[Grem] Czakó Gábor: Őstörténetünk vitatott kérdései, Attila és Árpád nyelve

[Romhányi Beatrix]

Kedveseim!
Leszoktam arról, hogy reagáljak az efféle történelmi jellegű szövegekre, de
azért csöndben jelezném, hogy az egész népvándorlás kor, benne a magyar
honfoglalás történetét illetően László Gyula óta nagyon sok mindent másként
látunk. Néhány alap kérdést érdemes lenne tisztán látni:
1) A genetikai rokonság, a nyelvrokonság és a kulturális rokonság három
különböző dolog. A Kárpát-medence genetikai állományának nagy része a kora
bronzkor óta meglehetősen állandó, az ide érkező "népek" az alapnépességet
csak színezték, de nem cserélték le. A nyelvrokonság egy ettől teljesen
független kérdés, a nyelvhasználat sokkal változékonyabb, mint azt sokan
gondolják. Például a 13. században beköltöző kunok két generáció alatt
lecserélték a nyelvüket, miközben genetikailag nyilván maradtak azok, akik
voltak. A kulturális rokonság pedig egy-egy régió jelentős részben közös
kódkészletét jelenti. Pl., egy délnémet, egy magyar és egy észak horvát
jobban megérti egymást , mint egy délnémet és egy észak német, vagy egy
észak horvát és egy dél horvát. A szerbnek és a horvátnak van olyan
nyelvjárása, történetesen Boszniában, ami alig különbözik egymástól,
miközben a kulturális identitásuk igen távol áll egymástól. Azt ugyanis
sokkal jobban meghatározza a vallás, mint a nyelv.
2) A latin "gens" két különböző jelentést hordoz. Az ókori latinban
nemzetséget jelentett, nagyjából olyasmit, mint a középkori magyarországi
nemzetségek. A Biblia latin fordításába viszont a "pogány népek"
jelentéssel került be (gentes). A népvándorlás korról szóló latin
forrásainkban ember legyen a talpán, aki biztonsággal meg tudja
különböztetni, hogy az egyes szerzők mikor gondoltak nemzetségre (kisebb
létszámú katonai elitekre, olykor asszonyokkal, olykor nélkülük), és mikor
a mi fogalmaink szerinti népekre.
3) A népvándorlás korban ugyan sok változás történt, de az esetek döntő
többségében nem tömegek mozogtak. Az hunokról konkrétan azt sem tudjuk,
hogy kifélék voltak, régészetileg ugyanis gyakorlatilag nincs nyomuk.
Akiket fizikai valójukban látunk, azok germánok, miközben az egész
szerveződés élén egy maroknyi hun katonai vezető állt, akiknek az embertani
anyaga azonban azonosíthatatlan. Egyetlen olyan, egyébként Budapest
területén feltárt sír van, amelyben gyaníthatóan egy hun előkelő nyugodott.
Pont. Ennyi és nem több. Kérdezzük meg tőle, milyen nyelven beszélt.
Egyébként ha válaszolna, valószínűleg több nyelvet is felsorolna, a
sztyeppei elitekre ugyanis a többnyelvűség volt jellemző. Éppen ez volt
ezen elitek identitásának az egyik legmeghatározóbb eleme.
4) Az írott források valójában csak azokról az eseményekről szólnak,
amelyek "átütötték a korabeli sajtó ingerküszöbét". Vagyis pl. arról, ha
egy fejedelem áttette székhelyét A helyről B helyre. Attól fogva ugyanis
máshová kellett küldeni a követséget, ha tárgyalni akartak vele. Ebből a
"nép" mozgására vonatkozóan semmi sem következik. A magyar honfoglalás
jóval hosszabban elhúzódó folyamat volt, amelyben 895 valószínűleg Árpád
székhelyének az áthelyezése volt. A honfoglaló leletanyag egy részéről
egyre többen gyanítják, hogy már 895 előtt a Kárpát-medencében élő
személyek hagyatéka, akik a 860-as évek közepétől-végétől (kb. ekkor kezdik
a magyarokat emlegetni) telepedtek be a Kárpát-medence hatalmi válságban
lévő területére.
5) Tetszik, nem tetszik, minden jel arra vall, hogy a beköltözők kevesebben
voltak, mint a bent lévők. Viszont a bent lévők sokkal tarkábbak voltak,
mint egyesek szeretnék. Vagyis a honfoglaló magyarok egy közepesen nagy
(családostul közlekedő) katonai elitet jelentettek, a Kárpát-medencében
pedig avarok, frankok, morvák, némi bolgárok, esetleg maradék gepidák,
romanizált népességmaradványok, karantánok, stb. várták őket. És ennek
mindnek megvan a régészeti hagyatéka is. A nyelvükről csak sejtéseink
vannak, a genetikai állományuk kevert, kulturálisan pedig legalább négy
különböző irányba voltak kötődéseik (Balkán, Itália, Rajna-vidék,
sztyeppe). Ha jobban megkapargatjuk, még némi skandináv kapcsolatot is
lehet találni,legalábbis a tárgyak szintjén.
