<div dir="ltr"><div><div><div>
<h1 class="m_-1103374601907317916m_-150523254751730940gmail-uppercase" style="font-size:200%;text-align:center">Pilinszky János: Karácsonyi gondolatok</h1>
<p style="text-indent:0%">Szép a karácsony költészete, de ennek a 
költészetnek a gyökere véghetetlenül mélyebb, s tulajdonképpen még nem 
termette meg valódi gyümölcsét közöttünk.</p>
<p style="text-indent:5%">Isten – írja Simone Weil – tiszta szeretetből alkotta a világot. A teremtés nem Isten hatalmának, hanem az isteni szeretet <span style="font-style:italic">lemondásának</span>
 a műve. Mivel pedig a világ a lemondás műve, erre az isteni szeretetre 
mi is csak lemondással felelhetünk. Innét minden valódi alkotás és 
minden valódi cselekedet és vállalás mélyén a szeretet alkalma és az 
aszkézis szabadító jelenléte.</p>
<p style="text-indent:5%">De a teremtő szeretet nem lett volna teljes, 
ha Isten maga is nem vállalja megtestesülését. Creatio, Incarnatis, 
Passió: ugyanannak a feltétlen, ugyanannak a szent Szeretetnek a 
túláradása, „túlkapása”, amely „Krisztust végül is a keresztre emelte”.</p>
<p style="text-indent:5%">Egész létünk a szeretet isteni 
„túlkapásainak” a drámája. Ennek a drámának áll mintegy centrumában a 
megtestesülés titka az isteni ártatlanság makulátlanul tiszta jegyeivel.
 Így – a teremtő lemondás jegyében – a karácsony egyszerre az egész 
teremtés elfogadásának és szeretetben való fölülmúlásának az ünnepe. 
Isten szeretete és szabadsága a valóságos helye: innét univerzalitása. 
Ezért, hogy jó hírével mindent bevilágít, hogy térben és időben minden –
 ami szép és igaz – tudva, nem tudva feléje mutat, s méltán meríthet 
világosságot belőle.</p>
<p style="text-indent:5%">De mint a szívünkben lakó isteni szikra, 
tiszta szeretet: a megtestesült Isten is csak szinte észrevétlenül 
léphetett közénk. Igaz: kicsiny, mérhetetlenül kicsiny fény ez – de 
reális. Ugyanaz a szelídség, mely engedelmességre bírta a teremtett 
univerzumot, és gyengédségének erejével a kereszt vereségén túl 
meggyőzte a világot.</p>
<p style="text-indent:5%">A karácsonyi bölcsőben a kisdedek 
ártatlanságával fekszik ez az ártatlan Isten, kinek szeretete soha többé
 nem hagyja nyugton szívünket. Békéje örök kísértője minden 
békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A karácsonyi ünnep 
külsősége mit se ér e tiszta, ártatlan és egyetemes szeretet nélkül. 
Vajon valaha is meg fogja teremni valódi gyümölcseit közöttünk?</p>
<p style="text-indent:5%"> </p>
<div><p style="font-size:10pt;text-align:right;text-indent:0pt">(<span style="font-style:italic">Új Ember,</span> 1967. december 17.)</p></div>
<p style="text-indent:5%"><a>Jegyzet</a></p>
</div></div></div></div>