[Grem] interjú Gary Chapmannel ('öt szeretetnyelv")

[Emoke Greschik]

 Gary Chapman: „A házasság alapja egy egészséges függés”
http://kepmas.hu/tarsalgo/gary-chapman-a-hazassag-alapja-egy-egeszseges-fugges


Gary Chapman amerikai antropológus és baptista lelkipásztor párkapcsolati
tanácsadó könyvei emberek millióinak segítettek és segítenek abban, hogy
válságba jutott házasságuk, szülő–gyermek kapcsolataik ismét harmonikussá
válhassanak. Az „öt szeretetnyelv” koncepciójának megalkotójával
beszélgettünk.

*– Általában a szüleink szeretetnyelve az elsődleges minta, vagy éppen az,
amit gyermekként hiányoltunk?*

 – Nem tudjuk megmondani, hogy szeretetnyelvünk a természetünkből adódik,
születésünk óta velünk van, vagy a korai fejlődési szakaszban válik
részünkké. Azt viszont tudjuk, hogy egy gyermek szeretetnyelve négyéves
koráig kialakul, a viselkedéséből rájöhetünk. Az én egyik fiam
szeretetnyelve például a fizikai érintés, gyermekként is mindig rám ugrott,
megérintett, ölelgetett. A szülőknek azt tanácsolom, hogy a gyermek által
igényelt nyelvet nagy dózisokban adagolják számára, ugyanakkor a másik
négyet is beléjük kell csepegtetnünk, mert ezáltal tanulják meg, hogy
hogyan adjanak ők maguk is szeretetet a többi embernek.

* – A szeretet másik arca Ön szerint a harag. Ma azonban a pszichológia
mindenekelőtt a szeretet és a félelem viszonyáról beszél. Hogyan látja e
három fogalom kapcsolatát?*

 – A félelem kapcsolódik a haraghoz, ám az utóbbi sokkal több mindent
foglal magába. Ha félelmet érzünk, az veszélyt jelent, félünk attól, hogy
valaki megsebez bennünket. A harag az erre adott válaszreakciónk. A harag
azonban mást is jelent, így ha az igazunk szenved csorbát, akkor is
előtörhet belőlünk. A harag pozitív üzenete, hogy cselekvésre késztet
bennünket az igazságért. Minden társadalmi változás haragból születhetett
meg, az igazságért tett lépésekből. A haragnak azonban két arca van,
az egyik a jogos, a másik pedig az indokolatlan. Az előbbinél valós sérelem
miatt érzünk dühöt, az utóbbinál viszont csak saját önzésünk miatt, mert
a másik nem az elvárásaink szerint cselekszik.

Fiatal házasként én is sokat mérgelődtem amiatt, hogy a feleségem
a mosogatógépbe nem úgy pakolta be az edényeket, ahogy azt én szoktam,
dühös voltam a rendetlenségért.

Idővel azonban rájöttem, hogy ez csak az én általam támasztott követelmény,
hagynom kell, hogy a másik önmaga lehessen.

Fel kell nőnünk, és engedni, hogy különbözhessünk egymástól. Ha pedig
jogosnak érzünk haragot, próbáljunk kérdezni, és kifejezni a másik felé
a haragunk okát, mert lehet, hogy csak félreértésből származik. Ha nem
kiabálva vagy agresszíven, hanem nyugodt hangnemben beszélgetést
kezdeményezünk a haragunkról, akkor nem engedjük, hogy a harag uraljon
minket, hanem mi tudunk uralkodni rajta.

* – A félelem fogalma azonban mégis sokkal gyakrabban kerül elő manapság.*

 – Talán amiatt van ez így, mert a mai kultúrában nem szeretünk a helyes és
a helytelen fogalmak mentén gondolkozni. Szinte minden igaznak és helyesnek
tűnhet, manapság nem szeretünk ítélkezni. Általában a haragnak csak egy
aspektusára koncentrálunk, a félelemre adott válaszreakcióra, ami egy
másodlagos érzelmi válasz. A modern pszichológia elsősorban erre
a félelemhatásra koncentrál. Viszont, ha tágabb perspektívából nézzük
a helyzetet, akkor a háttérben valamilyen hibás, helytelen cselekedet áll.

* – A XXI. század népszerű szlogenjei: Légy boldog! Valósítsd meg önmagad!
Élj a mának! Gondolja, hogy ez az énközpontú tendencia megváltoztatható?*

 – Mindannyian boldogok akarunk lenni, és szeretnénk valami fontosat
megvalósítani az életünkben. Ez a vágy arra inspirál, hogy képezd magad,
tanulj, fejlődj, tehát van jó oldala is. A világ legboldogabb emberei
azonban nem azok, akik kizárólag önmagukra koncentrálnak.

Albert Schweitzer a Nobel-díj átvételekor a következőket mondta: „Nem
tudom, mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok,
akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.”

És én ezzel maximálisan egyetértek. Egy házasságban is ez történik: akkor
működhet jól, ha mindketten a másik boldogságát keressük.

