[Grem] Lovas I: Afrika Magyarországa: RUANDA !
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2017. Aug. 10., Cs, 21:10:18 CEST
Afrika Magyarországa?
https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html
*Ami ebben az afrikai országban történik, az maga a csoda.* Vajon ki
olvasott arról egyszer is, hogy a nagy migránsvándorlásban valaki Ruandából
érkezett volna Európába?
2017. augusztus 9. 18:31
* <https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>*
* <https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/106741-Afrika_Magyarorszaga_.html#>*
* Ruandában, *a 11,8 milliós egykori belga gyarmaton *pénteken tartottak
választásokat. A részvételi arány meghaladta a 90 százalékot, és a tizenhét
éve hatalmon lévő elnök, Paul Kagamé olyan arányban nyert újabb hétéves
mandátumot,* mint amilyen arányban az amerikai kongresszus újabban naponta
szavaz meg neki nem tetsző országokra szankciókat és háborús fenyegetéseket.
Ez az az ország, amelyet* folyamatosan, de különösen most annyi nyugati
médiatámadás ér, amennyi a többi afrikai országot együttvéve nem. A
Guardiantől az Economisten át a New York Review of Booksig mentek neki* *ennek
a szerencsétlen országnak, ahol *1*994-ben a gyilkos hutuk ruandai
dokumentált adatok szerint több mint 1,1 millió embert irtottak ki, *
elsősorban az arisztokratikus megjelenésű, kisebbségi tuszikból, akiknek 70
százalékát ölték meg mintegy száz nap alatt *olyan brutálisan és „olyan
hatékonysággal, amely túllépett a náci Németországén”* (írja az említett
New York Review of Books).
De mielőtt tovább mennénk, egy „caveat” (óvó figyelmeztetés): ahogyan
széles e világban nem egy sajtóterméknél a publicisztikák alatt ott áll,
hogy a szerző véleménye „nem feltétlenül” egyezik meg az azt megjelentető
médiummal, a Magyar Hírlap védelmében gyorsan és önként kijelentem ugyanezt.
Nos, *e népirtásnak** nem *az UNAMIR néven a szerencsétlen, t*eljes halálra
ítélt országban lebzselő,** a tömegmészárlást tétlenül szemlélő
ENSZ-csapatok* *vetettek véget, hanem a mai elnök, *akinek a törzsi
származását csak azért nem merem ideírni, mert Ruandában a nemzeti
megbékélés jegyében már csak „ruandai” mondható ki. De Obamánál magasabb,
hogy politikailag korrektül utaljak törzsiségére. Amely ott tétlenkedő ENSZ
„békefenntartó” erőket a nagy kanadai humanitárius szerző, Roméo Antonius
Dallaire vezette, aki korábban más népirtással kapcsolatban nemegyszer
mondta, hogy vigyázni kell, nehogy a történelem megismétlődjön.
*Ami ebben az afrikai országban történik, az maga a csoda*. Vajon ki
olvasott arról egyetlenegyszer is, hogy a nagy migránsvándorlásban valaki
Ruandából érkezett volna Európába? A válasz: senki. Ami nyilván máris egy
ok a migránsbarát nyugati fősodratú sajtó Kagamé ellenességére.
*Ruanda az az ország, amely nemcsak az illiberálisan demokratikus
Szingapúrról vesz mintát, de szerződést is kötött vele. Még a kilencvenes
évek vége felé a szingapúri kereskedelmi-ipari minisztérium és a
külügyminisztérium tizenöt társminisztériummal és hatvan hatóság
együttműködésével létrehozta a Singapore Cooperation Enterprise-t (SCE),
amelynek feladata sikerreceptek eladása külföldön és – kérésre – helyszíni
megvalósításuk. Ezzel kötött szerződést Ruanda, de nem egy részterület,
hanem az egész ország sikeressé tételére. És lőn.*
*A szerződéskötés nyomán *a csádi szegénységgel indult *ország fővárosából,
Kigaliból eltűntek** a többi afrikai országra olyannyira jellemző kóbor
kutyák, kolduló* *gyerekek*,* prostituáltak, agresszív árusok – és a gödrök*.
