<div dir="ltr"><p><br></p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<h1 class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-title" id="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-articleTitle">Csókay doktor fia haláláról: "Hiszem, hogy egyszer újra megölelem Marcit"</h1><div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-share">
               
                                <div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-share-button">
                                        <div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-fb-like m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:117px;height:20px"></span></div>
                                </div>
                                
                                
                                <div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-share-button">
                                        
                                </div>

                                

                                <div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-share-button">
                                        
                                        
                                </div>
                                
            </div>
            
            
                                                        <center class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-">
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                </center>
                                <p>
                                        <b>
                                                <span id="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-articleLead"><a href="http://pozitivnap.hu/inspiralo/csokay-doktor-fia-halalarol-hiszem-hogy-egyszer-ujra-megolelem-marcit" target="_blank">http://pozitivnap.hu/inspiralo<wbr>/csokay-doktor-fia-halalarol-h<wbr>iszem-hogy-egyszer-ujra-megole<wbr>lem-marcit</a><br></span></b></p><p><b><span id="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-articleLead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Alig érkezett meg Nigériából, élete első 
missziójáról, Csókay András világhírű idegsebész, agykutató, máris a 
kórházba sietett ügyelni... Huszonnyolc éve gyógyít, nemzetközileg 
elismert idegsebész, mégis minden reggelét gyakorlással kezdi a 
boncteremben.</span> Családapaként megtörtént vele az, ami minden szülő 
rémálma: a születésnapján <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy tragikus baleset miatt elveszítette </span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">legkisebb gyermekét, az akkor 10 éves Marcit.</span></span>
                                        </b>
                                </p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A tragédia</b></span> nemhogy megtörte őt, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
megerősítette hitében és az elhatározásaiban.</b></span> Dr. Csókay Andrással beszélgetett a <a href="http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dr-csokay-andras-marci-a-mai-napig-itt-van-velem/l10zmc5" target="_blank">Blikk újságírója, Herczku Nóra</a>. A világhírű magyar orvos mesélt az 
afrikai tapasztalatairól, a jövőbeli terveiről és a fia halálának 
feldolgozásáról. Ebből az interjúból emeltünk ki részleteket. <br></p><div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/cache/4/8/3/f/f/483ff596dcee30ae48a4eec1dd40d459abe7a2e6.jpg"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span></span></span></div>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    
    
    
    
        
            
            
                
                    
                    
                        <span><span>Közös fotó Marcival. </span><br><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><br></span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    </span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
        <b>
            Ez az első munkanapja, miután visszatért Nigériából. Hogy érzi magát itthon?
        </b></span>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Dr. Csókay András</b>: 
Valójában már pénteken, a reptérről ide siettem, mert a nyári 
szabadságolások ­miatt be kellett segítenem az ügyeletben. J<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ól érzem 
magam: nagyon fáradt vagyok, de csak fizikailag. Egy ilyen misszióban 
mindig többet kap az ember, mint amennyit ad.</b></span></p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    
    
    
    
        
            
            
                
                    
                    