* – A média az ellenkezőjét közvetíti: sokan úgy próbálnak boldogok lenni,
hogy saját érdekük és vágyaik kielégítésére használják fel a másikat.
Elegendő lehet-e egy könyv egy ilyen hamis boldogságkép megváltoztatására?*

 – Minden egyes nap, tudatosan vagy tudattalanul hozunk egy döntést: ma
segíteni fogok az embereknek, vagy ma valami olyasmit teszek, ami a magam
számára hasznos. Az utóbbival sincs semmi baj, hiszen szükségünk van nekünk
is feltöltődésre, azonban ha valaki életében ez a főmotívum, sohasem fog
rátalálni a boldogságra. Igen, szerintem egy könyv is segíthet abban, hogy
megváltoztassuk az attitűdünket.

* – Eric Berne az „Emberi játszmák” című nagy sikerű könyvében olyan
helyzetekről ír, amelyekben a szereplők manipulatív játszmákat űznek
egymással. Gondolja, hogy egy húszéves, játszmákra épülő házasság is
megmenthető, vagy a játszma eleve kizárja egy szeretetre épülő kapcsolat
lehetőségét?*

 – A jó hír az, hogy az emberek folyamatosan változnak lelkileg, testileg,
szellemileg, így a gondolkodásuk is változik. A sok-sok konfliktus és
küzdelem sokakat végül Isten felé fordít, mert szükségük van a segítségre.
Talán betérnek egy templomba, elolvasnak egy könyvet, előveszik a Bibliát.
Isten mindig kész a segítségnyújtásra, s ha mi jó irányba akarunk változni,
akkor a segítség megérkezik.

Bármit megváltoztathatunk, ha úgy döntünk.

* – Mai társadalmunk egyik divatos fogalma a társfüggőség. Ön hogyan látja
ezt a jelenséget: problémaként, félreértett kapcsolatként, esetleg
túlreagált modernkori tünetként?*

 – A házasság alapja egy egészséges függés, mert csak így tudunk egymásnak
segíteni. A társfüggőség azonban egy negatív fogalom, ami azt jelenti, hogy
a pár egyik tagjának destruktív viselkedése káros a házasságra nézve, és
a függő, másik házastárs pontosan e helytelen viselkedés fenntartásában
támogatja. Ha van például egy férj, aki ittas vezetésért börtönbe kerül,
a felesége pedig pénzzel kiváltja őt a büntetéséből, akkor hibát követ el,
mert a férjnek felelősséget kell vállalnia a tettéért, a börtönben kell
maradnia. Sokan azonban, elsősorban azok a nők, akiket a férjük tart el, és
anyagilag függnek tőlük, csapdahelyzetben találják magukat, és nem látják
a kiutat. Ilyenkor egy lelkipásztor, egy tanácsadó sokat segíthet. Időnként
arra kényszerülünk, hogy kimondjuk a következőket: „Túlságosan szeretlek
ahhoz, hogy ne tegyek érted semmit. Látom, ahogy magadat bántod,
a gyerekeket, engem. Megváltoztatni nem tudlak, de nem vagyok köteles ezt
tűrni. Elköltözöm, és ha segítségre van szükséged, hozzám fordulhatsz, de
a következményeket most neked kell vállalnod.” Természetesen nehéz egy
ilyen beszélgetést kezdeményezni, ezért inkább az érintetteket egy
közvetítő bevonására szoktam biztatni.

* – Antropológusként, lelkipásztorként, illetve pszichológiai tanácsadóként
hogy vélekedik arról, melyek a legnagyobb kihívások egy mai házasság vagy
család számára?*

 – Az elfoglaltság. A munka, a számítógép, a sport, a szociális
tevékenységek. Mindig mennünk kell valahová, és nincs időnk leülni
egymással vagy a gyerekeinkkel beszélgetni vagy játszani. De megvan
a képességünk arra, hogy ezen változtassunk, és

eldönthetjük, hogy mondjuk a tizenkét programból csak hármat hajtunk végre,
a maradék időben pedig elmegyünk a parkba sétálni vagy a templomba, vagy
csak beszélgetünk.

A másik kihívás a média által sugallt üzenet, hogy az élet értelme csupán
önmagunk boldogsága, ami szintén téves felfogás.

* – Egy korábbi interjúban a következőket mondta: „Nem vagyunk természetünk
szerint szerető emberek, természetünk szerint önzők vagyunk. A szeretet egy
spirituális kegyelem, amit Istentől tanulunk”. Hitetlen párok is képesek
lehetnek harmonikus kapcsolatra?*

 – Mindenkiben megvan a szeretet képessége, hiszen Isten mindenkit a saját
képmására alkotott, nem véletlenül szerepel a Bibliában, hogy Isten
a szeretet. Igen, sok nem keresztény házaspár él szeretetben és
kiegyensúlyozott kapcsolatban, a keresztény házasságoknak azonban megvan
az az előnyük, hogy van egy külső segítőjük: Isten és a belé vetett hit.
Erről szól részben az „Öt szeretetnyelv – Istenre hangolva” című könyvem is.

* – Mi jelent a küldetés szó Gary Chapman számára?*

 – Elsősorban azt, hogy Istenhez közel legyek, és a kapott képességeimet,
talentumaimat jóra használjam, ami az esetemben a kapcsolatok segítése:
hogy hozzásegítsem az embereket az általuk megálmodott kapcsolathoz, ami
a szereteten, támogatáson és egymásra figyelésen alapul. A házaspárokat
azért választottam, mert általuk tudom a gyerekek életét is segíteni.
A családok pedig egy nemzet alapját adják, a kultúránkat.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170822/22e7f924/attachment.html>