[Grem] Czakó Gábor: Őstörténetünk vitatott kérdései, Attila és Árpád nyelve

[Emoke Greschik]

 Attila és Árpád nyelve
Őstörténetünk vitatott kérdései
Mikor és hol tanultak magyarul a finnugor népektől és tőlünk is roppant
távolról érkező avarok és hunok?
https://gondola.hu/cikkek/108410-Attila_es_Arpad_nyelve.html
2017. december 26. 10:30
<https://gondola.hu/cikkek/108410-Attila_es_Arpad_nyelve.html#>

László Gyula (1910–1998) több okból lett a magyarságtudomány fekete
báránya. Például túltanulta magát. Először szobrász lett a Magyar
Képzőművészeti Főiskolán, majd művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz,
régészet következett, sőt bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, és
tanulmányutakat tett Angliától Görögországig. Mindebből művész volta a
leglényegesebb. Műgyártó ugyanis bárki lehet, művész azonban csak az, aki a
Teljességhez méri magát.

Ebben különbözött kortársai zömétől, akik a szakemberséget választották a
siker végett. A szakember a szakmához, mestersége szerinti szabványokhoz
méri magát.

Nos, ezért mulatságos például az a többségi szaktudományos vélekedés László
Gyula alapvető fölismeréséről, amit sokaktól idézhetnénk, de most éppen
Györffy György (1917–2000) történésztől tesszük: „…a kettős vagy többszörös
honfoglalás elméletét történeti és nyelvészeti forrásanyag ugyanúgy nem
támasztja alá, mint ahogy nem egyeztethető a néppé válás folyamatának
legújabban megismert törvényszerűségeivel.”

Nos, ha a lényeget nézzük, akkor eme iskolapélda hangoztatói minden
célszemélyüknél jobban tudják, hogy a magyarságtudományban Hunfalvy Pál
uralkodása óta egyetlen alaptétel létezik, a magyar népnek, vagy ha ez nem
megy, akkor a magyar nyelvnek, a finnugor származásába vetett hit. Ebben
rejlik a „törvényszerűség”. Minden, ami erre árnyékot vet, netán bajuszát
cibálja, az tudománytalan eretnekség. Sőt!

Engel Pál történész akadémikus (!) leszögezte a Népszabadságban (2001.
május 12.): „A tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét
elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen a ponton túl van, az a szellemi és
politikai alvilág.”

Természetesen Györffy Györgytől Engel Pálon át a Glatz Ferencig, s még
rajtuk is túl, mindenki tudja, hogy a finnugor rokonságról „történeti és
nyelvészeti forrásanyag” nem szól, mert ilyen, sajnos, lényegében nincsen.
Ismétlem: sajnos.

Ami közösnek látszó mondamaradék fönnmaradt az ugoroknál, az jobbára magyar
eredetű, ámde eredeti alakjából, világlátásából kiforgatott töredék. Lásd
például: csodaszarvas-legenda. El kell olvasni a magyar és a manysi
változatot, s meg kell nézni Jankovics Marcell finnugor szellemben
készített filmjét. Hiteles. A finnugorok vették át a történet foszlányait,
s a maguk képére formálták.

László Gyula válasza: „Az Akadémia által elfogadott finnugor származtatás
száműzte a kutatók érdeklődési köréből mindazt, ami ellentmondott volna a
tannak, és ez az egyoldalúság mind a mai napig uralkodik a magyar
őstörténet kutatásában: a régészek szinte csak illusztrációkként szolgálnak
a nyelvtudomány tételeihez.” Igen finom fogalmazás!

***

Az igazság igazságos. Fölragyogtatja, ami már előbb is közkincs volt
krónikáinkból. Például Anonymus (1200 körül) a Gesta Hungarorumban (50–51.)
a székelyekről mint Attila király népéről írt.

Ennyi elég is lehetne, hiszen a székelyek Csaba – a Tarih-i Ün­gürüszben:
Kaba – népének elvonulása után, a honfoglaláskor, a Névtelen idejében is
ugyanúgy beszéltek, mint mindmáig: magyarul. Ahogy korábban is, amikor ők
jöttek be a Kárpát-medencébe. A hunokkal vagy az avarokkal! Létük az Árpád
előtti honfoglalás eleven bizonyítéka.

Kézai Simon írja: „Az Úr megtestesülésétől számított 677-ben, száznégy
évvel Attila magyar király halála után […] miként a rómaiak krónikájában
meg van írva, a magyarok másodszor jöttek ki Scythiából.” Tehát a
honfoglalás most elfogadott idejénél több mint két évszázaddal korábban! Ám
ekkor már „másodszor jöttek ki Scythiából”. A magyarok! Akiket a hatályos
tudomány avarnak nevez.

***

A hunfalvyzmus szégyencsillagainak egyike a Tarih-i Üngürüsz – A magyarok
története – című, talán éppen egy elveszett corvina fordításának elrejtése
a magyar tudósok és az igényes közönség elől. A mű eredetijét Mahmud
Temüdzsán, Nagy Szulejmán szultán (uralkodott: 1520–1566) főtolmácsa
mentette meg a tűzhaláltól 1543-ban, amikor Székesfehérvár elfoglalásakor a
törökök elégették a királyi könyvtárat.

Akárcsak Alexandriában, s miként megtörténhet ez Berlintől Londonig azokkal
a könyvekkel, melyek vagy ellenkeznek a Koránnal, ezért rászolgáltak a
tűzhalálra, vagy benne vannak, akkor pedig fölöslegesek. Mahmud a könyvet
latinból a szultáni udvarban divatozó úgynevezett „népi desztánok” – értsd:
népi regények – cirkalmas török nyelvére fordította.

Vámbéry Ármin 1860-ban vásárolta Isztambulban, s hazajövet az Akadémiának
ajándékozta. Hunfalvy Pál főkönyvtáros azonnal kiadta Budenz Józsefnek
(1836–1892), aki 22 évesen, 1858 májusában érkezett Pestre, és három év
alatt akadémiai levelező taggá érett! Természetesen lesújtó bírálatot írt
róla. Bírálatot egy történelmi dokumentumról…

A művet Hunfalvy rögtön a zárt osztályra helyezte! Ott porladt 110 évig!
1971-ben (!) hazafiak kalandos körülmények között filmmásolatot készítettek
róla, amelyet Prágába csempésztek a Károly Egyetem
turkológusprofesszorához, Blaskovics Józsefhez, aki magyarra fordította. Az
első kiadás 1982-ben, a Magvetőnél jelent meg.

Szalay Károly, a kötet szerkesztője több életveszélyes fenyegetést kapott!
Később Hazai György akadémikus fordítását és kritikáját az Akadémiai Kiadó
adta közre (1996).

***

A Tarih-i Üngürüsz 26. fejezetében olvasható: „Hunor népét támadás érte,
mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába
költözött.

Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges
folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az
országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az
ottani népek].

»Mikor kerül a kezünkbe ennél jobb ország?« – mondták [Hunorék]. Ennél az
oknál fogva Hunor népe [békés] megegyezéssel annak az országnak a
királyához ment, alattvalójává vált.”

A mű szerint ez volt a magyarok első bejövetele Pannóniába, ám mégsem,
hiszen az itt lakók magyarul beszéltek! Óvatos kérdés: az avarok itt netán
hun maradékot találtak?

A könyvben több helyen olvasható, hogy a Kárpát-medencében „az ő nyelvükön
[azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az ottani népek].

A Tarih-i Üngürüsz szerint egy bizonyos Kattar nevű fővezér alatt a hunok
újra bejöttek. Majd a Tiszán átkelő Hunor népe egyesült Hunornak azzal a
népével, amelyik Adzsem padisahjával erre a tájra költözött, és itt
telepedett le.