A szintén Ruandát bíráló Guardian szerint* Kigali Afrika legtisztább
fővárosa. Olyannyira tiszta, gondozott és zöld, írja a Guardian, hogy az
esküvőjüket ünneplő párok megállnak kocsijukkal és beleállnak a
növényzettel, virágokkal gyönyörűen díszített körforgalmak közepében lévő
pompázatos virágágyasokba fényképezgetni.*
*Hajléktalan nincs az utcán. Tilos* *a műanyag zacskó használata**, a cipő
viselete viszont kötelező*. Akár a kórházban történő gyerekszülés.
Szingapúri mintára 2008-ban bevezették a kötelező angol nyelvet a
kinyarvanda és a francia mellett. *Az egész országban lefektették az
üvegszálas optikai vezetékrendszert. Mindenhol szélessávú
internet-összeköttetés érhető el. A lakosság 95 százalékának van
internetkapcsolata. A vécék tiszták. Mert Kagamé diktatórikusan ezt is
kötelezővé tette.*
A Transparency International korrupciós rangsora szerint* Ruanda
kevésbé **korrupt
Spanyolországnál, Olaszországnál, nálunk, de Dél-Koreánál *is.* Kigali
repülőterén ez az óriásfelirat fogadja az odaérkezőket: „Befektetés igen.
Korrupció nem.”*
*Az ország lélegzetállító ütemben fejlődik*. Az említett, augusztus 3-i Le
Monde-cikk mindent szörnyűnek talál, ami ott politika és rendszabályozás.
Azt is, hogy* Kagamé elnök és a kormánya imádja a statisztikai adatokat,
mert hogy „a számok nem hazudnak”.*
Úgy látszik, olykor a Frankfurter Allgemeine Zeitung is imádja a
statisztikai adatokat. Mint „Ruanda mintaállam és diktatúra között” című
cikkének csattanójában, amelyben diadalmasan vágja oda a Kagamé-kormánynak
és a lap saját olvasóinak, hogy az ország GDP-je tavaly csak 7 százalékkal
fejlődött a tavalyelőtti 7,5 százalék helyett.
A kérdés persze az:* miért került* *ez az ország **a nyugati sajtó
támadásainak középpontjába **egy olyan kontinensen, ahol
Egyenlítői-Guineától a Közép-afrikai Köztársaságon át Eritreáig lenne némi
bírálni való a demokrácia szintjén. **A válaszon nem kell sokat gondolkodni*.
Mert* ahogyan Magyarország illiberálisnak mondott rendszere annál
veszélyesebb, minél sikeresebb, Ruanda esetében ez még inkább így van.*
És ha már országainkról együtt esett szó, hadd* idézzük Robert Masozera,
Ruanda brüsszeli nagykövetének az illiberális országoktól 2004 februárjában
még nem idegenkedő Magyar Nemzetnek adott interjújának a végét, *tudván,
egy újságcikk műfajilag sem a reklám helye, de a jó célért mindent alapon
íme:
„*Magyarország nagyon fontos ország Kelet-Európában. Kelet-Európa
Japánjának nevezném. Önöknek nagyon sok előnyük és potenciáljuk van. Kitűnő
egyetemeik vannak, ahol a mi diákjaink is nagyon jó képzést kaphatnának.
Ismerem gyönyörű országukat még abból az időből, amikor Bécsben tanultam.
Kifejezetten sürgetem a magyar üzletembereket, hogy látogassanak el
Ruandába, mert rengeteg lehetőséget találnak. A szolgáltatások, gyártás,
idegenforgalom és egyéb területeken. Ruanda kiváló bázisuk is lehetne. Nem
szabad elfelejteni, hogy a Közép-afrikai Közösség piaca 130 milliós. Nem is
értem, hogy a magyar üzletemberek miért nem fedezik fel Ruandát? Nem
beszélve arról, hogy nemzeti parkjainkban láthatók gorillák, zsiráfok,
elefántok, oroszlánok, orrszarvúk, bölények, antilopok és a többi vadállat.
Országaink 1972-ben létesítettek egymással diplomáciai kapcsolatot. Töltsük
meg őket élettel!”*
Értjük?
*Lovas István*
Magyar Hírlap
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170810/95d3be4a/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról