú szerzetesrenddé tette a kegyes
iskolák rendjét</b></span>.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mivel magyarázható, hogy Kalazancius iskolaalapító kezdeményezése <span style="background-color:rgb(234,209,220)">annyi ellenállásba </span>ütközött?</span></b></p>
<p>– Látnunk kell, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amit Kalazanci József tett, az</b><b> forradalmi
lépés</b></span>nek számított, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hiszen megnyitotta a társadalmi mobilitás útját. </b><b>Ha
ugyanis a szegények megfelelő oktatáshoz jutnak, akkor előbb-utóbb
bekerülhetnek a vezető rétegbe. </b><b>Ez</b> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem tetszett</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az akkori elitnek.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kalazancius elképzelése szerint az iskolának kiemelt társadalmi
feladatot kell teljesítenie. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A jövő társadalmát ugyanis azok a fiatalok
alakítják majd, akiket ma nevelünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az iskola tehát az ő felfogásában
nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyszerűen a tudás átadásának helye,</span> hanem a társadalmi tudat
formálásának intézménye. </b><b>A legelső kérdés az, hogy milyen társadalmat
szeretnénk építeni, milyen jövőt képzelünk el, és miként tudjuk segíteni
a diákjainkat abban, hogy ők a mainál jobb társadalmat építsenek.
</b></span>Kalazancius oktatói-nevelői tevékenysége felhívja a figyelmünket arra,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az iskoláról való teljesebb gondolkodás érdekében szükség van erre a
társadalmi nézőpontra.</b></span></p>
<p><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&p=1&img=c_IMG_2236.jpg" alt="" border="0"></p>
<p><b>– Négyszáz év után is sokat beszélnek a szakemberek arról,
hogy a szegény, leszakadó rétegeket csak a tanulás révén lehet
felemelni. Ennyire nem változott volna semmi ezen a téren?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kalazanci Szent József </b></span>nem csupán az egyházi, de a világi pedagógia
történetének is rendkívül jelentős alakja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ösztönösen ráérzett arra,
mennyire fontos az iskola és a társadalom viszonya. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szegénység, egyes
társadalmi rétegek leszakadása vagy ennek veszélye napjainkban is súlyos
problémát jelent. Sajnos a mai oktatási rendszer – gyakran tapasztaljuk
– alapvetően szegregál, nem tud mit kezdeni </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azzal, hogy vannak lemaradó
gyerekek, akiket nem képes integrálni az oktatásba. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A sátoraljaújhelyi
tanodánkban például a gyerekek számára komoly nehézséget jelent az
írás-olvasás, gyakran odáig sem jutnak el, hogy megértsék, mi a feladat.</b></span>
Eleve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> kódolva van, hogy sikertelenek lesznek </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az iskolai munkában</b></span>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Számukra másféle képzésre van szükség, és csak a lassabb haladás
vezethet eredményre. Szociális, pszichés segítségre is szükségük van.</b></span> A
jelenlegi oktatási keretek rugalmatlanok, ezért alkalmatlanok az ilyen
helyzetek kezelésére. A változtatáshoz <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>újra kellene gondolnunk az egész
oktatási rendszert, sokkal nagyobb kreativitásra volna szükség.</b></span></p>
<p><b>– Kalazanci Szent József a szegény gyerekek számára hozott
létre iskolákat. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ma viszont gyakran elhangzik a vád, hogy az egyházi
iskolák elitet képeznek.</span></b></p>
<p>– Ez így nem igaz, bár <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tény, hogy az egyházi iskolák egy részébe
inkább a jobb képességű gyerekek járnak. Azt is látni kell azonban, hogy
napjainkban, amikor az egyházmegyék is elköteleződtek az oktatás
mellett, számos hátrányos helyzetű településen tartanak fenn iskolát, </b><b>ami valódi társadalmi misszió.</b></span> Ezeken a területeken szó sincs
elitiskolákról, sőt… A piarista iskola sem elitiskola abban az
értelemben, hogy lefölözné a társadalom felső rétegét. Sokfelé jelen
vagyunk az országban, és sokféle társadalmi háttérből érkeznek a
diákjaink. Ebből a szempontból hasonló a helyzetünk, mint Kalazancius
idejében volt. Kezdetben csak a szegények jártak a piarista iskolákba,