6) Az újabb archeogenetikai kutatások nem támasztják alá László Gyula
nagycsaládi temetőkről szóló elméletét. Az együtt eltemetett, szépen
elrendezett sorokban nyugvó személyek között semmilyen vérségi kapcsolatot
sem sikerült kimutatni. Egyetlen anya-lánya kapcsolatot találtak, de a két
személy egymástól több száz kilométerre aludta örök álmát. Amiket látunk,
azok megszervezett katonai egységek - stratégiai pontokat megszálló
fejedelmi had - temetői. Ilyen tudatos telepítés a 10-11. században is
történt, kifejezetten az államalapítással összefüggésben. Ez persze azt is
jelenti, hogy a magyar honfoglalás valójában a Kárpát-medence
újraszervezését jelentette, vagyis az avar kaganátus bukása után
szétdarabolódott terület ismételten egységes politikai irányítás alá került.
7) Az a finnugor népesség, ami ma látszik (finn, észt, hanti, mansi),
csupán a töredéke az egykorinak. A mai Oroszország területén elég sok
finnugor nyelve beszélő népcsoport élt, akik közül a legnagyobb a vepszéké
volt. Ezeket a népeket a mongolok tüntették el, részben magukba
olvasztották, részben északra nyomták őket. Jelentős részük orosszá lett a
14-15. században.

Bocsánat a hosszú szövegért, karácsony és újév között talán sok is ennyi,
de talán az ünnepek közti nyugalom időt ad ennek a mérlegelésére is.
Végezetül egy kollégámat szeretném idézni: "A magyar történelem szép úgy,
amint van. Ne keressünk helyette másikat!"

Boldog új évet!
Trixi

2017. december 27. 19:51 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:

> Attila és Árpád nyelve
> Őstörténetünk vitatott kérdései
> Mikor és hol tanultak magyarul a finnugor népektől és tőlünk is roppant
> távolról érkező avarok és hunok?
> https://gondola.hu/cikkek/108410-Attila_es_Arpad_nyelve.html
> 2017. december 26. 10:30
> <https://gondola.hu/cikkek/108410-Attila_es_Arpad_nyelve.html#>
>
> László Gyula (1910–1998) több okból lett a magyarságtudomány fekete
> báránya. Például túltanulta magát. Először szobrász lett a Magyar
> Képzőművészeti Főiskolán, majd művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz,
> régészet következett, sőt bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, és
> tanulmányutakat tett Angliától Görögországig. Mindebből művész volta a
> leglényegesebb. Műgyártó ugyanis bárki lehet, művész azonban csak az, aki a
> Teljességhez méri magát.
>
> Ebben különbözött kortársai zömétől, akik a szakemberséget választották a
> siker végett. A szakember a szakmához, mestersége szerinti szabványokhoz
> méri magát.
>
> Nos, ezért mulatságos például az a többségi szaktudományos vélekedés
> László Gyula alapvető fölismeréséről, amit sokaktól idézhetnénk, de most
> éppen Györffy György (1917–2000) történésztől tesszük: „…a kettős vagy
> többszörös honfoglalás elméletét történeti és nyelvészeti forrásanyag
> ugyanúgy nem támasztja alá, mint ahogy nem egyeztethető a néppé válás
> folyamatának legújabban megismert törvényszerűségeivel.”
>
> Nos, ha a lényeget nézzük, akkor eme iskolapélda hangoztatói minden
> célszemélyüknél jobban tudják, hogy a magyarságtudományban Hunfalvy Pál
> uralkodása óta egyetlen alaptétel létezik, a magyar népnek, vagy ha ez nem
> megy, akkor a magyar nyelvnek, a finnugor származásába vetett hit. Ebben
> rejlik a „törvényszerűség”. Minden, ami erre árnyékot vet, netán bajuszát
> cibálja, az tudománytalan eretnekség. Sőt!
>
> Engel Pál történész akadémikus (!) leszögezte a Népszabadságban (2001.
> május 12.): „A tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét
> elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen a ponton túl van, az a szellemi és
> politikai alvilág.”
