[Grem] Lackfi János vers a töredelemről

[Emoke Greschik]

 Keresés:
Heti idézet

*“Nem felejtjük el, és nem is tagadjuk, hogy sebezhetőek vagyunk, és
bármikor újra megsérülhetünk, mégis bízunk.”*

Desmond és Mpho Tutu
Közösség
Kik vagyunk?

A megélt kereszténységet szeretnénk közvetíteni, a hétköznapokat és az
ünnepeket, a kétségeket és a reményeket. Hisszük, hogy emberi
törékenységünk az a pont, ahol Isten belép az életünkbe.
Jézus és a nők <http://talita.hu/magazin/jezus-es-a-nk/>

*Lackfi János: Zsoltár-képeslap a töredelemről
(http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/
<http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/>)*





*
<http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/jo-pasztor/>
Moss tisztára engem, Uram, intelligens mosóporoddal, és fertelmes
zegzugaimból súrold ki a vétkeket!*

















































































*Csaló vagyok, hiú és szeretetlen, apró-cseprő bűnök széllökéseit fogom
vitorlámba, hajóm té s tova szédeleg, akár rovarirtóval lefújt bogár. Kásás
szittyóban toporgok a te szép, fényes ösvényed helyett, és Uram, még pici
dobócsillag, surrogó zigóta voltam, már megárnyékozott a bűn engemet. Mert
igazából a bűn nem más, mint nem-veled-lét, mint nem-időzni azzal, aki
szeret, szikkasztani téged szeretetlenségemmel, megvonni tőled
jelenlétemet, miközben te sosem vonod meg tőlem magadat, ott állsz minden
zsákutcám végén, de nem gáncsolsz ki, nem papolsz nekem, és nem is nézel
rám bánatos boci-szemekkel, mint egy szemrehányó anya, hogy hát hogy
tehetem én ezt veled, hát van nekem szívem, hát véredet adtad, hát
vigyáztál rám minden utamon, hát taníttattál, ruháztál, mint a divat-
szalonok liliomait, s lám, én, anyaszomorító, atyaszomorító, én mégis és
mégse, bezzeg de tudnál ujjal mutogatni, hogy Szent Ferenc így, Szent
Erzsébet amúgy, a te rendes gyerekeid, fehér báránykáid. Rájöttem, Uram,
hogy ezt a szemrehányó nénibácsit én gyúrtam össze magamnak szomszédokból,
dadusokból, tanárnénikből, hordószónokokból, nem sok közöd van hozzá,
afféle aranyborjú ez is, össze kell törnöm, hogy mögötte megpillantsalak.
Mert valójában, Uram, te vagy az egyetlen szurkolóm, már üres a stadion,
mindenki azt elemzi, a formaidőzítéssel volt-e baj vagy csak ennyi volt
bennem, semmi több, tehetségesnek látszottam pedig eleinte, de mindegy, a
fontos versenyt elbuktam, majd jön helyemre más. Te viszont, Uram, bőszen
lobogtatod üdvösséged örömét, fújod a tülköket, püfölöd a dobot, mert bízol
bennem akkor is, mikor már nem sok bíznivalóm maradt magamban. Mini-
szivárványt biggyesztesz az égre, azzal üzensz, hullámkarton táblát tartasz
magasba, rajta filctollal ügyetlen felirat: TE VAGY AZ ÉN SZERETETT FIAM,
AKIBEN KEDVEM TELIK, és alig várod, hogy kifordított, véres szívem, ez a
valószínűtlen lepke végre megpihenjen válladon, és kedves lesz a te színed
előtt az én áldozatom.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170826/4e712ea9/attachment.html>