[Grem] Böjte Cs. interjú "Nagytata lettem"

[Emoke Greschik]

Nagytata lettem, több száz unokám van” – Interjú Böjte Csabával
https://kepmas.hu/tarsalgo/nagytata-lettem-tobb-szaz-
unokam-van-interju-bojte-csabaval?utm_source=mandiner&
utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201712 <https://kepmas.hu/szam-kati>
2017.12.01.
Valószínűtlennek tűnt, hogy létrejön ez a címlapfotós beszélgetés. Hétfő
reggelre beszéltük meg, hogy hívom, aznap mikor és hol találkozzunk. Fél
nyolckor annyit mond, Csongrádon van, hívjam vissza 2–3 óra múlva, mert egy
esti tévéadásra Budapestre jön, előtte valahol az M5-ös bevezetésénél
tudunk találkozni. A reménytelennek tűnő helyzetben eszembe jut, hogy de
hisz előtte megnyíltak már ajtók ennél lehetetlenebb küldetésekhez is. Fél
nap alatt kapunk is engedélyt a fotózáshoz egy útba eső helyen, a Budapesti
Corvinus Egyetemnek köszönhetően… Így történetünk, amelynek főhőse Böjte
Csaba ferences szerzetes, a kihalt esti campuson játszódik.

<https://ad.adverticum.net/C/4724048/4916529/491662300/1512412037645/kepmas.hu/4916614?u=1601236298440023360505>
<https://ad.adverticum.net/C/4724048/4916529/491662300/1512412037645/kepmas.hu/4916614?u=1601236298440023360505>
<https://ad.adverticum.net/C/4724048/4916529/491662300/1512412037645/kepmas.hu/4916614?u=1601236298440023360505>
*Sötétedik, van foga a hidegnek, össze is húzzuk magunkon a kabátot, amikor
feltűnik a Duna-parton a barna habitus, lendületes, de nem túl sietős
léptekkel közeledik. Csaba testvér kicsit arrébb szállt ki az autóból és
sétált egyet a friss szélben. Amikor népes csapatunkkal (fotós, werkfotós,
asszisztensek és én) belépünk a régi Közgáz hatalmas előcsarnokába,
a biztonsági őr felé biccentve megjegyzi:*

– Jófélének gondolhatnak engem, hogy ennyien kell lefogjanak egy fotózáshoz.

*– Mi dolga volt Csongrádon?*

– *A Nagytata-könyvem előkészítése.** Sokszor keresem rá a választ, hogy
miért maradnak a gyerekek árván. *Többnyire arra jutok, hogy nem árvíz,
tűzvész, földrengés teszi őket otthontalanná, hanem *a felnőttek rossz
döntései, az, hogy valaki nem vállalja az anyai vagy apai hivatását.* *De
nemcsak a szülői hivatással **van a baj, hanem a nagyszülőivel is. *A mai
világban, azt mondják, identitáskrízis van. Pedig a nagyszülői feladat egy
bizonyos idő után mindenkinek felkínálkozik, mert *nemcsak a vér szerinti
gyerekeinknek lehetünk a nagyszülei.** Bíró Antal atya 86 éves volt, amikor
bekopogott, hogy szeretne a gyerekeimnek a nagytatája lenni*. Akkor kicsit
mellbe is vágott ez, de hihetetlenül szépen teljesítette ezt a
vállalását. *Gondoltam,
készítek egy használati imakönyvet, valamiféle vademecumot ehhez
a feladathoz. Antal atya életéből vettem kilenc kis történetet, azokhoz
írtam elmélkedést és egy-egy könyörgést. Ezt elmondhatja a nagyszülő is, de
az unoka is a nagytatájáért. És hát ezt magamnak is írom, hiszen benne
vagyok a korban, és több száz unokám van.*

*– Miben más a nagytataság, mint a szülőség?*

– Hála Istennek, unoka soha nem került be hozzánk, ami azt jelenti,
hogy az *a több
mint ötezer gyerek, aki tőlünk indult, mind valahogy talpra állt, soknak
vannak gyerekei, van, akinek három-négy is. Ha eljönnek, kacagok, feldobom
őket, játszom velük, de nincs az a feladat, hogy nekem ezt a gyereket
nevelnem kell, hisz van neki egy anyja, őt majd a Jóisten segíti és számon
kéri.*

Erdélyben, ha jön a nyári vakáció, általában kimegyek a nyomornegyedbe,
a gyerekeket berakom a buszba, és megyünk a folyóra, tóra. Megérkeztünk,
mindenki beszaladt a vízbe, s ahogy én is átöltöztem az autóban, kiszállva
láttam, hogy a víz telis‑tele volt gyerekekkel, és a nagyok ugyanazokat
a mafla kis cseleket csinálták a kicsikkel, ahogy mosdatták őket, mint
amiket annak idején én velük. Beszappanozták, feldobták, kicsúsztak
a kezükből, bugyborékoltak, kacagtak…

*(A nevetős szempár még jobban csillog, és kicsit mintha pirosra is válna.)*

Leültem egy fa tövébe: „Hát, ez nélkülem is megy.* Nagytata lettem.” Olyan
ez, mint amikor valaki kutat ás. Persze nem ő tölti bele a vizet, de
mégiscsak általa fakad fel. Amikor a gyerekünk felnő, és elkezd alkotni,
azt nem mi csináljuk, de mégiscsak részünk van benne.*

*Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért a világ végén van az utolsó ítélet.*
Mert *a világ végén lehet a tetteink következményét összeszámolni és
aláhúzni. Ha én nem jól neveltem a gyerekem, ha rossz útra vezettem, akkor
azt a Jóisten tőlem is számon kéri. **Szent Ferenc atyánk 800 évvel ezelőtt
elindított egy lavinát – amit én most teszek, és a gyerekeim tesznek, azt
a Jóisten Szent Ferencnek is meg fogja köszönni. Mondhatjuk – ha már itt
a közgazdasági egyetemen vagyunk –, hogy ez hosszú távú befektetés.*

Böjte Csabával a karácsonyi készülődésről, a dévai gyerekekről és sok
minden másról is beszélgettünk. Folytatás a Képmás magazin decemberi
számában.  <https://kepmas.hu/elofizetesek>



<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-5126649854547616782_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171205/af0f74b2/attachment.html>