                        <span><br></span>
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért pont Nigériába ment</span>?
        </b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tavaly 
találkoztam egy nigériai atyával, a híres medjugorjei zarándokhelyen, 
ott született meg a misszió a Szűzanya alá rendelve</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az ottani privát 
kórházak nagyjából olyan felszereltségűek, mint a közepes 
kelet-európaiak, az államiak pedig még ennek is mélyen alatta vannak, és
 természetesen minden fizetős. Mentőszolgálat nincs, ha valaki balesetet
 szenved, akkor a család viszi be a kórházba. Már ha tud fizetni az 
ellátásért, mert ha nem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">akkor nem csinálnak vele semmit, hiába van 
életveszélyben. A 198 millió lakosra feleannyi idegsebész jut, mint 
itthon, és ők is zömében a privát kórházakban dolgoznak</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyedüli 
reményt az egyházi fenntartású kórházak jelentik,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ám itt is igen nagy az
 orvos- és eszköz­hiány.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A mostani misszióba én magam koldultam össze az
 eszközöket: hosszas munkával sikerült egy ­1960-as évek színvonalán 
álló műtőt összehoznom.</b></span></p><span><div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/cache/a/c/a/1/b/aca1b67bcd31ff5b0dad9bc6da21c3bd09120ae1.jpg" style="margin-right:0px" width="379" height="234"></div><br></span>
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            Milyen volt dolgozni benne?
        </b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Megtettem minden 
tőlem telhetőt. Voltak nehéz eseteim, például egy 25 éves, 24 hetes 
várandós kismama, akinek 10-12 centis jóindulatú tumor volt az agyában, 
elnyomta a két látóideget, és megvakult. Egy másik agytumoros ja­nuár 
óta várt rám. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keresztény kórház lévén minden műtét előtt imádkoztunk és 
énekeltünk. </b></span>Kellett is, mert ott már kevés volt az emberi erő. A 
körülmények egészen mások, mint itthon: a műtőben egyszerre két asztal 
is volt paravánnal elválasztva. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Megtapasztaltam, hogy képtelenség a 
hazai higié­niai szintet elérni, de valamiért <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mégsem gyakoribbak</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a 
szepszisek.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Erősebb az emberek immunrendszere.</span></b></span></p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    
    
    
    
        
            
            
                
                    
                    
                        <span>
                            <div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/cache/c/0/7/4/f/c074f370684a4b5b0bb77b4953c7b7e9daff71d5.jpg"></div><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A keresztény kórházban minden műtét előtt énekeltek és imádkoztak, az ember és a
szakértelem
ott már
kevés volt</b></span><br><br></span>
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            Tervezi, hogy visszatér?
        </b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>: Természetesen! 
Sőt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szeretném, ha ez a misszió folyamatos lenne</b></span>. Az idegsebészeti esetek
 sokszor akutak, a betegek nem maradnak életben addig, amíg valaki 
évente vagy félévente odalátogat, hogy megműtse őket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Dr. Pataki Gergely
 barátommal ezért létrehoztuk a Cselekvés a kiszolgáltatottakért 
Alapítványt, és megszervezzük a kórházban a folyamatos idegsebészeti 
szolgálatot. Ő a krónikus égetteket operálja, akikből nagyon sok van. A 
felhívásunkra már többen is jelentkeztek: itthonról, de külföldről is. 
Terveink szerint 3-4 hetenként váltanánk egymást Nigériában.</b></span></p><div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/cache/9/f/f/2/b/9ff2bca16f4b5efa1b869b7ff4326df4d100d683.jpg" style="margin-right:0px" width="254" height="454"></div>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    
    
    
    
        
            
            
                
                    
                    
                        <span>
                            A műtő felszereltsége kezdetleges, de legalább össze tudtak rakni egy helyet, ahol operálhattak<br><br>                        </span>
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mit tesz majd a missziók közti időszakokban?
        </span></b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A katolikus 
misszió a szabadságomból megy, itthon is vannak bőven terveim! Például 
nagyon szeretném meggyőzni Európát és a fejlett országokat arról, hogy 
ne az élő embereken <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyakoroljon</span> az agyi mikrosebész, hanem igenis 
menjenek vissza az orvosok, gyakorolni a bonctermekbe.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma már ritkán 
boncolnak az orvosok, egyrészt az egyre fejlettebb diagnosztikai 
módszerek miatt, másrészt azért, mert az emberek nem szeretnek 
szembesülni a halállal.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Pedig muszáj, és egy mikrosebésznek éppúgy, mint
 egy sportolónak, edzenie kell, hogy felkészülten, biztos kézzel 
foghasson neki a műtéteknek. Itt, a kórházban évente 30-40 extra nehéz 
műtétem van. Ezek azok, amikor az agy mélyére kell eljutni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a daganatért 
vagy egyéb kórkép miatt. Közben elég nagy károkat lehet okozni. </span>Én 
minden reggelemet hattól negyed nyolcig a boncteremben töltöm, és edzek,
 így évente 250-et csinálok meg. Ez a gyakorlat segít a misszión is.</b></span></p><div class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/cache/e/a/2/f/c/ea2fc2aa5e3aad8bc20b3222c862a43bbc789e35.jpg"></div>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    
    
    
    
        
            
            
                
                    
                    
                        <span>
                            Volt olyan beteg, aki január
óta várta, hogy megérkezzen a magyar doktor<br><br></span>
                    
                
            
            
            
        
    
    
        
        
    

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mélyen vallásos. Úgy tudom, 42 éves korában vett fordulatot az élete.
        </span></b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Katolikus 
neveltetésben részesültem</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ám 16 évesen elhagytam</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a hitemet.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vallásos 
maradtam persze, de a magam módján. Amolyan "talicskaistenem" volt: én 
akartam irányítani. Belefért mindent: a hűtlenség, a kicsapongás. 
Krisztusi koromban nemhogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">őt követtem volna,</span> de megjártam minden 
mélységet, és nem éreztem jól magam benne. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elkezdtem a gyermekkorom 
templomait végiglátogatni. És egyszer csak, mint egy villámcsapás, jött 
egy felismerés arról, hogy hol is van a helyem. Otthagytam</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a "tékozló 
fiú" disznóólját, amit magam hoztam létre,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és visszatértem. A 
feleségemhez, a gyerekeimhez, és Istenhez</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A legkisebb büntetést kaptam,
 az elvesztegetett időt:</b></span> az élettől, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mert Isten nem büntet. Később 
aztán</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor ártatlanul hatalmas veszteség ért,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>még jobban elmélyült a 
hitem.</b></span></p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A fia </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">halálára </span>céloz, gondolom.
        </b>
    </p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
<p><b>Csókay</b>: Beszélhetünk róla
 nyugodtan. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azon a napon volt Mar<span></span>ci születésnapja. A keresztszülei 
jöttek hozzánk vendégségbe, és amikor megérkeztek, keresni kezdtük őt. 
Azt hittük, elbújt. Kimenve az udvarra láttam, hogy a régi medencében 
feküdt. Csak húszcentis víz volt benne, a téliesítés miatt. Valószínűleg
 kapott egy epilepsziás rohamot, és beleszédült. Félórával előtte még 
megöleltem őt. Az emberek azt mondják, el kell gyászolni a halottakat.</b></span> 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Marci azonban, úgy érzem, a mai napig itt van velem, ugyanabban az 
öröklétben vagyunk, amiről Krisztus beszél az Evangéliumban.</b></span> Csak épp 
fizikailag nem látom, és nem tudom megölelni őt. Még. Mert egyszer, a 
hitem szerint erre is sor kerül majd.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A halála </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>meghatározta a további 
életem</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Elveszítettem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a legkedvesebbet,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a tragédia</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>drámává szelídült,
 a szenvedő Krisztussal, ahol a katarzist lelki emelkedés követi, így 
nincs félelem, szomorúság. Ezt közvetítem az embereknek. A Szűzanya is 
nagyon sokat segít, és persze a feleségem, a családom. Nem is akarok 
semmit, csak teszem a dolgom, és Teréz anya szavaival élve:<i class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-cms-italic"> "hagyom, 
hogy ceruza legyek Isten kezében"</i>. Ez a boldogság.</b></span></p><p></p>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
    <p>
        <b>
            Mérnöknek tanult először
        <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
    </span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>

    


                        
                    
                        
                        

                        
                        
                          
                            
                            


    
        
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Csókay András idegsebész, agykutató 1956. 
február ­16-án született Budapesten. Építőmérnökként szerzett diplomát, 
majd kitanulta az orvostudományt. <span class="m_-661451143250267886m_-6143344734504748463m_1722339071737692690gmail-cms-bold">Nemzetközileg elismert agysebésszé az 
általa kifejlesztett éralagút-technika tette.</span> Prima Primissima díjas, a 
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett szakember.</b></span></p><p><br></p>Forrás: <a href="http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dr-csokay-andras-marci-a-mai-napig-itt-van-velem/l10zmc5" target="_blank">Blikk.hu</a><div id="m_-661451143250267886DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tbody><tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a>                </td>
        </tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-661451143250267886_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>