A székelyek egyértelműen hunok, akik Erdélyben élnek – vallja e krónika
szerzője is.

***

Érthető Hunfalvy Pál rettegése a könyvtől, hiszen ha Anonymus mellett más
középkori írók is azt állítják, hogy Pannóniában már Árpádék bejövetele
előtt magyarul beszélők, tehát magyarok éltek, akkor a finnugor tervnek
lőttek – hogy közös hun–magyar szólással éljünk. (Lőttek neki –
hun–magyar–ujgur–mongol szokás a koporsó lebocsátása előtt belelőni a
sírba.)

Tökéletesen fölismerte, hogy a kétszeri, netán többes honfoglalás az ő
finnugor elképzelését sírba döntötte volna, hiszen a Pamír környéki hunok
és az Altaj térségében élő avarok aligha járogattak a finnugorok messze
északnyugati honába nyelvórákat venni.

***

A hivatalosság gondjai időközben erősen megszaporodtak. Nem elég, hogy az
avarok régészeti hagyatékából, az úgynevezett griffes-indás motívumokból
László Gyula a mi magyar őseink kézművességének és szellemének nyomát
olvasta ki.

Az úgynevezett írottasokat azért nevezik így, mert olvashatók! Éppenséggel
László Gyula kiváló tanítványa, a hozzá hasonlóan sokoldalú Vékony Gábor
turkológus, történész, régész, nyelvész, rovástudó jóvoltából, aki sorra
fejtette meg az úgynevezett avar kori rovásírásokat. Magyarul!

Mi derült ki?

E nép valóban elődünk volt, hiszen magyarul beszélt. Ez egyértelmű a Vékony
Gábor által elolvasott környei és szarvasi rovásokból, melyek jelenlegi
legöregebb nyelvemlékeink, mégis csodálatosan üdék, és meglepően közel
állnak mai beszédünkhöz. Rá­adásul annak is bizonyságai, hogy 670 után
megszaporodtak az itteni magyarok!

***

Az igazi tudóst túlélik fölismerései. Király Péter (1917–2015)
nyelvészprofesszor megállapította, hogy a VIII–X. századi nyugat-európai
forrásokban (főleg a német nyelvterület kolostori névjegyzékeiben)
előforduló mintegy hatvan (!) Ungarus, Hungaer, Hunger, Hungarius, Onger,
Wanger személynév szintén a magyarok külső elnevezésére megy vissza, és nem
valamely német köznévre.

Ez pedig azt jelenti, hogy már a honfoglalás előtt létezett nyugaton magyar
„diaszpóra”! (Király Péter: A honalapítás vitás eseményei – A kalandozások
és a honfoglalás éve. Szerkesztette és az előszót írta: Udvari István.
Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2006)

(Német) Lajos keleti frank király egy 860-ban kelt oklevelében egy
határhegy neve „marcha uengeriorium”; Widukind krónikájában (A szászok
története): „Avares, quos modo Ungarios vocamus” („az avarokat, akiket most
ungaroknak nevezünk”) – idézi László­ Gyula. (Múltunkról utódainknak, Püski
Kiadó, 1999., I. kötet)

A Szent Wandregisilius-kolostor 877. évi évkönyve szerint: „Lajos kapta meg
többek között az avaroknak, azaz a hunoknak vagy ungarorum-oknak az
országát.” Tehát az avar kori krónikás e három név viselőit egy népnek
tudta!

***

László Gyula látta, amit félénk vagy dogmatikus pályatársai nem mertek
észrevenni, ennélfogva a haladás irányát is észlelte.

A 2000-ben történt Semino-vizsgálat óta fölélénkült a genetika iránti
érdeklődés. Különösen, amikor kiderült, hogy hiányzik belőlünk az uráli
népekre egyöntetűen jellemző TAT (EU13 + EU14) gén. Vajon származhattunk-e
azoktól, akik nem lehetnek őseink? Ezt a kérdést senki nem tette föl.

