[Grem] 'Az EU gazdasága és a migráció' / Csath M. közgazdász

[Emoke Greschik]

http://magyaridok.hu/velemeny/az-eu-gazdasaga-es-migracio-2052985/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201708
2017. augusztus 13. vasárnap 08:00
Az EU gazdasága és a migráció
Európában bőven van képzett munkaerő, semmi értelme bevándorlók tömeges
alkalmazásának
Csath Magdolna

A migráció mellett érvelők arra hivatkoznak, hogy a bevándorlás azért jó
Európának, mert serkenti a gazdaságát, csökkenti a munkaerőhiányt és –
hosszabb távon – megállítja az EU lakosságának fogyását. Azonban ezek az
állítások nagyon könnyen cáfolhatók. Az európai gazdaság gondjai nem új
keletűek, a megoldások is nyilvánvalók: a munkaerőhiányt csökkenteni
lehetne az EU-n belüli munkanélküliek munkába állításával, a gazdaság
dinamizálásához pedig kevesebb bürokráciára és több innovációra lenne
szükség. Viszont a cégek egyre jobban le akarják szorítani a béreket, hogy
költségeiket csökkentve növelhessék versenyképességüket.

A migráció elvileg olcsó munkaerőtömeget jelenthetne a bérköltséget
csökkenteni akaró, elsősorban német nagy cégek számára, de csak elvileg.
Gyakorlatilag ugyanis nem valószínű, hogy a többnyire tanulatlan, az
európai munkakultúrával nem rendelkező emberek képesek lennének a cégek
által elvárt fegyelmezettséggel és termelékenységgel dolgozni. Arról nem is
beszélve, hogy éppen azokat a munkaköröket, amelyeket ezek az emberek
esetleg ma be tudnának tölteni, nagyon gyorsan felváltják majd a robotok.
Az Európai Unió problémáit éppen ezért a migráció nem fogja megoldani.
Azokat saját magának, erőforrásaira támaszkodva, a családokat és kis
cégeket helyzetbe hozva kellene megoldania. Ennek bizonyítására nézzünk
néhány konkrét adatot!

Ma az EU gazdasága romló teljesítményű, gyenge versenyképességű, egyre
kevésbé innovatív régió, jelentős adósságszinttel és magas
munkanélküliséggel. Közben nő a szakadék az egyes országok között
fejlettségi szintben és életszínvonalban egyaránt, ami növeli a belső
feszültséget. Ezt bizonyítja az úgynevezett fejlettségi mutató, amely az
egyes országok egy főre jutó bruttó hazai termék- (GDP-) értékét az EU-s
átlagértékhez viszonyítva mutatja meg a felzárkózottság mértékét. A 28
országból csupán 11-ben volt 2016-ban az EU-átlagot meghaladó fejlettségi
szint, 17 ország pedig nem éri el az EU-s átlagot.

A 17 országból 2013-hoz viszonyítva négy országnak – Olaszország, Ciprus,
Észtország, Görögország – romlott, négynek pedig változatlan maradt a
helyzete. A szétszakadó Európa természetesen együtt, gazdasági régióként
sem tud jól teljesíteni. Ez mutatja a világ többi országaihoz, régióhoz
mért lemaradása a versenyképesség területén. A Világgazdasági Fórum
2016–17. évi versenyképességi listájának első tíz helyén csak öt EU-s
ország található. A versenyképesség alakulása hatással van arra, hogy egy
ország vagy egy régió gazdasági teljesítménye hány százalékát teszi ki a
világgazdaság teljesítményének. Az uniós térség által előállított GDP
1980-ban a világban megtermelt GDP 30 százalékát tette ki. 2015-re ez az
arány 17 százalékra csökkent.

Ez jelentős pozícióvesztést jelent, ami együtt jár az EU-nak a világ ügyeit
befolyásoló képessége gyengülésével is. Európa gyengülése teret nyit mások
számára. Míg az európai teljesítmények romlanak, az ázsiai feltörekvő
országok gazdasági eredményei javulnak. A nemzetközi előrejelzések szerint
a világ gazdasági növekedése 2017 és 2018-ban 3,4 és 3,6 százalék lehet.
Kína 6,5 százalékkal bővítheti gazdaságát. Viszont az EU mindkét évben
csupán 1,8 százalékos növekedésre számíthat. Ez előrevetíti a lemaradás
folytatódását. Az Európai Fejlesztési Bank 2016. januári tanulmánya (Az EU
versenyképességének helyreállítása) így fogalmaz: az EU versenyképessége
húsz éve folyamatosan romlik.

Ennek egyik oka, hogy keveset ruház be az emberekbe, nem eléggé innovatív,
továbbá nem hasznosítja megfelelően a rendelkezésére álló képzett munkaerőt
és tudományos eredményeket, valamint nem támogatja a vállalkozószellem
kibontakozását. Az OECD már a 2009. évben megjelent Innováció és növekedés
című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy az EU részesedése a
világ kutatás-fejlesztési ráfordításából az 1996. évi közel 30 százalékról
25 százalék alá csökkent, míg ugyanezen időszakban Kína 2 százalékról közel
8-ra emelte részesedését.

A legfrissebb EU-s innovációs jelentés megállapítja, hogy az EU lemarad az
innová­ciós eredmények tekintetében Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és
az USA mögött, és a nagyobb országok közül csak Oroszországot, Indiát,
Brazíliát és Dél-Afrikát előzi meg. Kínánál még jobbak az eredményei, de
Kína rohamléptekkel hozza be az EU-t, mivel az elmúlt hat évben hétszer
gyorsabban javította innovációs teljesítményét, mint az EU. Az innovációt
nyilvánvalóan gátolják az egyre erőteljesebb központosítási törekvések, az
óriási bürokrácia és a növekvő bizonytalanság. A gyenge gazdasági
teljesítmény következménye a magas munkanélküliség is, amelynek átlagos
szintje jelenleg 7,7 százalék, az eurózónában pedig 9,1 százalék.