>
> Természetesen Györffy Györgytől Engel Pálon át a Glatz Ferencig, s még
> rajtuk is túl, mindenki tudja, hogy a finnugor rokonságról „történeti és
> nyelvészeti forrásanyag” nem szól, mert ilyen, sajnos, lényegében nincsen.
> Ismétlem: sajnos.
>
> Ami közösnek látszó mondamaradék fönnmaradt az ugoroknál, az jobbára
> magyar eredetű, ámde eredeti alakjából, világlátásából kiforgatott töredék.
> Lásd például: csodaszarvas-legenda. El kell olvasni a magyar és a manysi
> változatot, s meg kell nézni Jankovics Marcell finnugor szellemben
> készített filmjét. Hiteles. A finnugorok vették át a történet foszlányait,
> s a maguk képére formálták.
>
> László Gyula válasza: „Az Akadémia által elfogadott finnugor származtatás
> száműzte a kutatók érdeklődési köréből mindazt, ami ellentmondott volna a
> tannak, és ez az egyoldalúság mind a mai napig uralkodik a magyar
> őstörténet kutatásában: a régészek szinte csak illusztrációkként szolgálnak
> a nyelvtudomány tételeihez.” Igen finom fogalmazás!
>
> ***
>
> Az igazság igazságos. Fölragyogtatja, ami már előbb is közkincs volt
> krónikáinkból. Például Anonymus (1200 körül) a Gesta Hungarorumban (50–51.)
> a székelyekről mint Attila király népéről írt.
>
> Ennyi elég is lehetne, hiszen a székelyek Csaba – a Tarih-i Ün­gürüszben:
> Kaba – népének elvonulása után, a honfoglaláskor, a Névtelen idejében is
> ugyanúgy beszéltek, mint mindmáig: magyarul. Ahogy korábban is, amikor ők
> jöttek be a Kárpát-medencébe. A hunokkal vagy az avarokkal! Létük az Árpád
> előtti honfoglalás eleven bizonyítéka.
>
> Kézai Simon írja: „Az Úr megtestesülésétől számított 677-ben, száznégy
> évvel Attila magyar király halála után […] miként a rómaiak krónikájában
> meg van írva, a magyarok másodszor jöttek ki Scythiából.” Tehát a
> honfoglalás most elfogadott idejénél több mint két évszázaddal korábban! Ám
> ekkor már „másodszor jöttek ki Scythiából”. A magyarok! Akiket a hatályos
> tudomány avarnak nevez.
>
> ***
>
> A hunfalvyzmus szégyencsillagainak egyike a Tarih-i Üngürüsz – A magyarok
> története – című, talán éppen egy elveszett corvina fordításának elrejtése
> a magyar tudósok és az igényes közönség elől. A mű eredetijét Mahmud
> Temüdzsán, Nagy Szulejmán szultán (uralkodott: 1520–1566) főtolmácsa
> mentette meg a tűzhaláltól 1543-ban, amikor Székesfehérvár elfoglalásakor a
> törökök elégették a királyi könyvtárat.
>
> Akárcsak Alexandriában, s miként megtörténhet ez Berlintől Londonig
> azokkal a könyvekkel, melyek vagy ellenkeznek a Koránnal, ezért
> rászolgáltak a tűzhalálra, vagy benne vannak, akkor pedig fölöslegesek.
> Mahmud a könyvet latinból a szultáni udvarban divatozó úgynevezett „népi
> desztánok” – értsd: népi regények – cirkalmas török nyelvére fordította.
>
> Vámbéry Ármin 1860-ban vásárolta Isztambulban, s hazajövet az Akadémiának
> ajándékozta. Hunfalvy Pál főkönyvtáros azonnal kiadta Budenz Józsefnek
> (1836–1892), aki 22 évesen, 1858 májusában érkezett Pestre, és három év
> alatt akadémiai levelező taggá érett! Természetesen lesújtó bírálatot írt
> róla. Bírálatot egy történelmi dokumentumról…
>
> A művet Hunfalvy rögtön a zárt osztályra helyezte! Ott porladt 110 évig!
> 1971-ben (!) hazafiak kalandos körülmények között filmmásolatot készítettek
> róla, amelyet Prágába csempésztek a Károly Egyetem
> turkológusprofesszorához, Blaskovics Józsefhez, aki magyarra fordította. Az
> első kiadás 1982-ben, a Magvetőnél jelent meg.
>
> Szalay Károly, a kötet szerkesztője több életveszélyes fenyegetést kapott!
> Később Hazai György akadémikus fordítását és kritikáját az Akadémiai Kiadó
> adta közre (1996).
>
> ***
>
> A Tarih-i Üngürüsz 26. fejezetében olvasható: „Hunor népét támadás érte,
> mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába
> költözött.
