[Grem] Pilinszky János: Karácsonyi gondolatok

[Emoke Greschik]

 Pilinszky János: Karácsonyi gondolatok

Szép a karácsony költészete, de ennek a költészetnek a gyökere
véghetetlenül mélyebb, s tulajdonképpen még nem termette meg valódi
gyümölcsét közöttünk.

Isten – írja Simone Weil – tiszta szeretetből alkotta a világot. A teremtés
nem Isten hatalmának, hanem az isteni szeretet lemondásának a műve. Mivel
pedig a világ a lemondás műve, erre az isteni szeretetre mi is csak
lemondással felelhetünk. Innét minden valódi alkotás és minden valódi
cselekedet és vállalás mélyén a szeretet alkalma és az aszkézis szabadító
jelenléte.

De a teremtő szeretet nem lett volna teljes, ha Isten maga is nem vállalja
megtestesülését. Creatio, Incarnatis, Passió: ugyanannak a feltétlen,
ugyanannak a szent Szeretetnek a túláradása, „túlkapása”, amely „Krisztust
végül is a keresztre emelte”.

Egész létünk a szeretet isteni „túlkapásainak” a drámája. Ennek a drámának
áll mintegy centrumában a megtestesülés titka az isteni ártatlanság
makulátlanul tiszta jegyeivel. Így – a teremtő lemondás jegyében – a
karácsony egyszerre az egész teremtés elfogadásának és szeretetben való
fölülmúlásának az ünnepe. Isten szeretete és szabadsága a valóságos helye:
innét univerzalitása. Ezért, hogy jó hírével mindent bevilágít, hogy térben
és időben minden – ami szép és igaz – tudva, nem tudva feléje mutat, s
méltán meríthet világosságot belőle.

De mint a szívünkben lakó isteni szikra, tiszta szeretet: a megtestesült
Isten is csak szinte észrevétlenül léphetett közénk. Igaz: kicsiny,
mérhetetlenül kicsiny fény ez – de reális. Ugyanaz a szelídség, mely
engedelmességre bírta a teremtett univerzumot, és gyengédségének erejével a
kereszt vereségén túl meggyőzte a világot.

A karácsonyi bölcsőben a kisdedek ártatlanságával fekszik ez az ártatlan
Isten, kinek szeretete soha többé nem hagyja nyugton szívünket. Békéje örök
kísértője minden békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A
karácsonyi ünnep külsősége mit se ér e tiszta, ártatlan és egyetemes
szeretet nélkül. Vajon valaha is meg fogja teremni valódi gyümölcseit
közöttünk?



(Új Ember, 1967. december 17.)

Jegyzet
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171228/2dec6bac/attachment.html>