[Grem] dr. Csókay András agysebész / nigériai misszió, kisfia tragikus halála

[Emoke Greschik]

Csókay doktor fia haláláról: "Hiszem, hogy egyszer újra megölelem Marcit"


*
http://pozitivnap.hu/inspiralo/csokay-doktor-fia-halalarol-hiszem-hogy-egyszer-ujra-megolelem-marcit
<http://pozitivnap.hu/inspiralo/csokay-doktor-fia-halalarol-hiszem-hogy-egyszer-ujra-megolelem-marcit>*

*Alig érkezett meg Nigériából, élete első missziójáról, Csókay András
világhírű idegsebész, agykutató, máris a kórházba sietett ügyelni...
Huszonnyolc éve gyógyít, nemzetközileg elismert idegsebész, mégis minden
reggelét gyakorlással kezdi a boncteremben. Családapaként megtörtént vele
az, ami minden szülő rémálma: a születésnapján egy tragikus baleset miatt
elveszítette legkisebb gyermekét, az akkor 10 éves Marcit. *

*A tragédia* nemhogy megtörte őt, de * megerősítette hitében és az
elhatározásaiban.* Dr. Csókay Andrással beszélgetett a Blikk újságírója,
Herczku Nóra
<http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dr-csokay-andras-marci-a-mai-napig-itt-van-velem/l10zmc5>.
A világhírű magyar orvos mesélt az afrikai tapasztalatairól, a jövőbeli
terveiről és a fia halálának feldolgozásáról. Ebből az interjúból emeltünk
ki részleteket.
Közös fotó Marcival.


* Ez az első munkanapja, miután visszatért Nigériából. Hogy érzi magát
itthon? *

*Dr. Csókay András*: Valójában már pénteken, a reptérről ide siettem, mert
a nyári szabadságolások ­miatt be kellett segítenem az ügyeletben. J*ól
érzem magam: nagyon fáradt vagyok, de csak fizikailag. Egy ilyen misszióban
mindig többet kap az ember, mint amennyit ad.*

* Miért pont Nigériába ment? *

*Csókay*: *Tavaly találkoztam egy nigériai atyával, a híres medjugorjei
zarándokhelyen, ott született meg a misszió a Szűzanya alá rendelve*. *Az
ottani privát kórházak nagyjából olyan felszereltségűek, mint a közepes
kelet-európaiak, az államiak pedig még ennek is mélyen alatta vannak, és
természetesen minden fizetős. Mentőszolgálat nincs, ha valaki balesetet
szenved, akkor a család viszi be a kórházba. Már ha tud fizetni az
ellátásért, mert ha nem, akkor nem csinálnak vele semmit, hiába van
életveszélyben. A 198 millió lakosra feleannyi idegsebész jut, mint itthon,
és ők is zömében a privát kórházakban dolgoznak.* *Az egyedüli reményt az
egyházi fenntartású kórházak jelentik,* *ám itt is igen nagy az orvos- és
eszköz­hiány.** A mostani misszióba én magam koldultam össze az eszközöket:
hosszas munkával sikerült egy ­1960-as évek színvonalán álló műtőt
összehoznom.*

* Milyen volt dolgozni benne? *

*Csókay*: *Megtettem minden tőlem telhetőt. Voltak nehéz eseteim, például
egy 25 éves, 24 hetes várandós kismama, akinek 10-12 centis jóindulatú
tumor volt az agyában, elnyomta a két látóideget, és megvakult. Egy másik
agytumoros ja­nuár óta várt rám. **Keresztény kórház lévén minden műtét
előtt imádkoztunk és énekeltünk. *Kellett is, mert ott már kevés volt az
emberi erő. A körülmények egészen mások, mint itthon: a műtőben egyszerre
két asztal is volt paravánnal elválasztva. *Megtapasztaltam, hogy
képtelenség a hazai higié­niai szintet elérni, de valamiért mégsem
gyakoribbak a szepszisek. Erősebb az emberek immunrendszere.*
*A keresztény kórházban minden műtét előtt énekeltek és imádkoztak, az
ember és a szakértelem ott már kevés volt*

* Tervezi, hogy visszatér? *

*Csókay*: Természetesen! Sőt *szeretném, ha ez a misszió folyamatos lenne*.
Az idegsebészeti esetek sokszor akutak, a betegek nem maradnak életben
addig, amíg valaki évente vagy félévente odalátogat, hogy megműtse őket. *Dr.
Pataki Gergely barátommal ezért létrehoztuk a Cselekvés a
kiszolgáltatottakért Alapítványt, és megszervezzük a kórházban a folyamatos
idegsebészeti szolgálatot. Ő a krónikus égetteket operálja, akikből nagyon
sok van. A felhívásunkra már többen is jelentkeztek: itthonról, de
külföldről is. Terveink szerint 3-4 hetenként váltanánk egymást Nigériában.*
A műtő felszereltsége kezdetleges, de legalább össze tudtak rakni egy
helyet, ahol operálhattak

* Mit tesz majd a missziók közti időszakokban? *

*Csókay*:* A katolikus misszió a szabadságomból megy, itthon is vannak
bőven terveim! Például nagyon szeretném meggyőzni Európát és a fejlett
országokat arról, hogy ne az élő embereken gyakoroljon az agyi mikrosebész,
hanem igenis menjenek vissza az orvosok, gyakorolni a bonctermekbe.* *Ma
már ritkán boncolnak az orvosok, egyrészt az egyre fejlettebb diagnosztikai
módszerek miatt, másrészt azért, mert az emberek nem szeretnek szembesülni
a halállal.* *Pedig muszáj, és egy mikrosebésznek éppúgy, mint egy
sportolónak, edzenie kell, hogy felkészülten, biztos kézzel foghasson neki
a műtéteknek. Itt, a kórházban évente 30-40 extra nehéz műtétem van. Ezek
azok, amikor az agy mélyére kell eljutni a daganatért vagy egyéb kórkép
miatt. Közben elég nagy károkat lehet okozni. Én minden reggelemet hattól
negyed nyolcig a boncteremben töltöm, és edzek, így évente 250-et csinálok
meg. Ez a gyakorlat segít a misszión is.*
Volt olyan beteg, aki január óta várta, hogy megérkezzen a magyar doktor

* Mélyen vallásos. Úgy tudom, 42 éves korában vett fordulatot az élete. *

*Csókay*: *Katolikus neveltetésben részesültem*, *ám 16 évesen elhagytam* *a
hitemet.* *Vallásos maradtam persze, de a magam módján. Amolyan
"talicskaistenem" volt: én akartam irányítani. Belefért mindent: a
hűtlenség, a kicsapongás. Krisztusi koromban nemhogy őt követtem volna, de
megjártam minden mélységet, és nem éreztem jól magam benne. **Elkezdtem a
gyermekkorom templomait végiglátogatni. És egyszer csak, mint egy
villámcsapás, jött egy felismerés arról, hogy hol is van a helyem.
Otthagytam* *a "tékozló fiú" disznóólját, amit magam hoztam létre,* *és
visszatértem. A feleségemhez, a gyerekeimhez, és Istenhez*. *A legkisebb
büntetést kaptam, az elvesztegetett időt:* az élettől, *mert Isten nem
büntet. Később aztán*, *amikor ártatlanul hatalmas veszteség ért,* *még
jobban elmélyült a hitem.*

* A fia halálára céloz, gondolom. *

*Csókay*: Beszélhetünk róla nyugodtan. *Azon a napon volt Marci
születésnapja. A keresztszülei jöttek hozzánk vendégségbe, és amikor
megérkeztek, keresni kezdtük őt. Azt hittük, elbújt. Kimenve az udvarra
láttam, hogy a régi medencében feküdt. Csak húszcentis víz volt benne, a
téliesítés miatt. Valószínűleg kapott egy epilepsziás rohamot, és
beleszédült. Félórával előtte még megöleltem őt. Az emberek azt mondják, el
kell gyászolni a halottakat.* *Marci azonban, úgy érzem, a mai napig itt
van velem, ugyanabban az öröklétben vagyunk, amiről Krisztus beszél az
Evangéliumban.* Csak épp fizikailag nem látom, és nem tudom megölelni őt.
Még. Mert egyszer, a hitem szerint erre is sor kerül majd.* A halála
**meghatározta
a további életem*.* Elveszítettem* *a legkedvesebbet,* *de **a
tragédia* *drámává
szelídült, a szenvedő Krisztussal, ahol a katarzist lelki emelkedés követi,
így nincs félelem, szomorúság. Ezt közvetítem az embereknek. A Szűzanya is
nagyon sokat segít, és persze a feleségem, a családom. Nem is akarok
semmit, csak teszem a dolgom, és Teréz anya szavaival élve: "hagyom, hogy
ceruza legyek Isten kezében". Ez a boldogság.*

* Mérnöknek tanult először *

*Csókay András idegsebész, agykutató 1956. február ­16-án született
Budapesten. Építőmérnökként szerzett diplomát, majd kitanulta az
orvostudományt. Nemzetközileg elismert agysebésszé az általa kifejlesztett
éralagút-technika tette. Prima Primissima díjas, a Magyar Köztársasági
Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett szakember.*


Forrás: Blikk.hu
<http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dr-csokay-andras-marci-a-mai-napig-itt-van-velem/l10zmc5>

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-661451143250267886_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170827/e1072620/attachment.html>