>
> Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges
> folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az
> országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az
> ottani népek].
>
> »Mikor kerül a kezünkbe ennél jobb ország?« – mondták [Hunorék]. Ennél az
> oknál fogva Hunor népe [békés] megegyezéssel annak az országnak a
> királyához ment, alattvalójává vált.”
>
> A mű szerint ez volt a magyarok első bejövetele Pannóniába, ám mégsem,
> hiszen az itt lakók magyarul beszéltek! Óvatos kérdés: az avarok itt netán
> hun maradékot találtak?
>
> A könyvben több helyen olvasható, hogy a Kárpát-medencében „az ő nyelvükön
> [azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az ottani népek].
>
> A Tarih-i Üngürüsz szerint egy bizonyos Kattar nevű fővezér alatt a hunok
> újra bejöttek. Majd a Tiszán átkelő Hunor népe egyesült Hunornak azzal a
> népével, amelyik Adzsem padisahjával erre a tájra költözött, és itt
> telepedett le.
>
> A székelyek egyértelműen hunok, akik Erdélyben élnek – vallja e krónika
> szerzője is.
>
> ***
>
> Érthető Hunfalvy Pál rettegése a könyvtől, hiszen ha Anonymus mellett más
> középkori írók is azt állítják, hogy Pannóniában már Árpádék bejövetele
> előtt magyarul beszélők, tehát magyarok éltek, akkor a finnugor tervnek
> lőttek – hogy közös hun–magyar szólással éljünk. (Lőttek neki –
> hun–magyar–ujgur–mongol szokás a koporsó lebocsátása előtt belelőni a
> sírba.)
>
> Tökéletesen fölismerte, hogy a kétszeri, netán többes honfoglalás az ő
> finnugor elképzelését sírba döntötte volna, hiszen a Pamír környéki hunok
> és az Altaj térségében élő avarok aligha járogattak a finnugorok messze
> északnyugati honába nyelvórákat venni.
>
> ***
>
> A hivatalosság gondjai időközben erősen megszaporodtak. Nem elég, hogy az
> avarok régészeti hagyatékából, az úgynevezett griffes-indás motívumokból
> László Gyula a mi magyar őseink kézművességének és szellemének nyomát
> olvasta ki.
>
> Az úgynevezett írottasokat azért nevezik így, mert olvashatók! Éppenséggel
> László Gyula kiváló tanítványa, a hozzá hasonlóan sokoldalú Vékony Gábor
> turkológus, történész, régész, nyelvész, rovástudó jóvoltából, aki sorra
> fejtette meg az úgynevezett avar kori rovásírásokat. Magyarul!
>
> Mi derült ki?
>
> E nép valóban elődünk volt, hiszen magyarul beszélt. Ez egyértelmű a
> Vékony Gábor által elolvasott környei és szarvasi rovásokból, melyek
> jelenlegi legöregebb nyelvemlékeink, mégis csodálatosan üdék, és meglepően
> közel állnak mai beszédünkhöz. Rá­adásul annak is bizonyságai, hogy 670
> után megszaporodtak az itteni magyarok!
>
> ***
>
> Az igazi tudóst túlélik fölismerései. Király Péter (1917–2015)
> nyelvészprofesszor megállapította, hogy a VIII–X. századi nyugat-európai
> forrásokban (főleg a német nyelvterület kolostori névjegyzékeiben)
> előforduló mintegy hatvan (!) Ungarus, Hungaer, Hunger, Hungarius, Onger,
> Wanger személynév szintén a magyarok külső elnevezésére megy vissza, és nem
> valamely német köznévre.
>
> Ez pedig azt jelenti, hogy már a honfoglalás előtt létezett nyugaton
> magyar „diaszpóra”! (Király Péter: A honalapítás vitás eseményei – A
> kalandozások és a honfoglalás éve. Szerkesztette és az előszót írta: Udvari
> István. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2006)
>
> (Német) Lajos keleti frank király egy 860-ban kelt oklevelében egy
> határhegy neve „marcha uengeriorium”; Widukind krónikájában (A szászok
> története): „Avares, quos modo Ungarios vocamus” („az avarokat, akiket most
> ungaroknak nevezünk”) – idézi László­ Gyula. (Múltunkról utódainknak, Püski
> Kiadó, 1999., I. kötet)
>
> A Szent Wandregisilius-kolostor 877. évi évkönyve szerint: „Lajos kapta
> meg többek között az avaroknak, azaz a hunoknak vagy ungarorum-oknak az
> országát.” Tehát az avar kori krónikás e három név viselőit egy népnek
> tudta!