Mismásolás kezdődött: ha nem biológiai, akkor nyelvi leszármazottai vagyunk
a finnugoroknak. Hogyan? Bronzkori magaskultúra hordozójaként és
művelőjeként, de némaként érkeztünk az andronovói kultúra térségébe, hogy
ott végre megtanuljunk beszélni a derék kőkoriaktól?

Az idén fejeződött be az a kutatás, melynek során a karosi honfoglalás kori
temetők teljes genetikai anyagát elemezte Neparáczki Endre doktorandusz.

Adjuk át a szót a fiatal tudósnak: „…a karosi honfoglalás kori temetők
újabb, immár tán teljes genetikai elemzése során 89 mtDNS genom elemzésével
megállapítottuk, hogy a honfoglalók lehetséges őseinek 41,5%-a xiongnu
(ázsiai hun), 42,7%-a skandináv-germán, 6,7%-a kaukázusi (közel-keleti),
2,2%-a szláv és 6,7%-a egyéb európai származású lehetett. Adatainkat egyéb
genetikai, antropológiai történeti adatok is alátámasztják.” Tehát Árpáddal
nem jöttek finnugorok!

Neparáczki Endre ezt is írja: „Eredményeink támogatják középkori krónikáink
hitelét, miszerint a »honfoglalás« népünk második bejövetele, és Árpádék
itt már magyar nyelvű népességet találtak. Adataink hihetővé teszik az
eredetileg is magyar nyelvű székelyek hun hagyományát és a honfoglalást
megelőző jelenlétüket a Kárpát-medencében.

Ezzel magyarázatot nyer a régészeti anyagból levont következtetés,
miszerint a honfoglalás kori népesség régészeti hagyatékból becsült csekély
létszáma alapján nem adhatta alapját a 11. századi, Árpád-kori
tömbmagyarságnak (Kniezsa, 1993; Révész, 2016).

A finnugor–honfoglaló genetikai kapcsolat hiánya arra utal, hogy a magyar
nyelv finnugor rétegeit nem lehet a honfoglalókhoz kötni, ellenben a magyar
nyelvben meglévő masszív török nyelvi réteget nagy valószínűséggel hun
eredetűnek tekinthetjük. Ez újabb kérdéseket és kutatási irányokat nyit a
magyar nyelv lehetséges eredetéről és rokonsági viszonyairól.”

Hunfalvysta nyelvészeti elképzelésnek alárendelt történettudományunk máig
adós a korábban érkezett s azóta is itt élt magyarok történetének
föltárásával. Ahelyett, hogy legalább most munkához látott volna – nyilván
ezeregy oka volt, hogy miért nem tette –, gőzerővel ostorozni kezdte az
immár doktor Neparáczki Endrét és témavezető tanárát, Török Tibort, aki
időközben a maga kutatását is megjelentette.

Néhány észrevétel kér szót: a nem finnugor Árpád-nép miként lett magyar
ajkú?

A finnugorok – vagy legalább a hantik és a manysik – miért nem őrizték meg
magyar nyelvüket és kultúrájukat?

A finnugor elem tán csak nem azért hiányzik teljes mértékben genetikai
állományunkból, mert őseink valamilyen – milyen? – okból nem álltak
szorosabb kapcsolatban a finnugorokkal?

Mikor és hol tanultak magyarul a finnugor népektől és tőlünk is roppant
távolról érkező avarok és hunok?

***

Az utolsó szó legyen László Gyuláé: „A 896-os honfoglalás történelme
szilárdan áll, amit a magam felvetése ehhez hozzáfűz, csupán annyi, hogy
Árpád magyarjai a Kárpát-medencében már javarészt magyarokat találtak, akik
előttük a 670-es évek táján özönlöttek ide.”

*Czakó Gábor*
Magyaridok.hu

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171227/3f202fb1/attachment.html>