Az egyes országokban az értékek között nagyon nagyok a különbségek a
legalacsonyabb 2,9 százalékos cseh, a 3,8 százalékos német és 4,3
százalékos magyar értéken át a 9,6 százalékos francia és 21,7 százalékos
görög értékig. A munkanélküliségi adatok bizonyítják, hogy Európában bőven
van képzett munkaerő, ezért semmi nem indokolja a képzetlen migránsok
alkalmazását. Az EU eladósodottsága is nagy. Öt ország esetén a GDP 100
százaléka fölött, további öt esetén 80 és 99 százalék között van az
államadósság szintje, miközben a maastrichti kritériu­mok szerint csak 60
százalékos lehetne. Az EU-t tehát komoly gazdasági és társadalmi problémák
feszítik, amelyekre nem találja a megfelelő megoldásokat. Kiváló bizonyíték
erre a görög helyzet kezelése is.

A 2010 óta Görögországnak megítélt „mentőcsomagok” csak a hitelező bankokat
mentették meg, nem a helléneket. A görög adósságállomány 180 százalék körül
van, ami nyilvánvalóan visszafizethetetlen. A görög munkanélküliség
továbbra is magas. Az átlagérték 21,7 százalék, a fiatalkorúaké pedig 47
százalékos! A lakosság egy főre jutó jövedelme 2010 óta reálértéken 34
százalékkal csökkent. A megszorításos gazdaságpolitika nyilvánvalóan nem
működik. Viszont hozzájárul az EU szétszakadásához éppen úgy, mint az, hogy
az erősebb országok, közöttük is elsősorban Németország az alacsonyabb bérű
perifériaországokba kihelyezett termelés bázisán elért
versenyképesség-előnnyel jelentősen tudják növelni exportjukat és erősíteni
gazdaságukat, miközben az olcsó termelő telephellyé vált országok
lemaradtak a versenyben.

A problémahalmaz ismeretében egyértelmű, hogy a migráció nem megoldás,
hanem további gond Európa számára. Ennek tükrében érdekes az IMF
(Nemzetközi Valutaalap) legfrissebb elemzése, amelyik azt javasolja, hogy a
munkára alkalmas migránsokat mielőbb integrálni kell a munkaerő­piacra,
illetve azokat, akik „feleslegesek”, egy új rendszer segítségével szét kell
osztani. Viszont a jó szakmunkásokat, különösen Németországnak, továbbra is
Kelet-Európából kell „beszerezni”.

Az EU-nak először is saját munka nélküli tömegeit kellene munkához
juttatni. Továbbá vissza kellene térni az alapító atyák gondolatához, a
sikeres EU létrehozásához. Ehhez többet kellene költeni innovációra,
növelni kellene az európaiak tudásszintjét minden országban, továbbá a
kevésbé fejlett országokra nem kihasználható erőforrásként és a Nyugat
gyengébb minőségű termékeinek piacaként, hanem partnerként kellene
tekinteni. Ugyanis ha továbbra is a nagytőke globalizációs,
költségminimalizáló stratégiáját kívánja az EU vezetése megvalósítani a
gyengébb országok kárára, akkor az előbb-utóbb az EU széteséséhez fog
vezetni. Ezt a folyamatot nem lesz képes megállítani a kétsebességes, azaz
a még jobban centralizált Európa sem.

Az pedig végképpen nem segít, ha a problémákra rámutató V4-országokkal nem
egyenrangú partnerként tárgyal az EU vezetése, hanem az akaratát
mindenféle, a demokratikus megoldásoktól távol álló módszerekkel,
fenyegetésekkel, bomlasztással akarja rájuk kényszeríteni. Ezt példázza a
lengyelek és a magyarok állandó leckéztetése, büntetőeljárások indítása,
illetve kilátásba helyezése. Ráadásul az EU lépéseit megtámogatandó, a
hitelminősítők is belépnek a „fegyelmezők” közé. A Moody’s például július
31-én közölte, hogy a legutóbbi, a bíróságokkal kapcsolatos lengyel
lépések, illetve a migránsok szétosztásával szembeni fellépés miatt a
lengyelek leminősítésre számíthatnak. Az EU tehát rossz úton jár, a
migráció pedig nem segíti a jó útra térést.

Mit tehetnek ebben a helyzetben a V4-országok? Természetesen érvelniük
kell, bizonyítaniuk kell igazukat. Ki kell állniuk az erős nemzetállamokra
épülő erős EU gondolata mellett. Azonban ez nem elég.

A megoldás nyilvánvaló: a politikai szolidaritáson túl a V4-ek erős
gazdasági tömbbé kell hogy fejlődjenek, csökkentve gazdasági függőségüket a
fejlettebb EU-s országoktól. Létre kell hozni a Varsó–Budapest gazdasági
tengelyt, amelynek mentén meg kell teremteni a korszerű infrastruktúrát és
az erős helyi, de a többi V4-ország cégeivel együttműködő gazdaságot.

Ez nem biztos, hogy tetszik majd az EU vezetőinek, hiszen nem véletlen,
hogy saját nagy cégeik érdekeit szem előtt tartva, EU-s forrásokból
elsősorban a kelet–nyugati útépítéseket támogatták. Azonban ez a nemzeti
érdek. Továbbá a V4-ek gazdasága ma már van annyira erős, hogy saját
forrásokra támaszkodva, összehangolt gazdasági stratégiát alakítson ki és
valósítson meg: migráció nélkül.

*A szerző közgazdász, egyetemi tanár*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170813/f3924f30/attachment.html>