később azonban a nemesek is beadták a gyerekeiket, mert a rendnek jól
működő intézményei voltak. Valaki úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban,
hogy a gazdagok iskolájában nincs helye a szegénynek, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a szegények
iskolájában van helye a gazdagnak is. Ebben az értelemben a hazai
piarista iskolák a társadalmi integráció intézményei.</b></span></p>
<p><b>– Kalazancius azt kérte a társaitól, hogy legyenek
elkötelezettek kulturális és spirituális téren egyaránt. Mennyire lehet
ezt megvalósítani a mai pluralista, hittől elszakadt világban?</b></p>
<p>– A körülményeket soha nem okolhatjuk azért, ha nem tesszük meg azt,
amit megtehetnénk. Mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy elmélyüljünk
az Istennel való személyes kapcsolatunkban, és arra is, hogy
kulturálisan képezzük magunkat. Világunk sokszínű, és az iskolában is
ezzel a sokszínűséggel találkozunk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hívő embernek lenni nem azt jelenti,
hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elszakadunk </span>a valóságtól, hanem azt, hogy tisztelettel tudunk
tekinteni a valóságra, és az értéket keressük a tőlünk távol lévő
eseményekben, jelenségekben is.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&img=o_IMG_2240.jpg" rel="lightbox['g75315']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75315&p=1&img=c_IMG_2240.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– 1617-ben, a rend alapításakor a kereszténység meghatározó
szerepet töltött be a társadalomban, ma viszont egyre inkább háttérbe
szorul. Mi lehet egy ilyen világban a piaristák küldetése?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kalazancius rendkívül fontosnak tartotta a hitre való nevelést.
Bevezette például az oratio continuát: a szerzetes tanárok a kápolnában
folyamatosan imádkoztak a gyerekekkel. </b></span>Ez arra utal, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a keresztény
hit valódi megélése</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akkoriban sem volt </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magától értetődő. </b></span>Az viszont
tény, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a közeg keresztény volt, még ha egyénileg nem is volt mindig
mindenki hívő. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma valóban más a társadalom. A mi iskoláinkba is sok diák
érkezik olyan háttérből, amelyben a hit, a vallás nem része a család
mindennapi életének. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez kihívás elé állít bennünket:</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogyan tudjuk
segíteni a fiatalokat abban, hogy rátaláljanak a Jézus Krisztussal való
kapcsolat éltető erejére?</b></span> Az iskolának nagy lehetősége van e téren.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha
humánus és humanizáló közeget tud teremteni, az nagyszerű meghívást
jelenthet a keresztény életre.</b></span></p>
<p><b>– Milyen gyümölcsei lehetnek a rend számára az idei ünnepi emlékévnek?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hármas jubileum alkalmából Ferenc pápa levelet írt a rendünknek.</b></span>
Ebben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>úgy fogalmazott: bárcsak ez a jubileumi év új pünkösd lenne a
piaristák számára. </b></span>Ez nagyon szép meghívás. Úgy hiszem, nem valami
látványos, mindent felforgató pünkösdre van szükségünk, hiszen
alapvetően jó úton járunk. Ám rendalapítónk életének alaposabb
megismerése mindannyiunkat mélyebb elköteleződésre vezethet, és újabb
életforrásokat fakaszthat fel bennünk. Egy jubileum akkor lesz valóban
Istentől áldott, ha az igazán lényeges dolgokra nyitja rá a
figyelmünket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kalazanci Szent József spirituális életútja számomra
egészen magával ragadó példa. Pap volt, tanár, szerzetes, rendalapító,
és minden, amit létrehozott, rendkívül mély istenkapcsolatból született
meg.</b></span></p>
<p>Meggyőződésem, hogy a mi oktató-nevelő munkánknak,
alkotótevékenységünknek is csak ez lehet az igazi forrása. Egyedül innen
kiindulva lehet valóban termékeny az életünk. S mintha ez lenne az
egyik legnagyobb ajándék, amit munkatársainknak és a ránk bízott
fiataloknak is fel tudunk kínálni: a forrás közelében lenni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A jubileumi
év jó alkalom arra is, hogy még inkább odafigyeljünk a szegényekre, a
társadalom perifériáján élőkre.</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>