>
> ***
>
> László Gyula látta, amit félénk vagy dogmatikus pályatársai nem mertek
> észrevenni, ennélfogva a haladás irányát is észlelte.
>
> A 2000-ben történt Semino-vizsgálat óta fölélénkült a genetika iránti
> érdeklődés. Különösen, amikor kiderült, hogy hiányzik belőlünk az uráli
> népekre egyöntetűen jellemző TAT (EU13 + EU14) gén. Vajon származhattunk-e
> azoktól, akik nem lehetnek őseink? Ezt a kérdést senki nem tette föl.
>
> Mismásolás kezdődött: ha nem biológiai, akkor nyelvi leszármazottai
> vagyunk a finnugoroknak. Hogyan? Bronzkori magaskultúra hordozójaként és
> művelőjeként, de némaként érkeztünk az andronovói kultúra térségébe, hogy
> ott végre megtanuljunk beszélni a derék kőkoriaktól?
>
> Az idén fejeződött be az a kutatás, melynek során a karosi honfoglalás
> kori temetők teljes genetikai anyagát elemezte Neparáczki Endre
> doktorandusz.
>
> Adjuk át a szót a fiatal tudósnak: „…a karosi honfoglalás kori temetők
> újabb, immár tán teljes genetikai elemzése során 89 mtDNS genom elemzésével
> megállapítottuk, hogy a honfoglalók lehetséges őseinek 41,5%-a xiongnu
> (ázsiai hun), 42,7%-a skandináv-germán, 6,7%-a kaukázusi (közel-keleti),
> 2,2%-a szláv és 6,7%-a egyéb európai származású lehetett. Adatainkat egyéb
> genetikai, antropológiai történeti adatok is alátámasztják.” Tehát Árpáddal
> nem jöttek finnugorok!
>
> Neparáczki Endre ezt is írja: „Eredményeink támogatják középkori
> krónikáink hitelét, miszerint a »honfoglalás« népünk második bejövetele, és
> Árpádék itt már magyar nyelvű népességet találtak. Adataink hihetővé teszik
> az eredetileg is magyar nyelvű székelyek hun hagyományát és a honfoglalást
> megelőző jelenlétüket a Kárpát-medencében.
>
> Ezzel magyarázatot nyer a régészeti anyagból levont következtetés,
> miszerint a honfoglalás kori népesség régészeti hagyatékból becsült csekély
> létszáma alapján nem adhatta alapját a 11. századi, Árpád-kori
> tömbmagyarságnak (Kniezsa, 1993; Révész, 2016).
>
> A finnugor–honfoglaló genetikai kapcsolat hiánya arra utal, hogy a magyar
> nyelv finnugor rétegeit nem lehet a honfoglalókhoz kötni, ellenben a magyar
> nyelvben meglévő masszív török nyelvi réteget nagy valószínűséggel hun
> eredetűnek tekinthetjük. Ez újabb kérdéseket és kutatási irányokat nyit a
> magyar nyelv lehetséges eredetéről és rokonsági viszonyairól.”
>
> Hunfalvysta nyelvészeti elképzelésnek alárendelt történettudományunk máig
> adós a korábban érkezett s azóta is itt élt magyarok történetének
> föltárásával. Ahelyett, hogy legalább most munkához látott volna – nyilván
> ezeregy oka volt, hogy miért nem tette –, gőzerővel ostorozni kezdte az
> immár doktor Neparáczki Endrét és témavezető tanárát, Török Tibort, aki
> időközben a maga kutatását is megjelentette.
>
> Néhány észrevétel kér szót: a nem finnugor Árpád-nép miként lett magyar
> ajkú?
>
> A finnugorok – vagy legalább a hantik és a manysik – miért nem őrizték meg
> magyar nyelvüket és kultúrájukat?
>
> A finnugor elem tán csak nem azért hiányzik teljes mértékben genetikai
> állományunkból, mert őseink valamilyen – milyen? – okból nem álltak
> szorosabb kapcsolatban a finnugorokkal?
>
> Mikor és hol tanultak magyarul a finnugor népektől és tőlünk is roppant
> távolról érkező avarok és hunok?
>
> ***
>
> Az utolsó szó legyen László Gyuláé: „A 896-os honfoglalás történelme
> szilárdan áll, amit a magam felvetése ehhez hozzáfűz, csupán annyi, hogy
> Árpád magyarjai a Kárpát-medencében már javarészt magyarokat találtak, akik
> előttük a 670-es évek táján özönlöttek ide.”
>
> *Czakó Gábor*
> Magyaridok.hu
>
>
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-4467091014676973541_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171227/5d256485/attachment-0001.html>