<div dir="ltr">
<form method="get" id="gmail-searchform" action="http://talita.hu/">
<label>Keresés:</label><input value="" name="s" id="gmail-s" type="search">
</form>
<div id="gmail-box">
<aside id="gmail-apost"> <div id="gmail-sidebar">
<div class="gmail-widget">
<h2>Heti idézet</h2>
<p><strong>“Nem felejtjük el, és nem is tagadjuk, hogy sebezhetőek vagyunk, és bármikor újra megsérülhetünk, mégis bízunk.”</strong></p>
<p>Desmond és Mpho Tutu</p>
</div>
<div class="gmail-widget"><h2>Közösség</h2> <div class="gmail-textwidget"><div class="gmail-fb-page gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:250px;height:214px"></span></div></div>
</div><div class="gmail-widget"><h2>Kik vagyunk?</h2> <div class="gmail-textwidget"><p>A
megélt kereszténységet szeretnénk közvetíteni, a hétköznapokat és az
ünnepeket, a kétségeket és a reményeket. Hisszük, hogy emberi
törékenységünk az a pont, ahol Isten belép az életünkbe.</p>
<a href="http://talita.hu/magazin/jezus-es-a-nk/">Jézus és a nők</a></div>
</div><span class="gmail-comment-author-link"></span><font size="4"><b><span style="color:rgb(0,0,255)">Lackfi János: Zsoltár-képeslap a töredelemről </span> <font size="2">(<a href="http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/">http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/</a>)</font><br></b></font></div></aside><div id="gmail-content"><article id="gmail-post-15880" class="gmail-postarea">
<time datetime="2017-08-26"></time>
<p><strong><a href="http://talita.hu/magazin/lackfi-janos-zsoltar-kepeslap-a-toredelemrol/jo-pasztor/"><img class="gmail-aligncenter gmail-size-full gmail-wp-image-15881" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2017/08/jo-pasztor.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="164" height="164"></a><br>
<span style="color:rgb(0,0,255)">Moss tisztára engem, Uram,</span><span style="color:rgb(0,0,255)"><br>
<strong>intelligens mosóporoddal,</strong><br>
<strong>és fertelmes zegzugaimból</strong><br>
<strong>súrold ki a vétkeket!</strong></span></strong></p><b><span style="color:rgb(0,0,255)"><strong>
</strong></span></b><p><b><span style="color:rgb(0,0,255)"><strong></strong><span id="gmail-more-15880"></span>Csaló vagyok, hiú és szeretetlen,<br>
apró-cseprő bűnök széllökéseit<br>
fogom vitorlámba, hajóm<br>
té s tova szédeleg, akár<br>
rovarirtóval lefújt bogár.<br>
Kásás szittyóban toporgok<br>
a te szép, fényes ösvényed helyett,<br>
és Uram, még pici dobócsillag,<br>
surrogó zigóta voltam,<br>
már megárnyékozott a bűn<br>
engemet. Mert igazából<br>
a bűn nem más, mint<br>
nem-veled-lét, mint<br>
nem-időzni azzal, aki<br>
szeret, szikkasztani téged<br>
szeretetlenségemmel,<br>
megvonni tőled jelenlétemet,<br>
miközben te sosem vonod meg<br>
tőlem magadat, ott állsz<br>
minden zsákutcám végén,<br>
de nem gáncsolsz ki,<br>
nem papolsz nekem,<br>
és nem is nézel rám<br>
bánatos boci-szemekkel,<br>
mint egy szemrehányó anya,<br>
hogy hát hogy tehetem én<br>
ezt veled, hát van nekem<br>
szívem, hát véredet adtad,<br>
hát vigyáztál rám minden<br>
utamon, hát taníttattál,<br>
ruháztál, mint a divat-<br>
szalonok liliomait, s lám,<br>
én, anyaszomorító,<br>
atyaszomorító,<br>
én mégis és mégse,<br>
bezzeg de tudnál<br>
ujjal mutogatni, hogy<br>
Szent Ferenc így, Szent<br>
Erzsébet amúgy, a te rendes<br>
gyerekeid, fehér báránykáid.<br>
Rájöttem, Uram, hogy ezt a<br>
szemrehányó nénibácsit<br>
én gyúrtam össze magamnak<br>
szomszédokból, dadusokból,<br>
tanárnénikből, hordószónokokból,<br>
nem sok közöd van hozzá,<br>
afféle aranyborjú ez is,<br>
össze kell törnöm, hogy<br>
mögötte megpillantsalak.<br>
Mert valójában, Uram,<br>
te vagy az egyetlen<br>
szurkolóm, már üres a<br>
stadion, mindenki azt<br>
elemzi, a formaidőzítéssel<br>
volt-e baj vagy csak<br>
ennyi volt bennem, semmi<br>
több, tehetségesnek látszottam<br>
pedig eleinte, de mindegy,<br>
a fontos versenyt elbuktam,<br>
majd jön helyemre más.<br>
Te viszont, Uram,<br>
bőszen lobogtatod üdvösséged<br>
örömét, fújod a tülköket,<br>
püfölöd a dobot, mert<br>
bízol bennem akkor is,<br>
mikor már nem sok<br>
bíznivalóm maradt<br>
magamban. Mini-<br>
szivárványt biggyesztesz<br>
az égre, azzal üzensz,<br>
hullámkarton táblát<br>
tartasz magasba, rajta<br>
filctollal ügyetlen felirat:<br>
TE VAGY AZ ÉN SZERETETT<br>
FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK,<br>
és alig várod, hogy kifordított,<br>
véres szívem, ez a valószínűtlen<br>
lepke végre megpihenjen<br>
válladon, és kedves lesz<br>
a te színed előtt<br>
az én áldozatom.</span></b></p><b><span style="color:rgb(0,0,255)">
</span></b><p><em><br></em></p></article></div></div></div>